Szerintetek, vallást kritizálók, Isten megismerhető?

Mit jelent megismerni kedves a...?

Mi szükséges hozzá?

Egyáltalán mit kell megismerni hozzá és mit nem?

Vagy ez olyami, mint a holográfia?

Gondolkodj el ezen:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__4..

Az agyad ismered, ami közvetlen veled van?

Mitől bonyolultabb valami? Mi a különbség köztünk, ha minden ugyan abból van?

Ha egy banánt vagy csokit addig darabolunk kicsire, hogy már nincs tovább, miben fognak különbözni?

Mi a mozgás? Mi indította be? Miben és mitől?

A vallást kritizálni az emberek viselkedése miatt és a csalódottság miatt szokták. Persze a téves elképzelés is szerepet játszik, meg a divat.

Pont a hívők szerint nem megismerhető. Az ateisták azért hisznek Istenben, mert szerintük nincs bizonyíték a létezésére. Alapvetően bárminek a létét akkor ismerjük el, ha van rá bizonyíték, ezért mondjuk pl. azt, hogy egyszarvúk vagy sárkányok nincsenek: mert nem bizonyítja semmi, hogy léteznek. Viszont a hívők Istennel kivételt tesznek, azt mondják, az ateistáknak kéne bebizonyítani, hogy nem létezik (ami logikailag lehetetlen), és nem nekik, hogy igen.

Vagyis szerintük az nem baj, hogy Istent nem sikerül megismerni (vagyis a létezésére utaló nyomot találni), van, aki szerint eleve nem is lehet ("kifürkészhetetlenek Isten útjai") elég csak hinni benne.

Isten egy nyitott könyv. minden szava tiszta és érthető. Mindenki úgy ismeri meg ahogy éppen akarja. :o(

ölj-szeress, pusztíts-nevelj, rabolj-adj, rombolj-építs ...

szemet szemért, fogat fogért - ha megdobnak kővel dobd vissza kenyérrel...

"...hát némely szóra a fogalmak körében sincsen bizonyíték, hogy éppen az ami, pl; mondjuk ravaszság, gyűlölet, vagy legyen mondjuk akár a szó, Szeretet...mégis hatásaiban érezhetjük, akkor is, ha kézzel nem megfogható maga a fogalom "

Ezek ember alkotta fogalmak, ahogy Isten is. Amúgy pl. a szeretet és gyűlölet, mint érzelem mögött lehet tudni, hogy milyen hormonok állnak, ilyen szinten mérhető és megfigyelhető ez a fogalom.

"mert kétségtelen, hogy hatásai vannak"

A világ keletkezésére van pár más magyarázat, nemcsak a keresztény isten állhat mögötte. Milyen alapon utasítod el pl. a politeizmust? Vagy az ősrobbanás modelljét?

Ajánlom figyelmedbe René Descartes: Elmélkedések az első filozófiáról című könyvét.

Dióhéjban isten mint kozmikus igazság egy ateistának is tényszerű kell legyen,ha komolyan foglalkozik a kérdéssel.

Az Istenképek mind perszonifikációk, az emberi tudat pedig antropomorf, és ennek egy elvontabb magasabb terméke az Isten fogalom.

A vallások mitológiai része lényegében, teljesen lényegtelen, a vallás életvezetési "tippekkel lát el". Vagy sztorikon példákon keresztül, vagy egyenesen törvénykezve.

A vallási praxisok, szertartások egykoron azt a célt voltak hívatottak szolgálni, hogy a tudat egy hegyűségét a jelenpillanatára tudja az ember fókuszálni. És végérvényesen a gyakorló egy olyan "kozmikus" belátásban részesült ahol meglátta hogy saját maga felelős minden jóért és rosszért ami éri. És rengeteg rengeteg téveszme szövi át az egész "világ" látását. Jézusi és a Buddhista tanítás ezért borzasztóan kiemelkedő mind közül, mert a lényeggel, az emberrel és az emberi tudat/lélekkel foglalkozik.

Kétféle megélése van a módosult tudatállapotnak az extatikus, pl gospel korunkban, és a meditatív bármelyik koncentrációs meditációs technikát nézhetjük.

Az evangélium tulajdonképpen helyes életvezetési tipp,ugyanígy a buddhizmus is.

De amint transzcendens istenekről beszélünk a tudatunkban egy kb paleolit kori mágikus gondolkodást élesztünk újra. Amivel semmi baj sincs,csak nem lehet vita alap. Hiszen már tudjuk nem az eső istentől függ az eső,vagy a tűz rítustól a nap kelte. Kicsit elnagyolt a hasonlat de a transzcendens omnipotens istenhez való imádkozás is hasonló. Csak kicsit még idétlenebb hiszen annyira omnipotens hogy nincs reciprocitás. Tehát még teljesíteni sem kell a kérést mert nincs kedve. És akkor a kedves hívő örvend hogy a hitét próbára tették. Ez is nagyon profán hasonlat. De a cél az érzékeltetés volt. Remélem tudtam segíteni.

A megismerés egy folyamat. Aki azt mondja hogy ismer valamit, az úgy gondolja hogy már eléggé ismeri. De akinek van önkritikája az tudja, hogy tökéletesen még önmagát sem ismeri. Szóval, a "megismerés" egy szubjektív értékelésen alapul. Egy öntelt és ostoba ember képes elhinni hogy ismer dolgokat amiket igazából távolról sem. Sőt, ha elég ostoba akkor ismertnek tekinthet nem létező dolgokat is (amiknek megismerése nyilvánvaló lehetetlenség).

Ha a kérdést ráadásul Istenre teszed föl, akkor még nagyobb lesz a bizonytalanság. Hiszen Isten puszta létezése is hit kérdése, Isten mibenléte még inkább. Te magad írtad, hogy a vallásokat kritizálók nem képesek elfogadni a vallások által festett Isten képet. Ez azért lehet, mert a vallás által készen kínált istenkép nem egyeztethető össze a saját Isten képükkel. Ehhez először kell hogy legyen egy saját Isten kép. Tehát mindenkinek csak egy képe van róla! A képek összehasonlításával ki tudná azt eldönteni, hogy Isten megismerhető-e, vagy hogy mennyire ismerhető meg? Eldönteni nem lehet, de (nem megalapozott) véleményt alkotni igen. Az erre a kérdésre adott válaszok akkor szintén hiteket tükröznek, és nem objektívak.

Ha a válaszadók személyes hitére vagy kíváncsi, akkor itt egy lehetséges hit: Isten megismerésének mértékét kitartó munkával fokozni lehet. Ezt lehet pl. úgy, hogy a világ és az élet törvényszerűségeit vizsgáljuk, és megpróbálunk velük összhangba kerülni. Miközben a megismerés mértéke egyre nő, talán egyes emberek úgy fogják gondolni hogy "megismertem Istent". Egyes bölcsebb emberek meg azt, hogy "még egyáltalán nem ismerem Istent". Közelebb áll a valósághoz az, hogy "ismerek valamit belőle".