Az életen és a halálon kívül van harmadik út?

A gyűlöletnek, pusztításnak és őrületnek is megvan a maga "haszna", hiszen ha előtted van a példa, hogy milyen az elfogadhatatlan, akkor tenni vágysz ellene, ha nem adod meg magad neki.

Mindenki azt a formát követi, amiben született, a jelenkor úgy szüli fiait, hogy nem ad nekik tartást "majd ő úgyis eldönti, milyen akar lenni". És az edény nélkül való víz is szétfolyik a földön, felszívódik a résekben.

-Nem kell erősnek lenned - hiszen nincs miért küzdeni;

-Nem kell gondolkodnod - hiszen válasz mindenhol van;

-Nem kell talpraállni - lent ugyanolyan, mint fent;

-és végül ne mutass utat - mert tévedsz.

És aki ebből a négy dologból egyet is elhisz, az magát és szeretteit öli meg. Mindig állj készen a harcra, mert a béke csupán opció, nem isteni elrendelés.

A szabadság a legnagyobb börtön, ha a értelmet nyer. Tehát csak az lehet szabad, aki halott. De azt is ki kell érdemelni

Lenni vagy nem lenni? :)

Mindig ez a kérdés lebeg az emberek feje fölött mint a végzet kardja. Hogy mi a válasz rá? Pf, én nem tartózom azok közé akik tudják. Élvezem az életet ami néha olyan mint a hullámvasút de feladni soha nem adom fel mert talán ez a szép benne,hogy nem egy monoton unalmas élet. A többit meg a nagy jövöre bizom,de az biztos,hogy valami vár odaát. Túl bonyolult kérdés ez,hogy a síron túl the end legyen.

Valami lesz,mert mindig van valami. :)

Ha elolvasod a Prédikátor Könyvét, Salamon, Dávid fia, Istentől kapott bölcsesség embere hasonló kérdésekre keresi a választ. Végigveszi, hogy minden hiábavaló, majd a végén leszögezi, hogy mi az ember egyetlen feladata:

A Prédikátor Könyvének utolsó három sora:

14. Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek.

15. A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!

16. Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.

Ezzel foglalkozz!

Tehát az élet egyetlen értelme Isten imádása lenne...?

Marhaság. Nincsen örök béke, szeretet, és jó dolog. Az élet az egyensúlyra van alapozva. Ezért undorodom minden utópiától, ahol minden tökéletes, és boldog, és jó... mert ez a világ rettenetesen unalmas. Az emberek arra vannak kitalálva, hogy harcoljanak, és ha megszűnik a küzdés, akkor csupán üres robotokká válunk. Üres, álboldog, mosolygó semmikké.

Ha tényállással jöttél ide és mindent elutasítasz ami a véleményeddel szembenáll, akkor miért tetted fel a kérdést? Ne utasíts el valamit csak azért, mert nem tudod elfogadni és nem látsz a szavak mögé.

Az pedig zavaró lehet, hogy másokat gyerekesnek tüntetsz fel, mert a válaszok nem tetszenek. Nem vitázni és nem kérdezni jöttél, hanem meggyőzni egy olyan dologról, ami csupán egy ember negédes kitalációja, egy vélemény, amivel semmi nem lesz több vagy kevesebb.

Rombolással is lehet teremteni, de Te ezt biztosan tudod. A harc sok esetben elkerülhetetlen, a béke csak illúzió, hiszen a forró olajat is összeöntheted hideg vízzel, az eredmény magáért beszél.

És igen! A jó dolgokhoz szükséges a rossz, mert az egyik hiánya a másik semlegességét hozza el, hiszen nincs mihez viszonyítani. Az élet ellaposodik, halállal lesz egyenlő, tökéletesen kiszámítható és egyhangú, ami végül elhozza az éles szétválást, a pusztítás és teremtés gyönyörét. És ez addig lesz így, míg a lény képes új dolgot tapasztalni és feszegetni a határokat, aztán természetesen elhull és végérvényesen megszűnik létezni.

Az empátia tanult dolog. Van aki fogékonyabb rá, míg mások kevésbé. Erős túlzással, de úgy van ahogy írod, az ember és minden élőlény az új tapasztalatokat keresi, tehát hiábavaló a mondataim kiforgatása.

Jogodban áll végezni magaddal, de ha ezt egy konkrét célért teszed, akkor kifejezett értelme nincs, mert végül az élet úgyis elszáll tőled, ha taszítod, marad.

Én nem egy beakadt lemez vagyok, nem is bemagolt szavak tudástára. Én a jelenkorról írok, ha érdekel, tudsz üzenetet küldeni, miután kiszabadultál az éra korrupt tanításának korlátaiból és az önámításból. Addig pedig magadnak vagy és azokkal, akikkel nem leszel sem több, sem kevesebb.

Egy tucatnyi kérdés és megannyi téma. Én csak az elsőre szeretnék válaszolni.

“Az életen és a halálon kívül van harmadik út?”

Igen, szerintem van !

Rövid és egyszerű de igaz válasz, és ha elég mélyen kutatsz, rátalálhatsz nem csak erre a harmadik útra hanem még sok mindenre.

Az életet némileg ismerjük, a halálról csak annyit tudunk, hogy az érintett személy számára látszólag mindennek véget vet. A vallások elhitetik velünk, hogy létezik az, amit léleknek neveznek, amely vagy örökre elkárhozik vagy üdvözül valahol, amit mennyországnak neveznek. Hogy valójában mi az a lélek és hol van az a mennyország vagy netalán a kárhozat helye, a pokol, arról máig nem adtak kielégítő választ. De az ember egy kíváncsi lény, keres... és talál. Úgy közülünk már sokan rájöttek arra, hogy a mennyország és a pokol nem lehet más, mint a tudat tökéletes, illetve lehető legszánalmasabb állapota, a lélek pedig az ember „felhőtlen” éber személytelen (ön-)tudata.

