Azok az ateisták, akik nem hisznek semmiben tulajdonképpen miért élnek? Milyen racionális érv szól az élet mellett ez esetben?

Na jó, nézzük.

Mit jelent az, hogy racionalitás? Hogy valaki racionális érvekkel dolgozik?

Az általános definíciót mellőzve, a válaszaid alapján te valami bizonyított, logikai struktúrák és (gondolom általad elfogadott) tények alapján létrejött dedukciót fogadsz el bizonyító ill. választ adó állításként. Akárhogy is, az biztos, hogy minden gondolati levezetés kiinduló (tényként elfogadott) adatokból, állításokból, valamint egy (akár implicite feltételezett, vagy adott) levezetési szabályrendszerből áll. Emellett, az állítások összessége egy modelljét adja a (vélt) valóságnak, mely utóbbira számtalan (talán végtelen számú) modell használható, melyek között van jobb-rosszabb, annak függvényében, hogy az állításaik egymással dedukcióval konzisztensek-e, vagy ellentmondanak. De a modelleknek van tárgytere is, vagyis a modellek mindig modellezni hivatottak valamit, így egy modell nem jó modell, ha nem adekvát, vagyis a tárgytérrel ellentmondásban van, legalábbis maximális szigorral megközelítve a dolgot.

A te kérdésed végül is egy olyan választ vár, melynek az az eredménye, hogy megfelelő mennyiségű állításból és egy elfogadott szabályrendszerből kijön valami olyasmi válasz, hogy "..., tehát élnem kell."

Amit te a legtöbb válaszban kifogásoltál, azok a kiinduló állítások. Ebben az esetben viszont nem a racionalitás hibádzik, hiszen a dedukció rossz, hanem az kiinduló állítások, melyek nem a bizonyítás részei. Erre persze te azt mondod, hogy tehát ezek azok az állítások, melyek az ateistákat hívőkké teszik, de ekkor mondhatják ők azt, hogy ők bizony nem csak racionalisták, de empiristák is, tehát csak olyan alapállítást vesznek igaznak, melyek gyakorlati (értsd, elhiszem, hogy ezt mérte valaki), vagy elméleti szempontból valamiféle mérésben végződnek. A különbség itt van: ha istenben hiszel, nem vagy empirista. Ha hívő vagy és az alapállításod az, hogy "van isten", akkor racionálisan mindent levezethetsz belőle, ha azt mondom, hogy "szeretek élni és azt csinálom, amit szeretek", akkor abból racionálisan következik (vagy inkább következhet), hogy élnem kell.

Na persze az alapállításokat sem kell elfogadni, hanem kereshetünk dedukciót hozzá, vagy más módon megkereshetjük azok igazságtartalmát. A "van isten" állítás igazságtartalma szigorú eszközökkel, empirista módon nem állapítható meg. Ezért mondják az ateisták azt, hogy nem racionálisak a hívők, hiszen amikor modellekről (állításhalmazokról) készítek modellt (vagyis metamodellt), akkor elmondhatom, hogy nem racionális egy állítást igaznak feltételeznem, ha az nem látható empirikusan.

Na, akkor szemezgetek még a beírásaidból:

"Meghalsz, a többiek is meghalnak, veszendőbe megy mindenképpen."

Így van. Minden érv, ok és okozat csak temporális. Minden elmúlik. Igen.

"Minek tudást szerezni, ha meghalsz?"

Azt a tudást nem az örökkévalóságnak, hanem hátralévő pár évtizednek tanulod. Mint ahogy a vasárnapi ebédet is aznapra, vagy max. 1-2 további napra főzöd, nem az egész évre.

"Hogy lenne haszna? Ha egyszer úgyis elpusztul minden és mindenki."

Ha nem pusztulna el, mennyivel lenne több haszna? Mindig csak az itt és most létezik, minden más nem realitás a szó fizikai értelmében. Meg egyébként is, mivel változtatná meg a napirendedet az, hogy a világegyetem nem végtelen ideig létezik még, hanem mondjuk 15 ezer évig? Mert ha sehogy, akkor ezek szerint a napirended értelme, oka és lefolyása független attól, hogy mi történik majd sok ezer év múlva. Csak úgy a temporalitás mellett a lokalitás is megvan: a szomszédos galaxis történései, ha ismernéd őket, mennyiben változtatnák meg pl. a vasárnapi ebéded összetételét? Ezekből (is) látszik, hogy minden értelem temporális és lokális.

Nahát, milyen csípős hangulat alakult itt ki.  Egy ateista falka közrefog egy ártatlan bárányt és megpróbálják ízekre szedni, de egyetlen birka sem lép közbe. Hol vagytok ilyenkor hívők?? Na ilyenkor mutatkozik meg az ki az aki valóban kiáll a hite mellett és kik azok akik csak vallásosnak /hívőknek hívják magukat.  Lehet túl bonyolult a kérdés de én értem mire akar kilyukadni a kérdező.

