Vajon ma is vannak még ilyen szülők?

Nem minden választ olvastam el, elnézést ha valaki megismétlek.

20 éves vagyok, keresztyén (református) családban nevelkedem. Mi szinte soha nem voltunk testileg fenyítve, és soha nem volt tabu a szexualitás. A szüleim úgy neveltek, hogy legyek hű leendő férjemhez. Ez nem azt jelenti, hogy nem randizhatok, csak maradjak szűz.

A maszturbációról nem szoktunk beszélgetni: az magánügy. Nem tartjuk bűnnek, ha szükséged van rá, csináld.

A testi fenyítésről, és túlkapásokról pedig annyit, hogy elítélendőnek tartom. Egy Istenfélő ember ne verje már meg a gyerekét, könyörgöm. Ha meg csak szokásból az, akkor pedig ne hirdesse, hogy ő milyen nagy hívő.

Református gimiben volt egy tanárunk, aki Istent hirdette, meg Jézus kegyelméről beszélt, közben piált, meg verte a feleségét. Amikor pedig én próbáltam felhozni a témát, rögtön a tanár úr életéve jött. És nem lehet megértetni vele, hogy a hívő élet, nem agresszív csak egy tanár miatt, aki lejáratta Isten beszédét az egész iskola előtt.

Mellesleg a mi gyülekezetünk sem nézi jó szemmel a fanatikus hívőket. A mi templomunk sem egy liberális hely,sőt ... De a lényeg a szeretetre épülő tanítás, építés. A fenyítés csak megutáltatja Istent az emberekkel. Nem tabu a szexualitás, csak meg van a megfelelő helye.

Biztos vannak ma is fanatikusok, de kétlem hogy kemény neveléssel sokat el lehet érni.

Jaj, egy érdekes adat a vallásosságról: a gyülekezetünkben 800 tag van beregisztrálva, ebből átlagba 100-150 jár vasárnaponként, ünnepnapokon pedig 200-250 fő akik jelen vannak.

De gondolom egy szociológus biztos nem szokott általánosítani :P