A Pápa szerint is a papok nagy része homoszexuális és pedofil. Miért nem tesz ellene? Isten tud erről?

1) A pápa hol mondott ilyet? Érdekelne a forrás.

2) Isten mindenről tud.

Mert még nem jöttek rá,hogy a bibliát kéne alapul venni,és nem dogmákat.Azzal ,hogy egy ember,akinek nincs elhívása és cölibátus ajándéka,megpróbál úgy tenni mintha nem lenne szüksége házaséletre teljesen eldeformálja a lelkét,és sokkal istentelenebb dolgokat fog elkövetni.Az apostolok legtöbbjének volt felesége,mert nem vallásos emberek voltak,hanem Isten Szelleme vezette őket.

Isten tud erről is ,és a Földön élők minden hasonló tettéről,és alig várja ,hogy kegyelmet adhasson nekik,de nem akadályoz meg senkit abban,ha bűnben akar élni.Mind választhatunk.

Szia!

Én abszolút nem vagyok vallásos, próbálok senkit meg nem sérteni itt, de úgy gondolom, egy próbát megér a véleményem. Abból indulok ki, hogy meg kell próbálni józan ésszel nézni a dolgokat, ami szerint semmilyen felsőbb hatalom (pl. Isten) létezésére nincsen kézzel fogható bizonyíték. Ezzel az ő tud-e róla kérdést a magam részéről ki is lőném. Ha "előítéletek" nélkül végiggondolod, azon kívül, hogy azt mondják, hogy van Isten, semmi más bizonyíték nincs, viszont remek és jó emberek milliói élnek át szörnyű dolgokat naponta amellett, hogy rossz emberek pedig tökéletesen boldogok. Hol van itt az isteni beavatkozás? Az pedig, hogy a papok közt magasabb az ilyen viselkedés aránya a foglalkozás jellegéből adódik. A gondoskodó jelleg erősebb homoszexuális férfiaknál (pl. a férfi légi-utaskísérőknél is magas a melegek aránya),ennek genetikai oka jelenleg is aktív kutatási terület. A mai társadalomban egyes emberek a "miért nincs még feleséged?" kérdést is megoldhatják így, ez is emel az arányon. Szerintem logikusan végiggondolva és szakmaként nem pedig valami misztikus dologként nézve a papságra abszolút kézenfekvő ez a magas arány.

kottalovag válasza

Kedves connectcare!

örülök, hogy normálisan tudtál fogalmazni, annak ellenére, mennyire égető dolgokról írtál, és ez mennyire felhúzhatja egy-egy ember kedélyét. Elismerésem.

Hívő vagyok.

Amit írtál, így van. 100%-os, kézenfekvő, kísérletekkel igazolható, tudományos bizonyíték nincsen Isten létezésére. Én sem hittem benne 4 évvel ezelőttig. Egy erősen racionalista ember vagyok, nem győztek meg az ilyen dolgok.

De a hit nem úgy működik, hogy az embernek elég erősen kell törődnie valamivel, és valami bizonyíték alapján egyszer csak "ok, beláttam, akkor innentől hinni fogok" tennie.

Az ember fel teszi a kérdést magának, vajon miért van. Onnantól kezdve, hogy ez a kérdés felmerült benne, felelősségre vonható a további, Istenhez való viszonyát illetőleg. Onnantól nem tehet a dologra, döntenie kell. A legtöbben ezt a döntést megpróbálják elhessegetni. Elhessegetik a lehetőségét bármiféle felsőbb létnek, aminek be kéne hódolniuk, adott esetben függeniük kéne tőle. De Isten (nem olyan nyilvánvalóan, ahogyan te a beavatkozást várod) jelez felé. Időnként felhívja az ember figyelmét ara, hogy akkor most mi van. Az ember eljut egy pontra, ahol már idegesíti, hogy még mindig előjön ez a kérdés az életében.

Itt vagy azt mondja, hogy ok, megnézem, mi ez az egész, a saját tapasztalatom alapján akarok döntést hozni, szemügyre veszem a lehetőségeket, vagy megelégszik nagy emberek kimondott véleményével, a tudomány hivatalos álláspontjaival (melyek sok helyütt cáfolják pl. a Bibliát), a hitüket hibásan megélő emberekre néz és azt mondja, "ilyenek a keresztyének? hol van itt isten hatása?". Illetve azt kérdezi: "Ha van Isten, stb."

