Nem lehetséges kereszténynek lenni és elfogadni a tudományt egyszerre?

Lehetséges, csak a vallásnak mindenhol engednie kell a tudomány új felfedezéseinek. Fordítva ilyen nincs, mert vallásos felfedezés nem létezik.

Kompromisszum sincs, mert a tudományos felfedezések valósak. Aki kompromisszumot köt, az eltér az igazságtól.

Lehetséges, de csak akkor, ha ütközés esetén mindig a hitet tartjuk előbbrevalónak, magasabb rendű ismeretnek, nem a tudományt. Tehát ha tudománnyal akarunk foglalkozni, válogatnunk kell, mit fogadunk el az evilág tudományából és mit nem. Ez szíve joga mindenkinek, igazából nagyon jól működik a gyakorlatban is, én tanult ember vagyok, próbáltam. Tanulmányaim során az olyan dolgokat, amelyek az én hitem szerint másképp vannak, ugyanúgy meg tudtam tanulni, mint a többiek. Csak nem tettem magamévá mint tényt, hanem elfogadtam és megismertem mint egy álláspontot, amit a tudomány képviselői vallanak, de egy percig sem gondoltam, hogy jujj most valaki megcáfolta (vagy én elárultam) a hitem. Egyszerűen a keresztény hit nem arra való, hogy a világ bölcseivel vitatkozzunk általa tudományos kérdésekről.

Igazából ha valaki azt mondja, hogy ő hisz, de a tudomány elbizonytalanítja a hitében, annak bibliai értelemben nincs is hite. Mert a Biblia tanítása szerint a hit az valóság, meggyőződés. Ha hitem van, az nem azt jelenti számomra, hogy talán van Isten és talán Ő a teremtő, hanem hogy BIZTOS, hogy van Isten és BIZTOS, hogy amit mond, az igaz. Egyszerűen úgy működik, mint egy magasabb rendű tudás. Ezért ha a világi tudomány ellentmond neki, azt is "túléli", mert a hit nézőpontjából a világi tudás alacsonyabb rendű.

Ezért mondja a Zsidókhoz írt levél, hogy a hit például az, amikor a 99 éves ember (Ábrahám) elhiszi, hogy a 90 éves feleségével (Sára) 1 év múlva közös gyermeket nemzenek. Tudományosan? Lehetetlen. Istennek? Lehetséges! Ha valaki csak addig tud hinni, amíg a kézzelfogható tények ellent nem mondanak a hitének, annak a hite semmi, nulla, nem is létezik.

Tehát a hit az nem egy olyan valami, hogy most én eldöntöm, hogy hiszek valamiféle Istenben, mert maga a gondolat, hogy létezhet, olyan szimpi. Hanem a hit egy olyan valami, mint egyfajta "megvilágosodás", ami úgy szakad rád, hogy az egész életfelfogásodat megváltoztatja, mert olyasmit kezdesz látni, amit korábban nem láttál, de sokkal valóságosabbnak tűnik, mint a látható világ, és az sem tud érdekelni, hogy mások szemében te megbolondultál. Hogy egy példát mondjak: aki bibliai értelemben hisz Istenben, az nem azzal a hittel hisz, mint azok az emberek, akik kiállnak a buszmegállóba és hiszik, hogy jönni fog a busz, mert írja a menetrend - de ugyebár az egy csomó mindentől függhet, hogy tényleg jön-e. Hanem a példánál maradva, ha Isten a busz, akkor a hívő embernek a busz érkezésébe vetett hite onnan származik, hogy egy madártávlati nézőpontból folyamatosan látja, hogy épp most gurul ki a busz a garázsból, látja a telemetriát, hogy tökéletes műszaki állapotban van a jármű, beszáll a sofőr és időben elindul. Van értelme, hogy kételkedjen? Nincsen. És persze ha szóba kerül a buszmegállóban a téma, hogy vajon jön-e a busz, a többiek a buszmegállóban bolondnak fogják tartani ezt az embert, ha azt mondja, hogy őneki van egy olyan képessége, hogy fentről lát mindent, és nem kell aggódni, mert rendben, pontosan érkezni fog a busz. :)) Ők majd csak akkor fognak "hinni", ha meglátják, hogy tényleg jön, de az már nem hit lesz, hanem közönséges tapasztalat. És előfordulhat, hogy a sofőr bácsi csak azokat veszi fel a buszra, akik már akkor elhitték, hogy érkezik, amikor még nem lehetett látni. ;)

A keresztény tanítás szerint az evilági bölcsesség nem visz közelebb Istenhez, ezért szükséges "bolonddá" tennünk magunkat, ha meg akarjuk ismerni Őt. Ezt jelenti az, hogy a tudomány bizonyos állításait inkább nem fogadjuk el, és vállaljuk, hogy emiatt a világ szemében bolondok vagyunk. Ezt Pál apostol nagyon részletesen kifejti a Korintusbeliekhez írt levelének 1-2-3. részében, ha valaki szeretne többet tudni.

"még a keresztények szűk látókörűek"

Pontosan.

Ha netán másképp gondolnád, akkor mutass az elmúlt 100 évből:

- egyetlenegy vallásos felfedezést,

- egyetlen esetet, amikor bizonyítottan a tudósok tévedtek és a vallásnak volt igaza egy adott dologban,

- egyetlenegy dolgot, ahol a hit és a tudomány között kompromisszum lehetséges, és ez az adott esetben közelebb van az igazsághoz, mit amit a tudomány mond.

"csak akkor, ha ütközés esetén mindig a hitet tartjuk előbbrevalónak, magasabb rendű ismeretnek, nem a tudományt"

Megteheted, mert jogod van hülyének lenni.

Még szerencse - a te szerencséd is! - hogy a tudomány tőled függetlenül is működik.

Vagy tudsz mutatni akár egyetlen esetet a közelmúltból, amikor holtbiztosan a hitnek volt igaza és a tudósok tévedtek?

"a hit egy olyan valami, mint egyfajta "megvilágosodás", ami úgy szakad rád, hogy az egész életfelfogásodat megváltoztatja, mert olyasmit kezdesz látni, amit korábban nem láttál, de sokkal valóságosabbnak tűnik, mint a látható világ, és az sem tud érdekelni, hogy mások szemében te megbolondultál"

Persze - de csak tűnik.

Ezt a "megvilágosodás" jelenséget a tudósok vizsgálták, és megvan már az agyközpontja is.

Ettől még nem lesz igaz. Pontosabban akár igaz is lehet - de nem lehet tudni. Hinni lehet.

Tudni azt lehet, ami bizonyított.