Hovindnak mely érvei hamisak? Miért?

Nagyon szívesen :)

Egyébként én szívesen válaszolok mindenféle kérdésre, mert kicsit gyorsan kellett gépelnem, hogy közben figyelni tudjak a videóra, és bizony én sem magyaráztam meg mindent.

Néha talán gúnyosnak tűnhettem, de inkább haragos voltam, mert nem szeretem, ha valaki manipulatív eszközökkel él.

Én azt mondom, nem kizárt, hogy valaha valamiben igaza lesz Hovindnak, de ez valószínűleg csak véletlen ráhibázásból. A jelenlegi tudományos elméleteket lehet támadni, lehet új alternatívákkal előrukkolni, mi több, az ilyen újfajta meglátások viszik előre a tudományt. De ezeknek nagyon komoly kritériumai vannak. Külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy a tudósok olykor hasraütésszerűen rukkolnak elő elméleteikkel, holott valójában mögöttük nagyon melós és hosszas bizonyítási eljárások húzódnak meg. Ezt mondjuk középiskolában, vagy egy természetfilmben nem mutatják be, mert nem véletlenül kell hozzá egyetemi végzettség. Egy laikus számára ugyanúgy nem lenne érthető, ahogy egy mikrochip kapcsolási sémája.

Na az ilyen kritériumok azok, amiknek a Hovind és hozzá hasonló elméletei nem teljesítenek. A tudomány ezért nem foglalkozik velük, és ezért nem veszi őket komolyan, mert akkor saját szigorú követelményeit szegné meg. A tudomány, mondhatni természetéből adódóan nem fogadhatja el ezeket releváns tudományos elméletként, nem pedig büszkeségből és egzisztenciából.

Srapnel:

Hát igen, Hovind személye nem valami szimpatikus, ezért is idegesítettem fel magam rajta a videó közben. Az ilyet nem lehet vitapartnerként kezelni. Csak el akartam kerülni a személyes felhangokat, és az állításaira koncentrálni. Ettől még simán elmehetne rosszabbikféle internetes trollnak.

"Ezért ha evolucionista kutató találna valamit, ami látszólag alátámasztaná a teremtést, akkor ha elég kicsi dologról van szó, egyszerűen nem venne róla tudomást, ha eléggé nagy dolog, akkor pedig valamilyen evolucionista elméletet próbál a tudóstársadalom kreálni hozzá."

Komoly tudós nem siklik át dolgok felett és nem söpör félre adatokat, hanem kivizsgálja, még ha jelentéktelennek is tűnhet. Az pedig természetes, hogyha találnak valamit, ami nem passzol az elméletbe, és az a valami nem mérési/eljárási hiba, akkor újragondolják az elméletet. Ezért tart ott a tudomány, ahol. Mert javítja önmaga hibáit.

"Mindenesetre az biztos tény, hogy ha egy kreacionista fedez fel valamit, akkor a másik oldal azt azonnal hiteltelennek minősíti. Nem indul el tőlük általuk elismert csoport, hogy megvizsgálják alaposan, eleve eldöntik a dolgot, vizsgálat nélkül."

Nem tény. Legalábbis nem úgy, ahogy te gondolod. A tudománynak van egy módszertana és a kreacionista felfedezők ezt nem szokták tartani. Emiatt eleve hiteltelenek a felfedezéseik, nem mert mást kutatnak, mint amit a tudományos közvélemény igaznak tart.

"Ne tartsd a hited tudásnak (mert az evolúciós elmélet is hit, nem volt ott senki a fajok kifejlődésénél), mert akkor elmédet dobozba zárod, és nem csak másik dobozban élőket tartasz bolondnak, de azokat is, akik nincsenek dobozban."

Ez igaz is lehetne, ha igaz volna, de mivel nem az, így nem az. :)

A dolgok vizsgálatának számos módszere van a közvetlen megfigyelések nélkül is. Erre pedig a biológiában is számtalan eszköz rendelkezésre áll, így attól, hogy senki nem nézte végig a fajok kialakulását, még meg tudják állapítani, hogy melyik mikor és miből alakult ki.

Ezen kívül egy hívőnek tudnia kellene, hogy kit nem csak egyféle van.