Nos, ezek az emberek ma többségben vannak. Talán mindig többségben voltak, ezt nem tudom.

Amit itt fent leírtam, annak a lényege az, hogy van, aki tesz lépéseket Isten felé, és megnézi, "mit tud", és van, aki nem, mert "nyilvánvaló, hogy nincs isten, hát megmondták/megtanították/stb.". Én 4 évvel ezelőtt kaptam anyni jelet Istentől, hogy nem elégedtem meg azzal, amit "megmondtak", hanem jobban beleástam magam.

A biblia alapján is, meg az én életem alapján is elmondhatjuk, hogy megtettem az első lépéseket, és erre Isten is lépett felém.

Itt jön be a második fázis. A következő döntést előkészítendő. Egyre inkább kiderül az érdeklődő sámára, "mivel jár a hívő élet". Azután jön a döntés pillanata. Akarja ezt, vagy nem. Eddigre már egy csomó dologgal szembesült, ami összezavarja, mert egyes keresztyéneknél így látta, másoknál úgy. Rengeteget számít, milyen közösségben szemlélődik. Azután előkerül a bűn kérdése. Az ember nem akarja elismerni, hogy amiben született, él, az eredendően rossz, persze hogy nem, ahogy azt sem akarta régen elhinni, hogy a föld mozog, mert nem érzékeli. Érzéketlenül születünk a bűnre. Isten tudja megbolygatni ezt az érzéketlenséget, és akkor bizony elkezd idegesíteni a dolog.

Itt sokan félremagyarázzák az igazi keresztyénséget. Azt mondják, hogy ha ezt és ezt megteszel, ezt és ezt betartod, keresztyén vagy. Szépen kimarad a függőség istentől, teljesítmény alapú kereszténységről beszélünk, az ember próbálja a bűnként definiált dolgokat megnézni az életében, és még az is lehet, hogy megpróbál "jól élni". Nem tudja még mindig biztosan, hogy van-e Isten, de "biztos ami biztos, én betartom a biblia előírásait" (Megjegyzem, úgysem fog menni.)

Ez azonban nem így van. Ez tehát kevés.

Pont fordítva történik a dolog: ha keresztyénné válsz, Isten érzékennyé tesz a bűnre, megbocsát, és nem kiradírozza a dzsuvát, hanem tiszta lapot ad. Igen ám, mikor válik keresztyénné az ember? Mikor tér meg? Amikor elhiszi, hogy van Isten, és innentől paradigmaváltás történik az életében, és Isten is aktiválja a szellemét. Innentől a kapott hit által (igen, ezt Isten adja, ha lépsz felé, és értelmesen szemléled a keresztyénséget/kereszténységet, és megbizonyosodsz Isten létéről, te magadnak nem tudod kialakítani a hitet) túllépsz azokon a dolgokon, amikről nagyrészt nincs bizonyíték (egyébként meglepően sok bizonyíték van a legtöbb történésre a Bibliában).

Namost mi hozza el ezt a pontot, a megtérést? Megint egy döntés. Ez minden embernél más és más (azokról beszélek, akik megtették a lépést Isten felé, és ebből következően szembesültek pár dologgal szemlélődésük során). Van, akinek isten kegyelme, van, akinek isten szeretete, van, akinek Isten hatalma és várható ítélete, zavaró bűne, stb hozza a döntéskényszert. Ha úgy dönt, hogy nem, akkor meg is tagadta Istent. Ha úgy dönt, hogy igen, akkor elismerte Isten létét.

Bocs a kocka leírásért, mérnök informatikusnak tanulok.

Kedves kottalovag!

