Ha isten létezik, akkor miért hagyja szenvedni azokat, akik hisznek benne?

Kedves Herméssz!

A levegőt látod? A szelet látod? A gravitációt látod? A meleget vagy hideget látod? És még sorolhatnám...

Isten nem hagy senkit sem szenvedni!

Csak vedd észre, persze hogy a szegények kérik hogy segítsen rajtuk az Isten, de ha oda jutnál hogy jóra fordul a sorsod akkor is hinnél az istenben?

A kérdésre a válasz:

Az emberek sorsát láthatatlan kezek irányítják. Akik hisznek ezekben, közelebb jutnak

minden dolognak a megoldásához, mint azok, akik nem hisznek. Ezek sem védekezni nem tudnak ellenük, sem igénybe nem vehetik azok segítségét, de akik tudnak róluk, hisznek bennük, közelebb vannak a dolgok kedvező megoldásához, mint akik maguk akarják a dolgokat megoldani.

A végzet törvénye arra kényszeríti az embert, hogy tudatosan felelőséget vállaljon életéért.A törvény nem dönt csak kimondja: „ ha ezt teszed akkor ez történik, ha azt teszed akkor az történik. Te vagy a Teremtő, te döntesz”

Mindenki azt kapja amit okozott. És valahányszor kap valamit, azt maga okozta!.

A végzett törvénye csupán szembesít minket cselekedetünk következményeivel.

„Ki mint vet, úgy arat!”

Az ok okozat láncolata nem a születéssel kezdődőik, és nem a halállal ér véget. Nem fehér lappal születünk, hanem hozzunk magunkkal összegyűjtött sorsunkat, jellemünket. Isten nem jutalmazza meg a jót, és nem bünteti meg a bűnöst – a bűn kizárólag a bűnt bünteti.

Ha eltérünk a harmóniától és bűnbe esünk, akkor ezt mi okoztuk magunknak, és mi bűnhődünk érte.

Mert bizony arra szükség van, hogy a szenvedés át – meg átjárja a lelkeket egészen addig, ameddig a szenvedés eredetét: a bűnt, mint a szenvedésnek csíráját, az emberi lélek az önmaga gondolkozásában fel nem ismeri és meg nem találja. Ezért él a Földön.

Hiszen ha az ember tökéletes volna, nem volna szükség a szenvedésekre, és azok nem is keletkeztek volna. De mivel van bűn, tehát van szenvedés, amely az emberi lélekre való hatása által a bűnnek az orvossága.

Nem ez az igaz élet, amit itt éltek. Ez nem valóságos élet, csak olyanféle, mint az, amit álomban éltek végig, az eredmény azonban a valóság, mert azt magatokkal viszitek a valóságos életbe!

Itt a Földön különféle érzések égnek ki a lelkünkből, és alakulnak át.

Mert amit az ember már magában felismer és meg is nevez : „hogy ebben az életben ebben és ebben vétkeztem, ezt és ezt nem helyesen fogtam fel”, az annyit jelent, hogy el erőtleníti azt a gondolatot, azt a fogalmat, hogy az még mint kísértés se jöhessen számításba.

Most még együtt van a hibázó, a tévedő. A rosszakaratú azzal, aki felfelé törekszik, aki szeretne békességben élni. A gonosz most még élvezheti azokat az előnyöket, amelyekre semmilyen érdemes sincsen egészen addig, amíg a halál el nem jön érte, és ki – ki megkapja jutalmát érdemei szerint.

A változások világában élünk, itt még nincs végcél, vagy végigazság, itt minden próba.

Amikor nagy háborúk, járványok, nyomorúságok, éhínségek vannak a földön, amikor embercsoportok gyötrődnek és szenvednek, akkor az emberek szívesen okolják a vezetőket, igazságtalanul ítélkező bírákat, de elfeledkeznek arról, hogy saját önmagukban kell keresniük minden fájdalomnak és nyomorúságnak okát.

Isten azért küldi az emberlelkeket a változások világába, hogy itt, mintegy jelmezbe öltözve egy – egy kisebb nagyobb munkát elvégezzenek, és ez az Ő szellemvilágbeli előremenetelüket nagyban segíti.

Nem tudhatjuk, hogy mi lesz azzal az emberrel, aki itt a Földön dúskál a pénzben, irigylésre méltó életet él, gőgösen elsuhannak mellettünk. Lehet, hogy akkor buknak le helyrehozhatatlanul a feneketlen mélységbe..

