A papok hogyan érték el hogy az emberek nem hisznek benne?

a kérdező JT? :pislogás,csodálkozás,nahát:

"Támogat árvaházakat, segélyszervezeteket, és ehhez hasonlókat, de ami az igazi hivatása lenne, mármint az hogy az embereket közelebb vigye Istenhez"

Eegen.

1.segíti szegényeket, árvákat, betegeket, a beszedett adókból éhínség idején ennivalót osztott, pestis és egyéb járványok idején azonnal kórház lett minden talpalatnyi helyen és ápoltak ápoltak ápoltak, ma is leprásokat (van ám még ilyen betegség, te is mehetsz ápolni)

2. A pap a szakrális szertartást tartja. Pont. Mert Jézus, a Krisztus, a papkirály mindörökké Melkisédek rendje szerint - ezt így hagyta meg.

Menjél szépen közelebb MAGAD Istenhez. Nem vagy te béna, hogy vinni kelljen.

Közeledjetek az Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok (Jak.4,8.)

#22 vagyok.

Félre ne érts, én nem csak a katolikus keresztény félrevezetés ellen szóltam, hanem minden keresztény agymosoda ellen. Köztük a Jehova Tanúi az élen járnak álszentségben és agymosásban. Továbbra is azt mondom, hogy nincs igazán krisztusi keresztény egyház ma a Földön, de az az egyház, amelyik a legjobban megközelíti az igazságot még mindig a Katolikus Egyház.

A pokolról nemlétéről vitatkozó nagyon intelligens emberkéknek szeretném ideírni az általam katolikus hittanon tanult, katolikus egyház féle álláspontot a pokolról és a végítéletről:

A pokol nem egy hely, ahol az Ördög meg Sátán meg Lucifer tuszkolnak bele vasvillával egy tüzes kondérba. Ez a gyermeteg elképzelés olyan mese, amivel a gyerekeket ijesztgeti az anyjuk, ha rosszalkodnak.

A pokol, a menny, a purgatórium egyike sem egy fizikailag létező hely, sokkal inkább egy lelki állapot. Olyan lelki állapotok, amelyeknek az árnyékát már itt a Földön is meg lehet tapasztalni, de színről színre csak a halál után (ahogy Pál is monjda a szeretethimnuszban).

Ezek a lelki állapotok nagyon is logikusak: a purgatórium állapotában az ember, tisztában lévén saját bűnösségével és méltatlanságával, nem tartván önmagát méltónak Isten színe elé lépni, szenved. Ez a szenvedés megtisztító erővel hat rá, hisz a lelke mélyén Istennel akar lenni és Isten is folyamatosan hívja őt magához. (Itt felhívom a figyelmet arra, hogy az ítéletet nem Isten hozza, hanem a saját lelkiismerete nem engedi elé járulni)

A pokol állapotában Istent teljesen megtagadva elfordul az ember az ő hívó szavától. Isten továbbra is hívja ezeket az eltévelyedetteket, de ők maguk úgy döntenek, hogy nem akarnak részt venni a buliban. Ez az állapot végtelen elhagyatottság, mivel gyakorlatilag a mindenséget tagadják meg (mint annak idején Lucifer).

Végül a menny állapota amikor a lelkünk tiszta/megtisztult annyira, hogy lelkiismeretünk engedélyezi az Isten elé járulást.

Egyik esetben sem ítél el Isten senkit. Gondoljatok csak bele, hiszen Isten létezésének lényege a szeretet, az önfeláldozás. Hogyan is ítélne bárkit szenvedésre? Fizikailag képtelen rá, hogy valakit szenvedésre ítéljen. Mi ítéljük el magunkat. Csak a saját lelkiismeretünkkel kell majd számot vetni és mi magunk fogjuk eldönteni, hogy "hová kerülünk".

Ez a katolikus egyház álláspontja a túlvilágról. Én magam nem hiszek senkinek, aki a Földön embernek született és a túlvilágról prédikál.

