A JT. Prédikátorainak ki van adva, hogy a gyakori kérdések valláskritika és vallás oldalain is terjeszteni kell a "jó hírt"?

A „pokol” szó sok bibliafordításban megtalálható. Egyes fordítások azonban ugyanezekben a versekben a „sír”, „holtak országa” és ehhez hasonló kifejezésekkel élnek. Más bibliafordítások nem fordítják le a „pokol”-nak megfelelő eredeti nyelvű szavakat, hanem átveszik őket a saját ábécénk betűivel írva le azokat. Mely szavakról van szó? A héber se’ól′ és az ennek megfelelő görög hai′dész szóról, amelyek nem egyes sírhelyekre, hanem az elhunyt emberiség közös sírjára vonatkoznak; ezenkívül az örök megsemmisítés szemléltetésére használt ge′en·na kifejezésről. Ám mind a kereszténység soraiban, mind a nem keresztény vallásokban azt tanítják, hogy a pokol a démonok lakhelye, s büntetésül (amely egyesek szerint kínzást is magában foglal) ide kerülnek a gonoszok a haláluk után.

„ A Bibliában nem létezik . . . a »testtől« független, tisztán szellemi, anyagtalan természetű »lélek« fogalma” (La Parole de Dieu. [Párizs, 1960] Georges Auzou, a Szentírás professzora, Roueni Szeminárium, Franciaország, 128. o.).

„Bár a héber nefes szót [a Héber Iratokban] gyakran a »lélek« szóval fordítják, pontatlan lenne, ha a szó jelentését görög módon értelmeznénk. Nefes . . . alatt sohasem értendő olyan, ami a testtől függetlenül is képes működni. Az Újszövetségben a görög pszükhé szót is sokszor fordítják »léleknek«, de a szónak ugyancsak nem alkalmazhatjuk a görög filozófusoktól kapott jelentését. Általában azt jelenti: ’élet’, ’életerő’, helyenként pedig ’egyén’” (The Encyclopedia Americana. [1977] 25. köt., 236. o.).

Válaszolj ezekre a kérdésekre: mondja-e a Biblia, hogy csak a gonoszok kerülnek a pokolba?

Azt mondja-e vajon a Biblia, hogy igaz emberek kerülnek a pokolba?

Kiszabadulhat valaki egyszer a bibliai pokolból?

Egyáltalán milyen hely a pokol?

Miért van ez a zűrzavar azzal kapcsolatban, hogy mit mond a Biblia a pokolról?

„Sok zűrzavart és félreértést okoztak a Biblia korai fordítói azzal, hogy a héber seol, valamint a görög hádesz és gyehenna szavakat rendszeresen a pokol szóval fordították. Az, hogy a Biblia átdolgozott kiadásainak fordítói egyszerűen átírták ezeket a szavakat, nem volt elegendő e zűrzavar és hamis felfogás eloszlatásához” (The Encyclopedia Americana. [1942] XIV. köt., 81. o.).

A fordítók engedték, hogy személyes elképzelésük színesebbé tegye a művüket, ahelyett hogy következetesek lettek volna az eredeti nyelvek kifejezéseinek fordításában. Például: 1. A se’ól′ szót a Károli-fordítás ilyen kifejezésekkel adja vissza: „sír”, „koporsó”, „pokol”, „seol”, „alvilág”; a hai′dészt: „pokol”, „sír”. 2. Az Újfordítású revideált Biblia a hai′dész helyett a „halottak birodalma” és a „pokol” kifejezéseket használja. 3. A Katolikus fordítás a hai′dész esetében így fordít: „pokol” és „alvilág”. S a ge′en·na szót a „kárhozat”, illetve a „pokol” szóval adja vissza, noha ez utóbbit a hai′dész fordításaként is használja. Ily módon az eredeti nyelv megfelelő kifejezéseinek pontos jelentése elmosódik.

Látod? A "pontos és következetes" Károli. Na ne!

"Az 1 Mózes 1:1-ben a többesz számú “Elohim” van használva."

