Ha valaki önvédelemből öl, akkor az bűnnek számít?

@ 69:

Én nem haragszom azért, hogy te mit hogyan gondolsz, a te dolgod, mondanám, a te bajod. De az utóbbi négy kommentedből nekem nagyon az jön le, hogy te olyannyira ragaszkodsz a saját elképzelésedhez, hogy teljesen felesleges volt az előző választ megírnom: te már rég eldöntötted, hogy eszed ágában nincs kimozdulni az álláspontodból, mondhat bárki bármit. Úgyhogy nem fárasztom magam az újabb felvetéseiddel, nem áll szándékomban végigvenni az összes bibliaverset pro és kontra. :P

Tedd meg magad, ha képes vagy egy cseppet is rugalmasabban gondolkodni; ehhez egy jó tanács, ami - remélhetőleg - segíteni fog: csapj hozzá még néhány, egymásnak ellentmondani látszó igeverset, pl. "Álljatok ellene a gonosznak... " és "Ne álljatok ellene a gonosznak..."; vagy "'Aki nincs ellenünk, mellettünk van." és " Aki velem nincs, ellenem van." stb.

Mire ezeket és még pár hasonlót "megfejtesz", rá fogsz jönni a megoldásra...

És még egy segítség: "A betű öl, a Szellem pedig megelevenít."

A lepontozásod pedig nem azt bizonyítja, hogy milyenek az emberek, hanem azt, hogy akik olvasták, azoknak valamilyen szempontból (tartalom, stílus) nem tetszett, ennyi. :)

@ 39:

< Egyik idézet sem engedélyezte a gyilkolást.>

1. De nem is tiltotta meg. 2. A Biblia nem elemi fokú tankönyv, amelyben mindent szájbarágósan, betűről betűre leírnak. Neked is mondom: Ne csak a betűt nézd...

A felhozott példáid inadekvátak: a lopás, az ölés, a más tulajdonának kívánása NEM ösztönök. A paráznaság esetében esetleg beszélhetünk ösztönökről (szexualitás), de az pedig egy annyira más terület és szituáció, hogy nem vonható meg a párhuzam. Ebben nagyon egyetértek Vidiripivel, csak megfordítom: Az embernek vannak ösztönei, de nem ösztönlény.

Javaslom mindkettőtöknek is a tegnap belinkelt disszertáció elolvasását: Nyitott szívvel olvasva gyönyörűen megismerhető belőle Isten igazságossága, gondoskodása és gondolkodásmódja az adott témában.

Nem vagyok hívő.

Szerintem az önfeláldozó és az öngyilkos között az a különbség, hogy ha esetleg nem hal meg, akkor az önfeláldozó örül, az öngyilkos-jelölt meg csalódott lesz.

@ 42:

Visszanéztem az egészet: semmit nem linkeltél, így nem tudom, milyen linkekről beszélsz. Ha a válaszaidról (azok nem linkek...), akkor jelentem, azokat elolvastam, de számomra semmi új nem volt bennük.

Igen, általában ragaszkodom az álláspontomhoz, és nem csak ebben a kérdésben... :) De csak addig, amíg normális érvekkel meg nem győz valaki arról, hogy nem jól látom a dolgot. Konkrétan ebben a témában _semmi_ olyasmi nem hangzott el másoktól, amit ne tudnék, ne ismernék, ezért gondolkodásra késztetne. Sőt, ismerem ezt a fajta gondolkodásmódot, ami jelenleg nektek még sajátotok, ugyanis friss hívőként (talán 1 - 2 éven át) nekem sem volt akkora rálátásom a témára, de szerencsére az Úr folyamatosan tanítja az övéit. :)

Ennek egyik feltétele, hogy ne ragaszkodjunk görcsösen az addigi tudásunkhoz, tapasztalatunkhoz, hanem hajlandóak legyünk változni, kilépni, ahogyan a Szent Szellem tanít és vezet. A másik előny, ha az ember tanulhat hiteles életű keresztényektől, hála értük az Úrnak. :)

Nem elég egy-egy igeversbe belekapaszkodni, ha vannak annak látszólag ellentmondó versek is. Erre próbáltam utalni előzőleg néhány példával, hogy ha ezeket fel tudjuk oldani, akkor már nyomon vagyunk. Az pedig nem megoldás, hogy előrángatsz egy-egy verset, és hajtogatod ugyanazt. Most is említetted az ölést. Komolyan, olvasd már vissza az összes választ, légy szíves. Világosan látszik a különbség, hogy mi tilos és mi nem, milyen szellemiség és példák vannak a Bibliában (a kulcsszavak: életvédelem, szándékosság). Ismét felhívom a figyelmed a betű (törvény) és a Szellem közötti különbségre. :)

Már írtam, hogy érdemes elgondolkodni azon, hogyan lehet, hogy a Tízparancsolatban szerepel ez a bizonyos "Ne ölj!" (pontosabban "Ne gyilkolj!"); Isten mégis megparancsolta, hogy a bizonyos törvények ellen vétőket kövezzék meg... Ez látszólag ellentmondás, ha nem vesszük figyelembe a szándékosságot és a szellemiséget.

És hogy adjak újabb gondolkodnivalókat is az eddigiek mellé, írok néhány példát, ami törvény szerint szintén tilos volt, Isten szent emberei mégis megtették: Dávid és az emberei megették a szent kenyereket; Jézus tanítványai szombaton kalászt téptek; Jézus szombaton gyógyított; ...

