Szerintetek, vallást kritizálók, Isten megismerhető?

9es vagyok 10es:D

És valahogy nem tudok veled egyetérteni az ilyen Isten kultusz dologban, bigottéria vagy/és dogma. Amit nem veszünk észre hogy az agyunk/tudatunk állandóan hasonlóságokat keres,mintákat rendszereket. És mondom állandóan megszemélyesít, de nem csak istent embereket, vagy a számítógépet ha mérges vagy rá. Ha Istenről beszélünk a nagybetűs Isten használata tévútra terel,mert személyesítjük. A vallás mint mondtam a jelenben levést kísérli meg visszaállítani. Ha belegondolsz a jelen pillanatokat nagyon rövid ideg éljük meg.És valójában nem is tudjuk megélni mert amit megismerek azt már egyszer láttam tehát rögtön emlékeimben,múltamban vagyok. Jövő és múlt között,fent és lent között, jobbra és balra között, hold és nap között vergődünk. Vagyis a kettősség vagy a kettő jegyében áll az ember, és a világ is, férfi nő, jin jang, pozitív negatív. Na most a jelen viszont egy pont,ami egy kiterjedéstelen valami a térben amint figyelmemet rákoncentrálom a végtelenben találom magam,(persze nem rögtön)mert a kiterjedés nélküliség egyben a végtelenség. És úgy gondolom hogy Istenhez vagy is az Egyhez az egységhez ez az ami vezet, a jelenbe merülés mert az már nem a kettő nem az emlék és nem a terv jegyében telik. A tudatunk felépítése determinálja a vallási képzeteinket, ezért a legfontosabb ha istent szeretné valaki megismerni a tudat átvilágítása megismerése. Az a 100 mérföldes út első lépése mondjuk úgy. De a hitbéli tapasztalás nélküli, eleven hit nem biztos hogy jó sőt sokszor kártékony.

9-es vagyok.:)

A keresztény/zsidó)muszlim hit alapjai a transzcendenciában(érzékfelettiségben)leledzenek, tehát nem feltétlenül kell megtapasztalás, hogy banális példával éljek, keresztes háború,a hit missziók, akár fegyver akár anélkül,agresszív indítványok minden esetben. A hit érvelés alapja az így van fogadd el. Erre gondoltam eleven(vak) hit alatt.

Ezzel szemben a "filozofálgatással" ha épp nem a péntek esti kocsmás filozófiát veszed alapul.:D Kicsivel több mint gondolat szörfölés, ha valamit felismersz, de már akkor ha valamit kétségbe vonsz, azonnal változol. Példa: ókori görög vagy, reggelente felnézel a napra, és Hélioszt, Apollónt vagy Hüperiont látod, majd délután találkozol egy csoport 21.század csillagász hallgatóval, ők azt mondják hogy az egy csillag és fúziós tevékenységek garmada meg van valami hidrogén dolgozik ebben az égitestben. És azonnal megváltozik az egész univerzumod gondolkodásod. Ha így nézed a filozófiát a gondolkodásoddal rögtön élővé is teszed azt, gyakorlod is anélkül hogy tudnád. Én személy szerint,leginkább a meditációval tudok azonosulni mint vallási praxis, persze úgy gondolom hogy ettől még egy zsidónak vagy sziknek a vallásában megtalálható az "Út". De a legtöbb ilyen "konzervatív" gyakorlat már időbe zárult, és a történelemhez jobban tartozik mint az élethez vagy az egyénhez. Az egyház sorsa amúgy sem egyszerű korrupt és kizsákmányoló, legfőképpen gonosz, vagyis volt. Ezért van ez a rengeteg ateista reflex. De különben a legkőszívűbb ateista is hordoz magában valami isteni ideát. Az a tudat hogy jobbá tudok válni, egy olyan mértéket feltételez ami tökéletes, az ember célja akármiben is a jobbá válás, az hogy ismerjük a tökéletesség létét is rajtunk túl mutató rendet feltételez. De itt sem egy szakállas palira gondolok aki sárból összegyűrt, ketté b/szta az eget és a földet és ő k/rvára tökéletes. Hanem egy időn kívüli végtelen állapotra vagy tényre ha úgy tetszik. Ezt nehéz megfogalmazni. A vallási eszkatológiával az a problémám hogyha van túlvilág, akkor azt is az én tudatom determinálja, úgy értem ha túl él a halálomban a tudatom, akkor a túlvilág, rend, hierarchia, ugyanúgy az én kreálmányom lesz mint életemben, életem megélése, főként minőségbeli megélésére gondolok.

Szia!

9es vagyok újfent.:)

A trágár a szavak általában tabuk,de ugyanolyan értékű szavak mint a "szép" szavak. Legalábbis az én olvasatomban, nem látok különbséget a pénisz és a f/sz vagy az ánusz rózsa és segglyuk között.:D De tudom magam moderálni.:D Effektíve abban a mondatban ironikusan akartam hatni. Mivel a bibliai teremtés történet eléggé hadilábon áll, alapvetően a régi zsidó hagyományban, a kabbalában 28 teremtést különböztetnek meg. És mózes könyveinek nagy része önellentmondásba kerül az egy Isten hit kapcsán: lásd nefilinek és társai.

Az élő hitről:

Személy szerint, szeretnék hinni a lélekben. De mivel ugyanúgy transzcendens, mint Isten ezért nem tudok róla megbizonyosodni. Ha valódi hit lélekből fakad tulajdonképpen nem is létezik, hiszen számunkra a lélek sem érzékelhető. És nagy valószínűséggel az élőhit pontosan úgy tudatból ered, mint minden,MINDEN érzékelésünk érzésünk. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre a lélekkel kapcsolatban. Kérlek fejtsd ki nyugodtan bő lére fogva.:) Nyitott vagyok abszolút, csak ne ess kérlek logikát mellőző spirkó érvelésekbe.:)

Illúzió világról:

Nekem ez a múlt és jövő közt cikázó tudatomat jelenti, azért illúzió a dolgok természete, mert nem élen meg őket valójában vagyis jelenében. Ha lassítod a légzésed lassul az idő is - mondják a hinduk. Abban a pillanatban hogy jelen vagy a dolgok valódi természetét látod.

Különben az a vicc még az első bekezdésedre reagálva, hogy ezt nem érzem spirituális témának. Egészen egyszerűen tudat én önanalízis, aminek kapcsán az evangélium,vagy buddha elképzelései szimpatikussá vállnak, és a TÉNYLEG felismerést megkapom. Önmagában a jelkereső, jósokat kereső látnokokban hívő halottakkal beszélő,idéző és csillagokból olvasó dolgokat értem spirkó és ezotérikus dolgok alatt,amitől csípőből feláll a szőr a hátamon.:D Egészen egyszerűen mert nagyon szentimentális, minden józanészt nélkülöz és áltudományos.