Mit szóltok ahoz hogy növekedik az ateisták és az agnosztikusok száma viágszerte? Ti mit gondoltok erről?

"Namost mivel kultúráltan válaszoltál, ezért én is megadom neked a tisztetlet."

Köszi. Kulturált beszélgetéssel többre megyünk, mint anyázással. :-)

Am. a "namost"-ot nem értem, szerintem az eredeti válaszom sem esett kívül ezen a kategórián... :-)

Én eredetileg kiemelten egy szűk körről beszéltem, nem általánosítottam. Ezt jeleztem is.

Nem is állítom, hogy nincsenek kivételek, akik "vallásos" neveltetésük ellenére ugyanúgy vagy hasonlóan viselkednek, mint a nem vallásos hátterűek. Ennek is megvannak a maga okai, hosszú téma.

A szexualitással kapcsolatos példádnál örülök, hogy nem általánosítasz. :-)

"a nem vallásos családoknál is, büntetéssel "jutalmazzák" a rossz gyereket, mivel gyereknevelés alapvető eszköze ez."

Ugyebár, akkor erre is mondhatjuk, hogy retteg a gyerek, és csak a büntetéstől való félelem tartja vissza a rossztól... :-)

Ez egy bizonyos korban természetes is, megint Piaget vizsgálatára hivatkozva.

Tapasztalatom szerint ez tényleg így van, a kilátásba helyezett büntetés valamilyen szinten visszatartó erő. Csak sajnos sokan következetlenül vagy megengedhetetlen módon alkalmazzák, az első esetben az eredményesség látja kárát ennek az eljárásnak, a másodikban pedig a gyerek személyisége torzul, lelke sérül, továbbá esetében nem válnak be a megszokott pedagógiai eszközök.

Utóbbira konkrétum, hogy amelyik gyerek otthon a durva veréshez van szokva, mint kizárólagos fegyelmező eszközhöz, az iskolában kezelhetetlenné válik, mivel tudja, hogy ott nem verik, a többi bünti meg nem érdekli.

A "majd meggyónommal" én sem értek egyet, példának hoztam arra, hogy egyesek átesnek a ló túlsó oldalára. Ha jól emlékszem, visszaélésnek minősítettem, de nem biztos.

Természetesen egyetértek abban, hogy attól is bocsánatot kell kérni, aki ellen vétettél. Bár erre nincs mindig lehetőség.

(És fordítva is igaz, megbocsáthatunk másoknak bocsánatkérésük hiányában is.)

Viszont a keresztény alapállás az, hogy bárki ellen is tettél rosszat, azzal egyben Isten ellen is vétkeztél. Tehát szükséges Istentől is bocsánatot kérni. Ő pedig megbocsát... :-)

Igazából ehhez nem is nagyon kell semmit hozzáfűzni, amit írtál korrekt és egyetértek veled. Talán annyi, hogy szerintem teljesen mind1, hogy vallásos vagy nem vallásos neveltetést kaptál, ha normális értékrendet neveltek beléd, és nincsenek született személyiségedre kiható hibáid (pl.: hiperaktív stb.), az valószínűleg normális/értékes ember módjára fog élni. Ahogy írtad, ha valakit rosszul nevelnek, függetlenül attól, hogy vallásos vagy nem vallásos, ugyanúgy hibás személyisége lesz.

Kicsit továbbviszem a gondolatmenetet, ezek a rossz neveltetésből fakadó kudarcok, és élettől elszenvedett pofonok, miatt lesz a nem vallásos neveltetésű emberből vallásos (megtér), a vallásos emberekből pedig istentagadó. Mivel a belénevelt gátló tényezőktől meg szeretne szabadulni, és ezen emberek nagyrésze szerintem radikálisan nyilatkozik hitről (vagy negatívan vagy pozitívan). Megj.: Természetesen ez sem igaz mindenkire, csak ilyenre sok példát láttam.

Ps.: Kimaradt a végéről valami, ezen a fórumon meg nincs szerkesztési lehetőség (vagy csak noob vagyok), szóval a félreértés elkerülése végett, még annyi, hogy ha normális vallásos neveltetést kaptál, akkor valószínűleg vallásos maradsz, ha meg normális nem vallásos neveltetést kaptál, akkor nem leszel vallásos. Te ha jól sejtem előbbi csoportba tartozol, én az utóbbiba.

És még 1 kis ráadás jutott eszembe. Szerintem egy normális vallásos ember, nem fogad el mindent készpénznek a (keresztények esetében) a bibliából sem, de a tanait, ami szerintem a biblia lényege, hogy hogyan élj, azt megfogadja, mint ahogy egy nemvallásos ember sem mondja, hogy a biblia tanai rosszak, mert az értékrend amit közvetít az helyes és egyetemleges szerint, de azért pl. a noé bárkáját és az özönvizet nem feltétlenül gondlom, hogy el kell fogadni.

12:30-asodra:

Na, akkor csak létrejött egy bizonyos konszenzus... :-)

Ezzel le is zárhatnánk a témát, és mindenki boldog lenne. :-)

De mégis néhány apró megjegyzés, annak reményében, hogy maradunk ennél a hangnemnél, bár valószínűleg egyetértesz majd. :-)

"normális értékrend" ? - Az a baj, hogy mindenkinek más a normális. Persze van egy társadalmilag elfogadott szint, s ez jó és szükségszerű is, bár részemről keveslem. :-)

S mivel, mint az előbb megállapodtunk abban, hogy bár vannak kivételek, mégis általában a vallásos neveltetés a már említettek miatt magasabb erkölcsi szintet tart optimálisnak, talán ez a későbbi életben is egy "még normálisabb" eredményhez vezet. :-)))

2. bek.-hez: Hát, lehet. Ennyire nem mélyedtem el a témában, csak a saját esetemről tudok biztosat, de erről majd később, mert látom, közben írtál még egy hsz-t.