Megpróbálok még néhány fontos dolgot leírni, de tényleg most utoljára ebben a kérdésben:

Egy keresztény elsősorban is bízhat Isten védelmében, és erre ígérete is van; egyik kedvencem a 91. Zsoltár, kiemelem a 9-12. verseket: "Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá: Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz; Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe."

Tudok olyan eseteket, amikor keresztények megtapasztalták Isten természetfeletti védelmét nagyon kemény helyzetekben, tehát ez működik.

Ha pedig valaki mégis belekeveredik egy veszélyes helyzetbe, akkor joga van az önvédelemhez; ennek során lehetőleg nem szabad nagyobb kárt tenni másban, mint amekkora ténylegesen indokolt. Persze nem árt jó kondiban lenni ahhoz, hogy egyáltalán esély legyen a támadás megfékezésére, vagy lehet önvédelmi fegyvert használni adott esetben (pl. gázpisztolyt, paprikaspray-t stb. - bár ezekhez egy kis gyakorlás is kell...)

De ha mégsem sikerül a tranzakció, mert másképp nem lehet leállítani a támadót, és _ténylegesen_ önvédelemből történik az emberölés, az a "NEM SZÁNDÉKOS" kategóriába tartozik, tehát NEM sérti meg vele az illető Isten rendelkezéseit, mivel a Biblia is ugyanígy kategorizál.

Az általad "fordítsd oda a másik orcádat" példája úgymond pluszpont, hiszen nagyfokú alázatosságot jelent; de ha valaki nem tartja oda az arca másik felét, hanem behúz egyet, az nem bűn. [Javaslom, annak is nézz utána, hogy mit jelentett abban a korban az, ha valakit bal felől ütöttek arcon; ez is érdekes.]

Még valami: A Biblia azt mondja, szeressük felebarátunkat, _mint_ önmagunkat. Így pedig ha egy keresztény egy másik ember érdekében fellép egy támadóval szemben [ami pedig a szeretet parancsa miatt kutyakötelessége!], akkor saját maga miatt is felléphet. A Prédikátor 4:12 szerint "Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak" - Az ellenállás mértéke pedig mindig a _jogos_ önvédelem mértéke. Sőt, extrém esetben lehet, hogy nekem kell megütnöm azt, aki megtámadott valaki mást... Szóval, a helyzet bonyolult. :)

Összefoglalva tényleg azt javaslom, hogy olvass, imádkozz, gondolkodj, tágítsd ki egy kicsit a látóköröd. És ha esetleg olyan helyzetbe kerülsz, hogy valaki segítségre szorul, mert megtámadták, akkor ne hagyd pusztán egy hamis "keresztényi szeretet és alázatosság" álcája mögé bújva, hogy megverjék, megerőszakolják, esetleg megöljék... Emeld fel szavad, és szükség esetén a kezed is. De ha már harcképtelen, akkor nem kell még egyet belerúgni. :D

Üdv. :)

"Amit utólag linkeltem"

Nálad az utólag mit jelent?

Ám továbbra se értek veled egyet, mert csak kifrgatod. Én meg nem fogom magam fárasztani olyanért amiért felesleges:) Felölem azt hiszed amit amit akarsz. Én továbbra is bűnnek érzem. Úgy cselekedj ahogy neked jó esik. Üdv!:)

Ha valaki önvédelemből öl , az is bűn? Igen bűn.

Ha úgy áldozza fel magát, hogy öngyilkos lesz, az is bűn.

# 46:

Ha még a nem létező linkjeidre vonatkozó megjegyzésemet sem értetted, akkor nem csodálom, hogy más szövegeket sem értesz. Sajnálom, hogy ez eddig kimaradt az életedből. Mint ahogy az is, hogy egy szöveg magyarázása nem azonos a kiforgatásával.

Írtam is már, ha jól emlékszem, hogy előre eldöntötted, hogy ragaszkodsz a saját álláspontodhoz, hiába mond annak ellent bármi is. Pedig a struccpolitika nem nyerő... Beszélgetni vagy vitatkozni pedig csak észérvekkel érdemes, vakhittel nem. Ha te minden áron meg akarsz maradni az olyan nyakatekert - és mint rámutattam, téves - magyarázatoknál, mint amiket itt is írtál, ember sosem fog meggyőzni az ellenkezőjükről.

Eddig elmulasztottad leírni, hogy az érvek téged nem érdekelnek, becsukod a szemed, és bedugod a füled...

De ez most már tényleg kész, innentől kezdve már azt sem hiszem el, hogy tényleg hívő vagy; szerintem simán csak provokálsz.

Nézd már vissza: _te_ szólítottál meg először engem (méghozzá micsoda "elegáns" stílusban...), nem én téged. És azóta is folyamatosan csak kötözködtél, semmi érdemit nem mutattál fel.

Úgyhogy változtatok a javaslatomon: Te majd ülj nyugodtan, újságot olvasva, amíg hülyére vernek; számolj el a lelkiismereteddel, ha nem védesz meg másokat; továbbá soha ne vedd igénybe a rendőrség segítségét sem.

Én meg fogom védeni magamat és másokat is ugyanúgy, ahogyan eddig is tettem.

A jövőre vonatkozólag pedig megkérlek, hogy ne köss belém többször. Lehetőleg másokba sem.