Miért nem látják egyesek, a Jehova név mögött, Jézus személyét?

Na itt az egyik olyan vers, amit a hamis háromság miatt fordítottak sok fordításban rosszul.

Figyeld meg a Kolosszé 2:9 közvetlen szövegkörnyezetét. A 8. vers óva inti az olvasókat attól, hogy hagyják magukat félrevezetni filozófiákhoz és emberi hagyományokhoz ragaszkodó személyek által. Azt is közli, hogy Krisztusban „van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve”, és felszólítja az olvasókat, hogy ’éljenek is őbenne, meggyökerezve és felépülve benne és megerősödve a hit által’ (3., 6., 7. vers). Benne, és nem az emberi filozófiák létrehozóiban vagy tanítóiban lakozik az a bizonyos értékes „teljesség”. Azt mondja talán itt Pál apostol, hogy a Krisztusban levő „teljesség” Krisztust magává Istenné teszi? A Kolosszé 3:1 szerint nem, mert itt azt olvassuk Krisztusról, hogy „az Isten jobbján ül”. (Lásd: B.—D., Káldi, Kat., Kár.)

Szó van itt, vagy bárhol máshol arról, hogy Jézusnak egy háromságistenben betöltött szerepét taglalja? Nem! A szövegkörnyezet pontosan értelmezi a megfogalmazás pontos okát. A pontos fordítás:

(Kolosszé 2:1-9) "Mert akarom, hogy felismerjétek, mily nagy küzdelmem van értetek és a laodiceaiakért és mindazokért, akik nem látták személyesen az arcomat, hogy szívük megvigasztalódjon, hogy harmonikusan egybe legyenek illesztve szeretetben és megértésük teljes bizonyosságának egész gazdagsága végett, az Isten szent titkának, tudniillik Krisztusnak a pontos ismerete végett. Őbenne van gondosan elrejtve a bölcsesség és ismeret minden kincse.

Ezt azért mondom, hogy senki meg ne tévesszen titeket meggyőző érvelésekkel. Mert ha a testben távol vagyok is, azért a szellemben veletek vagyok, örvendezve és látva a ti rendeteket és Krisztus iránti hitetek szilárdságát.

Így hát, amint elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, úgy továbbra is járjatok vele egységben, meggyökerezve és épülve őbenne, és szilárddá válva a hitben — mint ahogy tanítottak benneteket —, túláradóan a hittől hálaadásban.

Vigyázzatok: valaki még netán zsákmányul ejt titeket a filozófia és üres megtévesztés által, ami emberek hagyománya szerint, a világ elemi dolgai szerint, és nem Krisztus szerint való; mert őbenne lakik az isteni jelleg egész teljessége testileg."

egyébként egy 20. szd eleji Károli fordítás hemzseg a Jehova névtől. saját szememmel láttam, olvastam! modernebb kori Károli fordításban (1998) is legalább "hatszor szerepel ez a név. ebből kettő: 2Mózes 15:3,"Vitéz harcos az Úr, az ő neve Jehova" Zsoltárok 83:18 "Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön" úgy tűnik, Károli Gáspár nem tudta, hogy félnie kellene ezt a nevet használni."

Így van, ezeket gondoltam én is. Ez a bibliafordítás 1500 körül volt, akkor még nem voltak Jehova tanúi. Gondolom valahonnan csak jött ez a név a bibliafordítóknak.

Teljesen mindegy, hogy milyen magánhangzókkal egészítették ki már nagyon régen, a zsidók babonája és a hitehagyott kereszténység, Isten neve iránt tanúsított tiszteletlensége miatt, elfelejtődött a pontos kiejtés!

Ez viszont nem csak egy ilyen szándékos esetben, hanem más nevekkel is így van. Sok olyan történelmi név kiejtését szintén csak találgatni tudjuk, melyeket naponta használjuk. Nem is beszélve arról, hogy a különböző nyelveken való kiejtések vajon mennyire hangzanának furcsán azoknak, akik 2000 évvel ezelőtt az eredeti szerintit ismerték?

