A Kánaán földjén élő nemzetek, Isten parancsára történő kiirtása, emberáldozat volt a kiválasztott nép sikereinek oltárán?

1Móz 15,16 "Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be"

Ítélet volt. Nem áldozat. Éppolyan ítélet, mely súlytotta Sodomát, Noé idején a földet és ahogy súlytotta a gonoszsággal betöltött Emoreusokat is. Ítélet lesz hamarosan újból. Mi nem tetszik?:)))

Nem a monoteista kultuszért, hiszen akkor még pogányok voltak. és nem voltak kiirtások sem.

Sima küzdelem volt akkor az ottélő különböző népcsoportok között a földért meg a javakért (lásd ma Afrika)

s ezt örökítették meg az ie. VI. században a zsidók vezetői mint isteni háborúk sorozata, mert kellett valami ideológia a nemzettudat megtartására az elnyomatások korában. Az igazság az, hogy hol a zsidók páholták el a filiszteusokat, hol fordítva, és erre írták később, hogy Isten hol büntette hol jutalmazta őket.

Mellesleg többnyire békében éltek egymás mellett, keveredtek egymással, sok zsidó újra a régi sémi isteneket imádta újra, ami persze nem tetszett a monoteista papoknak.

Nehéz ezekre a kérdésekre elfogadható választ adni. Az én válaszaim egyébként is erősen szubjektívek. Az isteni terv céljából indulok ki - és visszafelé haladok. A célt a Megváltó földi megtestesülésének lehetővé tételében látom. Krisztus eljöveteléhez gondos előkészítés kellett, azaz:

- kiválasztani egy közösséget;

- olyan erkölcsi kódexet adni neki (azt "internalizáltatni" vele: betartására vaskézzel ránevelni), amely magasan felette áll annak az erkölcsnek és erkölcsiségnek, amely a kor környező népeire jellemző volt

- a korabeli viszonyok radikális és általános megváltoztatása nélkül oda hatni, hogy ez a közösség fizikailag fennmaradjon, mint elkülönülése folytán figyelem-felhívó és meggondolkodtató "példa"; e célból mintegy "felhatalmazni" e népcsoportot arra, hogy életterét akár fegyveres harccal hódítsa (később majd védje) meg, amennyire lehet; konszolidálódjék, ill. legyen "ideje" az új erkölcsi renddel "átitatódni";

- mikor már homogén - és markánsan különbözik a környezettől (ezáltal "feltűnést kelt", már önmagában is - hát még a megnyilvánulásai, a tettei és a körében zajló események!) megjelentetni benne a Messiást, aki - a már megvetett erkölcsi alapra ráemelve - magasabb szintű üzenetet hordoz; ennek a zárt, nagyon is ÉN-tudatos közösségnek az Istentől való értékeit hozzáférhetővé teszi minden népnek - megkülönböztetés nélkül. Univerzalizálja azt, amit első lépésben a zsidóság kapott.

Ami engem illet, (mondtam, hogy szubjektív a véleményem!) az isteni terv e folyamatában azt vélem felfedezni, hogy megvalósulása - célzatos módon - HITELESEN EMBERI viszonyok (háborúk, érdek-ellentétek, nyers kegyetlenkedések) közepette zajlott; így drámaibb és "megvilágosítóbb" jelleget ölthetett a fordulat, amely a Megváltó megjelenésekor következett be (hisz Ő mutatott rá, szelídséggel és határozottsággal, hogy - másképp is lehet az embertárshoz viszonyulni: megbocsátással, irgalommal...szeretettel). Más kérdés azonban, mennyit értettek meg ebből az emberek, akiknek immár szabad választása volt (nem úgy, mint a zsidóknak), hogy követik-e avagy nem a krisztusi utat.

Értékelem a kommentedet, kedves Kérdező. Ebben egy morzsa irónia nincs - csak elismerés.

Nézd..nagy hibám, hogy csak "szintézis-szerűen" tudok gondolkodni, pedig az epizódok és epizódszereplők (bár Áron nem annyira az:-) ) azok a "szemek", amelyek/akik együttesen alkotják a láncot. Én annyit érzek: az egész folyamat emberi kód- és koordinátarendszerben bonyolódott (szó szerint bonyolódott - majd...egyszerűsödött): az pedig - ott és akkor - adott volt. Ilyen volt. És igen: nagyon lehet az, hogy "korán volt még a kegyelemhez". Nagy mondat ez. Te írtad.