Vajon Isten miért nem leckézteti meg a kételkedőket?

# 14:

Hol a kereszt és ki beszélt neked halálról?

Talán nem sikerült figyelmesen elolvasnod a válaszomat, vagy nem sikerült értelmezni.

A halált én hoztam fel példának, mint egy lehetőséget Isten hatalmának a demonstrálására, ugyan úgy ahogy te a rózsaszín valamit.

A kereszttel kapcsolatos dolgot nem tudom szájbarágósabban leírni annál, ahogy az előbb írtam. Vagy megérted, hogy mit jelent a kereszt vagy nem. Talán nem kellett volna ezt felhoznom, mert ha értenéd, akkor nem is tetted volna fel a kérdést.

Nincs több mondanivalóm ezzel kapcsolatban.

"Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek bennem."

Lehet pontosítani, de azt hiszem Jézus Tamásnak mondta ezt.

""Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek bennem."

Lehet pontosítani, de azt hiszem Jézus Tamásnak mondta ezt.""

Ez szerinted csak Tamásra vonatkozik?

# 21: Most már értem, mire gondoltál a kereszttel. A te gondolkodásod szerint - javíts ki, ha nem - minden kételkedő olyan, mint akik végignézték a keresztre feszítést, majd a feltámadást és nem hittek Jézusban, Istenben.

Voltak emberek, akik saját szemükkel láthatták, ahogy Isten elvégzi az ő megváltó munkáját a kereszten, és mégsem hitték. Isten ezzel mutatta meg nekünk a szeretetét, kegyelmét. Az egész Biblia Jézusról szól, nem csak az újszövetség. Azok az emberek, akik később éltek, mint mi is, csak elolvashatjuk, hogy hogyan történt. De a kereszt és ami ott történt, számunkra ugyanazt jelenti, mint azok számára, akik személyesen láthatták. Éppen Isten mindenhatósága miatt, nem vesztett az erejéből. Én ugyan olyan biztos lehetek Jézus feltámadásában, mint egy olyan valaki, aki szemtanú volt. Ez a bizonyság hit által lett az enyém és ő is hit által tette magáévá. A különbség az, hogy én a Bibliában olvastam, hogy ez megtörtént, ő pedig látta a saját szemével. Ez azért lehetséges, mert Jézus még ma is ugyanaz a feltámadt, élő Isten, aki akkor volt. De az ellenkezője is igaz. Van aki ezt a hitet nem tudta magáévá tenni annak ellenére, hogy látta a kereszthalált és utána látta a feltámadt Jézust, és van aki nem tudja magáévá tenni annak ellenére, hogy olvassa a Bibliában. Annak az embernek a rózsaszín valami sem fogja bebizonyítani Isten létezését. Vagy hiszed és megérted, hogy Isten mennyire szeret és mit tett érted, vagy nem. Nem az én szavaimnak kell hogy meggyőzzenek erről, meg nem is tudnak. Ezt Isten Lelke fogja megtenni, ha kéred Őt rá.

"Halál, mint demonstráló erő: ha Isten így adna jelet akárkinek, az megint kétségbe vonná Isten jóságát - bár tény, hogy a Biblia szerint előfordult már: "Ne nézz vissza... én megmondtam." Egyébként igen, az élet-halál uraként való megjelenés elég hatásos és magától értetődő jel lenne, de az a helyzet, hogy nem feltétlen istent látnának benne még az istenfélő emberek sem."

A demonstrál szó itt nekem kicsit negatív töltetet kapott. Tehát, hogy majd Isten jól megmutatja neked, hogy Ő van és akkor majd bánhatod, hogy kételkedtél. És azért, hogy biztos legyél benne, hogy Ő mégis van, szólna, hogy: kételkedsz bennem? Akkor tessék most fejbe váglak egy téglával és akkor majd meglátod. És pont azt akartam kifejezni vele, hogy Isten nem ilyen, nem így bizonyítja be neked a létezését. Mert akkor saját munkája ellen dolgozna, ha megölné az embereket mielőtt a kereszthez terelgetné őket. Mert Ő ugye pont azt nem akarja, hogy bárki is elvesszen, ezért is küldte el Jézust, ezért is van a kereszt, ami bizonyítja az ő szeretetét irántunk.

És én hiszem, hogy Isten senkinek nem veszi el az életet, akiről tudja, hogy meg fog térni, mert Ő maga szenvedett értünk a kereszten.

