A magyar keresztények mit szólnak ehhez?

sziasztok. Először is olyan nincs, hogy keresztény leszbikus, bármit is mondanak mostanában az emberek. Ha valaki igazi keresztény, az azt jelenti, hogy a Bibliát követi, közössége van Istennel. Természetesen vétkezik is, és azt pontosan azért kell megbánni, megvallani, mert Isten a bűnnel nem tud közösségben lenni, márpedig a homoszexualitás a Bibliában igenis bűnnek van írva. Nem is értem, hogy lehet azt gondolni, hogy Isten, aki kitalálta, hogy akkor férfi és nő éljen együt elfogadná, hogy nő és nő pl. Nem arról van szó, hogy Isten nem szereti a homoszexuálisokat, a bűnösöket is szereti, de nem tud velük igazi kapcsolatba kerülni, mint kereszténnyel. Ha megszabadul a bűntől, akkor lehet igazi követője Istennek.

Másodszor pedig: ha keresztény valaki, az nem jelenti azt, hogy vakon elfogad mindent mint vmi elbutult hülye, a nagy szeretet nevében, ésha vmi mellett határozottan kiáll, hogy rossz akkor egyből le van támadva. Az emberek is csinálhatnak rosszat akármilyen meglepő, és attól, hogy vki eresztény nem kell, hogy elnézze. Jézus pl.azt mondta, hogy a bűnösöknek ne is köszönjünk. Úgyhogy ennyit erről. A habzó szájjal való b.u.z.i.z.ás pedig nem , szerintem nem kapcsolódik hozzá, de a nem csak mondott keresztények általában nem is szokták azt csinálni.

Nem vagyok Szektás, sem Jehovás.

Szekta szó jelentése:

Jézus tanításától eltért felekezet, Jehova Tanúi nem tértek el tőle,

És Jehova Tanúi a megnevezése a hivatalos "egyházunknak" nem a Jehovás.

Katy Weaver

Isten álláspontját erről a római levélben olvashatod:

Róm 1:26 Annak okáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre:

A fejezet utolsó versszakára ráfókuszálva láthatod hogy azok is bajban lesznek akik csak helyeslik vagy mentegetik ezeket a cselekedetet amik fentebb felsorolva vannak:

Róm 1:32 Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy akik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképpen cselekvőkkel egyet is értenek.

Nyilván nem egységesek ebben a magyar keresztények, hiszen eleve több felekezet van, azon belül sem ismeri mindenki a vallását rendesen, nincs egységesség.

DE.

A Biblia szerint nő csak férfival, férfi csak nővel szeretkezhet, így állattal vagy azonos neművel bűn szeretkezni.

Persze ha megbánja bűnét és bocsánatot kér Istentől, próbál ellenállni a kísértésnek, üdvözülhet, mint minden más bűnös. A bűn megbocsáttathat.

A másik: létezik a bűnre való hajlam, de az ellen kűzdeni kell. Lehet tehát leszbikus hajlamú egy keresztény, de ha aktív nemi életet él, akkor nem Isten az első életében, így bűnt követ el.

A habzó szájjal b.u.z.i.z.á.s pedig általában nem a homoszexuális mebert célozza, hanem magát a bűnös cselekedetet illetve azt, hogy valaki büszke a bűnösségére, tehát pl. felvonul.

Nem ítélhetjük el a bűnöst, de a bűnt igen.

Alapvetően azonban inkább támogatnunk kell mindenkit, aki el akarja hagyni bűnös szokásait.

Hogy pokolra jut-e?

