Miért nem merik nevén nevezni egyesek az Istenüket?

9Kérdező: "Jómagam, ha valaki csak sima Istent mond, mindig Zeuszt értem alatta."

Jómagad jól teszi, mert az volt az ősgörögben: Dzeus-> latin Deus--> Isten = Allah = Brahman (neutrum,nem Brahma)

Egy az Isten.

A zsidóknál nagyon fontos a NÉV. Nem lehetett kiejteni, (csak a Szentek Szentjében 1x évente) Miért? Mert a Név és jelentése nem vált szét - tehát azonos vele.

Körülírták: Mindenható, Örökkévaló, Úr.

Vegyük komolyan a szavakat, a neveket.

-anonimanna

Egyrészt azért nem merem néven nevezni, mert nem tudom a nevét. A JHWH-val nem tudok mit kezdeni, azok csak mássalhangzók, és Jehova tanuival ellentétben szerintem nem mindegy, hogy valakit Gézának, vagy Gizinek hívunk.

Másrészt Isten, így nagy betűvel a zsidó-keresztény monoteista hagyományból származó mindenható Istent jelenti a magyar helyesírás szabályai szerint, ez ügyben nem nálunk, hanem a Magyar Tudományos Akadémiánál reklamáljál.

Mózesnek mikor megjelent az Úr, megkérdezte tőle a nevét. Őt is érdekelte. A válasz az volt, hogy Isten úgy mutatkozott be, hogy : vagyok aki vagyok. Mond Izrael fiainak, hogy a "vagyok" küldött téged.

Ezzel Isten azt fejezte ki, hogy Ő sohasem egy régmúlt, sohasem egy jövő, hanem mindig a most, a mostani valóság. Most tud segííteni, most tud szólni, most van az idő, hogy segítségül hívjuk az Ő nevét, Ő a jelenvaló, aki sohasem változik . . .

Ő a nagy "vagyok".

Jézus pedig hidd el nem volt félős, ne merte volna istent nevén szólítani. Ő pedig kijelentette az eddigi legcsodálatosabb nevét: Atya.

Ha elgondolkodsz, mit is jelent az valójában, hogy valaki jó atya, akkor meg fogod érteni, miért olyan csodálatos név az, hogy Isten az Atyánk lett. :)

Egyébiránt pedig a bibliai neveknek mindig tartalma van. A név utal a viselőjére. A viselője lényeges tulajdonságát hordozza maga anév.

ha ezt megérti valaki, akkor érthetővé lesz, miért volt szükséges pl. Ábrahámnak, Jákobnak, ....stb nevet változtatni... miért voltak fontosak kinek mi a neve, mert az meghatározta az egész életét.

Isten nevének is szükségképen tartalmazni kell Isten valódi személyiségének leglényegét.

Nem tudom számodra kérdező melyik név mond többet:

-Az ha Istent Jehovának hívod, vagy Elohimnek- persze ezeket nem cáfolom, -vagy az ha azt mondod neki, hogy Atya?!

Mindenki döntse el maga, de az újszövetségi Messiás az Atya nevet jelentette ki utoljára. :)

Amikor Mózes a nevéről kérdezte Istent, ő ezt válaszolta: „Azzá válok, amivé válni akarok” (2Mózes 3:14). Jehova neve feltárja, hogy ő olyan Isten, aki számtalan szerepet tölt be. Nézzünk erre egy egyszerű példát.

Egy anyának, miközben a gyermekeivel törődik, többféle feladatot is el kell látnia mindennap, annak megfelelően, hogy éppen mire van szükség: ápolja őket, főz rájuk vagy tanítja őket. Hasonló a helyzet Jehovával is, bár őt nem lehet egy napon említeni egy anyával. Bármivé képes válni, amivé szeretne, és bármilyen szerepet képes betölteni, amire szükség van, hogy megvalósítsa az emberiséggel kapcsolatos szeretetteljes szándékát.

Ezért valóban ismerni Jehova nevét azt jelenti, hogy megértjük és értékeljük a számtalan szerepét.

„ALLELUJA!” Ezt a felkiáltást gyakran hallani a kereszténység templomaiban. Egyesek hangsúlyozásképpen beleszövik a mindennapi beszédükbe. Azonban kevesen tudják, hogy a jelentése a szentséghez kapcsolódik, és sokaknak az életvitele, akik használják ezt a szót, szégyent hoz Istenre (Tit 1:16). Az „alleluja” kifejezés egy bibliai szótár szerint egy „olyan szó, melyet több zsoltáríró is arra használt, hogy mindenkit meghívjon, hogy csatlakozzon hozzá Jehova dicséretében”. Valójában számos bibliatudós rámutat, hogy az „alleluja” azt jelenti, hogy „’dicsérjétek Jahot’, [vagyis] Jehovát”.

Hallelujah — A héber ha·lelu-Jah′ kifejezés átírása. Jelentése: ’dicsérd Jahot’ vagy ’dicsérjétek Jahot’.

Jah — Isten nevének, a Jehova névnek költői, rövidített alakja. A Bibliában több mint ötvenszer fordul elő, gyakran a „hallelujah” kifejezés részeként.