"Minél felületesebb vagy, annál inkább válsz bálványimádóvá!"

ott a pont

Józsikám, ezt te rendre benézed. Nem a háromsághívők fordították el a Kolosszé 2:9-et, hanem az Őrtorony Társulat üresítette ki azt a maga fordításában. A theotész az istenséget jelent, amely még több, erősebb is mint a theIotész. Ez a vers nem csoda, hogy ilyen nagy fejtörést okoz neked, hiszen ha Jézus az istenség EGÉSZ teljességét bitokolja, akko ez a vers máris bedönti a Fiút egy félisteni-angyali lénnyé lefokozó ariánus ideológiát.

"Az ÚV ezzel szemben ezt írja: „őbenne lakik az isteni jelleg egész teljessége testileg.”" - A görögben semmiféle "jelleg" nem szerepel itt. Az "istenség" szó tökéletes megfelelője volna a "theotész"-nek - habár a brooklyni vezérfonalban álló "divine quality" kifejezésnek csakugyan nem. De az angol fordítás a lehetőségig szó szerintinek dicsérgeti magát: így hát valószínűleg a következő kiadásban hasznát veszik majd e szerény javaslatomnak, és a szót végre tényleg szó szerint fogják visszaadni.

"Egyes angol és német fordítások az ’istenség’ helyett ’isteni természetet’ írnak. Vesd össze: 2Péter 1:4.)" - De ott a görögben nem "theotész," sem "theiotész" szerepel, hanem "theia füszisz," ami kétségkívül hajlíthatóbb, mint emezek. A fordításban mégis hasonló kifejezések fognak állni a két helyen, ami máshová nem vezethet, mint a Kol 2,9 ellaposításához.

"Vagy a ’teljesség’, amely benne lakozik, másvalaki döntése alapján lett az övé?" - Ha így van is, az nem Jézus születése után történt, hiszen ő Istenként született, és nem olvassuk, hogy ezután borították volna rá az istenségnek nagyobb mértékét.

"azért lakozott Krisztusban az egész teljesség, mert az „tetszett az Atyának”." - A görögben (Kol 1,19) itt alanytalan szerkezet található: sem Atya, sem Isten nem szerepel, legfeljebb "a teljesség" volna alanynak tekinthető: "oti en autw eudokhsen pan to plhrwma katoikhsai". Mivel ez a "pléróma" a 2,9 szerint nem másnak, mint az istenségnek a teljessége, magának az Istennek (határozott névelővel) tetszett úgy, hogy Krisztusban lakozzék. No ez az a másik hely, amely szerint Jézus "az Isten." A "tetszett" pedig nem jelent holmi visszavonható kiváltságot, hiszen Jézusról írva van, hogy (a papság dolgában) neki megesküdött az Atya, és nem bánja meg soha. Tehát ő nem járulékosan, hanem elidegeníthetetlenül rendelkezik az istenség egész teljességével.

"Azt mondja talán itt Pál apostol, hogy a Krisztusban levő „teljesség” Krisztust magává Istenné teszi? A Kolosszé 3:1 szerint nem, mert itt azt olvassuk Krisztusról, hogy „az Isten jobbján ül”." - E hivatkozással kendnek ismét csak a modalizmust sikerült megcáfolnia. Bele kellene törődnie végre kendnek: a Kol 2,9 a maga szigorú és explicit fogalmiságában egymaga megcáfolja a kendtek összes implicit és beleolvasott érvét Jézusnak az Atyáénál "lényegileg alacsonyabb" istenségéről. Mert ha nem egylényegű Jézus az Atyával, akkor az istenségnek nem lakozhat őbenne a teljessége. Akkor ki kellett volna belőle maradnia valaminek.

"Az Ógörög-magyar szótár szerint a theo′tész (alanyeset, amelyből a theo′tétosz származik) jelentése: „istenség, isteni természet”" - A "theiotész" szónál meg ugyanezeket említi a szótár, csak éppen fordított sorrendben, meg mellette másokat is. Látszik tehát, merre kíván oldalogni a kend felekezete azzal, hogy a két szót igyekszik bizonygatásában összemosni. Az a célja, hogy az egyik szó helyett a másikat elemezhesse - legalábbis a fordításaiban. Mert a "divine quality" vagy az "isteni jelleg" kétségkívül gyöngébb és hajlíthatóbb az utólagos kommentálás során, mint az "istenség." És az Érveljünk c. könyv, melyből kend ezt az idézetét merítette, maga is arra használja ezt az "isteni tulajdonság" kifejezést, hogy eloldaloghasson a 2Pt 1,4 irányába, amelyre mutogatva már az ember által is birtokolható "isteni természetet", azaz az Istentől eredő, rá jellemző erkölcsi tisztaságot belophatja a képbe. Íme, szépen kitetszik, mi végre fordította félre az Őrtorony ezt a szöveget. De nekem sincs gomb a szemem helyén, és a nyelvemet se vágták ki.

"Istensége vagy isteni természete nem teszi Jézust mint Isten Fiát az Atyjával egyenrangúvá és hasonlóan örökkévalóvá, mint ahogy az „emberiség” vagy az „emberi természet” sem jelenti azt, hogy minden ember egyenrangú vagy egyidős.”" - De mégis minden ember egyforma az emberi természetre nézve, azaz egyik nem kevésbé ember, mint a másik. Ha tehát kend itt bedob a vitába egy analógiát, nekem rá kell mutatnom, hogy az kétélű fegyver. Az emberek különböző korúsága meg magától értetődő természeti tény, viszont másfelől az isteni természetet birtokló személyek esetén a dolog messze nem ilyen egyértelmű.

A lényeg, hogy az "isteni természet" szóra az Újszövetségben találunk külön kifejezést (theia füszisz), és ettől világosan megkülönböztethető Istennek akár a "theotész"-e (istensége), akár a "theiotész"-e (istenisége). Az előbbi és a két utóbbi összemosása nemcsak felekezeti elfogultságtól szaglik, hanem ellentmond az ÚVF vállalt céljának is, ami röviden a "konkordantivitás" szóval jellemezhető. Azaz hogy azonos görög szót azonos magyar szóval adjon vissza, és különbözőt lehetőség szerint különbözővel. A szótárak szükségképpen igyekeznek összegezni a szavak lehetséges jelentéseit, de nem határozzák meg az adott igehelyeken valószínűbb jelentéseket. Ez ugyanis nem a szótárak, hanem azok alapján a kommentárok dolga.

Különben abban sincs igaza kendteknek, hogy a szentháromsághívők a "theotész"-t személyes vonatkozásokkal látnák el a fordításuk vagy értelmezésük során. Éppen ellenkezőleg: elvont fogalomnak tartják, ami valakinek az Isten voltát jelöli.

A "the_i_otész" (isteniség, isteni tulajdonságok összessége, ld. Róma 1,20) szóhoz képest az itt használt "theotész" alak inkább valakinek az Isten-voltát jelenti. Viszont a NWT furcsa módon éppen a Róma 1,20-ban használja a "Godship" szót, amely valójában a "theotész" megfelelője, míg itt a fordítás "isteni minőségről" beszél, amely Krisztusban lakozik. Ez a sanda kevergetés nem igényel cáfolatot. A szakasz helyes fordítása persze rombadöntené a Tanúk teológiáját, mert kikényszerítené belőlük, hogy az Istennek nem csupán a tulajdonságai, hanem az egész létezése benne van Krisztusban.

Görög en autó katoikei pan to pléróma tész theotétosz szómatikósz

KIT in-him-is dwelling down-all-the-fullness-of the-divinity-bodily

NWT it is in him that all the fullness of the divine quality* dwells bodilv

ÚVF mert őbenne lakik az isteni jelleg egész teljessége testileg

* NWT lábjegyzet: Szó szerint 'istenség', gör. theotétosz, lat. divinitatis.