Nem tudhatjuk, hogy mi lesz ideát azzal az emberrel, aki most ezt az életet éli. Az ilyen itt könnyen elbizakodó, nehéz a helyzetük.

Sok ember uralkodik népeken, zsarnokoskodnak. Nem tudhatjuk, ezek most éppen nem a próbájukat élik meg? Sokan a saját családtagjaikon uralkodnak keserűséget okozva nekik, kisebb – nagyobb nyomorúságot és szenvedés okozva nekik.

Minden szenvedésnek az a célja, hogy a jobbat, az igazabbat, a tökéletesebbet abba a felmart, égő sebbe, amelyet a szenvedés váj a lélekbe, átültessük, a vérkeringésbe és a lelkiismeret forrongása által meggyökeresíthessük, és ezáltal a jobbat diadalra vihessük. Ez az összes szenvedésnek magyarázata és célja.

Hiszen a vad fának is fáj, ha levágják a vadhajtását, felhasítják a fa héját, és a nemes fának is fáj, amikor kivágják belőle a szemet, és a vad fa hasított kérgébe beillesztik.

És ennek a műveletnek meg kell lennie, mert lassan elérkezik a gyümölcsérés ideje, és addigra szelíd oltás eredményének meg kell lennie.

Így van ez az emberi életben is!

Miért keverné össze a NAGY KERTÉSZ céltalanul a jót a rosszal, miért okozna szenvedéseket azoknak, akik neki kedvesebbek, miért engedné nekik, hogy nehéz és gyötrelmes áldozatot hozzanak, amikor ők maguk természete szerint élni akarnák megérdemelt békéjüket, amikor boldogok szeretnének lenni?

Miért kell éppen akkor lemetszeniük a boldogság világának a fájáról, miért kell beoltani őket olyan családokba, amelyek nekik a természetük szerint nem kedvezőek?

Miért kell olyan fajba, csoportba, családba kerülniük, olyan férjhez vagy feleséghez kerülniük, akik visszaélnek szeretetükkel, bizalmukkal?

Miért kell olyan barátok és társak által körülvetetniük, akiktől a jóakaratukért csak rosszat kapnak viszonzásul, akik kigúnyolják, megcsalják őket, megháborítják lelküket, elgáncsolják őket?

Mindez oltás, a szemzés, a nemesítés, a javítás, a magasabbrendűséggel való elárasztás a célja az Örökkévalónak.

A földi élet a próbatétel ideje.

Mint amikor egy szülő asszony, aki nem tudja fájdalmai és gyötrelmei közt, hogy miért szenved, de amikor megszülte gyermekét elfelejtkezik a fájdalmáról, mert az öröm kárpótolja őt szenvedésiért.

Semmiféle szenvedés nem vész kárba, különösen nem a méltatlanul elviselt szenvedés.

Isten elrendeli kinek – kinek a maga helyét a Földön.

Mindent bizonyos célzattal tesz.

Isten előtt például utálatos a szegény kevélysége és a gazdag fösvénysége, mert mindez visszaélés Isten rendeltetésével. Nem ok nélkül kerülnek ezek a lelkek ebbe a helyzetbe.

Valaki javulni vágyik, vagy bűnétől szabadulni óhajt: ezt itt a fizikai testben érheti el legkönnyebben, mert a földi élet gazdag a fordulatokban és változatokban; és a különböző állapotok: a gyermekkor, az ifjúság, az érett kor, mindmegannyi lapjai a törvény könyvének, melyben a tanulságos események nevelik a lelkeket a jobb, nemesebbtörekvésekre.

Azért akit szeret az Úr, megpróbálja; nem mintha gyönyörködnék az igazak szenvedéseiben, hiszen meg van írva: „számon kéri az Úr még a vadállatok lelkétől is az embereken elkövetett sérelmet”; és bizony kiönti haragját és búsulását az ő gyermekeiért azokon, akik bántalmazták őket. Minden szó, minden hang megőriztetik a számadás napjára. Azonban a kegyelemnek Istene, ki számadásra hívja a bűnöst az elkövetett bűnért: minden terhelő számtörvény mellé egy enyhítő és felmentő számot is ad; ha ezt a bűnös megfogja, és hozzá ragaszkodik, az ő engesztelő fájdalma a bűnnel szemben mint gátló fal emelkedik. Így a bűnből meggyógyulhat, s megismerheti az igazságnak bár kemény, szigorú szaván át a végtelen isteni szeretet misztériumát, mely csodálatos módon emeli őt ki a bűnből s a bűnhődés nehéz gyötrelméből.