Nagyon is racionálisan látja a dolgokat abból a szempontól, hogy semmilyen értelmes választ nem tudtok adni az életetek céljaként.

-          Páran a fejlődés mellett érvelnek, hogy ha nekik nem is a következő nemzedéknek milyen jó lesz. Csak azt felejtik el, hogy bizony az emberiség léte is véges. Ha nem egy kisbolygó, esetleg a nap haldoklása(gyengébbek kedvéért vörös óriás) akkor a galaxisunk ütközése egy másikkal lesz az ami végez velünk.  Szóval kinek is jó a fejlődés. Ez ugyan olyan mintha főznénk egy levest de előre tudjuk , hogy a gázt alatta nem tudjuk kontrollálni, elzárni, mi mégis rendületlenül pakoljuk bele a hozzávalókat.  De minek? Végül is leég és ennyi. Tényleg sok értelme volt.

-          Vannak akik apró célokat emlegetnek, mint gyerek nemzés, az élet örömei, kihívások. Ezek mind szépek és jók, de nem  értelmes válaszok arra, hogy minek végik élni az életet, csak arra, hogy mivel töltitek ki az itt töltött időt.

-          Vannak akik azzal érvelnek, hogy őket nem korlátozza semilyen Isten, így szabadabban él.

Ez két szempontól sem helyes érv. Egyrészt nem a kérdésre válaszol, azaz mi az élet célja egy ateista számára. Másfelől, szűklátókörűségetek nem engedi meg annak a lehetőségnek a felismerését, hogy a hívők illetve vallásosak egy gyűjtőnév/fogalom és nem merül ki abban akiket ti katolikusoknak hívtok, azon belül is azok aki az ószövetségi Istenben hisznek egy haragtartó, bosszúálló Isten-ben. Elárulnám, hogy ezen kívül vannak más nézetek is. J És hogy miért mondom ezt? Többször olvastam már itt ateisták válaszait és rendre ezzel az Istenképpel hozakodnak elő.

Tzolko pedig látom szeret szépen fogalmazva  és hosszasan válaszolni mintha ezzel okosabbnak látszana(nem mintha butának tartanám) de sajnos nem sikerült a kérdésre válaszolnia. Ehelyett azt ecseteli, miért jobb ateistaként élni egy hit és vallás nélküli világban. Köszönjük, de a válaszoddal semmivel sem lettünk közelebb a megoldáshoz.

Érdekes, hogy ti ateisták akik mindenben a logikát az értelmet keresitek és megpróbáltok mindenre racionális választ találni elmentek az egyik legeslegfontosabb kérdés mellett úgy hogy  még csak meg sem próbáljátok megválaszolni: Mi az élet értelme vagy célja. Viszont azt égetőnek tartjátok , hogy megválaszoljátok: a nyelv mely részén érezzük az ízeket, illetve, az ember körme és haja a halála után is nő...stb. Eddig egyetlen értékelhető válasz sem érkezett, hisz legtöbben az élet élvezetét tartjátok legfontosabbnak. Nem hiszem el, hogy itt ebben az életben ahol mindennek oka és célja van pont az életnek ne lenne.  Nem arra vagyunk kíváncsiak, tetszik e nektek az amit mi vallásosak életcélnak tartunk, hanem, hogy nektek van e egyáltalán elkpépzelésetek róla, vagy csak másokat tudtok fikázni? 

Az utolsó hozzászóló nagyon villogni akart a tudásával, annyira, hogy magyarul már el is felejtett magyarázni, viszont annyira belezavarodott, hogy összehordott hetet havat. Csak a szemezgetéshez hozzáfűzött véelményére reagálnék. Az ebédet is aznapra főzöd nem egy évre. Ez igaz, csak nem értem, hogy jön ide, ennyi erővel minek eszel úgyis kisz rod. Nem? Rossz a példa.

Ti ateisták miindig azt mondjátok: mi mindig Istennel takarózunk. Lehet. Viszont nem értem akkor hogy jöttök ti ahhoz, hogy a mi nézeteinket megkérdőjelezzétek, ha ti is ugyan ezt csináljátok. Azaz ti pedig a mutációval takaróztok folyamatosan. Minden mutálódott milliószor, mígnem kialakult a mai ember. Igen, ez már sokkal elfogadhatóbb(annak aki hülye). Ha még mindez nem is volna hihetetlen, az már biztos az, hogy ez a milliószoros mutálódás, mindig csak tökéletesebbé varázsolta az egyedeket. Nahát milyen érdekes. Manapság elég ritka, vagyis miket beszélek, soha nem volt még olyan mutáció az embereknél ami tökéletesített volna rajta. Ellenben voltak ilyenek:

Tehát csak gratulálni tudok annak aki ezekben az elméletekben hisz. És ez ugye eddig senkinek meg sem fordult a fejében. Nagyon érdekes. Minden apró részletre gondoltak a tudósok, csak ezt felejtették el megemlíteni, hogy a mutációk során mindig kizárólag egyre tökéletesebb egyedek jöttek létre. És miért is hallgatták el ezt az apróságot? Csak nem azért mert így hitelét vesztené az egész mese?