Bevezetés

A szöveg két problematikus pontja az „isteni jelleg” fordítás, illetve a „testileg” kifejezés értelmezése.

Szótári és nyelvtani adatok

Az „isteni jelleg” mögött az eredetiben egy szó áll: theótész, amely a theosz (Isten) főnévből van képezve. Jelentése Istenség, Isten-volt, az a lényeg vagy természet, amitől az Isten vagy egy isten az, ami. A theótész az egész Újszövetségben csak itt fordul elő. A klasszikus görögben is „istenséget” jelöl, azt, amitől egy isten isten, és nem valami más.

Más kérdés, hogy Krisztusban milyen módon lakik az istenség teljessége? A szómatikósz-t magyarra rendszerint úgy fordítják, hogy „testileg” vagy „testi módon”, pedig itt nem a szarx (hústest) áll, hanem a szórna. Ennek a jelentésköre a hullától a testi jelenléten át a természet, a lényeg, a létforma, az alak és a személyiség, a lényeg vagy a testület jelentéséig terjed. Nem az anyagról szól, hanem az alakról, mint ami a belső lényeg kifejeződése. Az 1Kor 15:45-49 szövegében a mennyei, szellemi test (szóma pneumatikon) is egy teljesen más, megdicsőült létformáról beszél, nem pusztán anyag- vagy formaváltásról.

Értelmezésbeli lehetőségek

A theótész (Istenség) tehát nem a tulajdonságra vagy jellegre, hanem a lényegre mutat rá. Pál nem egyszerűen Istenről (theosz) beszél, hanem Isten lényéről, amely betöltötte a Messiást. A szómatikósz mint határozószó a hogyan kérdésre válaszol, tehát a fordításnak azt kell megragadnia, hogy Krisztusban mi módon lakozik „az istenség egész teljessége”. Nyilván nem fizikailag, mert bár a Feltámadt teste fizikai tulajdonságokkal is rendelkezik, létformája megdicsőülése óta elképzelhetetlenül több mint fizikai. Inkább arról van szó, hogy lényét tekintve benne lakozik az Istenség egészének teljessége.

A Társulat ellenvetései szerint a Fiú „istensége” vagy „isteni természete” ugyanúgy nem teszi egyenrangúvá és hasonlóan örökkévalóvá az Atyával, mint ahogy az emberség vagy az emberi természet sem jelenti azt, hogy minden ember egyenrangú vagy egyidős. Akinek azonban emberi természete révén embernek bizonyul, és embersége (ember volta) egyértelmű, az a rangjától és a korától függetlenül is ember, nem? A másik ellenvetést, miszerint csak azért lakott Krisztusban Isten egész teljessége, mert az úgy „tetszett az Atyának” (1:19), maga a Társulat cáfolja a saját ÚVF-ával: „mert az Isten úgy látta jónak, hogy őbenne lakjon az egész teljesség” (ti. az a misztikus pléróma, amit a gnosztikusok az Isten fogalma alatt értettek).

Amit konkrétan nem állít

Az „isteni jelleg” kifejezés csak akkor lehetne jogos fordítás, ha a szövegben theótész helyett theiótész állna. Ez a theiosz („isteni”) melléknévből van képezve, és a jelentése valóban isteni jelleg vagy természet, tulajdonság(ok) alapján felismerhető isteni mivolt, isteniség (vö. Róm 1:20). Pálnak tehát lett volna rá szava, mégsem ezt használta Krisztusra. A két szó között csak egy „ióta” a különbség, de annak döntő a jelentősége.