Volt hittantanárom (szerzetes) a következő megjegyzést fűzte a purgatóriumhoz: "Kozmálni fog rólunk a mocsok rendesen, testvérkéim."

Igaza van, mert nagyon messze vagyunk a krisztusi léttől, és az önzőségben élen járnak régi jó útmutatóink: a keresztény egyházak.

"Továbbra is azt mondom, hogy nincs igazán krisztusi keresztény egyház ma a Földön, de az az egyház, amelyik a legjobban megközelíti az igazságot még mindig a Katolikus Egyház."

Ez igen! Bűnbocsánatért közbenjárás, purgatórium, halottakhoz való imádkozás, gyermekkeresztség, Jézus testévé és véré változik át a kenyér és a bor, a szentté avatott személyről kijelenti Péter apostol földi helytartója, hogy ő biztos üdvözülni fog, bizonyos háborúk elfogadhatóak igaz ügy érdekében, stb, stb.

A Katolikus Egyház Bibliájában az apokrif könyvek bevétele miatt ezek a dolgok részben érthetőek. S ők is vallják, hogy hitük forrása A Biblia (a jóval később született, Isten-ellenes apokrif iratokkal egyetemben) + a hagyomány (!) Tehát a katolikusok a csudákat, szenteket stb. is a hitalap részévé teszik. Tehát már itt csúszik el a dolog.

Én üdvözítőnek, igaznak tartom a saját felekezetemet. Úgy gondolom, hogy - mivel egy Egyház igazságáról ír a Biblia - azok is hozzánk tartoznak, akik a miénkéhez hasonló hitelveket vallanak, még ha nem is tudunk róluk. És ezek elég jól meglátszanak a cselekedetekben: ki az, aki megszenteli a hetedik napot? Ki az, aki családot "tervez"? Ki az, aki házasság előtt nemi életet él? Ki az, aki karrierista, egoista művészlélek, tudós vagy sportoló? Stb.

Ja, és nem állítom, hogy az enyém a "legjobb", mert nem ismerem az összeset. De ezek szerint az előttem szóló igen.

Üdv, egy nemkatolikus, nemjehovista

Persze, azért inkább mosolyogtam is. :-)

Köszönöm szépen, hogy tájékoztattál, hogy a pokol egy fizikailag nemlétező hely.

Aztán meg köszönöm szépen, hogy tájékoztattál, hogy Isten nem ítél senkit szenvedésre, hanem mi, a lelkiismeretünk által fogunk vádoltatni. Akinek meg nincs lelkiismerete, mert pl. helyesnek gondolta a koszovói népirtást, vagy azt, amikor az etnikai arányok megváltoztatása érdekében komplett falvak megerőszakolására adott utasítást a dél-szláv háborúban, nem is olyan messze, nem is olyan régen, akkor az semmit nem fog kapni... Akkor most dobtam ki a Bibliámat... :-)

"Ott lesz sírás és fogak csikorgatása"

"Megégeti őket olthatatlan tűzzel"

Mielőtt még írnád, nem, nem gondolom szó szerint. :-)

Pontosan ezt állítom! Isten a gyilkosokat is hívja és nem Isten fogja eldönteni és kiválogatni, hogy "te jöhetsz, te meg nem". Isten hív és vagy elfogadod a hívását, vagy nem. Természetesen elég szélsőséges helyzet lenne, ha egy tömeggyilkost érdekelné Isten hívása, de ha halála után Istenhez akarna tartoni, akkor szerinted Isten azt mondaná neki, hogy "menjél a sutyiba gyilkoskám fogat csikorgatni"? Akkor ez nem egy szerető Isten lenne.

Az ellentmondás ott van, hogy aki életében megátalkodik a bűnben, az halála után sem fogja a helyes utat választani, és nem Isten küldi majd pörkölődni a pokolba, hanem ő maga választja az örök magányt az örök fényesség helyett.

