Hívők és ateisták! Mit szólnátok egy ilyen kísérlethez?

"Jelen esetben a "kísérlet" eredménye azt fejezné ki, hogy a "fordító" mennyire ért a fordításhoz és milyen a szemlélete."

Ez abszolút másodlagos dolog. Elfelejted, hogy 2 vagy több fordítóról beszélünk, és a fordítók által fordított szövegek összehasonlításán alapszik a kísérlet. Éppen ezért első sorban azt fejezné ki a kísérlet sikeres esetben (azaz, ha a fordítók szövegei legalább tartalmi egyezést mutatnak), hogy egyrészt a nyelveken szóló egyén értelmes dolgokat mondott, és a fordítók is jól fordítanak. Egyszerre tehát két legyet ütünk egy csapásra. Abban az esetben van gond, ha a fordítók nem egyforma fordítást adnak vissza, ugyanis, ekkor a már korábbi hozzászóló esetei állnak fent, miszerint ha csak 2 fordító van, lehet, hogy csak az egyik, de lehet, hogy mindkettő tévedett, s azt pedig egyáltalán nem sikerül kideríteni, hogy a nyelveken imádkozó személy értelmes dolgokat mondott-e. Ebben az esetben a kísérlet mindenképpen ismétlésre szorul, pl. úgy hogy a fordítókat lecseréljük, de a nyelveken szóló megmarad, illetve ezen kívül azt is kipróbálhatjuk, hogy a nyelveken szólót is lecseréljük. Az is lehetséges, hogy maga a nyelveken szóló zavarta be a fordítókat, éppen ezért azt is érdemes kipróbálni, hogy más nyelveken szólókat hozunk ugyanazon fordítók elé. A lényeg, hogy szerintem, ha sikertelen a kísérlet, akkor jóval több kísérletet kell végezni, és ha hosszabb távon, mindenféle variációban is az fordul elő, hogy a fordítók fordításai nem egyeznek, akkor vonhatunk csak le valószínűségi következtetést.

"Itt a "fordítás" célja az, hogy mi, többiek is megértsük az eredetit abból a célból, hogy értelmezhessük. A fordítás mindig csak az eredeti szöveggel való azonosságot hitelesíti, magáról a tartalomról nem szólhat semmit, az nem tiszte."

Azokban a gyülekezetekben, ahol vannak fordítók, ott igen, ez a célja, de a mi kísérletünk szempontjából nem ez a célja, mert ki mondja meg, hogy jól fordított-e? Pontosan ezért kell több fordítót bevetnünk, és a kísérlet célja első sorban nem az, hogy megfejtsük, mit mondott a nyelveken imádkozó, hanem az, hogy van-e egyáltalán jelentése, és lefordítható-e. A második mondatodat sajnos egyáltalán nem értem. Hiszen a fordításnak tudtommal pont az a lényege, hogy elmondja tartalomhűen, mit mondott a nyelveken imádkozó.

"Másrészt a hit nem bizonyítható."

Ezt megint nem értem. Az nem bizonyítható, hogy valakinek van hite? Vagy a hit tárgya nem bizonyítható? Utóbbi semmi esetre sem lehet általánosan igaz. Sokáig abban HITTEK, hogy a csillagok rések a mennyország felé, de nem volt bizonyítható. Mára viszont már bizonyíthatóvá s egyben cáfolhatóvá vált, és meg is cáfolódott.

"Mit is akarunk bizonyítani? Hogy hogy a hitem igaz, vagy hamis? A hitem mindenképpen igaz, ez az ereje. Ha nem igaz, akkor nem ér semmit, és vagy nem hiszek, vagy másban hiszek."

Miben méred a hit erejét? Tegyük fel, a mikulásban hiszek. Ez a hit igaz, mert van ereje? Kérlek, definiáld, mit értesz ez alatt.

"Mindezek alapján a hit nem szorul bizonyításra (és nem is bizonyítható, ha mégis, definíció szerint onnantól elveszti a hit-jellegét, tudás lesz, ami minden érdeklődő számára megismerhető, kipróbálható)."

A hit valóban nem szorul bizonyításra, azonban bizonyítható. Csak nem értem, miért lázadoznak sokan az ellen, hogy egy hittételt bebizonyítsunk, ha megvan rá a lehetőségünk. Igazad van abban, hogy ha a hitet bizonyítjuk, onnantól már nem hit kérdése lesz a dolog, de ettől az még nem cáfolódik meg, hogy a hit bizonyítható. Egy hasonlattal élve: Egy szűz nővel lehet szeretkezni, de ahogy ez megtörténik, elveszti a szüzességét.

Újra felteszem a kérdést: Miért lényeges, hogy valami megmaradjon a hit kategóriájában? Miért akarnak sokan inkább hinni, mintsem szembesüljenek a tényekkel? És itt most első sorban nem a tényektől való félelemre gondolok, hanem arra, hogy miért gondolják szentebbnek, szakrálisabbnak, felsőbbrendűnek a hitet a bizonyításnál. Mert mi történik ha valami bizonyítottá válik? Összedől a világ?

"Másrészt egy ateista soha nem mondja, hogy a hit tárgya nem létezik. Azt mondja, az adott pillanatban nem bizonyítható."

Te is kevered a dolgokat. Akikről te írsz, azok az agnosztikusok. Az ateisták sem tudják feltétlenül bizonyítani Isten nemlétét, azonban vagy jeleit látják a nemlétének, s ezáltal valószínűsítik azt, vagy pedig abban HISZNEK, ismétlem hisznek, hogy nincs Isten. Igen, ez is lehet egyfajta hit, de hangsúlyozom nem kizárólag. Vannak az ateistáknak ilyen meg olyan fajtái, és vannak agnosztikusok is. De egyébként a gyakorlatban tényleg talán összemosódnak ezek a fogalmak, meg ez definíció kérdése is.

"Ha azonban ezt valaki kétséget kizárólag megteszi, akkor azt le fogja ellenőrizni, és ha meggyőződik az igazságáról, attól kezdve szilárdan hisz a létezésében (hiszen bizonyított)."

Hidd el, hogy nem minden ateista ilyen. Hallottam olyanról, aki akkor sem hinne Istenben, ha a saját szemével látná.