Egy szónak is száz a vége, a ti mesétek sem valószínűbb a többi teremtés elméletnél. Na csá.

Kedves utolsó, te is nagyon szűklátókörűen látod az ateizmust. (Nagyjából ahogy szerinted az ateisták látják a vallásosakat.) Az ateizmus nem egy vallás. Az ateizmus egy nézet, amit bárki beépíthet a saját világnézetébe.

Ha azt várod, hogy az ateizmus megmondja, mi az élet értelme, olyan, mintha a teizmustól várnád ugyanezt. Kérdem én, a teizmus megválaszolja, mi az élet értelme? Kötve hiszem. Ezzel a kérdéssel már az egyes vallások, filozófiák foglalkoznak.

Ez az egyik probléma.

A másik gond a kérdező és a te kéréseddel az, hogy mégis hogyan mondhatná meg egy ember, mi az élet értelme vagy épp célja. Ez minden embernél más. Te nem tudhatod, mi az én életemnek az értelme és célja, ahogy én sem ismerhetem a te életed értelmét és célját.

A harmadik hibás megközelítés az, hogy a saját világnézeteddel vizsgálod mások világnézetét. Mégis hogyan lenne elfogadható egy ateista világnézet megközelítése keresztény szempontból? Persze mindez fordítva is igaz, sőt bármilyen két világnézetre áll a kijelentés. Egy gondolkodásmódot mindig a saját kontextusában kell vizsgálni, éppen ezért akárhány érvet fog felsorakoztatni egy ateista az élet végigélése mellett, egy keresztény egyiket sem találja majd elfogadhatónak.

Egy ateistaként mondhatom azt, hogy az én életem célja az, hogy elérjem az általam kitűzött célokat. Lehet, hogy számodra ez nem racionális, és bele fogsz kötni. Csakhogy itt az én életemről van szó. Számomra ez az érv elfogadható annyira, hogy értelmet adjon az életemnek.

63-asnak:

Az rossz mutációk is megmaradnak bennünk csak nem azok kapnak nagyobb hangsúlyt a testünkben.Ha csak a jók öröklődnének akkor nem lenne vérfertőzés, nem? Azért nem kellene ennyire leszólni egy ilyen nagy kiterjedésű kutatást ha nem is értjük rendesen.

Valamint: Az emberiség nem biztos,hogy véges illetve mulandó, de ez már nagyon sci-fi szóval csak megemlítettem.

De a hozzáállás olyan,hogy ha az élet nem örök, akkor nem is lehet értelme?

Egyébként csak akkor nem racionálisak egyes életcélok ha a jövőt vesszük alapul. De mi van a jelennel? Aki a jelennek él az is hülye?

Mind1. Ha 1 valamit ezer féle módon közelítünk meg akkor valamelyikből úgy is irracionális lesz.De had kérdezzem már meg,hogy akkor neked/nektek mi lenne az elfogadható válasz?Mi lenne jó életcél? Melyik lenne értelmesebb az életnek?

Elgondolkodtam a 63. válaszon.

Az a helyzet, hogy lehetséges, hogy a kisbaba nem akar megszületni, de eddig még senki sem maradt az anyja hasában. Onnantól kezdve adódnak a dolgok, a célkitűzések. Először is meg kell tanulni járni, beszélni, ki kell járni az iskolát, rendes munkát kell találni, aztán lakás, bútor, berendezés, jöhet a négy kerék, asszony is kell, jön a gyerek és máris meg van a programod, ezek mindenkinek nagyjából egyformák, de megspékelheted egy kis hangszertanulással, sportolhatsz, sakkozhatsz, nyelveket tanulhatsz, ezernyi dologban szerezhetsz jártasságot, beleáshatod magad az etruszk kultúra rejtelmeibe, vagy modellezhetsz, sárkányrepülőzhetsz, gyűjthetsz bélyeget, érmét, rengeteg mindent.

Van aki olvasni szeret, a fiatalabbaknak fontos lehet az öltözködés, a randik, a jó háziasszony a tökéletes töltött káposztáért küszködik, mindig van új cél. Az öregség szépségeit még nem ismerem, de abban is van, biztos vagyok benne, ismertem bölcs, jó kedélyű öregeket.