Akkor hát miért hagyta ki némelyik fordító a bibliafordításából, és miért használt helyette különböző címeket?

Úgy tűnik, ennek két fő oka van. Az egyik az, hogy sokak szerint nem szabad használni a nevet, mivel nem tudjuk, hogyan ejtették ki eredetileg. Az óhéber írásban nem szerepelnek magánhangzók, ezért ma senki sem tudja biztosan, hogy a bibliai időkben hogyan ejtették ki pontosan a JHVH betűkapcsolatot. Akkor ne is használjuk Isten nevét? Annak idején a Jézus nevet talán Jésuának ejtették, de az is lehet, hogy Jehosuának; bizonyosat senki sem tud mondani. Az emberek ma világszerte mégis használják a Jézus név különféle változatait, a saját nyelvükön megszokott kiejtéssel. Nem vonakodnak a használatától, csak mert nem tudják, hogyan ejtették ki az első században. Hasonló a helyzet a te neveddel is. Ha külföldre utaznál, alighanem azzal szembesülnél, hogy a neved teljesen másképp hangzik egy másik nyelven. Az tehát, hogy nem vagyunk biztosak Isten nevének hajdani kiejtésében, még nem ok arra, hogy ne használjuk.

A másik ok, amellyel gyakran magyarázzák, hogy miért hagyják ki Isten nevét a Bibliából, egy régi-régi zsidó hagyománnyal függ össze. Sok zsidó úgy véli, hogy Isten nevét egyáltalán nem szabad kimondani. Több mint valószínű, hogy ez a nézet a következő bibliai törvény félreértelmezéséből ered: „Jehovának, a te Istenednek a nevét méltatlan módon ajkadra ne vedd, mert Jehova nem hagyja büntetlenül azt, aki az ő nevét méltatlan módon felveszi” (2Mózes 20:7).

Ez a törvény megtiltja, hogy helytelenül használják Isten nevét. De vajon azt is tiltja, hogy tiszteletteljesen mondják ki? Egyáltalán nem. A héber Biblia (az „Ószövetség”) írói egytől egyig hűséges férfiak voltak, akik betartották a Törvényt, melyet Isten adott az ókorban az izraelitáknak. Mégis gyakran használták Isten nevét. Sok olyan zsoltárba is belefoglalták, amelyet hangosan énekelt az imádók tömege. Sőt, Jehova Isten utasítást adott imádóinak arra, hogy hívják segítségül a nevét, és akik hűségesek voltak, engedelmeskedtek neki (Jóel 2:32; Cselekedetek 2:21). Ennélfogva a ma élő keresztények nem idegenkednek attól, hogy tiszteletteljesen használják Isten nevét, hiszen Jézus is minden bizonnyal ezt tette (János 17:26).

Nem szerintünk kell így használni, hanem a teremtő kér minket erre, a neve a garancia az életünkre.

Akkor nem íratta volna le Pállal, hogy aki segítségül Hívja Jehova nevét, az részesül megmentésben, és ezt az idézetet Pál Jóel könyvéből idézte,

Az apostolok mindig hivatkoztak az ó szövetségre, hogy mennyire összhangban vannak a régen leírt Jehovától jövő gondolatok a mostaniakkal, és a jövőben sem lesz más kép, így lesz egy egységes népe a teremtőnek.

sőt olvasd el Pál további utalását, amit a névről tudni kell.

(Róma 10:13-15) 13 Mert „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni”. 14 Hogyan fogják azonban segítségül hívni azt, akiben nem hisznek? Hogyan fognak pedig hinni abban, akiről nem hallottak? Hogyan fognak pedig hallani, ha nincs, aki prédikáljon? 15 Hogyan fognak pedig prédikálni, ha nem küldettek el? Mint ahogy meg van írva: „Mily szépséges azoknak lába, akik jó dolgok jó hírét hirdetik!”

Ha megfigyeled akkor Pál itt határozottan kifejti, hogy nem fogják tudni a nevét segítségül hívni ha nem tudják mi a neve.

A zsidók babonás félelemből kezdték meg elhagyni a név használatát, a kereszténység meg a saját hasznára, és biblia ellenes tanításai miatt kihagyták szépen lassan minden fordításból.

Így sikeresen becsempészték a háromság tanítását.

" Ha megfigyeled akkor Pál itt

határozottan kifejti, hogy nem

fogják tudni a nevét segítségül

hívni ha nem tudják mi a neve."

Nem, itt azt írta, hogy aki nem hallott róla.

"A zsidók Istent a mai napig

úgy is hívják: “a Név” (ha Sém).

A bibliai héberben ugyanis

nincs szó a “személy”-re, ezért

használja a “név” szót: pl.

“Isten nevét segítségül hívni” =

magát Istent segítségül hívni;

“Isten nevét magasztalni” =

magát Istent magasztalni azért,

aki Ő. Ez a számunkra furcsa

szóhasználat átment az

Újszövetségbe is, pl. Apostolok

Cselekedetei 1:15 “százhúsz név

sokasága” = százhúsz főnyi

sokaság, vagy Apostolok

Cselekedetei 4:12 “nem is

adatott az embereknek az ég

alatt más név” = nem adatott

senki más."