A bűnnek ez a végnélkülinek látszó rettenetessége nem örökkétartó. Nem érdemes senkinek a saját szenvedését másra ragasztania; nem érdemes hazudni, szépíteni a bűnt, hogy ezen a mulandó világon az emberek gúnyjától, esetleg megvettetéstől vagy a

bűnért járó bűnhődéstől ideig-óráig tartó menekülése legyen. Minél jobban kíméli az ember a

maga lelkét, a bűnök annál erősebben vonzódnak hozzá. Azért tehát jobb, ha a bűnt lerázza

magáról s a szálakat, melyek vele összekötötték, minden időkre elszakítja.

Amíg a földi ember a maga vétkeit szépíti, takargatja, addig mérgezett nyilakat

hord a lelkében és mérgezett gyümölcs az ő szeretete, barátsága. Okosan teszi azért az

ember, ha a bűnnek fegyvereit lerakja, és önmagában a gonosznak menhelyét felfedi, hogy a

léleknek minden zuga megtisztulhasson. Így kevesebb szenvedéssel, rövidebb úton jut el

minden lélek a boldogsághoz. Nem az Isten akarja tehát a szenvedést, hanem a gonosz. Azonban az ő fogyatékos értelmével nem tudja felfogni, hogy a szenvedést okozó princípium is félig megsemmisül, s míg az arany kiválik, addig a salak is felbomlik. Azért tehát minden

egyes szenvedő a gonosz fegyverét rongálja, ha szenvedésével nem okoz másnak is szenvedést.

Ezt az igazságot tartsd szem előtt, gyermekem, hogy az Isten nem akarja, hogy szenvedjetek,

és amikor szenvedtek, a bűn tombol az igazság ellen.

Nem tehet veled kivételt a föld, itt nincs két, vagy szükség esetén háromféle életelv, azaz természettörvény; itt nem lehet kiváltságos semmiféle szellemlény, itt a magas ősnapok lakójának, a mi Megváltónknak is kellett szenvednie; itt csak az élvezhet előnyt, aki az ellentét törvényét követi, azaz bűn árán vásárol magának ideig-óráig való gyönyörűséget, mert ez az ellentét világa.

A legbölcsebb választás minden esetben, ha az emberek a jóakarat és türelem álláspontjára

helyezkednek. Ez nyugodt, csendes szemlélődést biztosít a léleknek. Ebben a szemlélődésben,

ha kellő akarat van arra nézve, hogy a valóságot felismerje, sok bölcs tapasztalatot

szerezhet az ember. Sok igazságra rájön, és sok felesleges fájdalomtól megszabadul. Sajnos,

a legtöbben úgy gondolkoznak, hogy lehetőleg mindenki az ő szájuk íze szerint nézze és

érezze az igazságot. Aki ebből indul ki, az a csalódások és félreértések egész áradatával találja

magát szemben és sok lelki meghasonlásnak és célját tévesztett életnek válik okozójává, és

azt a hangulatot, mely a lehető legjobb volt addig, a megbotránkozás, a harag és a bosszú

váltja fel.

Ez mind azért van, mert az ember ugyan tökéletlen, de magát tökéletesnek

hiszi. Itt van a baj gyökere! A földön nincs végcél! Itt nem lehet megállni a nélkül, hogy

baj ne származzék belőle; és aki e zűrzavarban keresi lelkének nyugalmát, szívének kielégítését,

annak nem lehet más az eredménye, mint a szenvedés.

Hiszen ha igazságot keresünk, akkor nagyon rosszul járunk, mert természetünkben nincsen igazság és magunktól képtelenek is vagyunk a jóra, az igazra; miért keressük akkor azt rajtunk kívül másban? Hamisak, önzők, gőgösek lévén, a másiktól jót várunk. Milyen tökéletlen kiindulási pontja ez a bölcsességnek?

