Az élet nem jöhetett létre magától, de Isten igen?

Volt-e Isten létének kezdete?

Zsolt 90:2: „Mielőtt a hegyek megszülettek, s mintegy vajúdva világra hoztad a földkerekséget és a termékeny földet, időtlen időktől fogva időtlen időkig te vagy Isten.”

Ésszerű ez? Értelmünk nem képes teljesen felfogni. Ez azonban nem nyomós ok az elutasításhoz. Vedd figyelembe a következő példákat: 1. Az idő. Senki sem képes megmondani azt a bizonyos pillanatot, amikor az idő kezdetét vette. És tény, hogy még ha az életünk véget ér is, az időnek nincs vége. Mégsem vetjük el az idő fogalmát csak azért, mert vannak olyan jellemzői, amelyeket nem tudunk teljesen megérteni. Ellenkezőleg, hozzá igazítjuk az életünket. 2. A világűr. A csillagászok nem találják sem azt, hogy hol kezdődik, sem azt, hogy hol ér véget a világűr. Minél messzebbre hatolnak a világegyetembe fürkésző tekintetükkel, annál nagyobbnak vélik. De nem utasítják el azt, amire a bizonyítékok mutatnak; sokan úgy utalnak a világegyetemre, mint ami végtelen. Ugyanez az alapelv vonatkozik Isten létére is.

Más példák: 1. A csillagászok azt mondják, hogy a Nap hőmérséklete a magjában 15 millió Celsius-fok. Elvetjük-e ezt a kijelentést csupán azért, mert ekkora meleget képtelenek vagyunk elképzelni? 2. Azt mondják, a Tejút kiterjedése olyan nagy, hogy 100 000 évre lenne szükség ahhoz, hogy egy 300 000 kilométer/másodperces sebességgel haladó fénysugár átmenjen rajta. Képesek vagyunk igazán felfogni egy ekkora távolságot? Mégsem kételkedünk benne, mert tudományos bizonyítékok támasztják alá.

Mi az ésszerűbb? Az, hogy a világegyetem élő, értelmes Teremtő alkotása, vagy az, hogy élettelen kezdettel, intelligens irányítás nélkül, véletlenül alakult ki? Egyesek azért fogadják el az utóbbi változatot, mert egyébként el kellene ismerniük a Teremtő létezését, akinek tulajdonságait képtelenek teljesen megérteni. De közismert, hogy a tudósok sem az élő sejtben levő gének működését nem értik teljesen, sem azt, hogy mi határozza meg ezeknek a sejteknek a növekedését. Még az emberi agy működését sem értik egészen. Mégis ki tagadná, hogy ezek léteznek? Valóban elvárhatjuk, hogy mindent felfogjunk arról a Személyről, aki oly hatalmas, hogy létre tudta hozni a mérhetetlenül bonyolult tervezésű és elképesztő méretű világegyetemet?

A filozófia teszi fel a nagy metafizikai kérdéseket. A természettudományok nem foglalkoznak velük, a művészetek pedig legfeljebb csak ösztönzik a kérdésfeltevést és válaszadást. Választ egyedül a vallás/hit ad, és egyedül csak tőle elfogadható.

Probléma akkor van, amikor ezek a területek nem különülnek el egymástól, amikor nem működik a szekularizáció. A természettudományok eredményei nem vonhatják kérdőre a hit alapfeltevéseit és fordítva. Mindegyik területnek más a funkciója, és mindegyikre szükség van.

Nincs tudat hit nélkül, mint ahogy nincs gondolat alapfeltevések nélkül. Egy korrekt, jól működő tudományos modellnek is vannak bizonyítatlan feltevései, az axiómák. Ugyanígy minden embernek kell hogy legyenek alapfeltevései magára és az őt körülvevő világra nézve, csak ezeket a feltevéseket nem axiómáknak hívjuk, hanem hittételeknek. Van akinek ezek a hittételei, van akinek azok. Van aki tudatában van némelyikkel, van aki nincs, de senki sem ismeri fel az összes saját hittételét, erre mérget veszek.

Valamire alapozva lehet csak egy alapfeltevést megdönteni. Ez az alap pedig csak egy másik alapfeltevéssel való ellentmondás lehet. De akkor ilyen alapon a másik hittétel is megdönthető az előző hittétellel.