A döntés Isten kezében van. De mint mondtam: a homoszexuális nemi élet bűn, "a bűn zsoldja a halál".

a római levélhez:

"itt is a hierodulia intézményéről van szó, amely –

beleértve a kultikus férfiprostituáltak működését – a Római Birodalomban is

virágzott. Róma az I. században világbirodalom volt, számtalan provinciával,

valamint jól kiépült szárazföldi és tengeri közlekedéssel. A nagyobb városokat, de a

kisebb településeket is a nemzeti sokszínűség jellemezte, s ennek szükségszerű

velejárója volt a legkülönbözőbb kultúrák, értékrendek, babonák, hagyományok

keveredése. A nagyszabású pogány rítusok, körmenetek, orgiák színes kavalkádja

kétségtelenül lenyűgöző látvány lehetett a külső szemlélő számára, mindennek

erkölcsi megtartó ereje azonban nemigen volt. A társadalmat egyszerre jellemezte a

morális dekadencia és a – zsidó terminológiával élve – bálványimádás. Korintus,

ahonnan Pál a római gyülekezetnek szóló levelét írta, kikötőváros volt; erkölcsisége

nagyjából olyan, mint azt megelőzően és azóta máig bármely kikötővárosé. A

kulturális antropológia mai kutatója a Paradicsomban érezhette volna ott magát, Pál

számára viszont mindez maga volt a pokol.

Pál apostol „farizeus volt, farizeus fia” (ApCsel 23,6), ugyanakkor születésétől fogva

római polgár is. Igehirdetésében elsősorban a pogány világra specializálta magát.

Zsidókeresztyén létére megtartotta a Törvényt, de vallotta, hogy a pogányokból lett

keresztyénekre nem kötelezőek annak előírásai: nem azok betartásából, hanem a

Jézusba vetett hit által fognak üdvözülni. Érzelmileg azonban nyilvánvalóan nem

szakadt el zsidó gyökereitől; a pogányoknak szóló prédikációiban is lépten-nyomon

idézett az Ószövetség könyveiből. Kiválóan ismerte az Írást, Izrael történetét, többek

között azokat a visszásságokat, amelyeket a zsidók Babilonban „szedtek fel” és

hurcoltak magukkal az idők során. Nem nehéz elképzelni, hogy a „szent prostitúció”

gyakorlatáról tisztességes izraelitaként miként vélekedhetett.

E vélemény jelenik meg a Római levél vizsgált szövegében. Eszmefuttatásának

logikai alanyai nem a homoszexuálisok, hanem a bálványimádó pogányok:

mindazok, akik „a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak,

négylábúak és csúszómászók képével”. Először bemutatja a bálványimádást –

történetesen a női és férfi hieroduliával. De érdekes módon nem úgy tekinti e

cselekedeteket, mint amelyek majd büntetést érdemelnek; ellenkezőleg: Pál

felfogásában ez a gyakorlat már maga a büntetés, hiszen a bálványimádás a gyökere

minden rossznak. S hogy mi mindennek, azt sorolja a továbbiakban, akárcsak a

Bölcsesség könyve szerzője. Nem tételesen, nem a higgadt rendszeralkotás

szándékával, hanem mintegy prófétai indulattal és szónoki hevülettel. (Ne feledjük:

diktált szövegről van szó!) A szexualitás kérdésével nem foglalkozik a továbbiakban.

Az pedig, hogy azonos nemű személyek testi kapcsolata úgy is elképzelhető, hogy

annak semmi köze nincs semmilyen kultikus tevékenységhez, hanem az elkötelezett,

érzelmi-egzisztenciális összetartozást jeleníti meg és teljesíti be – ez teljesen idegen

az egész szövegkörnyezettől. Ennek beleolvasása a szövegbe merő anakronizmus."

Birtalan Balázs: Válaszd az életet!

"itt is a hierodulia intézményéről van szó, amely ..."

Köszönjük a saját szád íze szerint való hamis magyarázatot, amit Pál szájába próbálsz erőltetni.

Sajnos én ilyet nem olvasok a szövegben.

itt az "egymás iránt gerjedtek fel" minden csak nem bálványimádás, hanem homoszexualitás!!!

"Az pedig, hogy azonos nemű személyek testi kapcsolata úgy is elképzelhető, hogy

annak semmi köze nincs semmilyen kultikus tevékenységhez, hanem az elkötelezett,

érzelmi-egzisztenciális összetartozást jeleníti meg és teljesíti be – ez teljesen idegen

az egész szövegkörnyezettől"

Újabb hazugság!