Vajon célt érhetne-e valaha így az ember? Nem! Soha! Mert ezzel újra csak a tökéletlenséghez tér vissza. Tehát a kivezető út más. A tökéletes irányban az áldozatkész szeretet vezet.

Nem elvenni, hanem adni; nem uralkodni, hanem szolgálni. Nem a maga igazát keresni,

hanem az igazságtalanságot tűrve igazság szerint cselekedni. Nem szenvedtetni, hanem

szenvedni és enyhülést teremteni. A rosszért jóval fizetni, az átokért áldást mondani. Ez

az az út, mely kivezeti az embert e siralom völgyéből, a tévedések sűrűségéből. Mert a bűn

bűnt nemz, a tévedés tévelygéseket, az árny árnyakat, a fény pedig sugarakat.

Isten nem haragszik, nem büntet s nem bocsát meg; a bűn ítéli és küldi a börtönbe az embert, és csak ha mindent megfizetett s ellenségei megbocsátottak neki, akkor bocsátott meg neki Isten is, és akkor lesz igazzá Isten előtt. Ekkor ugyanis már Istennek nincs mit megbocsátania neki, mert a bocsánatot önmaga kiérdemelte azáltal, hogy mindenkivel szemben igazzá lett.

A bölcs Teremtő mindent beültetett az Ő teremtményeinek szellemébe; mind az ítéletet, mind a büntetést; a jutalmazást, a boldogságot, a békét; nem kell tehát azokat mindenkinek külön – külön adományoznia, mert hiszen Ő már a teremtésnél gondoskodott mindenről.”

-Névtelen Szellem

„Az élet viszontagságai kétfélék, vagy azt is mondhatjuk, két nagyon különböző forrásból erednek, amelyeket külön kell választanunk. Némelyeknek a jelen életben, másoknak ezen az életen kívül fekszenek az okai.

Ha a földi bajok forrásaihoz visszatérünk, azt tapasztaljuk, hogy azok igen sok esetben a földi magatartásnak és jellemnek természetes kifolyásai. Hány ember bukik el saját hibájából! Hányan vigyázatlanságuk, gőgjük és dicsvágyuk áldozatai!

Hol keresse az ember bajainak kútforrását, ha nem magában? Így az ember a legtöbb esetben a saját szerencséjének vagy szerencsétlenségének kovácsa,

de ahelyett, hogy ezt elismerné, kényelmesebbnek és hiúságára nézve kevésbé megalázónak találja azt, ha sorsát, a Gondviselést, kedvezőtlen szerencséjét, vagy rossz csillagát vádolja, holott rossz csillaga saját gondatlanságában rejlik.

Isten nem hagy büntetlenül az egyenes útról való egyetlen letérést sem, mert azt akarja, hogy minden teremtménye haladjon. Egyetlenegy hiba, akármilyen kicsi legyen is az, a törvénynek legcsekélyebb megszegése sem olyan, hogy ne lenne többé-kevésbé bántó, kellemetlen és kényszerítő következménye. Amiből következik, hogy az ember a kis dolgokban éppen úgy, mint a nagyokban, mindig azáltal bűnhődik, ami által vétett.

A szenvedések, amelyek a bűn következményei, figyelmeztetésül szolgálnak neki, hogy vétett.

Tapasztalatot nyújtanak neki, s megtanítják őt arra, hogy megkülönböztetni tudja a jót a rossztól, és arra, hogy szüksége van a javulásra, hogy a jövőben kikerülje azt, ami bajának forrása volt. Enélkül nem volna elég indító oka a javulásra, s bízván abban, hogy büntetlenül marad, visszamaradna haladásában, és következéskép jövendő boldogságában is.

De a tapasztalás néha későn jön; mikor már az élet el van fecsérelve és vesztegetve, mikor az erők ki vannak használva és a baj számára nincs orvosság, akkor az ember azt mondja: Ha életem kezdetén tudtam volna azt, amit most tudok, mennyi ballépést elkerültem volna! Ha újból lehetne kezdeni, egészen másképp csinálnám, de már arra nincs idő! Úgy beszél, mint a rest munkás: Elveszhettem egy munkanapot. Ő is azt mondja: Elveszítettem az életemet. De amint a munkásnak másnap újból felkél a nap, és új munkanap kezdődik, amelyen az elveszített időt pótolhatja: a sírnak éjszakája után számára is felragyog az új élet napja, amelyben a múltnak a tapasztalatait és jó szándékait a jövő érdekében felhasználhatja.

A csapások régebbi okai

De hogyha vannak bajok, amelyeknek az életben az ember az okozója, vannak olyanok is, amelyek legalább látszólag teljesen idegen eredetűek, és amelyek mintegy végzetszerűen sújtják az embert. Ilyen baj például közelálló szeretteink, s családgyámolítóink elveszítése. Ilyenek a véletlen balesetek, amelyeket semmi előrelátás sem volt képes megakadályozni. A sorscsapások, amelyek a gondoskodás minden módozatát kijátszszák.

A természeti csapások, és végre a születésből eredő gyöngeségek, főleg azok, amelyek a szerencsétleneket megfosztják a lehetőségtől, hogy munkájuk által keressék meg kenyerüket, mint a csúf külső, a veleszületett gyengeelméjűség, hülyeség, stb. Akik hasonló körülmények között születtek, nyilvánvalóan semmi olyat sem tettek életükben, ami által ily szomorú sorsot érdemeltek volna.

Mért vannak tehát ily kegyvesztett lények, míg mellettük ugyanaz alatt a tető alatt, ugyanabban a családban mások minden tekintetben előnyökben részesültek? Mit mondjunk azokról a gyermekekről, kik kis korukban halnak meg és az életben csak szenvedést ismertek?

folyt. köv.

A folytatás:

Ha felállítjuk azt az elvet, hogy minden ténynek van oka, úgy ezek a nyomorúságok is csak oly jelenségek, melyeknek okuknak kell lennie; és ha elfogadjuk azt, hogy van egy igazságos Isten, kell, hogy ez az ok is igazságos legyen.

De mivel az ok a jelenséget mindig megelőzi, és mert ezeknek oka nem a jelenlegi életben rejlik: ennél az életnél korábbinak, azaz a megelőző életből valónak kell lennie. Másrészről meg Isten nem büntetheti az embert valami jó cselekedetért, amit tett, sem oly rossz cselekedetért, amelyet nem tett. Ha tehát büntetve vagyunk, az csak azért történik, mert rosszat követtünk el. Ha nem tettünk rosszat ebben az életben, tettünk valamely másikban.

Az ember tehát nincs mindig megbüntetve, vagy teljesen megbüntetve jelenlegi életében, de hibáinak következményeit sohasem kerülheti ki. A gonosznak jóléte csak pillanatnyi; és ha ma nem is bűnhődik, bűnhődni fog holnap. Míg az, aki szenved, a múltért bűnhődik. A szerencsétlenségnek, amely eleinte meg nem érdemeltnek látszik, van tehát indokolása. És az, aki szenved, mindig elmondhatja: „Bocsáss meg Uram, mert vétkeztem.”

A régebbi okokon alapuló szenvedések éppúgy, mint a jelen élet okain alapulók, elkövetett hibák természetes következményei. Azaz a szigorú osztó igazság értelmében kinek-kinek azt kell elszenvednie, amit másokkal elszenvedtetett; ha durva és embertelen volt, megvan a lehetősége annak, hogy vele is durván és embertelenül bánjanak. Ha gőgös volt, lehetséges, hogy nagyon lealázó körülmények között születik. Ha fukar vagy önző volt, vagy ha javait rosszul használta fel, lehetséges, hogy a szükséges is hiányozni fog neki. Ha rossz fiú volt, gyermekei által szenvedhet, stb.

Ha az ember csak a jelenlegi élet szempontjából tekinti; de ha felemelkedik gondolatával és a létezések egész sorát tekinti át, látni fogja, hogy mindenkinek az jutott, amit megérdemelt, és látni fogja, hogy az isteni igazságosság soha sincs megszakítva. Az embernek nem szabad elfelejteni, hogy alantas világon él, ahol őt tökéletlenségei tartják fogva. Minden bajnál, ami utoléri, azt kell magának mondania, hogy ha előrehaladottabb világban élne, ez nem érte volna utol, és tőle függ, hogy ne térjen ide többé vissza, buzgón munkálkodván javulása érdekében.