Jézus Istent „az egyedüli igaz Istennek” nevezte (János 17:3). Soha nem utalt Istenre, mint több személyből álló Istenségre. Ezért az egész Bibliában nincs senki, akit Jehován kívül Mindenhatónak neveznek. Máskülönben elveszítené ez a szó a „mindenható” értelmét. Sem Jézus, sem a szent szellem nem neveztetik soha mindenhatónak, mivel Jehova egyedül a legfőbb. Az 1Mózes 17:1-ben kijelenti: „Én Mindenható Isten vagyok.” És a 2Mózes 18:11 ezt mondja: „Jehova nagyobb, mint az összes többi isten.”

A Héber Iratokban az ’eloh’ah (isten) szónak kétféle többes száma van: az ’elo·him’ (istenek) és ’elo·heh’ (istenei). Ezek a többes számú alakok rendszerint Jehovára utalnak, de ezekben az esetekben egyes számú „Isten-nek fordítják. Vajon ezek a többes számú alakok a Háromságot akarják jelezni? Nem, semmiképpen! William Smith A Dictionary of the Bible (Bibliai szótár) című művében ezt mondja: „Az a fantázia szülte elképzelés, hogy [’elo·him’] egy Istenségen belüli három személyű istenségre utalna, aligha találna támogatókra a tudósok körében. Ez vagy fejedelmi többes, ahogyan ezt a nyelvészek mondják, vagy az isteni erő teljességének, az Isten által kinyilvánított hatalom egészének a kifejezője.”

A The American Journal of Semitic Languages and Literatures (A sémita nyelvek és irodalom amerikai szakfolyóirata) című folyóirat az ’elo·him’-ról ezt mondja: „Majdnem mindig egyes számú igei állítmány és egyes számú jelzői melléknév áll mellette.” Ennek szemléltetésére figyeljük meg, hogy az ’elo·him’ cím 35-ször fordul elő csupán a teremtési beszámolóban, és minden helyen az ige, amely jelzi, mit tett és mit mondott Isten, egyes számban áll (1Mózes 1:1–2:4). Ez a kiadvány ezzel zárja végkövetkeztetését: „Az [’elo·him’] tehát minden bizonnyal nyomatékosító és fokozó értelmű többesként fogható fel, amely a nagyság és méltóság leírására szolgál.”

Az ’elo·him’ szó betű szerinti jelentése: „istenek” és nem „személyek”. Azok tehát, akik úgy érvelnek, hogy ez a szó a Háromságot sejteti, politeistákká, azaz több istent imádókká lennének. Miért? Mert ez azt jelentené, hogy három isten volna a Háromságon belül. De majdnem mindenki, aki a Háromságot vallja, elveti azt a nézetet, amely szerint a Háromság három külön istenből állna.

A Biblia a hamis bálványistenekre vonatkoztatva is használja az ’elo·him’ és ’elo·heh’ szavakat (2Mózes 12:12; 20:23). De van, amikor csak egyetlen hamis istenre vonatkoztatja, mint például, amikor a filiszteusok a „Dágon istenükre [’elo·heh’]” utaltak (Bírák 16:23, 24). Baált is „istennek [’elo·him’]” nevezik (1Királyok 18:27). Ezenkívül, ezt a kifejezést emberekre is használják (Zsoltárok 82:1, 6). Mózesról is olvasható, hogy ő mint „Isten” [’elo·him’] kellett hogy szolgáljon Áronnak és a fáraónak (2Mózes 4:16; 7:1).

Nyilvánvaló tehát, hogy amikor az ’elo·him’ vagy ’elo·heh’ kifejezések címként utalnak hamis istenekre vagy akár emberekre, nem azt akarják sugallni, hogy mindegyik egy több személyből álló istenség; így a Jehovára utaló ’elo·him’ vagy ’elo·heh’ kifejezés sem jelenti azt, hogy ő több lenne egy személynél; különösen, ha figyelembe vesszük a Bibliának e tárgykörben elhangzó egyéb tanúságát.

"A Fiú is Isten: János 1:1, 14; Róma 9:5; Kolossé 2:9; Zsidók 1:8; 1 János 5:20."