Köszi, hogy válaszoltál! (remélem megbocsátod, ha tegeződünk, de írtad, hogy egyetemre jársz, én is csak én jogásznak tanulok - a kocka megfogalmazás nálunk alap:))

Érdekes volt amiket leírtál. Sajnos (vagy nem sajnos ezt még nem tudom eldönteni) az én életemben még nem jött el az a dolog, ami kellően motivált volna, hogy bármilyen felsőbb erő vagy lény létezését elismerjem. Őszintén megmondom, hogy ott csúsztam el egy kicsit, hogy szerintem eddig jó emberként éltem, természetemből adódóan szeretek mindenhol segíteni, ám az, hogy én jó voltam másokhoz eddig abszolút nem térült meg. A suliban az volt a "menő", aki a "kemény legény" volt, bármit szerettem volna, minden szemétkedőnek hamarabb összejött, mára azt az életet élik, amit én is el tudnék viselni én meg csak szívok amiatt, hogy becsületes próbálok lenni. Ha belegondolsz az "én világomban" elég nehéz egy jóságos lényben hinni, még ha akarsz is, mert egyből eszedbe jut, hogy ok, de akkor már megint miért annak az osztálytársamnak jut ki minden jóból, aki amúgy a leggátlástalanabb és erkölcstelenebb az egész csapatból. Úgyhogy én még tudomány-alapon próbálok magyarázni, ide is azért írtam hátha ezzel a szemléletmóddal hozzá tudok rakni a dologhoz valamit.

[link]

HOGYAN EGYEZTETHETŐ ÖSSZE AZ EGYHÁZ SZENTSÉGE A BENNE TAPASZTALHATÓ BOTRÁNYOKKAL?

Válasz:

Az Egyház szentségét nem csökkenti, ha egyes tagjai súlyos bűnösök. Az Egyház ui. Jézus Krisztus keresztáldozatának és a Szentlélek megszentelő tevékenységének köszönheti szent mivoltát.

Magyarázat:

Az Egyház szent, mert a végtelen szent Isten alapította; szent, mert jegyese, Jézus Krisztus sugárzik át rajta, aki életét adta az Egyházért; és szent, mert a Szentlélek őrzi. Az Egyház szentsége természetesen nem jelenti tagjainak bűntelenségét. Az Egyház nem tagjaiban, hanem céljaiban és Főjében szent. Azáltal szent, akihez tartozik és aki alapította, s nem azok által, akik hozzá tartoznak, annak ellenére, hogy nem ritkán egyes tagjaiban is felragyog az Egyház szentsége. Az atyák az Egyházat „bűnösökből álló bűntelennek" nevezték, sőt Clairvaux-i Szt. Bernát kifejezése még élesebb: Sancta Meretrix (Szent Szajha).

A bűnös ember így az Egyház szentségét meg sem karcolhatja. Vagy azért, mert a bűnös tagnak olyan súlyos a vétke, hogy el is veszítette az Egyházhoz való tartozását, vagy azért, mert bűnbánata és Krisztus kiomló vére által megszentelődik.

Igazolás:

Szt. Pál apostol tanítja, hogy Krisztus szentségessé tette Egyházát: „Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen" (Ef 5,27). Az Apostol szerint: „Isten temploma szent, ti vagytok az" (1 Kor 3,17). Ezért mondjuk: Szent Egyház.

Szt. Pál apostol is súlyos hibákat és bűnöket talál már a korai Egyházban is, de meg sem fordul a fejében, hogy az Egyház megszűnt volna Egyháznak és szentnek lenni. Kiközösítést követel és nem új alapítást: „Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság fordul elő köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok közt sincs, hogy tudniillik valaki apja feleségével él. S ti még kérkedtek, ahelyett, hogy bánkódnátok, és kizárnátok magatok közül, aki effélét művel" (1 Kor 5,1).

Júdás is bemocskolta személyét és apostoli hivatalát, de az a többi apostolt nem érintette. Bűne és következményei csak reá szállottak, nem az Egyházra: „Közénk számított, a mi szolgálatunk jutott neki is részül. Gonoszsága bérén telket szerzett magának, amikor pedig lezuhant, kettérepedt és kifordultak a belei" (ApCsel 1,17).

Szt. Péter is megtagadta Jézust, de bűnbánatát elfogadta Krisztus, és az Egyház vezetője maradt, bár Jézus megkövetelte tőle a hitvallást: „Majd harmadszor is megkérdezte tőle: »Simon, János fia, szeretsz engem?« Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: »Szeretsz engem?« S így válaszolt: »Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.« Jézus ismét azt mondta: »Legeltesd juhaimat!«" (Jn 21,17).