A földi élet bajaira a megátalkodott, vagy nagyon tudatlan szellemek rá lehetnek kényszerítve ismeretszerzés érdekében, de ezeket a bajokat választhatják és elfogadhatják a bűnbánó szellemek is, akik a rosszat, amelyet elkövettek, jóvá akarják tenni, és jót igyekeznek cselekedni. Ezek közé tartoznak azok, akik rosszul végezték feladatukat és könyörögnek azért, hogy újból megkezdhessék azt, hogy munkájuk jutalmát el ne veszítsék.

Ezek a viszontagságok: kiengesztelések és bűnhődések a múltért, vagy megpróbáltatások a jövőre nézve, amelyre előkészítenek. Adjunk hálát Istennek, hogy jóságával az embernek a javulás lehetőségét megadja, és nem kárhoztatja el őt visszavonhatatlanul első hibája után.

Nem kell azonban azt gondolni, mintha minden szenvedés, amelynek az ember itt lenn alá van vetve, valamely meghatározott hibának a következménye volna. Ez sokszor csak a szellem által választott egyszerű megpróbáltatás, hogy tisztulását és előrehaladását siettesse. Így a bűnhődés mindig megpróbáltatás, de a megpróbáltatás nem mindig bűnhődés, csak viszonylagos alantasság jele, mert ami tökéletes, annak nincs szüksége arra, hogy magát megpróbáltatásnak tegye ki.

Bűnhődésnek tekinthetők azok a bajok, melyek zúgolódást keltenek, és az embert Isten elleni lázadozásra indítják.

Kétségtelen, hogy az a szenvedés, amely nem vált ki zúgolódást, azért még jelenthet bűnhődést; azonban ez azt bizonyítja, hogy az ilyen szenvedést önként vállalta a szellem, nem pedig reárótták. A teljes megnyugvás a szellem előhaladottságát bizonyítja.

Aki tehát sokat szenved, gondoljon arra, hogy sok kiegyenlíteni valója lehet és örüljön, hogy nem sokára meggyógyul. Tőle függ, hogy e szenvedéséből megadással hasznot húzzon, és ügyeljen, hogy zúgolódása által annak gyümölcsét el ne veszítse, mert különben szenvedéseit újból kell kezdenie.

E szavak által: „ Boldogok, akik sírnak , mert ők megvigasztaltatnak ”, hirdeti Jézus a megjutalmazást, amely azokra vár, akik lemondással szenvednek, s a megnyugvást, amely a szenvedést, mint a gyógyulás előjátékát megszenteli.

Ezek a szavak így is adhatók vissza: Boldogoknak tarthatjátok magatokat, ha szenvedtek, mert itteni szenvedéseitek múltatok hibáinak lerovását képezik. És ha e szenvedéseiteket türelmesen viselitek a földön, százados szenvedésektől kímélitek meg magatokat a jövő életben. Boldogoknak tarthatjátok magatokat, hogy Isten kisebbíti rovásotokat, amikor megengedi nektek a jelenben a kiegyenlítést, ami nektek a jövőre nézve nyugalmat biztosit.

Az ember, aki szenved, olyan adóshoz hasonlít, aki nagy öszszeggel tartozik, és akinek hitelezője ezt mondja: „Ha ma kifizeted adósságod századrészét, a többit elengedem és szabad vagy; ha azonban ezt nem teszed, üldözni foglak, amíg csak az utolsó fillért is le nem fizeted.”

Ily értelme van e szavaknak: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak”. Boldogok ők, mert kiegyenlítik tartozásukat, és mert azután szabadok lesznek. De ha az ember egyik oldalról lefizet, másrészről meg adósságot csinál, soha sem menekül meg az adósságtól. Minden új vétség növeli az adósságot, mert nincs egyetlen hiba sem, akármilyen is volna, amely kényszerítő, kikerülhetetlen büntetést ne vonna maga után, ha ma nem, holnap, ha nem ebben az életben, akkor a jövőben.

És hibák közé számítandó első sorban az, ha nem tudunk Isten akaratában megnyugodni.

Mikor az ember bevonul a szellemek honába, olyan, mint a munkás a bérfizetés napján. Az egyik csoportnak ezt mondja az Úr: „Itt van a napszámotok. A másiknak pedig, a föld szerencsegyerekeinek, akik tétlenségben éltek, akik az önszeretetbe és a világi örömökbe helyezték boldogságukat, azt mondja: „Nektek nem jár semmi, mert ti megkaptátok a béreteket a földön. Menjetek és kezdjétek újra feladatotokat.”