Azért válaszoltam mégis, mert úgy gondoltam a kommented alapján, hogy nem veszekedni akarsz.

T. Kérdező!

A Biblia a hitet így definiálja: A hit a nem látott dolgokról való meggyőződés.

Vagyis ha jelet látnánk az már nem hit lenne, hanem bizonyosság. Ha valaki azt mondja: -Hiszem ha látom! Akkor egy nagy ellentmondásba keveredik kijelentésével. Ugyanis amit látok azt nem elhinnem kell, hanem elfogadni, ugyanis az már egy tény.

A másik amit említettél igét a "kedvenced" ahogy irtad. Boldogok a lelki szegények.... Nos ez egy erős félreértelmezése az igének, Ezt a mondatot tehát drasztikusan félrefordították a magyar bibliafordítási hagyományban, akárcsak a lélek-nek használt eredetileg pneuma szót is, ami szellemet jelent.

A Te értelmezésedben ez az ige azt jelenti hogy Boldogok az együgyűek, mert övék a mennyek országa. Gondolhatod Jézus nem ezt tanította azon a bizonyos hegyen.

A helyes fordítása: Boldogok a Szellem koldusai.... az Újszövetség egészének fényében olyan embereket jelenthet, akik a szellemükben súlyos, nagy hiányként élik meg az igazságban és szellemi erőben való tökéletlenségüket, s emiatt bensőjükben Isten irányában egy nincstelen koldus magatartását veszik fel, mint akik teljesen Isten irgalmára, kegyelmére szorulnak, semmit sem tudnak nyújtani Neki, mindent ingyen kegyelemből várnak. De értelmezhető úgy, ahogyan a fő szövegben áll: a Szellem koldusai. Ez olyanokra vonatkozhat az előbbihez hasonlóan, akik koldusként, nincstelenként könyörgik Istentől a Szent Szellemet. Jelenti ezt is: Koldusok / nincstelenek a Szellemben, vagy szellemi koldusok / nincstelenek, azaz olyanok, akik lemondanak minden anyagi javuk feletti rendelkezésről Isten országáért (akár a szó szoros értelmében, ahogyan az apostolok tették, akár abban az értelemben, hogy minden tulajdonukat mintegy sáfárként kezelve azokat nem saját, hanem Isten tulajdonának tekintik, és a javaik feletti rendelkezési jogot teljesen átadják Istennek). Jézus minden bizonnyal mindhárom jelentést beleértette. Mindenesetre egyet biztosan nem jelent: lelki szegényeket abban az értelemben, ahogyan ezt sokszor érteni szokták: együgyűeket! Az igében szereplő görög ptókhosz szó jelentése nem egyszerűen szegény, hanem teljesen nincstelen ember, koldus.

Tehát ezek alapján újraértelmezve az igét így is mondhatnánk:

"Boldogok, akik felismerik, hogy szükségük van Istenre, mert övék a mennyek királysága."

hit = meggyőződés a nem látott dolgokban. Tehát hisz a Szent Lélekben azért mert meggyőződött róla. A hit meggyőződés de nem bizonyítékokon alapul hanem személyes élményen. Hozzám már szólt Isten. Nem tudom neked bebizonyítani, nem vagyok őrült és mondhatnám azt hogy álom volt vagy csak képzeltem. De mivel követtem a hangját az egész életem megváltozott. Ezért hiszek. De ez nem olyan mint amikor bebizonyítanak egy tudományos tényt.

bocsi, hogy közbeszóltam megint.

Freya

T. kérdező!

Ahogyan Freya rávilágított helyesen az előző hozzászólásban, a hit megtapasztaláson alapul. Az ember érzékszerveivel (látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés) nem képes megragadni a szellemvilágot, viszont szívében igen. A Biblia felfogásában a szív és a szellem szoros kapcsolatban van egymással az ember személyiségén belül. A szív az emberi személyiség fundamentuma, legbenső lényege, amelyben a test, a lélek és a szellem találkozik. Pál Róma 10,10-ben azt irja hogy: "Szívvel hiszünk az igazságban, és szánkkal teszünk vallomást az üdvösségünkről" Tehát ebből a részletből kiderül hogy nem az elme az a terület ahol a hit létrejön, hanem a szív. Szívünkkel, szellemünkkel képessé leszünk megragadni a láthatatlant. A hit Isten ajándéka, de soha nem emberi oldalról van a kezdeményezés.

Mégegyszer tehát hinni azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja.