Szerintetek van Isten?

Van.

A magyar ember nem hiszi, a magyar ember TUDJA Istent.

Szia!

Isten az örökkévalóságban gondolkodik, nem csak a földi életben. Próbáld meg így nézni a dolgokat, a barátnőd állapotával kapcsolatban is.

Talán segít elfogadni a helyzetet ez a dal, mutasd meg neki is, kérlek, ha teheted:

Downhere – My Last Amen

http://www.youtube.com/watch?v=_O4_qv359SY

Bemásolom a szöveget is arra az esetre, ha nem tudsz zenét hallgatni:

From the corner of my eye

There's a tear I'm trying to cry

But the feeling can't be found

Like a note thrills in a song

When I play it again, it's gone

Cuz it was never in the sound

And it keeps me wanting

That mysterious thing

Like a night is waiting for a dawn

Every prayer I say (a little closer)

To my resting place (a little closer)

Where my final breath is the beginning

To never needing

And I will find my last Amen

I could swear I have two hearts

One to stay, one to depart

This sad, tragic kingdom

And it burns me down to the core

Because I know there's so much more

It's just a pale reflection

And it keeps me wanting

That mysterious thing

Like an outcast waiting to belong

Every prayer I say (a little closer)

To my resting place (a little closer)

Where my final breath is the beginning

To never needing

And I will find my last Amen

And while the thrills are fading

The joy is in the waiting

Somewhere in the grand design

It's good be unsatisfied

It keeps the faith and hope a little more alive

Van Isten

A kérdés az hogy milyen...

Mert szerintem az eléggé valószínűtlen hogy vagy egy Isten, ott ül a mennyben, és a rosszakat meg lerugdossa a pokolba...meg hát ha van olyan Isten, amiről az egyház beszél, akkor hol van a Menny meg a Pokol? És akik meg érzik a szeretetét az gondolom azért van, mert teljesen hisznek az istenükben, és ezért így alakítják az életüket.

Szerintem Jézus létezett, a Bibliában nagy bölcsességek vannak, az Egyházi Isten (E.I. :D) meg nem létezik, csak az egyház szereti a pénz látványát...

Ami a barátnődet illeti részvét.Próbálkozz ,mert mindenre van megoldás.

Minden jót!

Általános iskolás koromban volt valamiféle gyermeki hitfélém, de az érzés volt, nem meggyőződés. Ahogy kezdtem racionális lenni, úgy lettem ateista/materialista. Aztán Isten érintésének hatására bizonyítékokat kezdtem keresni, amelyeket nagyon hamar megtaláltam. Azóta (már 16 éve) erős hitű keresztény vagyok.

Az emberek többsége soha nem lép túl azon, hogy szimpátia alapján higgyen, beleértve a legismertebb koponyák zömét. Racionalitásuk teljesen leblokkol, amikor olyan dolgot vizsgálnak, ami cáfolja nézetüket. Ez vallástól, és ateizmustól független, legtöbb ember alapvetően ilyen.

Szia, nekem voltak megtapasztalásaim Istennel, ha érdekel, írj privit.

A problémák csak megerősítették a hitemet. Az is igaz hogy én Istent nem mennyei mikulásnak tekintem.

Ajánlok egy könyvet, kicsi, könnyen olvasható, érdekes:

Yehuda Berg: A kabbala és a szenvedés

Freya

Szia!

Erről a kérdésről a híres magyar

származású amerikában élt egyetemi tanár gondolatai jutottak

eszembe, amit szeretnék megosztani

veled:

"Nincs egyetlen érző ember sem, aki

ha a felhőtlen éjszakai égboltra

tekint, meg ne kérdezné önmagától,

mi a rendeltetése a csillogó

égitesteknek, és mi az, ami a

világmindenség rendjét megszabja.

Ugyanez a kérdés támad bennünk,

ha az emberi testbe helyezett liliputi

világmindenséget kémleljük, vagy

akár csak azt a titkokat firtató emberi

szempárt, mely minduntalan

összefüggéseket keres e két világ

között. Ha a megértés bármely

fokáról szemléljük is a Természet

megnyilvánulásainak harmonikus

nagyvonalúságát, az emberi

érzékelés legnagyszerűbb

élményében részesülünk. Aki e

nagyság egyetlen parányát is

megragadja, máris célt ért el. És

észreveszi, hogy segítséget kapott,

amit az élet mindennapjain

kamatoztathat. Ha tekintetünket a

végtelen nagyra szegezzük,

hétköznapi gondjaink semmiséggé

törpülnek. Van egyfajta nyugalom és

lelki béke, amit csak a

felsőbbrendűhöz való kapcsolódás

nyújthat." (Selye János: Életünk és a

stressz)

Üdv. Péter