Maga Jézus is megmondta, hogy a bűnök és a botrányok elkerülhetetlenek egy közösségben, ez azonban csak a személyre nézve jár következményekkel: „Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza őket!" (Lk 17,1).

Sokan úgy gondolják, hogy a Római Egyház már rég megromlott s csak idők kérdése, mikor omlik végleg össze. Ennek határozottan ellentmond Jézus csalhatatlan ígérete, hogy ő Egyházával marad „mindennap, a világ végezetéig" (Mt. 28, 20), s az a másik kijelentése is, hogy amíg az Egyház Szent Péter sziklatalapzatán áll, addig „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta" (Mt. 16, 18).

= Pedofilbotrányok a katolikus Egyházban =

Igazán csak a vak ember nem veszi észre, hogy a nagy keresztény ünnepek, de főleg húsvét közeledtével általában megszaporodnak az egyházellenes műsorok, dokumentumfilmek és híradók. Ilyenkor persze meg lehet mutatni, hogy papok milyen álszentek, illetve hogy az Egyház előírásai mennyire életidegenek, idejétmúltak és elvakultak.

A probléma a pedofilbotrányok megítélésével általában ott van, hogy az emberek nem tudják, ki is az a vallásos ember."A szomszéd jár a templomba, de mégsem különb nálam. Ott megy áldozni minden vasárnap, aztán közben meg milyen egy fráter!" - halljuk ugye az egyszeri ember érvelését az Egyház és vallás ellen, vagyis azt, hogy neki miért nem kell jobbnak lennie. Egyrészt nevetséges, hogy a jóságomat-rosszaságomat, vagyis életvitelemet a másiktól teszem függővé (bár ez minden emberre jellemző, legalább gyermekkorban), másrészt pedig teljesen téves érvelés. Aki ilyet mond, az azt hiszi, hogy aki gyakorolja vallását, már rögtön tökéletes is, illetve hogy annak kéne lennie.Ez egyáltalán nincs így. A lelki harc, a szenvedélyeink, indulataink, rossz szokásaink legyőzése nem megy egyik napról a másikra. Katolikusnak lenni annyit tesz: kimondani az igent arra az eszményképre, amilyennek minket Isten látni szeretne, vagyis elsődleges célunknak megtenni a mennybe jutást, az Úr szeretetét, ergo azt, hogy igyekszünk szentek lenni a Földön. Ezért hát nem lesz valaki rögtön tökéletes attól, hogy katolikus, így katolikus emberek is követhetnek el bűnöket, igen, még ilyen mocskosakat is. Ezért nem lesz az Egyház egésze rossz attól, hogy egyes tagjai rosszak. Hiszen attól, hogy van a családomban, munkahelyemen, nemzetemben rossz ember, ettől még nem lesz az egész család, az egész munkahely, az egész nemzet rossz és elvetendő.

Egyet a kérdés tárgyalása elején tudnunk kell: erősebbek vagyunk szokásainknál, ösztöneinknél, indulatainknál, vágyainknál. Az ember pont attól ember, mert felül tud ezeken emelkedni, ha akar. Az állat állat - ha éhes, eszik; ha szomjas, iszik; ha fél, harap; hogyha pedig a szaporodás ösztöne éled fel benne, hát szaporodik. Az ember pont azzal lesz szabaddá és emberré, a szó nemes értelmében, hogy ezeknek az alapvető ösztönöknek és kívánalmaknak parancsolni tud. Aki ezt nem hiszi el, az nézze csak meg azokat, akik éhségsztrájkot folytatnak. Ők egy felsőbb cél érdekében még az életösztönüket is ki tudják iktatni a táplálkozás ösztönén felül. Akkor hát a nemi ösztönt miért ne lehetne kiiktatni vagy visszaszorítani?

