Van Isten, vagy nincs Isten?

És hol marad a lelki fejlődése azoknak az embereknek, akiknek már kegyeskedett kinyilatkoztatni magát?

És, hogy mi értelme lenne? Megszünne a hitetlenség, a vallásháború, és ha nem is tökéletes, de bizonyosan jobb lenne a világ.

Kalapácsos: most még kiszedegethetném egyesével a válaszod pontjait, de egy kicsit úgy érzem, hogy fölösleges, mert nem hiszem, hogy meg tudnálak győzni. Még talán csak egyetlenegy gondolatot tennék hozzá, arról a minden fölött átívelő boldogságról, amit már emlegettem. Szerintem ez többek között azért lehetséges, mert én biztos vagyok benne, hogy minden, ami történik velem, (az én befolyásomon kívül) Isten akarata, és okkal történik, még ha rossz is. Persze ezt boldog időkben könnyű szépen felvázolni, de azt hiszem, hogy már nehezebb korszakokon is átsegített. Valahol egy ateista számára biztos abszurd néha a reakcióm, amikor azt látom, hogy a szüleim, és a saját igyekeztem ellenére (diákmunka), még sincs pénzünk, mondjuk telefonszámlára, és én azt mondom, hogy nem baj, mert mi mindent megtettünk. És ezek után én bízom Istenben, hogy majd megoldja. Nem mondom, hogy soha nem maradtunk még telefon nélkül, de végső soron ilyenkor is kicsit felébredek, hogy az ember egy idő után még telefon nélkül is tud ám élni vígan. És végül mindig megoldódott. A megtérésem előtt nagyon aggódós voltam, bármi történt, a legrosszabbra gondoltam. De lehet így is. És őszintén szólva, ott vannak a háborúk, és talán meg kell kapaszkodnod, mielőtt ezt kimondom, de talán még a háborúk is jók valahol. Biztos vagyok benne, hogy Isten meg tudná akadályozni őket, ha nagyon akarná, de úgy tűnik nem akarja. Talán mert az ebben érintett embereknek ezzel kapcsolatos feladatot szánt. Biztos vagyok benne, hogy hatalmas szív kell hozzá, hogy valaki hozzám hasonló hozzáállással menjen végig egy háborún. Mert én csak apró, hétköznapi gondokkal bajlódom, és egy háború nyilván sokkal-sokkal megterhelőbb, és nekem fogalmam sincs róla. De ha valaki derűvel képes átélni egy háborút, na az hatalmas ember, és talán nagy tettekre hivatott. És ez csak egyetlen lehetséges életút kiemelése, és valószínűleg én nem tudom jobban, mint Isten, csak arra akartam rávilágítani, hogy tulajdonképpen még egy olyan szörnyű esemény, mint a háború is lehet valahol jó. Az emberek halála pedig az én szememben nem olyan szörnyű. Tegnap néztem meg a Csillogás című filmet, ajánlom neked is, nem túl hosszú. Egyik benyomásom az volt belőle, hogy a halál messze nem olyan szörnyűséges dolog, mint elképzeljük. Főleg, ha az ember úgy gondolja, hogy van még mennyország is. Ha a háborúra úgy tekintesz, mint egy nagyobb esemény, amikor Isten több lelket is magához szólít (ahol ugyebár sokkal jobb nekik, mint itt a Földön), és eközben még a földön erős szívű, hiteles embereket nevel, akik talán hatással lehetnek a többi emberre - azokra, akik fizikailag nem, de lelkileg halottak, mert úgy élik a mindennapjaikat, hogy abban csak a monotonitás van meg, szenvednek, és időnként konstatálják, hogy elég kevés értelme van élni... Innen nézve a háború tulajdonképpen nem olyan szörnyű. (Egyébként ez is kis mértékben C. S. Lewis gondolat [Csűrcsavar levelei], bár én a Jézusos érvelést nem tőle ismertem, és köszönöm a felvetett opciókat, felmerültek már bennem, de még nem kombináltam az érveléssel soha, el fogok gondolkodni rajta.) És ebben a világnézetben számomra a "jobb lehetne a világ" kijelentésnek sincs túl sok értelme, mert tulajdonképpen ez a világ már tökéletes az én szememben.

Na, ez már megint elég hosszú lett, és bocsánat, ha helyenként kicsit darabos, vagy kellemetlenül van megfogalmazva, ezer dolgot csináltam, miközben írtam, na meg este is van, nincs már kedvem átolvasni, de reménykedem, hogy valami azért átment a dologból. :)

Én amúgy teljesen meg tudom érteni a gondolatmenetedet, érveidet, és azért nem is fáradok tovább, mert tulajdonképpen szerintem helyes a felfogásod. Úgyhogy kívánok tovább szépeket neked. :)

Kedves Kérdező!

Attól még, hogy valami számunkra kényelmesebb, könnyebben elfogadható, attól még nem lesz igaz.

Kedves utolsó!

Mi igaz a Bibliában?

- hogy a Hold egy világító égitest?

- hogy a világ hat nap alatt keletkezett?

- hogy az első ember pár az őse mindenkinek?

- hogy a növények előbb keletkeztek, mint a Nap?

- hogy Isten a szeretet, mégis ő az aki gonoszt teremti?

Amíg ezek a pontok finoman szólva is butaságok, addig miért kéne a többi részt komolyan vennünk?

Végigolvasva a beszélgetést nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de egyből Ady Endre: Egy cinikus ember meséi jutottak eszembe:

"Megnőtt a világ, megsokasodtak az írástudók és farizeusok. A három szent királyok elfeledkeztek utódokról gondoskodni. A Máriákat kórházba szállítják. Aki pedig bekerül a lelencházba, az sohasem fog hegyi beszédet tartani. Az istállók pedig, a világ istállói, telve vannak ordítozó marhákkal. Ezek között síró kisdeddé sohasem lesz az új megváltás embriója. Mert a szarvasmarhák között bajos mást megtanulni, mint a bőgést… A megváltás nem is volt teljes, nem is lesz teljes soha. Még annyira sem, mint ama názáretié volt. Ő még szűzen kapta a keresztet, hogy megdicsőülhessen. Őutána már nem jöttek fölkentek. Jöttek, jöttünk amolyan keresztelő Jánosok. Prédikáltunk, erőlködtünk, bolondoskodtunk. De annyi hit egyikünkben sem volt, hogy megfeszíttessünk. Nekimentünk a koponyánkkal a falnak. Vagy megszédítettük, vagy beszakítottuk. Lettek belőlünk mártírok, keresztes vitézek, égetnivaló poéták, elátkozott bölcseskedők, kisded reformátorok, mi egyebek. Messiás nem lett egyikünk sem. Nem is lesz soha… "