Önmagában a homoszexualitásról beszél itt Pál, mint bűnös dologról, hiába igyekeznek egyesek kiforgatni, fertelmeskedésnek is nevezi az aktust két férfi között.

Azon kívül a Biblia más helyén is megerősíttetik önmagában az aktus bűne, mindegy hogy prostitúcióban vagy kapcsolatban történik.

Kol 3:5

Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, a mi bálványimádás;

Melyek miatt jo az Isten haragja az engedetlenség fiaira;Melyekben ti is jártatok régen, mikor éltetek azokban.

„Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok [és gonoszok; hamisak] nem örökölhetik Istennek országát? [Istennek királyságát]. Ne tévelyegjetek; [és ne ámítsátok, és ne csaljátok meg; ne ejtsétek tévedésbe) magatokat; ne vezessenek félre titeket]. Se paráznák, [g.(pornosz): egy (férfi) prostituált (mint megvásárolható); parázna (buja, fajtalan) férfi; kicsapongók; cédák] se bálványimádók [(eidólolatrész): kép- (szolgáló vagy) imádó (szó szerint vagy átvitt értelemben)]. Se házasságtörők, se pulyák, [malakosz): tisztátalanok; bujálkodók; kéjencek; homoszexuális férfiak, vagy nők]. Se férfiszeplősítők, [(arszenokoitész): fajtalankodó férfi; a saját neme iránt természetellenes nemi vonzódást érző, gyakorló, homoszexuális férfi; kéjencek; férfiakkal paráználkodó (közösülő; háló)].

Hagyományosan az arsenokoitai és a malakoi kifejezések alatt nem alaptalanul az aktív és passzív partnerek megnevezését értik egy homoszexuális kapcsolatban. Az első kifejezés (arsenokoitai) szó szerint "hím ágyalókat" jelent (utalás egy férfira, aki másvalakivel "ágyal"/"hál") és a második kifejezés ( malakoi) "finom" vagy "nőies" férfiakat jelöl, különösen olyan férfiakat, akik női szexuális szerepeket játszanak a "hím ágyalóval".

Figyeljük meg, hogy az arsenokoitai két szóból származik - arsen (férfira, mint hímegyedre vonatkozólag) és koité [egy olyan kifejezés ami az Újszövetségben mindösszesen két alkalommal szerepel, és szó szerint "ágyat" vagy "fekhelyet" jelent. A Róma 13:13: „ékesen járjunk… nem bujálkodásokban (koité)”, és a Zsid 13:4-ben: „Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy (koité)”] . Az arsen (hím) és a koité (ágy), e két kifejezés összepasszintása még csak nem is prostitúciót, erőszakot vagy bálványimádást sejtet, hanem kizárólag két férfi közötti szexuális aktust. Más szóval, a homoszexualitás önmagában rossz, függetlenül az okától, amiért azt gyakorolják, függetlenül a kulturális háttértől, függetlenül attól, hogy a gyakorlója homo- vagy biszexuális-é.

Figyeljük meg, hogy amikor Pál az arsenokoitai kifejezést használta, hogy elítélje a homoszexuális gyakorlatot, azt nyilvánvalóan közvetlenül Mózes harmadik könyve két verse görög fordításából eredeztette, és eképp hangzik:

„kai meta arszenosz ou koiméthésé koitén gynaikosz (Férfiúval ne hálj úgy, a mint asszonynyal hálnak)”

„kai hosz an koiméthé meta arszenosz koitén gynaikosz (És ha valaki férfival hál, úgy a mint asszonynyal hálnak”).

Vagyis a homoszexualitás Pál általi elítélése előfeltételezi a Mózes 3. könyvében található homoszexuális aktus elítélését. Tehát Pál az Írás alapján ítéli el a homoszexuális gyakorlatot, s nem a görög-római kultúra felől közelíti meg a kérdéskört...

