Azok az ateisták, akik nem hisznek semmiben tulajdonképpen miért élnek? Milyen racionális érv szól az élet mellett ez esetben?

Kedves kérdező!

Egy valamit nem vagy képes felfogni (vagy legalábbis úgy tűnik). Az ateizmus nem egyenlő a teljes hitetlenséggel! Az ateizmus csak az istenségben való hitet "tiltja", bármi másban hihet egy ateista.

Én személy szerint sosem építettem hazugságra az életemet, légyszíves ne általánosíts! Ez ugyanaz, mintha egy elvetemült vallásellenes minden katolikust pedofilnak tartana néhány eset miatt. Sosem állítottam, hogy az életemből kivonom a hitet, csupán az Istenben való hittől tekintek el.

Ui.: Úgy elég nehéz valakivel értelmes vitát folytatni, ha az én érveimet a saját értékrendszere alapján értékeli. A kritika nem ilyen alapon működik.

Aztán mi lenne az én hitem?

Talán az ötös lotto telitalálatosának megnyerése? Ahhoz képest ritkán veszek, úgy kb. öt évente egy szelvényt, ha olyan kedvem van és nem jut eszembe a csekély valószínűség, amely valóban annyira pici, hogy gyakran le sem ellenőrzöm a nyereményt.

Hinni, vagy elhinni, nagy különbség, kiforgatod a szavakat, de a gondolatod jó, értékelem, csak annyi a baj vele, hogy nem igaz.

Nagyjából megint a tudomány vs. hit ellentét jön elő, de a bizonyított dolgok tudáson alapulnak, nem hiten. Vegyük azokat a ritka eseteket, amikor a tudomány a bizonyítás dacára mégis téved. Azt gondolod, hogy amikor kiderül az igazság, akkor összeomlik minden? Szó sincs róla. Nézzük az ősembert, én még úgy tanultam, hogy előbb volt a neandervölgyi, aztán a cro magnoni ősember és ezt azért gondolták, mert a talált leletek kora és a fejlettségi szint logikusan erre engedett következtetni. Az előbbi sokkal majomszerűbb, az utóbbi már tökéletesen hasonlít a mai emberhez.

Mára kiderült,hogy a kérdés bonyolultabb, mert egy időben is éltek, vagyis lehetséges ugyan, hogy a cro magnoni a neandervölgyiből fejlődött ki, aztán párhuzamosan éltek, majd talán az utóbbi besegített a másik elpusztításába, de az is lehetséges, hogy semmi közük egymáshoz. Na bumm, akkor meg mi van? Eddig így tudtam, ezután másképp gondoljuk, hiszen erre utalnak a jelek.

Vagy mondjuk elhiszem, hogy a Lánchídat Clark Ádám tervezte, hiszen ott a tábla, ami ezt hirdeti, de ha mondjuk kiderül, hogy valójában semmi köze hozzá, akkor sem zavar, azannya, mondom, furcsa dolog, de ha nem Clark, akkor hát tévedés.

Alapjában véve semmi okom, hogy más ember szavában kételkedjek, mert ha mond valamit, feltételezhető, hogy igazat mond, de nemrégiben találkoztam egy Háry Jánossal, akiről hamar kiderült, hogy osztani kell a szavát, mert gyakran állít képtelenségeket. Na és talán összedőlt a világ? Sorozatos lódítása az Ő esetére érvényes, attól a többi ember nem válik hazuggá.

Azért a bizalmat sem ajánlatos túlzásba vinni, ha tétje van, mondjuk gazdasági ügyekben nem árt a szerződés, vagy a házasságok előtt is egyre gyakoribb az anyagiak rögzítése ügyvéd által.

Magyarán Te a saját szemszögedből ítéled meg az ateistákat és olyan hitet tételezel fel, mint Neked van és ami nélkül nem lehet élni. Nekünk nincs ilyen kizárólagos hitünk, aminek feltétlenül muszáj lennie, mert különben összeomlana az életünk. Ateizmusunk sem gonoszságból fakad, csak egyszerűen semmi nem utal Isten létére. Az előbbi kérdések között szerepel Dániel próféta és most olvasgatom a történetét.

Népmeseszerű elemek, egy félkegyelműnek tűnő uralkodóról, aki egyébként bizonyára kitűnően eligazodik a politikában és egy hatalmas birodalmat működőképesen irányít, de ostoba álma miatt képes lenne megöletni a bölcseit, aztán leborul a rabszolgája előtt, aki tudja a gyermeteg álmát, majd az emberek egy része megég, a másik meg nem, a kemencében. Olyan Mátyás királyos sztori az egész, kutyavásár, meg gömöri bíró, bár az mégsem lehetetlen, hiszen nem éghetetlen emberekről szól.

Mit szólnál hozzá, ha én kötném az ebet a karóhoz, hogy a kutyavásár igenis valóság, meg a többi legenda, a csodaszarvas és Hunor, Magor két dalia, két egytestvér, Ménrót fia, kik vadat űzni elmenének, valamilyen fiai szép Enéhnek... Természetesen cáfolhatatlanok a sorok, de aligha van komoly alapja a hun- magyar rokonságnak, illetve kulturális hatása lehetséges, mert a hunok által uralt terület határán éltek őseink, sőt, a népvándorlások szokása szerint a vándorló népek lavinaszerűen gyarapodva vándoroltak, ezért még az is lehetséges, hogy a hunok kis csoportja is csatlakozott az ősmagyar seregekhez.

