Ateisták, tudtátok hogy nehéz kereszténynek lenni?

Én kereszténynek születtem és annak neveltek, és állíthatom, hogy sokkal könnyebb hinni, mint ateistának lenni. Amikor vallásos voltam, ha féltem Istenre gondoltam, ha hibát követtem el akkor azt a Sátánra fogtam, nem féltem a haláltól mert hittem abban hogy van mennyország.

Ma már felvilágosult férfiként nem tudok ebben hinni, és rájöttem, hogy a hit csak egy támasz, ami segít ha hiszel benne. A legtöbb vallásos ember azért lett az, mert fél a haláltól, és azzal akarja nyugtatni magát, hogy tudja hogy a mennyország vár rá, holott ez csak egy képzelmény, amivel áltatja magát, mert fél a valóságtól.

Én már szembe néztem ezekkel, megtanultam a jelenben élni és a valósággal törődni, az élet rejtelmeiről pedig minnél többet megtudni, nem azzal áltatni magam, hogy Isten teremtett mindent.

A Biblia szabályait nem tartja be egyik vallás sem, ezért tartom a kereszténységet képmutatónak. Sujkolják az emberekbe, hogy a melegség bűn, házasság előtt nincs szex stb... , holott ha betartanának mindent amit a Biblia ír, akkor többek között:

- ha a szomszédod vasárnap dolgozik, kötelességed megölni (igen, jol látod, megölni)

- a szakáll Isten ajándéka, leborotválni bűn, mert megtagadod Istent

- nem szabad többfajta anyagból készült ruhákat hordani

Ugye, hogy a (viszonylag) felvilágosult XXI. Században milyen hülyén hangzanak ezek a "törvények"? Ezért tartom nevetségesnek, ha valami egy mitológiagyűjteményre alapozza az életét. Ideje lenne, hogy a világ megszabaduljon ettől a béklyótól, amit vallásnak hívnak!

Én ateista vagyok. Megkereszteltek ugyan, de akkor még nem tudtam védekezni.

Nem ismerem a bibliában foglalt szabályokat.

Ha a 10 parancsolatra utalsz akkor az első három kivételével jobban betartom őket, mint a sok díszkeresztény.

Egyszerűen azért mert így becsületes és így érzem magam embernek.

Nem kell ehhez vallás, ami megengedi a kiskapukat (pl. feloldozás).

Ezek szerint nekem nehezebb mert magammal kellene elszámolnom ha nem lennék becsületes. Magamnak pedig nem adnék "feloldozást".

Szintúgy nem vagyok hívő, bár kiskoromban megkereszteltek. De nem azért akarok jobb ember lenni, mert egy könyv azt mondta, nem azért nem lopok és csalok, mert istenektől félnék. Saját magammal nem tudnék szembenézni, ha egy alja ember lennék, akik tönkreteszi mások életét, ráadásul akarattal.

Persze nem azt mondom, hogy soha nem követtem el bűnt, vagy hibát amit később megbántam, de senki sem bűntelen. Emberek vagyunk, nem feketék és fehérek, hanem szürkék, akikben megvan a jó, és a rossz.

Az emberek rettegnek a bizonytalanságtól, ezért kell az a támasz, hogy a halál után tovább élhetünk valamilyen formában. Én is ebben gondolkodom, hiszen nem bírom felfogni, milyen nem létezni, és ennek a tudásnak a hiánya ijesztő.

Nem keresztény, vagy nem keresztény embernek lenni nehéz. Sokkal inkább jó embernek, kitartani az elveid mellett, hogy ne térj le arról az ösvényről, amit magadnak választottál, és ami Te magad (nem egy könyv, nem az Isten, sem senki más) helyesnek tartasz.

Nem is lehet betartani, hisz ott a a parancsolat, hogy "ne ölj", közbe meg, mint már írták, ha szomszéd dolgozni vasárnap, akkor kötelességed megölni, tehát akkor hogy is van ez?

Szerintem szembenézni a valósággal sokkal nehezebb, mint egy szép álomban ringatózni. Az a baj, ha valaki most azt mondaná, hogy ő Zeuszban meg a szirénekben hisz, akkor kiröhögöd, pedig számunkra a te hited is ugyanannyira nevetséges. De nektek így KÖNNYEBB, mivel nem kell szembenéznetek a valósággal, támaszra leltek stb. Ha nekünk egy problémával kell szembenéznünk, tudjuk, hogy csak magunkra és a többi emberre számíthatunk, míg ti abban a reményben, hogy majd Isten megsegít, könnyebben meg tudtok birkózni vele.

Miért lenne nehéz kereszténynek lenni? Ha tényleg hiszed ami a Bibliában van, akkor könnyen fogod azt cselekedni, amiben hiszel. Inkább az a baj, hogy nem is hiszitek igazán, de akkor meg miért nevezitek magatokat kerszténynek, hacsak nem azért, hogy különbnek mutassátok magatokat másoknál?

Az ateistákat se értem. Dehogy nehéz ateistának lenni, nekem semmi nehézséget nem okoz. Nincs könnyebb annál, mint azt tenni, és aszerint élni, amit az ember helyesnek, jónak, és igaznak gondol.

Nehéz az, amikor a saját meggyőződéseddel ellenkezően kell cselekedned, vagy olyan dolgokat tenni, amiket igazából nem tudsz elfogadni.

Előző: egy hasonlatot találtam ki.

A hívő és az ateista is egy nagyon vékony kis földsávon tud áthaladni,de a hívő ezt úgy látja,hogy a földsávot jobból és balról fal veszi körül,pedig valójában szakadék van. Az ateista pedig nem látja a falat. Melyiknek nehezebb?