1. Mózes Harmadik Könyve 25:44 törvénye azt mondja, hogy „Szolgáid és szolgálóleányaid legyenek a ti körületek való pogány népek közül, azok közül szerezzetek szolgát és szolgáló leányt.” Az egyik barátom szerint ez csak az ateistákra vonatkozik, de szerintem a buddhistákra is. De akár miért ne birtokolhatnék egy muszlimot is?

2. Édesapám szeretné szolgálatra eladni a húgomat, ahogy ez elő van írva Mózes Második Könyve 21:7 törvényében. "Mikor pedig valaki az ő leányát szolgálatra pénzen eladja, ne bocsátassék úgy ki, mint a rabszolgák." Mi lenne a kedvező ár érte?

3. Tudom, hogy Mózes Harmadik Könyve 15:19-24 törvényei szerint a nőkkel a menstruációs időszakban nem szabad érintkezni. Az a gond, hogy nem tudom, hogyan tudjam meg ezt tőlük. Próbáltam megkérdezni, de a legtöbb nő nem akar válaszolni. Hogyan lehetne ezt megoldani?

4. Ha elégetek egy áldozati bikát az oltáron, tudom, hogy „kedves illatú lészen az Úr előtt” (Mózes Harmadik Könyve 1:9). A probléma a szomszédaimmal van. Kijelentették, hogy az illat nem kedves nekik. Mi ilyenkor a teendő?

5. Van egy ismerősöm, aki folyamatosan dolgozik szombaton is. Mózes Második Könyve 35:2 törvényében ez áll "Hat napon tegyetek dolgot-,minden hetednap pedig néktek legyen szent, az Úr nyugodalmának Szombatja. Valaki azon dolgot teszen, megölettessék." Erkölcsi kötelességem, hogy én magam öljem meg őt, vagy megkérhetek valaki mást is, aki ezt megteszi?

6. Az egyik barátom úgy érzi, hogy bár a kagylóevés utálatos dolog (Mózes Harmadik Könyve 11:10), de kevésbé utálatos, mint a homoszexualitás. Nem értek vele egyet. Vajon hányszor utálatosabb a kagylóevés a homoszexualitásnál?

7. A legtöbb férfi barátom vágja a szakállát, a haját, a halántékuk környékén is, bár ez kifejezetten tiltott Mózes Harmadik Könyve 19:27 törvénye szerint. Mi legyen a büntetésük?

8. A Mózes Harmadik Könyve 11:6-8 törvénye alapján tudom, hogy a döglött disznó bőréhez hozzáérve az ember tisztátalanná válik, de azért bőrkabátot hordhatok, ha kesztyűben érek csak hozzá?

9. A nagybátyámnak van egy kisebb mezőgazdasága. Megszegi Mózes Harmadik Könyve 19:19 törvényét azzal, hogy két különböző gabonát ültet ugyanabba a földbe. A felesége pedig olyan ruhát hord, amely különböző anyagokból készült (pamut és poliészter keverékéből). Valóban szükséges, hogy az egész várost összehívjuk a megkövezésre? Nem lehetne, hogy csak egy zárt körű családi eseményen megégetjük őket, mint ahogyan ezt azokkal is megtesszük, akik az anyósukkal hálnak Mózes Harmadik Könyve 20:14 szerint?

10. Mózes Harmadik Könyve 21:18-20 kimondja, hogy nem közeledhetek Isten oltárához, ha valami probléma van a látásommal. Be kell vallanom, hogy közelre nem látok teljesen tisztán. Teljesen élesnek kell lennie a látásomnak, vagy van azért itt egy kis engedmény?

Már megint ezzel a lerágott csonttal jössz?

Ezek csakis a zsidókra vonatkoznak, ráadásul nem törvény alatt élünk.Rengeteg helyen kitárgyalták már ezen az oldalon is, olvass szépen utána, köze nincs a témához.

Találtam is párat és el is mentem , arra az esetre ha még valamikor bedobnád ezt a lemezt:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__2..

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__2..