Vajon Isten miért nem leckézteti meg a kételkedőket?

Szia!

A "megleckéztetés" alatt nem tudom pontosan mit értesz, mert ahány ember, nyilván annyi definíció, hiszen ennek is lehetnek fokozatai, gyakorlatilag emberfüggő, így evvel nem tudok mit kezdeni. Viszont arra a kérdésre hogy Isten miért nem demonstrálja a hatalmát, ott a válasz Zakariás próféta könyvében:

"Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura." (Zak 4,6)

Isten nem nyúl hatalomhoz az ember megnyerésében, mert ez nem az Ő stílusa. Isten adott magáról egy olyan kinyilatkoztatást, ami 1500 éven keresztül íródott, ezért én mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy vegye a kezébe a Szentírást és kezdje el olvasni elfogulatlanul. Mert "a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által." (Róm 10,17)

A Bibliai hit azonban nem hiszékenységre, hanem meggyőződésre épül, Isten pedig nem egy olyan pontot elhelyezett a Bibliában amely alapján meggyőződhetünk a Szentírás ihletettségéről. A benne foglalt igazságok mellett Blaise Pascal, a XVII. századi kiváló természettudós így ír:

"Különféle, egymással ellentétes vallásokat látok, következésképpen mind hamis, kivéve egyet, amelyik nem az. Mindegyik a maga tekintélyére hivatkozva követeli, hogy higgyenek benne, és fenyegeti a hitetleneket. Ezen az alapon tehát nem hiszek bennük. Mert ezt akárki mondhatja, akárki kijelentheti, hogy ő próféta. Ám azt látom, hogy a keresztény vallásban beteljesedett jövendölések vannak, ezt pedig egyik sem mondhatja el magáról." (Gondolatok, 693. töredék.)

Például Ésaiás könyve 44. és 45. fejezetében, amely az i.e. 8. század körül íródott, név szerint egy prófécia található Cyruszról (Nagy Kürosz) a perzsa királyról, akinek majd köze lesz Izráel szabadulásához a Babiloni fogságból, noha abban az időben, amikor a próféta ezt leírta, a király még meg sem született.

Azt azonban hozzá kell tennem hogy Isten tiszteletben tartja az emberek szabad akaratát, ezért meghagyja a kételkedés lehetőségét is, mivel senkit sem akar belátásra kényszeríteni. Ebből kifolyólag aki kételkedni akar továbbra is találhat kapaszkodót a kételyeihez, aki pedig hinni akar, annak Istren elegendő bizonyítékot fog adni ahhoz, hogy tudjon hinni. Azt gondolom ez alapján értjük meg az alábbi Igét is, amikor azt mondja Isten:

"És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem." (Jer 29,13)

Minden jót!

Két lehetőség van:

1. Nincs Isten.

2. Van, de nem érdekli.

Mindenki a hitének megfelelően választhat.

:-D Pedro

a 01:51-es válaszban javítanék egy kis részt: "annak Isten elegendő bizonyítékot fog adni ahhoz"

Illetve, kiegészítésként szerintem érdemes a Jeremiási Ige mellé a (Péld 2,2-5) részt is elolvasni ^^

Vidiripi

Pedro kihagyta a 3. lehetőséget.

Van Isten s nagyon is érdekli hogy mi történik a Földön de jó oka van arra hogy nem avatkozik be. (még)

Szia. Két okból. Elsősorban a szabad akarat miatt. De a második sokkal érdekesebb. Tegyük fel, megjelenne egy tábla. Erre a tudósok megvizsgálnák és azt mondanák, ez bizony gránitból/márványból/műanyagból stb. van. Tehát természetes. Tehát nem Isten rakta oda hanem valami fanatikus.

Tovább megyek. Ha jelek lennének az égben, azt ufótevékenységnek vagy valami olcsó hologramos trükknek tartanánk. Ha Isten az álmodban szólna hozzád, mint Józsefhez vagy Dánielhez, akkor azt mondanád: csak álom volt az egész. És szépen elfeledkeznél róla.

Végül tegyük fel, hogy megjelenik egy áttetsző, nem anyagi eredetű tábla alakú köd. Jó. És akkor mi van? Hirtelen szerzetesnek állnál, vagy minden pénzedet a szegényeknek adnád? Vagy a kényelmesebb utat választanád, és bemagyaráznád magadnak hogy valami paranormális jelenség, és az első ijedelem után élnéd tovább a kisstílű életedet? Szerintem az emberek többsége a második utat választaná.

De még tovább megyek,akik elhiszik azokból meg szekta lenne, akik zarándoklat helyévé teszik és bálványimádó szívvel lesnék a "szent helyet" újabb "jelért" imádkozva. Márpedig ez totálisan ellenkezik a bibliai (vagy más normális vallású) Isten-képpel.

Összegzés: ha magadtól nem hiszel Istenben, akkor egy tábla sem fog meggyőzni. Arról már nem is beszélve, hogy akkor az a tévtanítás terjedne el hogy Isten magyar, tehát a magyar a kiválasztott nép jajjj! Nagyon komplikált dolog a jel és az önmagába vett csoda, Isten tartsa távol őket tőlünk.

Freya

Sziasztok!

Én csak annyit tennék hozzá ehhez hogy én a jóslatokat és a Bibliai jövendöléseket nem venném egy kalap alá, ugyanis a kettőnek nem sok köze van egymáshoz, mert az Isten által adott kijelentések világosan, félreérthetetlenül tárják fel a jövőt. Jeremiás próféta például így jövendölt Babilónia ellen:

"És megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakosának mindazokért az ő gonoszságaikért...Az ő kedvöknek idején készítek nékik lakomát, és megrészegítem őket, hogy vígadjanak, és örökkévaló álmot aludjanak, és fel ne serkenjenek, azt mondja az Úr." (Jer 51,24;39)

Jeremiás próféta ezt az i.e. 7. század körül írta le, és próféciája az i.e. 6. század második felében teljesült be. A jövendölés szó szerint teljesedett, mert nem csak az Újbabiloni birodalom bukását jelzi előre a prófécia, hanem a körülményeket is. Figyelemre méltó Xenophón: Kürosz nevelkedése című műve, ahol a történetíró lerírja, hogy azon az estén amikor Kürosz és csapata megdöntötték Babilóniát a birodalomban "ünnepet ültek, és ivással, vígadozással töltötték az töltötték az éjjelt"

Nem beszélve arról, hogy a Bibliában nincs olyan jövendölés, amely ne teljesedett volna be, amikor kimondtak valamit egy adott korra, így joggal bízhatunk abban, hogy a mi korunkra vonatkozó jövendölések is teljesedni fognak.

Persze aki annyira nagyon kételkedni akar, az úgy is fog mindenben találni valamilyen kifogást, még abban az esetben is, ha az adott érve nem áll meg a helyzet magaslatán. Tehát én azt mondom, hogy ez emberfüggő, mert attól, hogy egy embernek egy adott bizonyíték hitet tud adni, még nem biztos hogy az más embernél is ugyanazt az eredményt fogja elérni. Viszont abban is biztos vagyok, hogy az őszintén igazságkereső embereket tudja vezetni Isten.

"a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak." (Péld 8,17)