Addig míg az ember él, tudata személyhez van kötve, helyesebben a személy van a tudathoz kötve a tudat valójában személytelen feltéve, ha nem terheli semmiféle szennyeződés (érzelem, bűntudat, stb.) Ebből arra lehet következtetni, hogy a pokol és a mennyország valójában a tudat lehető legszélsőségesebb állapotai, melyekből az ember élete folyamán elegendő kóstolót kaphat. Ezeket bánat vagy öröm, boldogság neven ismerjük. Ezekből arra is lehet következtetni, hogy mindkét szélsőséges lelkiállapot és a köztük lévő árnyalatai elérhető a jelen életen belül.

De mi köze van mindennek a “harmadik úthoz”?

Előzőkből kiderül, hogy valójában minden a tudaton múlik; az ember aki azt tudja magáról, hogy beteg, ő kétség kívül az, még akkor is, ha a tünetek nem jelentek meg rajta, tudata már fertőzött. A boldog embert nem lehet meggyőzni arról hogy szomorú, mert ő úgy tudja, hogy ő boldog. Názáreti Jézus úgy gyógyította meg a betegeket, hogy felemelte azok tudatát (meggyőzte őket) arra a színvonalra amelyen a beteg egészségesnek látta magát, és nem mulasztotta el közölni vele, hogy a hite volt az, ami őt meggyógyította. A hit, helyesebben a biztos tudat, anélkül, hogy bizonyítani lehetne, a szó szoros értelmében egy hatalmas eszköz. Szó szerint igaz az, hogy akár egy hegyet odébb lehet tenni a megfelelő hit segítségével.

“Az életen és a halálon kívül van harmadik út?”

A harmadik út az élet és a halálon kívül a HIT. Már említettem, hogy a hit egy hatalmas eszköz. Ez az eszköz az, amely erre a harmadik útra vezethet bennünket. Létezik egy kevésbé ismert, magasabb rendű természeti törvény, ez a törvény, ha megismerjük és megtanuljuk alkalmazni, a következmények világából az okozatok világába vezet át bennünket. Addig míg nem ismerjük ezt a törvényt, látva, tapasztalva tudatosulunk a tények felől körülöttünk, ha megismerjük ezt a törvényt, akkor ha akarjuk, a tények követik tudatunkat.

Talán érthetőbb lesz, ha elmondom hogy csodák és véletlenek nem léteznek, mindennek van oka és okozata. Ha valami olyan dolog történik, amit nem tudunk megmagyarázni, rövid ideig tűnődünk rajta, aztán hamar elfelejtjük, de ha egy ilyen véletlen nagyon szembetűnő, akkor a hívő vallásos emberek csodáról isteni beavatkozásról beszélnek, míg a szkeptikusok csűrik-csavarják a dolgot, csakhogy ne kelljen elismerni, hogy nem tudják megmagyarázni. Ilyenkor a feljebb említett törvény érvényesült. Ez a magasabb rendű természeti törvény alkalomadtán bármely más törvényt érvénytelenít, és egy ilyen alkalom egy tudatos lény mint az ember tökéletes utasítása. De az ember nem ismeri ezt a törvényt, ez a törvény következetesen csak véletlenszerűen érvényesül. Vannak akik ismerik, és képesek tudatosan alkalmazni. Názáreti Jézus Ismerte ezt a törvényt, utasítására lecsendesült a vihar, kicsinyhitű tanítványai ámulatára, megkönnyebbülésére. Lábai alatt a víz oly szilárd lett mint a szikla, biztatására Péter is kilépett a hajóból és közeledett feléje néhány lépést a víz felszínén, de eszébe jutott, “hiszen ez lehetetlen!”, akkor azonnal alámerült. Az ember megismerheti ezt a törvényt, ez a törvény Isten.

De térjünk már végre arra a bizonyos “harmadik útra”. Jézusról tudjuk, hogy már kora ifjúságától fogva az “Atya dolgaiban” szorgoskodott. Ez a szorgoskodás egy változást indított el és vitt végbe benne, ami kívülről nem volt látható, de tetteiben és szavaiban annál inkább kifejezésre jutott. Ennek a változásnak a csúcspontja azonban nem maradt észrevétlenül. Jézus, mikor eljött ennek az ideje, felszólította három tanítványát, hogy kövessék őt egy hegyre, ott végbement rajta az amit az írás Jézus színeváltozásának nevez. Tanítványai nem értették meg a jelenség lényegét, de megjegyezték, hogy Mózes és Illés próféták is jelen voltak, egyikük megjegyezte azt is, hogy Jézus és a próféták egymás közt közeledő szenvedéséről és haláláról beszéltek Jeruzsálemben.

Jézus ez alkalommal meggyőződhetett arról – tudomásul vette – hogy bármi is történik vele, Ő tovább fog élni, akkor feladata sikerének érdekében képes volt vállalni a megaláztatást, a szenvedést, a gyötrelmes halált.

Nekünk is egy ilyen színeváltozáson kell átmennünk, nem válunk halhatatlanná, mert egy nemes cél érdekében bármikor vállalhatjuk azt, de továbbá nem kényszerülünk elszenvedni.

Ez a “harmadik út” az életen és a halálon kívül.

Ez természetesen nem megy végbe önműködően, ehhez saját hozzájárulásunkra van szükség, anélkül a természet végzi dolgát, testünk megöregedik, elgyengül és végül arra kényszerül, hogy elszenvedje a halált.