Te megpróbálod megcáfolni a másik hittételét a sajátoddal. A keresztény vallású ember hittétele az, hogy Isten mindig létezett, és ő teremtett minden mást. A te hittételed az, hogy mindennek létre kell jönnie egyszer ahhoz, hogy legyen. Te nem cáfolhatod az ő hittételét a tiéddel, mondván, hogy Istennek is létre kellet jönnie egyszer, mert erre ő mondhatja azt, hogy nem igaz, hogy minden létező dolognak létre kellett jönnie egyszer, hisz Isten mindig is létezett, ő a kivétel.

El kell fogadnunk, hogy mások az alapfeltevéseink, mint ahogy a filozófiának, vallásnak, tudománynak is el kell fogadnia, hogy más kérdésekre adnak egészen más válaszokat.

Kedves kérdező!

Azt hiszem, értem a problémádat, és teljesen jogosak a kérdések, amiket felteszel. Kritikádból következően úgy vélem, hogy a tudományt teljes mértékben elfogadod, Istenben valószínűleg nem hiszel, legalábbis azt mondod, hogy nem létezhetett örökké. Én is elgondolkoztam ugyanezekről a dolgokról, "ennek ellenére" hívő (keresztény) maradtam. Kérlek, kommenteld ezután a válaszomat, ha esetleg nem világítottam volna rá vmire teljesen.

Mindenekelőtt a tudományt és hitet egy közös eredetre vezetném. Mindkettőt ember alkotta. A tudományban is nagyban szerepet játszott a hit, és sokmindenről utólag kiderült, hogy rosszul hitték. Teszemazt, a 19. század végén azt mondták, hogy az atomok szerkezetének kutatása már nem lényeges, nem szolgáltat új információval, mivel nagyrészt mondhatjuk, megismertük az összes fizikai törvényt. Tévedtek. A bicikliről a feltalálása előtt megmagyarázták, hogy nem működhet. Ugyanis ha kanyarban vagyok, arra kell fordítanom a kormányt, amerre kanyarodik az út, de hogy el ne dőljön a bicikli, ellenkező irányba kellene kormányozni. Így hát vagy eldőlök, vagy letérek az útról.

Ez csak egy apró kitérő volt arra vonatkozólag, hogy a tudomány is televan hitképzetekkel akár a mai napig is. (Pl. egy átlagos tudós alapként elfogadja, hogy a objektív valóság rajtunk kívül van, de hol van ez igazolva?)

Egyszerűsítsük le a problémádat! A kérdés tehát így néz ki: Mit mondhatunk az ok-okozati viszonyról? Minden következménynek van egy előzménye, igaz? Vagyis: Mindennek van oka. Az ok (a tudomány mai állása szerint) mindig megelőzi az okozatot időben. De említve volt, hogy minden ok okozat is egyben. Ebből az vezethető le, hogy az időben végtelenségig kell elmennünk a múlt irányába, hogy megtaláljuk a kezdeti okot. Ez viszont ellenkezik az ősrobbanással, ugyanis az ősrobbanás-elmélet szerint az idő is az ősrobbanással kezdődött. Az ősrobbanás volt tehát a kezdeti ok. De ha minden ok okozat is egyben, akkor az ősrobbanásnak mi volt az oka? Vagy van egy kivétel ezalól? Ez pedig az ősrobbanás? Azt hiszem vitánkat csak a személyes hitünk válaszolja meg.