És igenis sírni fog és a fogát csikorgatni, de nem azért, mert Isten korbáccsal vág majd végig a hátán, hanem mert tudatosan nem Istent választja és ha nem őt választod akkor csak ezen a szenvedéssel teli úton járhatsz.

A katolikus egyház bűneiről annyit, hogy számosak. A tanításaik tévtanítások, mint mindegyik földi keresztény egyháznak rajtuk kívül. Nem mondtam, hogy ők a helyes út. De ha már a keresztény utat akarod járni, akkor ez a legkevésbé rossz, mert legalább az etikai tanításaik nem olyan torzak, mint egyes szekták tanításai. Nem erőltetnek bele anyagi és szellemi függésbe, mint a Jehovák vagy a Hitgyüli, ahol egyenesen imádkoznak az elkárhozásodért, ha otthagyod őket (ez a HGY-re vonatkozik). Hol itt a szeretet? Az a principiális lényeg, ami Isten lényege és aminek a működését Jézus is bemutatta?

A szeretet pedig nem csak egy "érzés", hanem egy kozmikus törvény is: két atom sem tud úgy kapcsolódni, ha fel nem áldozzák az elektronjaikat a kötések létrehozásához, két élőlény nem tud szaporodni egymással, ha nem áldozzák fel saját testük anyagát, idejüket, energiájukat egymásra.

Hitgyülis vagy valami hasonló sem vagyok, hogy ezt is kizárjuk.

A Biblia tanítása szerint nincs lehetősége az embernek a halál után bármit is választani, kívánni, kérni stb. Te ezt állíthatod, de akkor azt is tedd hozzá, hogy ez a vélemény Biblián kívüli forrásra támaszkodik. Ha pedig a Biblia szerint van erre lehetőség, akkor kérlek, add meg számomra az igehelyet!

Tehát, csak a földi cselekedeteink, gondolataink alapján leszünk megítélve. Mindenki, aki hallotta az Örömhírt, az Új Szövetség hírét, s döntésképes, felelősségre lesz vonva az Ítélet napján: megbánta-e a bűneit?, megkeresztelkedett-e?, termette-e a jó gyümölcsöket? stb.

A Biblia tanítása szerint, aki nem, az elkárhozik. És nem azért fog szenvedni, mert rossz lesz a lelkiismerete. Sok ember nem is hagy teret a lelkiismeretének, pedig a szikrát mindenkibe eltette a Jóisten. Hányan vannak, akik nyugodtak a halálos ágyukon amiatt, hogy sok embert megöltek: azt mondják, így működik a világ, ők csak parancsra teljesítettek, ők csak egy nemes cél érdekében harcoltak stb. Akkor ők kevesebbet fognak szenvedni, mint az, aki egyszer életében nem adott áfásszámlát, s még évtizedek múlva is bántja? A Biblia szerint Isten objektíven ítél.

Azt mondod, hogy még azért a Katolikus Egyház a legjobb, mert ott azért még jó erkölcsi, etikai normákat tanítanak. Valószínűleg így van: legyél jó, szeresd a másikat stb. Ezek tényleg mind szép és jó. Csak az a gond, hogy attól még nem érződik rajtuk, hogy megértették volna Jézus igazi üzenetét. (Illetve nem akarják megérteni, - lásd a korábbi leveleimet.) S egyébként ahhoz, hogy valaki erkölcsös, jóravaló ember legyen, nem kell vallásosnak lenni. Ezt úgy gondolom, mindketten tapasztaljuk az életben...

Továbbá ha Isten úgy lenne a Szeretet istene, ahogy te írtad, felesleges lenne bármit is tennünk itt a Földön: majd a halálom után mindent megbánok. Ez nem így működik.

Olyan dolgokat is írtál, amik nincsenek a Bibliában atomokról, vonzás-taszításról, kozmikus erőről. Ezekhez nem tudok megintcsak mit hozzászólni. Lehet, hogy felesleges vitatkoznunk, mert te nem vagy keresztyén. Nam tudom, csak ez jutott eszembe...