A cölibátus és a tisztaság az oltárig-eszméje ezen alapul. Azon, hogy egy felsőbb cél érdekében, egész életünkben vagy időlegesen kiiktatjuk a nemiséget az életünkből. A mai mocskos világ persze ezt nem tudja elképzelni. De miért is tudná? Egyszerűen NEM ENGEDI MEG AZ EMBERNEK, hogy ne gondoljon a szexualításra. Nincs meg tv műsor erotika nélkül (leszámítva talán a szentmise-közvetítést az m1-en meg a halacskákat műsorkezdés előtt a Duna tv-n...). Meztelen nők itt, meztelen nők ott, sikamlós poénok, kibeszélő show-k, vad jelenetek 12-es karikával. De nem kell a tv-t nézni, elég, ha az utcán megyünk. A nők már olyan szinten kiteregetik bájaikat, hogy azt már nem lehet reakció nélkül hagyni - bár az biztos, hogy ennek köszönhetően már sokkal többet kell mutatni ahhoz, hogy egy nő vonzó legyen. Elmúltak azok az idők, mikor a boka kivillanása félőrültté tette az urakat. (Milyen buta is a nő.)

Az ilyen körülmények sem könnyítik meg tehát azon személyek életét, akik tisztaságban kívánnak élni, de a többségét ki lehet iktatni. Önmegtartóztatás, önfegyelem - mindez segít. Persze a mai ember, azok, akik a cölibátust és a tisztaságot az oltárig lehetetlennek tartják, MEG SEM PRÓBÁLTÁK ezt gyakorolni. Mit kritizálnak hát? Aki ezen az úton jár, az egy idő után már kisujjból elhárítja a kísértéseket. Ki lehet próbálni, mondjuk a csokoládéval, aki nem hiszi. Az ember megkívánja a csokoládét. Úgy érzi, majd meghal, ha nem lehet az övé. Aztán elfoglalja magát mással, eltereli róla a gondolatait, és visszarendeződik a lelkivilága a nyugodt állapotba. És minél tovább csinálja ezt a gyakorlatot, annál könnyebben elhárítja a csoki iránti vágyakozást, annál tompább, annál könnyebben elűzhető lesz. Ez ugyanígy működik bármilyen esetben, így a nemiség terén is.

A pedofília bűnébe eső papok sajnos nem tudták legyőzni a vágyaikat. Ők duplán terheltek, hiszen betegek is pszichésen és/vagy lelkileg, hiszen pedofilok. Az ilyen embernek mindjobban kell gyakorolni az önmegtagadást és az aszkézist, hogy ezen vágyait legyőzze. Ezt már fentebb levezettem.

Sokak mondják azonban azt, hogy attól lesznek a papok homoszexuálisok illetőleg pedofilok, mert vágyaikat elfojtják. Az egyik: a vágyakat nem ELFOJTJÁK, hanem kiiktatják. Ez nagy különbség. Nem titkolják és palástolják, hanem igyekeznek megszüntetni. Más lép a helyébe. A másik: nem hiszem, hogy valaki képes komolyan azt gondolni, hogy mindenki, aki huzamosabb ideig szűz, homoszexuálissá illetve pedofillá válik. Ezek szerint minden apáca, pap, későn vagy sosem megházasodó ember az idő folyamán degenerált lesz nemi téren? De mikor van ez a sokáig? Hány éves kortól válik valaki homoszexuálissá illetve pedofiillá nemi élet hiányában? 20, 25, 30, 35, 40 éves kortól? Kérem, mondjanak egy évet, kedves szobabiológusok és szobapszichológusok! Aztán támasszák alá pontos kutatásokkal. Az ilyen helyzetben levő embereket a környezetemben és ismeretségi körömben pedig tessék kiiktatni, mert belerondítanának tudományos téziseikbe. Aztán kezdhetik írni a dolgozatot Árpád-házi Szent Margit szűzről és Szent Imre szűzről, hogy milyen betegek és perverzek voltak. Vagy azt nem? Ők nem válhattak degenerálttá, mert Árpád-háziak?

Számomra elképzelhetetlen az, hogy lemenjek spárgába. Nem is gyakorlom, nem is próbáltam, de látom és elismerem, hogy vannak, akik képesek rá. Sok gyakorlással ilyen, számomra lehetetlennek tűnő és jelen fizikai kondíciómban valóban lehetetlen mutatványt én is meg tudnék csinálni. Így hát az önmegtartóztatásban kételkedők is legyenek szívesek alázatosan tudomásul venni, hogy amit ők nem akarnak és nem tudnának megcsinálni, arról ne mondják azt, hogy arra más sem lenne képes, hiszen rengeteg példa van rá, hogy de igen, ez lehetséges, nagyfokú lemondással és önfegyelmezéssel.