A Biblia az Isten szót nem tulajdonnévként használja, hanem címként, rangként, amit teremtett lényekre is alkalmaz. Éppen ezért nem is regélhetjük bele Jézust a háromságba, hiszen Ő egy különálló teremtés, aki nem a Mindenható. Az, hogy a János 1:1 szerint a szó "egy isten volt" (nem maga a Mindenható Jehova, akit Jézus is imád ma is!), nem teszi a mítoszbeli háromság részévé.

A Róma 9:5 félrefordítása a háromság érdekében közismert.

A Kat. ezt írja: „Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen.” (A B.—D. és a Kár. hasonlóképpen hangzik.) Az ÚV ezzel szemben így fogalmazza meg a vers második felét: „tőlük származott a Krisztus a test szerint. Isten, aki felette van mindeneknek, áldott legyen örökké! Ámen.” (A Maszny., a Czegl. és a Kám. hasonló szóhasználattal él, mint az ÚV.)

Látod? Nem csak mi fordítjuk helyesen.

Miért így a helyes? Mert így összhangban van a szövegösszefüggéssel:

(Róma 15:5, 6) "A kitartást és vigasztalást nyújtó Isten pedig adja meg nektek, hogy legyen ugyanolyan a gondolkodásmódotok, mint amilyen Krisztus Jézusé volt, hogy egy akarattal, egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját."

Ha a Károli-féle verziót vesszük, mivel kerül komoly ellentmondásba?

A Róma 15:5, 6 először is különbséget tesz Isten és Krisztus Jézus között, majd felszólítja az olvasót, hogy ’dicsőítse Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját’? (Lásd még: 2Korintusz 1:3 és Efézus 1:3.)

Héberek 1:8

Az ÚRB ezt mondja: „a Fiúról így szól: »A te trónusod örökké megáll, ó Isten.«” (A B.—D., Kár., Kat., Káldi, Soós, KNB hasonlóképpen hangzanak.) Az ÚV azonban így fordítja: „De a Fiúról [ezt mondja]: »Az Isten a trónod örökkön-örökké.«” (A Szep. ugyanezt a gondolatot közvetíti.)

Melyik fordítás van összhangban a szövegkörnyezettel? Az előző versekből megtudjuk, hogy Isten a beszélő, tehát nem ő a megszólított. A következő vers ezt a kifejezést használja: „az Isten, a te Istened”, ami rámutat, hogy a megszólított nem a legfelségesebb Isten, hanem ennek az Istennek az egyik imádója. A Héberek 1:8 a Zsoltárok 45:7 (45:6, ÚV) szavait idézi, amely eredetileg Izrael egyik emberi királyához szólt. Ennek a zsoltárnak az írója nyilvánvalóan nem tekintette azt az emberi királyt a mindenható Istennek. Ehelyett a Zsoltárok 45:7 ÚRB szerint így hangzik: „Trónod Istentől való.” (A Kám. úgy írja, hogy „Isteni széked”.) Salamonról — feltehetően ő volt a 45. zsoltárban megszólított király — azt mondták, hogy „leült Jehova trónjára” (1Krón 29:23, ÚV). Azzal összhangban, hogy Isten a ’trónja’, vagyis forrása és fenntartója Krisztus királyságának, a Dániel 7:13, 14 és a Lukács 1:32 rámutat, hogy a hatalmat Isten adományozta Krisztusnak.

Nem gondolom, hogy Isten ennyire "elrontotta" volna a tervét, hogy a valódi igazságra Krisztus halála után csak 1800 évvel jön rá egy kis csoport és akik addig éltek és haltak Istennel vagy nélküle mind tévúton jártak. Nem vagyok hajlandó ezt elfogadni. Az igazak nem kerülnek a pokolba mert elfogadják Krisztus megváltását. Az Isten akit örök kárhozatra ítél nem szabadulhat a pokolból mert Isten igazságosan és tévedhetetlenül ítél. Az ember születésétől fogva hordozza a halált mert a halálé és a bűné lett így a halhatatlan és romolhatatlan testet csakis Isten gyermekei kapják, viszont az örök kárhozat is örökké tart. Aki nem fogadja el Isten megváltását mind gonosz mert az ember akármilyen jó tettet is hajt végre Isten nélkül azt mind a maga nevében teszi. Útálatosság azért segíteni vagy jót tenni másokkal a magam nevében, hogy engem dícsérjenek, elismerjenek és szeressenek. Mindez a dícséret, hála és szeretet Istent kell, hogy illesse nem engem az embert aki Isten nélkül még levegőt sem szívhatna be abba a tüdőbe amit szintén Istentől kapott. Tehát igen, csak a gonoszok mennek a pokolba mert az igaz ember szereti Istent és elfogadja Őt urának. Isten nélkül nincsenek jó emberek, minden jó cselekedet mögött van indíték. cserébe szellemi vagy anyagi elismerést vagy javakat várnak.

Azt gondolom Istent nem fogja érdekelni kinek van igaza. A betűk közt el lehet veszni menthetetlenül. Én megtaláltam életemben az egy igaz Istent, aki teremtette az eget és a földet és életre hívta az embert. Hiszem hogy Jézus élt, létezése történelmi tény is egyben, tapasztaltam megtérésem óta olyan csodákat anyagi, szellemi és testi téren amit sokan nem hinnének el, én sem ha nem velem történik. Szeretem Istent, tisztában vagyok a megváltás fogalmával, mi és miért történt. Megtapasztaltam a földi életemben a poklot és Isten természetfeletti békességét ami megismételhetetlen. Nem akarok vitatkozni senkivel sem. Az új és újabb vallások nem győznek meg mert eleve gyanúsak. A történelmi egyházak képtelenek még csak a közelébe is érni Istennek és a hitnek. Még egyszer: nem gondolom, hogy Isten 1800 éven keresztül sötétségben akarta tartani az embereket a megváltó halála után. A kérdéseimre még mindig nem kaptam választ, csak az én kommentjeim vannak "kizsigerelve" alig több mint 150 éves új (át)értelmezésű tanításaitokkal. A Bibliában hol talált rá az alapító tag a JEHOVA szócskára?

Sok a szöveg, és a okoskodás, csak a lényeg siklik el.

Jézus áldozata, és rajta keresztül a megváltás, alapvető lényege, hogy Jézus nem teremtmény volt, aki alávetve az Isteni akaratnak, azt kellett tennie, amit a (Jahve/Jehova) parancsol - hanem pont hogy az atyával egyenrangú.

Mert ha csak egy parancsot követő teremtmény, akkor isten hazug, és zsarnok.

"A Szentlélek is Isten: Apostolok Cselekedetei 5:3-4; 1 Korinthus 3:16"

Mekkora csúsztatás és hamis érv ez is! Nem unjátok még? Isten irányítja a szent szellemét, vagy nem? Ha Ő, akkor a szent szellemnek való ellenszegülés egyenlő-e az Istennek való ellenszegüléssel? Akkor mit akarsz nekem beadni kedves cimbora?

Jelképes értelemben a felkentek minden egyes helyi gyülekezete „Isten temploma”, azaz Isten szellemének a lakhelye (1Korintusz 3:16).

Akkor mit bizonyít ez? Tán azt, hogy a "Szentlélek" Isten? Röhej!

Ennyi lenne a bizonyíték a háromság mítosz igazságára? Ez nagyon kevés.

"Jézus áldozata, és rajta keresztül a megváltás, alapvető lényege, hogy Jézus nem teremtmény volt, aki alávetve az Isteni akaratnak, azt kellett tennie, amit a (Jahve/Jehova) parancsol - hanem pont hogy az atyával egyenrangú."

Jézus SEHOL SEM nevezte magát "egyenrangúnak", vagy "egyenlőnek" a Mindenható Istennel, akit maga is imádott és minket az Ő példájával tanított meg szintén erre! Sőt annak, amit írsz, pont az ellentéte az igaz, hiszen mindig kihangsúlyozta, hogy Ő "nem a saját akaratából jött" és hogy alázatosan végrehajtja Atyja akaratát. Ez nem teszi zsarnokká Istent, milyen butaság ez. Ha valaki alárendeli egy felettese akaratának magát, akivel még egyet is ért, az melyik oldalról helytelen?

