Nagyon unom már ezt az egészet. Más is van vele így?
19 éves elmúltam, egyetemen tanulok, kialakult már egy saját világnézetem, de rá vagyok kényszerítve, hogy templomba járjak, imádkozzak. Ha nem teszem, akkor megy otthon a hiszti, hogy milyen vallástalan világszégyene lettem, ezért csúnyán meg fogok bűnhődni. Meg az egész család keresztény volt, hogy képzelem, hogy nem viszem tovább a hagyományt, meg mit fognak szólni az ismerősök, ha nem látnak a templomban... nevetséges... nem akarok én senkivel sem veszekedni, de ennyi idősen már nem fogok "álkeresztényt" játszani. Elég volt így is, hogy egy évtizedig kellett kötelező hittanórákon hallgatnom az agymosást. Egyébként semmi bajom a családdal, de ez a szemellenzős hit ez kikészít. Másnak is van ilyen tapasztalata, és ha igen mit tett ebben a helyzetben?
Ja és légyszi jehovás, hitgyülis szektások, meg bigott vallásosok kíméljenek meg a válaszaiktól, köszönöm.
Engem is mint minden keresztényt, a szülei neveltek kereszténynek. Én nagyon nem szeretem a vallást. Ez nem azt jelenti, hogy nem hiszek Isten létezésében, Vagy valamiben, amit mások Istennek neveznek.
Én sem mentem a templomba. De engem nem is lehetett rákényszeríteni. Megmondtam a szüleimnek, hogy nem hiszem sem a keresztény, sem más vallást. Ha van Isten, az úgy is tudja, hogy én nem vagyok sem keresztény, sem katolikus, sem más. Eleinte próbáltak rávenni, de amikor elmondtam a plébánosunknak, amit gondolok, akkor azt mondta, hogy akkor talán valóban jó lenne, ha nem mennék. Azért imádkozni fog a lelki üdvömért. Ebben maradtunk. A szüleim máig nem tudják elfogadni a döntésemet. Nem is olyan régen én is tettem fel egy kérdést, hogy melyik az igaz vallás. Csoda válaszok érkeztek. Nem értem, hogy ha egy isten van, (bár van más vallás szerint több is)akkor miért engedi meg a neve alatt azt a sok egymás elleni háborút, népirtást?
Mivel a Bibliát is minden vallás másképpen értelmezi, hát így azt sem tudom elfogadni.
Ha ennyire zavar, akkor harcold ki a szabadságod! Egyszer úgyis túl kell esni ezen.
Én nem vagyok vallásos, de szoktam járni templomba és olvasni a Bibliát is. Nem hiszem el a Teremtést meg az Özönvizet stb., de érdekes és tanulságos olvasmány, sokat lehet belőle tanulni. Önmagunkról, másokról és a világról is. Például a Sirak fia könyve is nagyon tanulságos.
Templomoknak pedig van egy különleges hangulata, és én szeretem az éneklést is. Jó hallgatni. Függetlenül hogy hiszel-e benne vagy sem, szerintem érdemes elmenni.
Elég idős vagy már, hogy magad dönts, egyszerűen ne menj el és kész.
Panaszkodni fognak és vitázni, de ne hagyd magad. Ha nagyon vitatkoznak veled, akkor (már előre) keress akár biblia idézetet a megértésről, szeretetről és hasonlókról. Hátha, akkor rádöbbennek, hogy mit is csinálnak ők, ami rossz.
(Nekem ez eddig mindig bejött, a barátnőm vallásos, én egyáltalán nem vagyok az, de mégis sokszor én nekem kellett idézni a bibliából egy-egy részt, illetve felhozni, hogy mit is hirdet az ő vallása. Előbb-utóbb belátta, hogy igazam van és bocsánatot is kért.)
Tarts ki a te elgondolásod/hited mellett.
(Szvsz a templomba járás elég álszent szokás általában... A többség csak azért megy el, mert abban reménykedik, hogy ettől lesz "jó" ember...)
Márpedig a sarkadra kell állnod, mert örökké ezt nem játszhatod. Ha örökké meghunyászkodsz, az gyenge jellemre vall.
Igenis legyél makacs és mondd a szemükbe, hogy a tököd tele van ezzel a szentfazék életmóddal, és hogy hagyjanak békén a hitükkel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!