A hiba a világunkról alkotott modellalkotásban keresendő. Úgy tekintünk a világegyetemre, mint egy abszolútumra, ami létezik. Mint az objektív, rajtunk kívülálló külső valóságra. Te ebből az elgondolásból fogalmaztad meg a kérdéseidet. Szeretnék rávilágítani egy másfajta modellre: A világegyetem egy számítógépes program. Mi a lényege ennek? A program egy bizonyos programnyelv alapján működik. A programon belül csak olyan utasítások hajtódnak végre, amelyek aszerint a programnyelv szerint lettek megírva, és más nyelvet nem tud megérteni a program. (Pl. ha írsz egy programot C++-ban, akkor a gép csak azokat az utasításokat hajtja végre, amelyeket a programnyelv szerint adtál meg. Ha pl. a száddal próbálnád magyarázni a gépnek, hogy hajtsa végre ezt és ezt, akkor az nyilván nem fog teljesülni.) Képezzük ezt le a mi világegyetemünkre. Mit tekinthetünk programnyelvnek? Nyilván egy olyan logikai kapcsolódást, amely alapján a program minden egyes eleme ésszerűen megmagyarázható. Azt mondom tehát, nevezzük ezt a nyelvet matematikának. Ez az alapja minden természettudománynak, ennek segítségével leírhatjuk annak (megközelíthetőleg) pontos működését. De van egy bökkenő. A programnyelv segítségével nem magyarázhatjuk meg annak létrejöttét! Van pl. egy Excel programod. Ismered minden függvényét, tudod, hogy kell képleteket, grafikonokat használni. Rájöhetsz az egész Excel program működésére. De ennek segítségével rájöhetsz arra, hogy hogyan jött létre maga a program? Nem, hanem ezen kívüli információforrásra kell szert tenned, pl. interneten megkeresed, hogy Bill Gates csoportja hogyan alkotta meg. Találhatunk megoldást a világegyetem keletkezésére? Ha igaz a világegyetem-program modell, akkor a válasz: nem. A tudomány nem képes rá, hogy valaha választ találjon a világegyetem keletkezésére. Miért? Mert a matematikát használja egy olyan kérdés-kört illetően, amely valójában soha az életben nem fog információt szolgáltatni, mert a saját rendszerén kívülre akarnánk alkalmazni.

Ennek ellenére én azt mondom, hogy ne hagyják abba a kutatást eziránt, mert természetesen a modellem lehet hamis is. Éppen ezért nem értek egyet azzal az értelmes tervezettség állásponttal, hogy ne kutassuk a keletkezést, mert mindez hiábavaló. Nem! Igenis kutassuk, mert nem tudhatjuk, hogy melyik világegyetem-modell az igaz!

Kicsit térjünk vissza az ok-okozat kérdésre. Ezt a kapcsolatot is tekinthetjük a programnyelv elemének, amelyet már nem illik alkalmazni a programon kívüli kérdésekre, vagyis hogy hogyan keletkezett a világegyetem. Tekinthetjük a létezést egy relatív fogalomnak is. Tehát a mi szemszögünkből lehet a világegyetem az abszolútum, és azon kívül miszámunkra nem létezik semmi más. De lehet egy másik ugyanilyen program, amelyben élőknek a szemszögéből nézve pedig mi nem létezünk. És mégis mindkét félnek igaza van! :D

Kérdéseddel, hogy Isten hogy jött létre, azt a hibát követed el tehát, hogy programon kívülre mutató kérdést akarsz megmagyarázni programon belüli eszközökkel. Az ok-okozati kapcsolat programon belüli eszköz! Ez olyan, mintha írnál egy programot, amely egy animációt lejátszik, és a különböző scriptek alapján azt mondod, hogy a program nagyszerűen működik tervező nélkül is, és megkeresheted annak az animációdnak a "nagy bumm"-ját, amikor az egész elkezdődött. De soha az életbe nem találsz választ az animációs film előtti időre, épp azért, mert nem volt előtte idő, és az animációs film létezését nem magyarázhatod az animációs filmen belül zajló program-mechanizmusokra, mert teljesen értelmetlen, ezt te is beláthatod.

De tekintsünk egy egyszerűbb példát: egy sakkjátszmát. A felek logikus lépéseket lépnek, hogy az ellenfelet legyőzzék. Minden lépésnek van oka, valamit valamiért teszünk. De mi volt a kezdeti ok? Mi a játszmának az oka? Miért jött létre a játszma? Logikus gondolkodás lenne, ha a játszma létrejöttét például a megtanult ló és bástya lépéseinek kombinációiból próbálnád levezetni? Nem. A játszma létrejötte egy rendszeren kívüli okra vezethető. Lehetséges okok: a játékosok unatkoztak, és leültek egy partit lenyomni. De lehet hogy éppen egy világbajnoki mérkőzés folyik. Akármi is a válasz, azt nem adhatod meg a jól bevált logikával, mert annak semmi köze sincs hozzá. Tehát matematikával nem magyarázhatod Isten létezését.

"...de arra már valahogy nem gondolnak, hogy ennél még milyen sokkal valószínűtlenebb egy mindentudó, mindenható, mindenütt jelenlévő, örökkévaló lény létrejötte és/vagy puszta léte..."