Ismeretségi körömben jelenleg nem jut eszembe olyan, akinek gyerekkorától végig tudtam volna követni a folyamatot; persze elmondásokból látható összefüggés. A jelenlegi gyerekeknél pedig ez a jövő kérdése. :-)

12:44-esedre:

Én meg azt sem tudom, mi az a noob. :-)

Hmm, már megint egyetértünk! :-) De csak azért, mert az állításod tartalmazza a "valószínűleg" szót. Anélkül megint kezdhetnénk vitatkozni. :-)

"Te ha jól sejtem előbbi csoportba tartozol, én az utóbbiba."

Ez édes! Rám nézve pont nem igaz, de nem baj.

Nem mondanám normális vallásos nevelésnek, amit kaptam, igazából csak annyi volt, hogy jártam templomba meg hittanra 7 éves koromtól. A család megosztott volt ilyen téren is: anyai nagymamám és apai nagypapám volt templomba járó ember, senki más, beleértve az összes nagynénit, nagybácsit, unokatestvért is.

Ez persze ("többségi vélemény dönt" alapon) oda vezetett - az iskolai oktatás szellemiségének hatásaival és a serdülőkori lázadással együtt - , hogy 13 évesen eldöntöttem, nem járok többet templomba. Betartottam. :-)

Aztán jó néhány év múlva, egy hosszú "ateista" korszak után találkoztam olyan keresztényekkel, akiknél egy másfajta "vallásosságot" láttam, mint gyerekkoromban. Tetszett, hiteles volt, meggyőző. Másrészt választ kaptam a kérdéseimre ("az élet nagy kérdései"). Harmadrészt a kifogásaimra, ellenvetéseimre is kaptam megfelelő válaszokat. Úgyhogy "megadtam magam", visszafordultam Isten felé, megtértem.

Te úgy mondanád, megint vallásos lettem.

De ez más, ez egy életforma.

S pont ezért nem vakhitet jelent, készpénznek vételt minden esetben, szemellenzősséget, meg ki győzné felsorolni, mit szoktak még mondani...

Ne haragudj, most el kell mennem, de ha vársz még reakciót a kimaradt részekre, akkor jelezd nyugodtan.

Egyetértek veled abban, hogy a normális értékrend, más egy vallásos és nem vallásos embernél, fogalmazhatunk úgy is, hogy a nem vallásos ember, a társadalmi normákat betartja, a vallásos ember emellé még a vallási normákat is.

Egyébként igen erre próbáltam célpozni, hogy a vakhitet nem tartom helyesnek, de ha valaki a vallásos "életformát" követi azzal nincs semmi probléma. Sőt helyesnek tartom, attól függetlenül, hogy én nem igénylem a "magasabb erkölcsi" szintet.

//Gondolkodtam hogy elküldjem-e a következő részt, de mind1 elküldöm, ha már bötyögtem://

Egyébként pedig el tudom fogadni azt is, hogy valaki úgy gondolja, hogy van halál utáni élet és az ehhez hasonló tanokat, mivel ezt még senki sem tudja, hogy mi is történik velünk miután meghalunk, még akkor is ha én nem gondolom, úgy hogy van "túlvilág", tehát ez egyéni szubjektív döntés, hogy ki hogy szeretné elképzelni, azután az idő majd eldönti, hogy mi az igaz.

(Megj.: A következő néhány sort már leírtam másik témába is de ide is beillesztem: Egyébként nem vagyok ateista, nem mondom, hogy nincs isten, csak nem tartom valószínűnek, hogy létezik, vagy ha létezik valószínűleg nem úgy, mint ahogy mi elképzeljük. Sőt gyanítom, hogy nem is tud rólunk. Sőt el tudom képzelni azt is, hogy a világunkat 1 felsőbb "hatalom" teremtette valamikor nagyon régen (véletlenül vagy direkt), de az megintcsak nem valószínű, hogy azért teremtette volna, hogy nekünk embereknek legyen egy játszóterük:)

" A Biblia az emberről és Istenről beszél. Ha valaki értékrendet akar tanulni, az bármilyen etikai könyvben megtalálhatja, nem ez a vallás lényege."

Szerintem meg pont, hogy ennek kéne lennie a vallás lényegének, az ember és isten kapcsolata szerintem már elavult több ezer évvel ezelőtti tudás birtokában írták, ezeket a tanokat. Viszont az értékrend és gondolatiság amit közöl az "örök érvényű" szerintem. Csak picit utánna nézel a dolgoknak rájössz, hogy nagyon sokminden nem igaz, amit a biblia ír (csak 1 pl.: a föld kerek), valamint nem valószínű hogy azért teremtett az isten dinócsontvázakat, meg rádiocarbon-os kormeghatározást, hogy elhitesse velünk, az evolúciót. Persze lehetne írni modern bibliát, de pár 100 v. 1000 év múlva az is elavulna, ahogy egyre többet és többet tudunk. Persze a neten olvashatsz rengeteg áltudományos "alátámasztást" ezekre teremtéstörténeti történetekre, de a források amiből merítenek, vagy nem hitelesek, vagy pedig a forrásokat félreértelmezve (szándékosan vagy véletlenül) dolgozzák ki az elméleteiket.