Jobban szenved, ha hosszabbnak látja a szenvedés tartamát, míg az, aki a szellemi élet szempontjából foglal állást, egy szempillantással áttekinti a testi életet, s úgy látja azt, mint pontot a végtelenségben. Meglátja rövid tartamát, és azzal vigasztalja magát, hogy a kínos pillanat hamar elmúlik, bízik a szerencsésebb közeli jövőben, s ez támogatja és bátorítja őt. És ahelyett, hogy panaszkodnék, hálát ad az Égnek azokért a fájdalmakért, amelyek előbbre viszik. Ellenben annak, aki csak a testi életet látja, ez végtelennek tűnik föl, és a fájdalom egész súlyával nehezedik reá.

Mikor baj, vagy kellemetlenség ér benneteket, igyekezzetek magatokon uralkodni, és ha legyőztétek magatokban a türelmetlenség, a harag és a kétségbeesés kitöréseit, megelégedéssel mondhatjátok: én voltam az erősebb!

Boldo gok, akik sírnak, e mondat így is adható viszsza: Boldogok azok, akiknek alkalmuk van hitük, bátorságuk, kitartásuk és az Isten akaratában való megnyugvásuk bebizonyítására, mert százszoros örömük lesz, amely a földön hiányzott és a munka után jön majd a pihenés.

A baj és orvossága

Bajaitokban: keressetek vigasztalást a jövőben, amelyet Isten számotokra előkészít és keresseétek bajaitok okát a múltban. És ti, akik legtöbbet szenvedtek, tartsátok magatokat a föld legboldogabbjainak!

Testnélküli állapotban, mikor a térben lebegtetek, választottátok megpróbáltatásaitokat, mert elég erősnek tartottátok magatokat azok elviselésére: mért zúgolódtok hát most?

Az egyedüli csalhatatlan orvosság a hit, az ég felé való tekintés. A hit a szenvedések biztos orvosszere, ez megmutatja mindig a végtelenség láthatárát, amely mellett a jelennek néhány komor napja elenyészik.

A megpróbáltatásoknak célja az, hogy velük az értelmet is gyakoroljuk, éppúgy, mint a türelmet és a lemondást. Az ember csak azért születhetik bizonyos szorult és bonyolult helyzetbe, hogy kényszerítve legyen keresni a módot, amellyel a nehézségeket leküzdheti. Az érdem abban áll, ha zúgolódás nélkül viseljük el a bajok következményeit, amelyeket ki nem kerülhetünk; abban, hogyha kitartóak vagyunk a küzdelemben, és ha sikertelenség esetében nem esünk kétségbe; de nem abban, ha nemtörődömséggel hagyjuk folyni a dolgokat; ez inkább restség, mint erény.

Személyeteket illetőleg elégedjetek meg azokkal a megpróbáltatásokkal, amelyeket Isten reátok mér, és ne súlyosbítsátok a terhet, amely olykor úgyis nehéz; fogadjátok azokat zúgolódás nélkül és hittel: ez minden, amit Ő tőletek kivan.

-Allan Kardec

Na első válaszom ehhez a kérdéshez.

1. Isten megteremtette a világot, Chuck Noris megteremtette Istent.

2.Ha Isten létezik Etiópiában több 1000 ember hal meg mert nincs mit enniük és ők erről nem tehetnek.

Miért hal meg ennyi ember rákban. Nekem is van egy betegségem az most nem számít de nem egyszer volt rá példa hogy elkezdtek ezzel piszkálni. A mamám 7 évig szenevedett rákban a 7 évre olyan volt mint egy etióp. Se járni se beszélni nem tudott. Az anya testvére meg 15 éves korától lebénult és 45 évesen halt meg nemsokkal mamám után.

És nem a mi családunk van ezzel egyedül így.

most mondjátok hogy van Isten.

Ja és minden vasárnap templomba járunk vallásos család vagyunk ezek. Az incidensek előtt én is az voltam de amikor ezek megtörténtek ......( ezt inkább nem írom ide)

ISTEN NEM LÉTEZIK!! NEM IS LÉTEZETT!! Nagy bummal keletkezett minden nem pedig egy hülyeség teremtette.

A sok hülye hívő meg higgyen csak benne biztos meglesz a gyümölcse! A Nagy Büdös Semmi :D:D