Lehetséges e idealisztikus, pénz nélküli társadalom?
Rossz e a pénz?
Nem egy hatalmas találmány, ami a fejlődést szolgálja, lehetővé téve nagyarányú és mindenre kiterjedő árucserét?
Lehetséges e egy idealisztikus társadalom, mondjuk mint a világ vége utáni Földön maradó közösség, ahogy némely vallási felekezet tanítja?
Nem lehetséges. A fejlettség egy bizonyos fokán szükség van egy egységes elvek szerint működő általános csereeszközre. Mert a pénz igazából ez, érdektelen, hogy mi a megvalósulási formája. Régen aranyérme, később más érme, aztán papír, most már elektronikus, ez csak a forma.
A világ úgy működik, hogy az alapja a munkamegosztás. Emiatt az egyik termék előállítója a sajátját be kell, hogy cserélje az életéhez szükséges minden más termékre, beleértve a szolgáltatást is. Ez nem tud hatékonyan működni másképp, mint kinevezünk valamit csereeszköznek, ezt mindenki elismeri és elfogadja. Ez a pénz.
Viszont a vele kapcsolatos visszásságokat nem érdemes rákenni, az a pénzt működtetők (kormányok, pénzintézetek szereplői) felelőssége. A visszásságok alapja, hogy a szükséges információk (adatok) vagy nem állnak rendelkezésre, vagy hamisak. Mindkettő emberi hanyagság következménye. Ha a kormányok hajlandók lettek volna a fejlettséghez illeszkedő rendezett adatbázis létrehozására kötelezni a tőzsdéket (irtózatos tévedés - hamisítás - hogy ez sérti, vagy rontja a tőzsdék működését), ezt rendszeresen ellenőrizték volna, nem lehettek volna ingatlanpanamák. Sokkal kisebb eltérések esetén be lehetett volna avatkozni. De a kormányok is (lefizethető) emberekből állnak, nem érdekük a tőzsdék és bankok (pénzintézetek) megregulázása. A válság akkor múlik el, ha ezt felérik ésszel.
Az idealisztikus társadalom nem pénz nélküli, hanem hamisság nélküli, és mindenki akkora szabadságot kap benne, amekkora felelősséget visel érte. Mert ott is fizetünk, valamit valamiért. Ez a világban érvényesülő egyensúly törvénye. Az ember ideiglenesen felrúghatja, vagy korrigál, vagy a természet őt rúgja fel. Ebben áll az ember választása.
Annyi világos, hogy nagy találmány a pénz.
Az elvégzett munka értékének a megállapítása nem igazán korrekt, de ez soha nem volt lehetséges, mert aki hatalmi pozícióban van, az kihasználja azt. A tulajdonos, vagy az állam hajlamos alul fizetni a dolgozóját, vagy a munka értékének az arányát nem jól becsüli fel.
Még a Biblia is ír hasonlót, Káin és Ábel története arról tanúskodik, hogy a fáradtságos földművelés nem ér annyit, mint a pásztorkodás, pedig az sokkal egyszerűbb és könnyebb tevékenység, de az igazságtalanság csírája benne van, még pénz nélkül is, egyszerűen a megítélése nem kedvező.
Ezzel én egyetértek, de mondjuk egy idilli társadalomban ki mondja meg, ki végezze a fáradságos, de mégis rosszul fizető munkát?
Meg aztán a hasonló jellegű tevékenységek között is van különbség, van, amiben több pénz van valamiért.
Annyit adni kell, hogy ne legyen nyomor. A tanulást és a munkanélküliséget pedig komolyan kell venni. Aki nem része a társadalomnak, az menjen el vagy potenciális ellenség, mert minimum rabolni fog. Segíteni kell a fejlődést. Max. az ne dolgozzon, akinek van pénze. Bár a legjobb lenne, ha erkölcsös körülmények között mindenki fejlődni akarna és fejlődne is.
Jó megoldás a folyamatos béremelés és infláció. Adót meg arra kell csak szedni, ami a közösségért van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!