Ebben a témában mindig Erich Frommot szoktam előszedni:

"Mi a hit? Vajon szükségképpen Istenben vagy vallási dogmákban való hitet jelent? Okvetlenül ellentétes az értelemmel és a racionális gondolkodással? Hogy a hit problémáját megérthessük, mindenekelőtt különbséget kell tennünk racionális és irracionális hit között. Irracionálisnak nevezem azt a hitet (személyben vagy eszmében), amely azon alapul, hogy az ember aláveti magát valamely irracionális tekintélynek. A racionális hit, ellenkezőleg, az ember gondolati vagy érzelmi tapasztalatában gyökerező meggyőződés. Elsősorban nem a hit valamiben, hanem meggyőződéseink bizonyosságának és szilárdságának a minősége. A hit inkább az egész személyiséget átható jellemvonás, mintsem egyvalaminek a hívése.

A racionális hit a termékeny intellektuális és érzelmi tevékenységben gyökerezik. A racionális gondolkodásnak, amelyben közhiedelem szerint a hitnek nincs helye, fontos összetevője a racionális hit. Hogyan jut például a tudós új felfedezésre? Úgy kezd hozzá, hogy kísérletet kísérlet után végez el, tényt tényre halmoz, és közben nem él benne egy látomás arról, hogy mit szeretne megtalálni? Igazán fontos felfedezés ritkán született ezen a módon bárhol is. Aminthogy fontos következtetésekre sem jutottak még az emberek olyankor, amikor csak vaktában fantáziáltak.

A teremtő gondolkodás folyamata az emberi erőfeszítések bármely területén gyakran kezdődik azzal, amit "racionális látomásnak" nevezhetünk, és maga is számottevő előzetes stúdium, reflektív gondolkodás és megfigyelés eredménye. Mikor a tudósnak sikerül elegendő adatot összegyűjtenie vagy egy matematikai képletet kidolgoznia, hogy eredeti látomását hitelt érdemlően valószínűsítse, azt mondhatjuk, hogy eljutott egy kísérleti hipotézishez. A gondos elemzés, amely tisztázza a hipotézis lehetséges következményeit, és a feltevést alátámasztó adatok összegyűjtése egy adekvátabb hipotézishez vezet, amely végül talán beleolvad egy átfogó elméletbe.

A tudomány története bőséges példatárát kínálja az értelembe vetett hitnek és az igazság látomásainak. Kopernikusz, Kepler, Galilei és Newton mind rendíthetetlenül hittek az értelemben. Ugyanezért égették meg a máglyán Brunót és közösítették ki Spinozát. Egy racionális látomás megfogamzásától az elmélet kidolgozásáig minden lépéshez szükséges a hit: hit a látomásban mint racionálisan igazolható célban, amit érdemes követni, hit a hipotézisben mint valószínű és hihető tételben és hit a végső elméletben, legalábbis amíg érvényessége körül nem alakul ki általános egyetértés. Ez a hit az ember saját tapasztalatában, a gondolkodása erejébe vetett bizalomban, a megfigyelésben és a józan ítéletben gyökerezik.

Az irracionális hit azt jelenti, hogy valamit igaznak fogadok el, mert egy tekintély vagy a többség azt mondja; a racionális hit gyökere viszont a független meggyőződés, amely az ember saját termékeny megfigyelésén és gondolkodásán alapul, dacolva a többség véleményével."

Ez talán segít megérteni az evolúcióba vetett hit lényegét, és hogy miként különbözik a kreacionizmus irracionális hitétől.

[link]

"Egyik példája vagy, aki a saját hitét tudásként kezeli. És ezzel most sem értesz egyet valószínűleg, mert ekkora mértékben a realitásoddá vált a hited."

Nem értek egyet, mert a fajok leszármazási vonalát végig lehet követni, jól meg tudják becsülni egy-egy mutáció megjelenésének idejét. Az, hogy te ezt nem fogadod el, már egyéni probléma. Ugyanilyen alapon lehetne tagadni az exobolygók létezését, mert a nagy távolságok miatt azokat is csak közvetve képesek észlelni. Van aki meg is teszik és tudásként kezelt hitnek bélyegzik a létük elfogadását, pedig csak nem értik (és sokszor nem is akarják) a módszert.