Sancta Margarita, ora pro nobis!

[link]

[link]

Sokan mondják manapság, hogy "a katolikus papok vizet prédikálnak és bort isznak. A legtöbb pap maga sem tartja meg, amit prédikál."

Tegyük fel egy pillanatra, hogy ez így van. Akkor is mi következik ebből? Legföljebb az, hogy tehát a papok is elkárhozhatnak. De sehogy sem következik, hogy most már az Isten szava, amelyet a papok Krisztus parancsolata szerint hirdetnek, nem igaz és nem kell azt komolyan venni. Tegyük fel, hogy az orvosok jókora része dohányzik s alkoholt fogyaszt, holott elméletben minden komoly orvos méregnek tartja az alkoholt is, a nikotint is. Mi következik ebből? Hogy most már ne törődjünk az egész orvostudománnyal és egészségüggyel?

Mindenki a maga lelkéért felelős; a pap is! Ha a pap nem tartja meg, amit prédikál, az az ő nagy baja lesz; ha én nem tartom meg, az nekem fog nagy bajt okozni. Okos ember nem a szerint igazodik, hogy más okosan cselekszik-e, hanem a szerint, mi a helyes és mi a kötelessége.

Dehát igaz-e, hogy a papok maguk sem hiszik vagy gyakorolják, amit hirdetnek? A papok közt csakugyan vannak téveteg, vétkes emberek. De csak nem lehet komolyan azt mondani, hogy a papok nagy része egyáltalán nem él a vallás parancsai szerint? Talán hibáz ebben vagy abban a pontban, de olyan papot nem igen találni, aki nem meggyőződésből hirdetné Krisztus igazságait. Sőt a papság túlnyomó többsége magasan az erkölcsi átlagszínvonal felett áll. A legderekabb hazafiak, leghívebb polgárok, legjótékonyabb, legistenfélőbb emberek mégis csak a katolikus papok köréből kerülnek ki. Még a legnehezebb papi kötelesség, a nőtlenség és tisztaság terén is, ha akadnak hibák és helyenkint néha nagyobb bűnök is, a túlnyomó többség mégis csodálatos hősiességgel tartja meg az Egyház felséges, de szinte emberfölötti önfegyelmezést igénylő követelményét s élete végéig híven megőrzi tisztasági fogadalmát. Aki ellenkezőt állít, az vagy tudatosan rágalmaz s egyes sajnálatos eseteket általánosít, vagy nem tudja, mit beszél s a legmagasabb erkölcsi színvonalon álló embercsoportot könnyelműen és igaztalanul vádolja.

Ha egy papnak kötelező a cölibátus, akkor nem teljesen mindegy, hogy homoszexuális-e vagy heteroszexuális???

A vágyairól ugyanúgy le kell mondania, tehát marhára mindegy, hogy melyik nemhez vonzódik, hiszen a vágyait úgysem élheti ki.

A pedofília az egy másik téma, mert annak semmi köze a homoszexualitáshoz, azt valóban meg kellene akadályozni. De szerintem ez is csak fel van fújva, mert néha hallani ilyen dolgokat a tévében (ami tény és való), de most 1-2 ember bűne miatt miért kell általánosságban pedofilnak nevezni a papokat?

A kereskedelmi csatornák is mennyire tudják a sok buta embert manipulálni, figyeljétek meg: ha Angliában, vagy bármilyen távoli országban hallani egy pedofil esetről, rögtön közlik a híradóban, mintha ez lenne a legesleg fontosabb egyházi hír. Máskor soha nem hallani, hogy bármilyen egyházi hírt mondanának, csak pedofilbotrány esetén.

Tanárok között is vannak pedofilok, néha hallani a tévében, rájuk miért nem mondja senki, hogy "a tanárok nagy része pedofil?" Most 1 ember bűne miatt nem kellene az egész csoportot elítélni.