Az miért van hogy mikor ateista voltam nem mertem Istent káromolni?
Szóval mikor ateistaként éltem, mondjuk véletlen megütöttem magam sosem mertem olyat mondani, hogy ejj a jó Isten .........
Pedig a környezetemben élő emberek gyakran megtették/teszik.
Én meg még csak gondolni sem mertem ilyen szavakra.
Pedig egyáltalán nem hittem Istenben.
1, mert úgy hallottad,hogy nem szabad és ez rögzült benned
2, mert még is hittél abban,hogy isten megbüntethet,de ha így van,akkor nem voltál igazi ateista,mert feltételezted létezését
3, mert találtál jobb káromkodási módot..
Mert nem voltál ténylegesen ateista. Amúgy szerinted Istent érdekli, hogy mit gondolsz róla?
Pont úgy szeret mint a többi teremtményét, legyen az csótány, galandféreg, vagy botsáska!
Mert valami nem stimmel nálad, szerinted érdekel engem mit gondolsz, vagy mondasz rólam?
Üdv.:
Isten
Tehát ahogy hívő lettél, már nem félsz káromolni Istent?
Mert a kérdésből így jön le.
Talán azért mert tudtad,hogy a káromkodással nem oldodik meg a problémád.
És igazad is volt mert attol,hogy káromkodsz nem szűnik meg a lábad,nem javítja meg magát a számitógéped,és nem kerűl benzin az autodba.
Tehát káromkodni értelmetlen ha ateista vagy ha nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!