Miért gondolják azt egyesek, hogy az Isten tiszteletre járás és a gyónás felmenti őket minden tettük alól?

Először is, aki istentiszteletre jár, az biztosan nem gyón, mivel gyónás csak a katolikusoknál van, nekik pedig nincs istentiszteletük, hanem szentmiséjük. Már ebből látszik, hogy gőzöd sincs egyik vallásról sem, csak tudatlanul ítélkezel, provokálsz.

Te talán jobb vagy ezeknél az embereknél? Neked nincsenek bűneid? Csináltál már olyat, hogy valami rosszat követtél el, aztán elhatároztad, hogy többé nem fogod, de mégis kísértésbe estél?

Egyébként pedig nem a gyónás ment fel, hanem a bűnbánat, ezt pedig minden vallásban, minden ember másképp éli meg. Valaki Istennel kettesben lerendezi ezt az egészet sok-sok imádkozással, valakinek viszont arra van szüksége, hogy egy kívülállónak felsorolja, miket vétett és elmondja neki, hogy ezeket megbánta. Ha csak mondja, de közben már azt tervezgeti, mit fog legközelebb csalni, az nem ér semmit. A megbánást komolyan is kell gondolni.

Mondom ezt mind úgy, hogy én sem vagyok katolikus, és nem járok gyónni. De a bűnbánatról azért van némi fogalmam.

Sokat beszélgettem különböző kedves emberekkel, és szomorúan tapasztalom, hogy némely felekezetnél, egyháznál, nem buzdítják az embereket Biblia olvasására, inkább elégedjenek meg azzal amit ott hallanak,így aztán sokaknak fogalmuk sincs mi van a bibliában, és ezért van az, hogy elhiszik ezeket amit a lelkész mond vakon megbízva bennük.

Amikor pedig a bibliából merészelem megmutatni mit ír bizonyos dolgokról, akkor azzal támadnak, hogy a Pap jobban tudja, és ne vitatkozzak Isten szolgájával.

De beszéltem lelkésszel is és azt mondta, hogy nekik ezt tanították, nem érdekli mi van a bibliában és mi mit jelent.:(

Hangsúlyozom nem bántani akarom ezeket a személyeket, hiszen dicséretes hogy még hisznek.

Csak ez is sántít.:)

Nem vagyok katolikus.

Se a gyónás, se az istentiszteletre/misére való járás nem ment fel senkit. Nem tudom, hogy a Bibliában hol van a gyónás ötlete, de ha ők így értelmezik nekem mindegy. Látok benne logikát, csak az a baj, hogy a mai emberek, és a katolikusok legtöbbje is (NEM MINDEGYIK) azt, hiszik, mert csak annyit hallott, hogy "bűn elkövetése->gyónás->happy end" Maga a feloldozás a bűnbánatban rejlik, és a pap meg is kérdezi: "Megbántad?" csak hát erre mindenki rutinszerűen válaszolja, az igent.

Az istentiszteletre járásból csak megtanulod, hogy, hogyan KÉNE élni. Aki jár ilyenekre, nem lesz tökéletes, csak megtanulja, mit kell csinálni.

Hogy miért gondolják? Mert az emberek hajlamosak csak a jó dolgokat meghallani, a többit meg elfelejteni.

ui.: egy katolikus küldje el nekem privátba, hogy melyik bibliai rész vonatkozik a gyónásra, mert érdekel. Mármint az a rész, hogy mitől lesz, jobb, ha más embereknek mondják el a bűnt. A félreértések elkerülése miatt: ez nem provokáció, hanem érdeklődés. Megértem a gyónás alap gondolatát, csak nem tudom, hol van a Bibliában.

"Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad." Jn 20,23

Jézus a gyónásban arra kér minket, hogy rakjuk az ő vállára a mi bűneinket. Ő megváltott minket a kereszten, ezzel kiengesztelve az Atyát. De a megváltást el is kell fogadnunk! Ha nem fogadjuk el, és nem bánjuk meg bűneinket, nem üdvözülhetünk.

Amikor elfogadjuk a megváltást, ezzel befogadjuk Jézust a szívünkbe, és vele együtt új életet kezdünk. Sajnos az ember olykor - némelyek sokszor - megbotlik. Ilyenkor eltávolodik Istentől. Itt hozzá kell tennem: Nem Isten távolodik el tőle. A bűnbe esés egy döntés: Elengedem Jézus kezét vagy nem?

A bűnbánat az az érzés, mikor rájövünk, hogy elszakadtunk Istentől, és szeretnénk ezt a hibát helyrehozni. Ilyenkor meg kell vallanunk bűnünket, ha nem is egy papnak, de legalább Jézusnak. A hangosan kimondott szónak ereje van, ilyenkor az ember átérzi, milyen rossz dolgot tesz, akár szégyenli is magát. Ezzel újra befogadod Jézust a szívedbe.

Én katolikus vagyok. Megszoktam gyónni a bűneimet, és azt vallom, hogy miközben ezt teszem, a pap mellett ott van a gyóntatószékben Jézus is. Nem szoktam olyan cselekedetet meggyónni, amit nem bántam meg.

A képmutatók nevében pedig nem szólnék, őket majd megítéli az Úr.

Köszönöm.

Ebből is látszik: a megbánatlan bűn nem fog csak úgy eltűnni.