Még az sem helytelen, ha Isten szolgája úgy engedelmeskedik neki, hogy nem is tud minden részletet a dologról, mert amikor eljön az ideje, megtudja időben.

"Nem gondolom, hogy Isten ennyire "elrontotta" volna a tervét, hogy a valódi igazságra Krisztus halála után csak 1800 évvel jön rá egy kis csoport..."

Az angyal, aki feltárta Dánielnek a könyvében leírt dolgokat, ezt mondta: „Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás” (Dániel 12:4).

A Dániel által ihletés alatt leírt szavak nagy része valóban be lett zárva és be lett pecsételve az emberi értelem előtt. Sőt később Dániel maga is ezt írta: „Én pedig hallám ezt, de nem értém” (Dániel 12:8). Dániel könyve ebben az értelemben évszázadokon át bepecsételt maradt.

"... és akik addig éltek és haltak Istennel vagy nélküle mind tévúton jártak."

Az idézett próféciával kapcsolatban a bibliai igazságok, próféciák feltárása nyilván fokozatos, ahogy az idő halad előre. Az apostolok sem tudtak mindent előre arról, hogy mikor, meddig, mi fog történni.

"Az igazak nem kerülnek a pokolba mert elfogadják Krisztus megváltását."

Ha tudnád, mit jelent a szó! A Károli szerint akkor Jézus miért került oda?

"Az Isten akit örök kárhozatra ítél nem szabadulhat a pokolból"

Jel 20:13, 14, Kár.: „a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol* is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába.”

A halottak tehát kiszabadulhatnak a pokolból. Figyeld meg azt is, hogy a pokol nem azonos a tűz tavával, hanem a poklot belevetik a tűz tavába. (*„Pokol”, ÚRB; „alvilág”, B.—D., KNB, Kat., Kecsk.; „hádesz”, ÚV.)

"Azt gondolom Istent nem fogja érdekelni kinek van igaza. A betűk közt el lehet veszni menthetetlenül. Én megtaláltam életemben az egy igaz Istent, aki teremtette az eget és a földet és életre hívta az embert."

Tehát akkor kerested az igazságot Istenről? Kell-e komolyan ezt keresni? Vagy mindegy milyen hazugságban hiszünk - mert kb. ezt jelenti az, amit mondtál. Vajon miért íratta le számunkra a több száz oldalból álló bibliát? Mert "nem érdekli kinek van igaza"?!

Azt írod: "Szeretem Istent". Azzal ugye tisztában vagy, hogy Ő határozza meg, hogyan kell Őt szeretni? Mivel szereted? A száddal? Sokan pont így szeretik! De ha megértetted, hogy a cselekedeteiddel is bizonyítanod kell az Isten iránti szereteted, akkor vajon milyen tettekkel bizonyítod?

Mert ebben is óriási a ellentét a magukat kereszténynek nevezők között.

Olyan nagy, hogy gyakran egymás életét veszik el "a Krisztusért"!!!

„Ha valaki alárendeli egy felettese akaratának magát, akivel még egyet is ért, az melyik oldalról helytelen?”

Jah, csak te olyan Istenről beszélsz, akinek a te fogalmad szerint nem szabad ellentmondani, mert akkor legalábbis megsemmisülsz. Magyarul egy kegyetlen, és zsarnok Istenről - aki megparancsolta Jézusnak, hogy haljon kínhalált olyan lényekért, akik elárulták Istent. Hát kösz, szerintem ez egy zsarnok ismérve. Ha szerinted ez a Isten, hát, kösz, de nem kérek belőle - főleg, hogy tagadod a poklot, szóval a legrosszabb, ami történhet, az ha az élet után vége.

Nem rosszabb lehetőség, mint a materialistáké. Különösen, hogy nekik nem kell mindnél jobb lenni, taposni, hogy beleférjen a 144 ezerbe.

By the way, ebből nem kérnék. Inkább követem a keresztények Istenét, aki a szeretet, és nem egy zsarnok, parancsolgató, darabszámolgatós isten.