Természetesen gondolkodtam már hasonlón, mint amit írtál, mi célja van az életnek, de túl sokat nem ér rá az ember ezen tipródni, egész életemben kb. fél órát ha agyaltam hasonlón, nem értem rá.

Manapság már az is cél, hogy ki tudd fizetni a számlákat, ne legyél toprongyos és legyen rendes kajád, gyümölcs is és eljussál egy színházba, vagy koncertre.

Őszintén szólva évekig túlóráztam, hétvégi meló is volt, hogy boldogulni tudjunk, hogy legyen a gyereknek cipője, mert állandóan kinövik, legyen rendes ruhája, könyvei, meg amit szeretne aztán ha megnő, csak a gondok nőnek vele.

Tessék, ha Srapnel válasza magas volt neked, leírtam közérthetően, kissé hosszan, de remélem érthetően.

Soha nem értem rá ilyenekkel foglalkozni, ráhagytam Kantra, Hegelre, Freudra, meg az írókra, nekik ez a dolguk, hogy ilyesmiken törjék a fejüket és elismerem, hogy ezt a kommentet is bizonyára tömörebben, szórakoztatóbban meg tudnák írni, de mentségemre szolgál, hogy sem író, sem filozófus nem vagyok.

Kérdezd azokat!

Amúgy nem értem,hogy mi értelme értelmet keresni.

Mi értelme mondjuk a tűznek? Semmi..

Persze lehet mondani,hogy az az értelme,hogy az ember használja és általa tudjon sülhúst enni,de ez visszafele magyarázás. A dolgok megvannak magukban anélkül,hogy úgymond értelmük lenne. Az más dolog,hogy vannak dolgok,amelyek más dolgok hatására alakultak ki, így úgymond következmények.

Tehát az élet is következménye valaminek,nem célja..

"Mi az élet értelme vagy célja."

Nézzük a célok viszonyát az időhöz.

Ha véges ideig létezik minden, akkor párak szerint úgysincs értelme egy célnak sem, hiszen az eredmény megsemmisül. Ellenben, ha végtelen ideig létezik minden, akkor is két lehetőség van: a célok elérése véges ideig tart, vagy végtelen ideig. A végtelen ideig elérhető célok valójában elérhetetlenek, tehát értelmetlenek. A véges idő alatt elért célok pedig nem számítanak, hiszen végtelenszer sok időtartamban végtelen idő marad a célok elérése után, tehát mondhatjuk, hogy a véges idő alatt elért célok (is) elhanyagolhatók, tehát (ugyancsak) értelmetlenek. Mondhatjuk azt is, hogy végtelen sok, véges elérési idejű célokkal töltjük ki a végtelen időt, ez pedig semmi mást nem jelent, mint hogy az egyes célok valójában temporálisak (időlegesek). A térre ez hasonlóan megmutatható. Mindennek csak temporálisan és lokálisan van értelme. Ennyi. Ezzel kell megbékélni és akkor meg van válaszolva a kérdés.

"Nem hiszem el, hogy itt ebben az életben ahol mindennek oka és célja van pont az életnek ne lenne."

Tegyük fel, hogy dobok egy dobókockával. Kijön egy szám. Annak mi a célja? Vagy kiöntök egy vödör vizet, a vízmolekulák időben más-más, némiképp véletlenszerű helyen lesznek. Ezeknek a helyeknek mi a célja? Na, így van célja az életnek is: önmagában nincs neki.

"Ez igaz, csak nem értem, hogy jön ide, ennyi erővel minek eszel úgyis kisz rod. Nem? Rossz a példa."

Azért tűnik rossznak számodra, mert nem értetted meg. A legmélyebb szinten minden cél és értelem térben és időben korlátozott. Minden folyamat is téridőintervallumban létezik. A vasárnapi ebéd értelme és célja csak a vasárnapra létezik. Az élet értelme meg csak az élet időtartamára létezik. Azért tanulunk, hogy majd később, pár évtizedig arassuk az értelmét. Nem akarjuk az örökkévalóságig felhasználni.

"Minden mutálódott milliószor, mígnem kialakult a mai ember. Igen, ez már sokkal elfogadhatóbb(annak aki hülye)."

Mert melyik része az, ami szerinted lehetetlenné teszi a változást? Melyik elemét tagadod az evolúciónak? Azt, hogy a DNS megszabja az élőlény mibenlétét? Azt, hogy ha abban változás van, akkor az utódok másmilyenek lesznek? Sok-sok másmilyen élőlény nem egyforma eséllyel marad fenn és nem egyforma ütemben szaporodik?

"Manapság elég ritka, vagyis miket beszélek, soha nem volt még olyan mutáció az embereknél ami tökéletesített volna rajta."

Klasszikus példa: a sarlósejtes vérszegénység, amit egy mutáció okoz. Na, az javít az emberen, vagy sem?