Milyen alapon várja el hívő embertársunk, hogy az ateista tolarálja a vallását és világnézetét, mikor alapkérdésekben is szó szerint, "Ég és föld " a különbség?

Nézd meg a szótárban a "tolerancia" szó jelentését, légy szíves. :)

Pici előzetes: NEM egyetértést jelent.

Csusza, csusza, csusza... Az eredeti kérdésed nem ez volt.

A történet mindössze arról szól, hogy tolerálni kell mások meggyőződését, hitét, világnézetét; hívők az ateistákét, ateisták a hívőkét.

ÉS:

1. A keresztény ember minden más emberhez hasonlóan csak és kizárólag akkor szól bele bármibe is, ha van rá lehetősége. De a "kisembernek" többnyire nincs.

2. Világnézettől függetlenül hatalmas vitatéma mind a három, amiket felsoroltál. (Meg a többi kényes téma is, pl. homoszexualitás, klónozás stb. Nézz körül egy kicsit más kategóriákban, pl. a Tudományokban és a Politikában, majd meglátod. Tehát nem kell egy bizonyos ellentétet kiemelni, és azt "bűnbaknak kikiáltani".

Pontosan ez mutatja, hogy te nem vagy toleráns.

Melyik jobb?

- mindenki mindenkit baszogat

- mindeki tolerálja a másikat?

Bár szerintem arra gondoltál, hogy mindenkinek ateistának kellene lenni, mint neked. A többiekre meg nincs szükség és ezt fogadják el... Erre pedig azt írnád, hogy a hívők 2000 éve ezt csinálják.

Ez viszont abszolút igaz, hogy az intoleranciájukat nem vagy köteles tolerálni.

Nyílván nem fogunk mindenben egyetérteni. Nem baj még az sem ha egy postás beleszól a genetikába vagy egy fizikus. De ne akarjon elismerést, amíg nem bizonyít. Főleg ne hülyézze a genatikust, aki még tévedhet is néha.

Az ateista abban hisz, hogy Isten nem létezik (ő is hisz). A vallásos nagyjából abban hisz amit a vallása meghatároz. Vannak olyan emberek akik se nem ateisták se nem vallásosak, rendszerint ők is hisznek valamiben.

A kérdésed általánosabb formában úgy hangzik, hogy ha két ember teljesen más dologban hisz, akkor miért kellene tolerálniuk egymást? Általában nem szoktam általánosítani, de azt a kérdést azért fogalmaztam meg ebben az általánosabb formában, mert a megadható általános válasz éppen úgy igaz két hívő, vagy két ateista közötti feszültségre is.

Az általános válasz az, hogy amíg a egy ember hite nem korlátozza mások szabadságát, addig nincsen jó okunk intoleránsnak lenni. Hiszen ez hit és nem tudás, és két hit közül nem dönthető el hogy melyik áll közelebb a valósághoz. (Legfeljebb valószínűsíhető.) Ugyanakkor az is igaz, hogy nem szabad tétlenül nézni hogy egy ember hite korlátozza mások szabadságát. Olyankor az intolerancia nem megengedett, hanem egyenesen kötelesség: meg kell védenünk mások egyenlő jogát. Ez a védelem nem foglalhatja magában mások "büntetését". Célja mások védelme. Nem lehet a célja a (fizikai érzelmi vagy másmilyen) szenvedés okozása!

Ennél konkrétabban nem tudom leírni. Ha a szükséges intolerancia konkrét mértékére vagy kíváncsi, akkor ahhoz egy konkrét vallást kellene megadnod. Minél inkább konkretizálod az adott vallású embert egy adott helyzetben, annál inkább meg lehet mondani hogy mekkora a szükséges intolerancia mértéke. (Plusz remélhetőleg azt is, hogy milyen formában kell megjelennie ahhoz, hogy több jót okozzon mint rosszat.)

9-es:

Az ateista nem abban hisz, hogy nincs isten. Az az antiteista. Az ateista nem hisz istenben, vagyis pont az ellentéte, amit mondtál, NEM hisz. Jelentős a különbség.