Ez van.

"Jah, csak te olyan Istenről beszélsz, akinek a te fogalmad szerint nem szabad ellentmondani, mert akkor legalábbis megsemmisülsz."

Van olyan bibliai beszámoló, ahol az ember (aki egyébként hűséges szolgája volt Istennek) úgy alkudozik Istennel, mint valami piaci kofa.

De reálisan: Isten tökéletes és Mindenható. Kicsoda mondhatna neki jogosan ellent? Ki bírálhatja jogosan felül a döntéseit? Ki az, akitől Isten tanácsra szorulna?

A törvényei egyszerűek és világosak. Ha a behajtani tilos táblának ellenszegülsz és halált okozol, mert szembe hajtasz a forgalommal, vajon jogosan hibáztatnád azt, aki a szabályt állította?! Nem hinném. Semmi bölcsesség nem lenne benne, ha ellenszegülnél a közlekedési szabályoknak és rendszeresen megszegnéd őket, igaz?

Akkor miért lenne helytelen, ha Isten ÉRDEKÜNKBEN ÁLLÍTOTT szabályainak ellentmondanánk? Nem sokkal fontosabb azoknak engedelmeskedni?

Számtalanszor bebizonyosodott már, hogy amikor valaki fellázadt Isten ellen, nem tette jobbá az életét, sőt! Ebből törvényszerűen csak az ember jöhet ki vesztesen.

De (és ez nagyon fontos) az igazi istenfélelem nem valami beteges rettegés, vak engedelmesség, hanem valami egészen más. Kb. olyan, mint a búvár és a mélység viszonya. Egy egészséges félelemnek lennie kell a búvárban, MEG KELL ISMERNIE, tisztelnie kell és engedelmeskedni a tenger törvényeinek, valamint a természet erőinek, mert különben csak magának ártana vele.

Jézus mindenkiért feláldozta az életét, nem csak az árulókért, de nyilván nem mindenki él a lehetőséggel sajnos.

Nem a "poklot" tagadom, hanem azt a kegyetlen és istentelen tanítást, hogy a gonoszok néhány évnyi rosszaság után, örökké "kínoztatnak" majd. A pokol jelentése a bibliában egyértelmű!

Elmondanám hogy nem a "rosszabb lehetőség", vagy a büntetéstől való félelem miatt kell Istent szolgálni, hanem az iránta érzett feltétlen szeretetből - ez nagy különbség. Ilyen szempontból sincs semmi helye a szó szerinti pokol kínjaival való fenyegetésnek. Ez a középkorban jó eszköz volt a valóban zsarnok és elnyomó egyház kezében, de ma már nem.

A "keresztények Istenéről" beszélsz - arról az Istenről van szó, aki millió-számra küldte a halálba egymás ellen a hittársakat - csak hogy tudjam?

Na, én meg az ilyen Istenből nem kérek, mert ugyanis az nem más, mint akiről a Biblia azt írja, hogy "e világ Istene"!

Ezt írtam:

"Inkább követem a keresztények Istenét, aki a szeretet, és nem egy zsarnok, parancsolgató, darabszámolgatós isten. "

Tényleg nem tudom, mi ebben a érthetetlen. Nem arról a istenről beszélek, aki nevében az új Babilon dolgokat cselekedett. Nem vagyok idióta.

Nézd, akárhogy is csűrjük csavarjuk, a Jehova tanúi le akarják nyúlni a héberek Istenét, (jahwe) átnevezve persze, meg itt-ott kalapácsolva rajta, de ettől ez sima lenyúlás.

És ez a 144 ezrezés… ha ~2000 év alatt nem tudott ennyi összejönni a „jókból”, hát… szánalmas.

Főleg, hogy mindenki másnak csak simán „game over”, a családgyilkosnak éppen annyira, mint nem Jehovista orvosnak. Hát…

Furcsa lehet úgy téríteni, hogy közben ott van, hogy lehet hogy az újonc miatt fog a térítő kiesni a létszámból… Legalábbis nekem az lenne.