A számítógép egy csodálatos találmány :). Segítségével meg tudjuk érteni Isten mibenlétét, ha akarjuk. Mégis, azt tartják, hogy a 21. században már egyre kevésbé divat hinni Istenben. De nem értem miért, amikor is végre kezünkben tarthatunk egy olyan eszközt, amelynek segítségével képet alkothatunk arról, hogy Isten és ember között milyen kapcsolat áll fent. A találmány előtt én személy szerint sokkal érthetőbbnek tartom az Istenben való nemhitet, de a feltalálása után kicsit fura, hogy a tudósok még nem mélyedtek el benne. Kifejtem, miről is beszélek.

Nem tudom, milyen számítógépes játékokat ismersz. Ha azt mondom, GTA, vagy Counter Strike, talán te magad is játszottál velük. Mutatom a leképezést. Amikor te vezeted a számítógépes emberkédet, akkor te vagy annak az istene. Ettől függetlenül, ha az a virtuális figura valóban élne és gondolkozna, jogosan tenné fel a kérdést, hogy vajon létezik-e isten, ugye? Hiszen nekiindulhat keresni, sehol sem találna, hiszen nem vagy benne a programjában. Azon kívül állsz, mégis tudod vezérelni. A nagy okos Gagarin, az első ember az űrben ugyanezt tette: kiment az űrbe, és nem találta Istent. Ebből levezette, hogy nincs is. Érdekes módon Amstrong hitt benne, pedig ő még a Holdon is járt, még sem tudok olyan beszámolójáról, hogy ott találta volna-e az Istent.

Képzelj el egy stratégiai játékot! Ott a játék vezérlője, a játék istene felül nézetben látja az eseményeket, és bármilyen gyorsan a térkép egyik szegletéről a másikba tud ugrani, hogy azt figyelje. Mégis, a játékban szereplő dolgok nem léphetnek át egy bizonyos sebességet. Isten nálunk is megalkotta a fénysebességet, mint abszolút határt. Ettől függetlenül Őmaga ne tudna a világegyetem egyik szegletéből a másikba ugrani (legalábbis a figyelmével) akármilyen rövid pillanat alatt? A jelenlétet így képzeld el tehát: felügyeli az egész programot!

Érdekes dolog, sokan megkérdezhetik, hogy miért imádkoznak az emberek magukban egy bezárt szobában. Hiszen onnan úgyse hallja meg a hangot Isten, mert max csak a plafonig jut el. Ezt szintén azok képzelik el, akik úgy képzelik, hogy Isten a világegyetemBEN van, és ő is azon rendszernek a része. a kettőneke semmi köze. Amikor a hívők azt mondják, hogy a Menny az égben van, akkor ne a szó szoros égre gondolj. A Föld forog, akkor mindig más irányban van a Menny? Nem. A menny megint csak egy programon kívüli dolog. Teljesen mindegy, milyen irányba, milyen hangerővel imádkozok, a programozóm úgyis hallja a gondolataimat, mert ő közvetlen közelről lát engem a mennyei monitorán.

Ha a teremtéstörténetet vizsgáljuk, én szó szerint el tudom fogadni azt a sorrendet, ahogyan megíratott, megintcsak a számítógépes program-modellel. Például ott van, hogy Isten előbb teremtette a világosságot a világítótesteknél. Egy tudós ember egyből felröhög ezen, mert hogyan létezett volna világosság Nap, Hold és csillagok nélkül? Megint csak egy modell-hiba van elrejtve a dologban. Képzelj el egy paint programot. Tegyük fel, hogy kezdetben egy fekete rajzlappal nyit. 1. nap mit csinálsz? Megteremted a világosságot. Vagyis, a feketét átfested fehérre. Tovább rajzolgatsz, megcsinálod a vizet, a szárazföldet, a növényeket. És csak a 4. nap alkotsz napocskát. Ezek után a napocskától teszed függővé a világosságot. Magyarán írsz egy olyan függvényt, mely szerint csak akkor legyen világos, ha a Nap láthatóvá válik. Így mindjárt meg van oldva a teremtés "lehetetlensége", amely nem is olyan lehetetlen. Az evolúció egy teljesen más kérdés, az ebből a szempontból lehet igaz, tehát az akkor is működhet, ha ez a világegyetem-program modell a helyes. Ettől függetlenül az evo-t sem hiszem el, de ebbe nem kívánnék belemenni.

Remélem, választ tudtam adni a kérdésedre, ha nem egészen, akkor kérlek emeld ki a részeket, melyek nem érthetőek.