De azt meg miért állítod, hogy minden egyháznak vannak tévtanításai. Szerintem az enyémnek nincsenek, de ez nem jelenti azt, hogy minden szokással egyetértek, vagy hogy a hívek mindent "tökéletesen" tesznek...

katolikusként nevelkedtem, kb 18-20 éves koromban csalatkoztam meg végleg az egyházban.

Nem hivatkozok a Bibliára, mert azt emberek állították össze, az ősegyház (ekkor még a skizma előtt járunk) saját íze szerint válogatta össze azokat a könyveket, amik a politikai érdekeik szerint, a saját maguk által elképzelt Istenképet támasztották alá.

Az én érvelésem logikai alapon működik és inkább az Evangéliumokra támaszkodom. Szerintem mi Jézus üzenete (és ha így tetszik: Istené), ha nem az, hogy "szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket" és az általa is legfőbbnek tartott két parancsolat: "szeresd uradat, istenedet teljes szívedből..." és "szeresd felebarátodat, mint önmagadat"

Ebből indulok ki, amikor azt mondom, a legfőbb dolog, amit a keresztény egyházaknak hirdetni és képviselni kellene, az a szeretet. Mert Isten a szeretet és a szeretet Isten. Ennyi a varázslat. A Szentháromság szeretetközössége a teljes önátadáson alapszik, amit Jézus a Földön be is bizonyított, amikor önmagát kiüresítve meghalt a kereszten. Ebben én semmilyen ezoterikus blablát nem látok az egyértelmű példán keresztül: légy kész annyira szeretni akár a felebarátodat is, hogy ha azon múlik, akár meg is halj érte.

A fizikai világban reprezentálódni látom ezt a szeretet-elvet, ami alapján számomra kozmikus törvény szintjére emelkedik. Ne azért szeress, mert Isten azt mondja, hanem azért szeress, mert így működik a világ: ha szeretsz, önfeláldozó vagy, akkor előre jutsz. Magányos szenvedés vár Rád.

És igen, ha így tetszik neked, akkor felesleges bármit tenned a Földön, mert Isten akkor is várni és hívni fog. Szerinted Isten nem hívja a bűnösöket? Azokat hívja csak igazán. Amikor Jézus erről tanított, a farizeusok is felháborodtak rajta, mert emberi ésszel ez felfoghatatlan.

De a szeretet ilyen: akkor is szeret, ha te gyűlölöd, megveted és megtagadod. Már akkor megbocsájtotta a botlásaidat, amikor még el sem követted őket.

Én azt mondom, hogy az az ember, aki a földön megtagadja az Istenhez tartozását, miért fogadná el a túlvilágon a kinyújtott kezet? Nem fogja elfogadni. Ha meg egy kis megbánás is van benne az elkövetett bűneiért, akkor Isten örömmel fogadja vissza az elveszett báránykáját.

Szóval a Bibliával ne gyertek nekem! Jézus saját idézett szavait elfogadom ellenérvnek, akár apokrifekből is, de kiválogatott "best of zsidó irodalom" Ószövetség félrevezető és ellent is mond az Újszövetségnek.

A "Pál apostol válogatott írásai" is hasonló kategória, mint a "best of zsidó irodalom".

És egy kérdés hozzád, keresztyén testvér:

feltételezvén, hogy valamelyik történelmi protestáns egyház tagja vagy, miért olyan nehéz elfogadni számodra, hogy a Földön teljesen mindegy, hogy mit teszel?

Úgy tudom, mind lutheránus, mind a kálvinista irányzat hittételei közt szerepel az "eleve elrendeltség", azaz Isten már a teremtéskor eldöntötte, hogy ki üdvözül és ki nem -> akkor hogyan nem mindegy, hogy mit csinálsz életedben?