Azok az ateisták, akik nem hisznek semmiben tulajdonképpen miért élnek? Milyen racionális érv szól az élet mellett ez esetben?

Miért nem lehet a múlandó dolgokért élni? Mert elmúlik? Ez csak akkor akadály, ha azt akarjuk, hogy ne legyen múlandó.

A buddhisták se hisznek egy mindenható Istenben, de mégis élnek. Ugyanez a Sátánistáknál. De akkor had kérdezzem meg, hogy a hívők minek járnak iskolába? Minek akarnak maguknak jó jegyeket? Minek kutatják a hívő tudósok az abiogenézist? Mit érdekli őket a tudás és az anyagi javak? Miért ítélkeznek? stb. stb. Valahogy az van, hogy szerinted nincs értelme a létnek Isten nélkül, de erre emberek ezrei cáfolnak rá csak a jelenlétükkel. A tudás szerzésnek pedig csak úgy van értelme, ha azt el is veszítheted valamikor, különben minek törődnénk ilyen dolgokkal?

Kedves kérdező!

Az ateisták Istenben nem hisznek. Akik semmiben sem hisznek, azok a nihilisták.

Csakhogy az itt kommentelő hívők egy alapvető hibát követnek el (amit már le is írtam, úgy tűnik, eredmény nélkül). Ti mind a saját értékrendetek szerint próbáljátok meg vizsgálni a más emberek életének a célját, és ez alapján döntitek el, hogy ez jó cél-e, elfogadható-e. Ez a megközelítés hibás. Ilyen alapon én is elítélhetném az élet keresztények szerinti értelmét, mert én nem hiszek abban, amiben ők.

Az ember egy biológiai lény is. Tehát igen, részben az a feladata, hogy szaporodjon, fenntartsa a fajt. Ezt a természetből hoztuk, kár lenne tagadni.

Az ember társadalmi lény is. Tehát az is a feladata, hogy segítsen embertársain is. Ez az életmódunkkal jön. Szembe lehet vele menni, de azáltal megtagadnánk önmagunk körülményeit.

És persze ne felejtsük el, hogy az emberben van egoizmus is, tehát nyilvánvaló, hogy a saját számára is akar örömöket átélni, létrehozni.

Azt mondjátok, múlandó dolgokért nem érdemes élni. Lehet, hogy ez így van. De nézzük csak meg más szemszögből a dolgot! Az ember mikor és hol él? A jelenben és az "ittben". Vagyis teljesen fölösleges azon gondolkodnia, hogy mi lesz azzal az örömmel a jelen pillanat után, mivel a jelen úgyis elszáll. Nem tudjuk még csak megragadni, definiálni sem. Azt mondjuk, most élünk, de mire kimondjuk, már megváltozott a jelenünk. Vagyis képtelenség a jövőnek vagy a múltnak élni, mert csak a jelenben tudjuk élvezni az életet. Remélem, így már érthető, miért elfogadható számomra az, ha valaki azért él, hogy jól érezze magát.

Amúgy mi van, akkor ha pont az elmúlásért élünk? Most így nem vok biztos benne, mert ennek is megvannak a maga kis ágazatai, de nem a buddhisták azok akiknek, a semmivé válás a céljuk?

Amúgy mi értelme értelmet keresni, ha anélkül is megvagyunk?

"Amúgy mi értelme értelmet keresni, ha anélkül is megvagyunk?"

Amúgy mi értelme a világűr kutatásának,ha évszázadokig megvoltunk nélküle?Mi értelme a modern orvostudománynak,hisz képesek voltunk nélküle is fennmaradni?

Jó ez igaz, de én nem múlt időben mondtam ezt.

Orvostudomány nélkül valóban megvoltunk, de nem "jól", ellenben az értelem ha van, ha nincs, az még lehet jó és remek.