Mint látod, felesleges a hit szó, bár nem teljesen mindegy, kik voltak az őseink, de attól még nem lesz olcsóbb a kenyér számomra és a kíváncsiság valóban ösztökél az igazság kiderítésére, de ha tévedés, amit gondolunk ebben az esetben, attól még nem lesznek az éjszakáim nyugtalanok.

Belátom, sok a szöveg de valahogy érzékeltetni szeretném, hogy a vallásos, vagy az egyenesen fanatikus hit speciális eset. Valamiért Neked megnyugtatóbb lenne, ha mi is hasonlóan fanatikusan hinnénk valamiben, de ennek éppen az ellenkezője az igaz. Normális esetben Te is hasonlóképpen viszonyulnál egy nagyotmondó emberhez, hiszi a piszi, mondanád, én hasonlóan vagyok a Te csodáiddal is. A legendák súlyát is érzékeltettem, amihez még hozzátenném, hogy a pátriarkák története ehhez hasonló és József meséje bizonyára sokkal később keletkezett, amit az bizonyít, hogy népes tevekaravánok szerepelnek benne, de a teve háziasítása ekkor még nem fejeződött be, vagyis a történet idején, ezért azt sokkal később kellett megírniuk, így ha az adott sztoriban prófécia is szerepel, akkor az nyilván utólag keletkezett, mondjuk ímígyen: "És eljöve az Úrnak 1526. esztendeje, ahol a magyarok királya, aki Lajos néven a második lesz majd, kiméne az Mohács mezejére, csatát veszítvén az hitetlen pogány törökkel szemben és Magyarország soha többé nem nyeri vissza régi fényét"

Az idézőjel nekem szól, egy ilyen hatalmas próféta, mint én, ezt megérdemli.

Vagy talán cáfolod a jóslatom?

"Így van, a keresztény Isten létezése irracionális, ahogy a te hiteid is azok, amikre az életedet alapozod."

Milyen hiteim, amire az életem alapozom?

Hogy meg tudom oldani a saját gondjaimat?

Hogy ha nem tudom megoldani a saját gondjaimat együtt tudok élni vele?

Hogy nem hárítom el magamról a felelősséget a transzcendensre?

Kérlek, fejtsd ki, mi az irracionális az ateista életmódban!

Kedves kérdező!

Gondolkodtam azon, hogy válaszoljak-e a kérdésedre, mert a reakcióid alapján úgy látom, hogy borzasztó nagy katyvasz él a fejedben a hit-hitetlenség, racionális-irracionális, értelem-értelmetlenséggel kapcsolatban. Azért 1x megpróbálom elmagyarázni.

1. Az, hogy valaki ateista, az pusztán annyit jelent, hogy nem hisz Isten és a "természetfeletti" létezésében. Magyarán nem találja hihetőnek sem a létét, sem a róla szóló meséket. Azt, hogy miért nem, azt már én is, és más ateisták is kifejtették korábban. Tehát nem arról van szól, hogy az ateisták semmiben sem hisznek, hanem arról, hogy nem hisznek a HIHETETLEN, BIZONYÍTATLAN dolgokban, és az Isten, Sátán, túlvilág, feltámadás, stb... ezek közé tartoznak. Én nem "utálom" a vallást az irracionalitása miatt, hanem emiatt nem tudok hinni benne (nagy különbség).

2. Az élet célja: Elmondok neked evvel kapcsolatban egy nagy titkot. Minden ember életének egyetlen célja van (akár vallásos, akár nem!), hogy BOLDOG LEGYEN. A boldogság egy létező tudati állapot (alapja az agy biokémiai folyamatai), nem irracionális, "transzcendentális" valami, nem szükséges hinni benne. Bizonyíthatóan létezik (mint tudatállapot!), és az élet minden nehézsége ellenére majd mindenki számára átélhető. A különbség az istenhívő és hitetlen között csupán az, hogy az ateista úgy gondolja, hogy nincs túlvilági élet, ezért itt a földön akar boldog lenni (akár azáltal, hogy segít embertársain - hiszen ez is boldogságot idézhet elő), míg a hívő akár kész feláldozni földi boldogságát egy irracionális (mert BIZONYÍTATLAN!) "túlvilági" boldog lét csalfa reményében (esetleg "hitetleneket" gyilkol, mert úgy képzeli, hogy ezért Allah boldogsággal jutalmazza majd a "túlvilágon"). Tehát a minden lét RACIONÁLIS (egyrészt bizonyíthatóan létező, másrészt elérhető) célja a boldogság.

Az ateisták sohasem állították, hogy az egész élet csupán értelmetlen szenvedés lenne (ezt a buddhisták állítják), mi csupán annyit állítunk, hogy a világban túl sok meg nem érdemelt emberi és állati szenvedés tapasztalható ahhoz, hogy elhiggyük, hogy a világ egy jóságos, a teremtményeit szerető, mindenható és tökéletes lény (Isten) műve lenne.

3. Lehet, hogy az ember élete "véletlen" műve, és jelentéktelen az univerzum és az idő végtelenjéhez képest, de én ezt leszarom, mert nem "jelentékeny" életet szeretnék élni, hanem boldogat, és ameddig erre egy csöppnyi esélyem lesz, addig nem leszek öngyilkos.

Ennyi.

Nem lehet, hogy inkább úgy szeretted volna kérdezni a kérdést, hogy azokat az embereket mi tartja életben, akik szerint semmi értelme nincs az életnek?

Amennyiben létezik olyan, hogy szabad akarat (döntés), így bárki adhat neki értelmet. Amennyiben nem létezik, úgy robotok vagyunk és nem mi döntünk az életünk felől sem.

Egyébként meg bármire rá lehet kenni, hogy irracionális.