A szövegkörnyezet

Pált a Kolosséban felbukkanó gnosztikus eretnekség ellen harcol, amely az egyszerű krisztushittel szemben titkos „Ismeret” (gnószisz) által elnyerhető misztikus „Teljességet” (pléróma) hirdetett. Pál e „tudás” ellen a Krisztusban adatott teljes megváltást, megszentelődést, bölcsességet, reménységet, a Krisztusban teljes életet hirdette. Ezt úgy tette, hogy a gnosztikusok által használt szavakat (teljesség, ismeret) keresztény tartalommal töltötte meg. Az ingadozó hívők így megérthették, hogy minden benne van Krisztus lényében, hiszen Benne lakik minden „Ismeret” (2:3), a „Teljesség” (1:19) vagy „Istenség” egész teljessége (2:9).

Tágabb bibliai összefüggések

Jézust a Biblia sehol sem nevezi „isteni”-nek (theiosz), csak Istennek / istennek (Jn 1:1, 18 stb.). A földön járó Jézus az Isteni volt, és az Isten is őbenne (Jn 10:38, 14:10, 17:21). Megdicsőülése óta pedig a Benne hívőkben is benne lakik (Ef 3:17, 2Kor 13:5, lKor 6:17,19, ÍJn 2:23, 4:12-13, 2Jn 9).

Helytelen fordítások és értelmezések

Több fordító (Czeglédy, Raffay, Buday) értelmezése szerint a szómatikósz arra utal, hogy a Krisztusban „valóságosan”, azaz ténylegesen van jelen az istenség egésze. Erre azonban Pálnak lett volna külön szava (aléthósz). Mások a testté léteire való utalásként értelmezik: „megtestesülve” (Soós), de a testté létei lényege éppen a fizikai, biológiai testté (Jn 1:14 szarx) válás volt, és megdicsőülése után Krisztusnak csak a szómájárói beszélhetünk. A „test(ület)ileg” értelmezés (Vida) pedig azt jelenthetné, hogy az istenség teljessége Krisztus Testével (az egyházzal) lenne egész, anélkül nem.

Helyes fordítások és értelmezések

Angolul: „in him dwells all the fullnes of the Godhead bodily” (KJV, RSV, NKJV) „in Him all the fullness of deity dwells / lives in bodily form / bodily” (NASB, N1V, NRSV), „the complete being of the Godhead / the Godhead in all its fullness dwells embodied” (NEB, REB).

Magyarul: „benne lak(oz)ik az istenség egész teljessége testileg” (Károli, Kecskemé- thy, Ravasz, Ökumenikus, Békés-Dalos), „testi formában az istenség egész teljessége” (Katolikus, más szórenddel Káldi), vagy „testileg őbenne lakozik minden, ami az istenséget betölti” (Csia).

A Társulat tanítása és a fordítás közötti összefüggés

A Társulat Krisztust Mihály arkangyalnak tartja. Elismeri „istennek” a szónak abban az értelmében, ahogy a pogány isteneket, evilág istenét, vagy a 82. zsoltárban a bírákat, de tagadja, hogy Jézusban az Isten lett emberré. Ezért Krisztus istenségét legfeljebb „isteni jelleg”-ként, kapott tulajdonságként értelmezi, és tagadja, hogy természetéből, lényegéből fakadnának isteni tulajdonságai.

Összefoglalás

A bibliavers azt állítja Krisztusról, hogy az Istenség egész teljessége benne lakozik.

Őrtorony hermeneutika

Megkérdezve Jehova Tanúit a Bibliai hermeneutikáról, majdnem biztos, hogy nem kapunk választ. A"hermeneutika" (a Bibliaértelmezés tudománya) ismeretlen szó a legtöbbjük számára. Mivel az Őrtorony Társulat "Isten Szervezete" - érvelnek - minden Bibliaértelmezés amit közölnek azáltal pontos, hogy Isten maga irányítja. Ezért ők nem látják szükségesnek a hermeneutika személyes megértését.

Amikor valaki elkezdi kutatni az Őrtorony teológiát egy tárgyilagos (nem Tanú) nézőpontból, gyorsan felfedezi, hogy a megalapozott, következetes Biblia - hermeneutikai szabályokat elvetette a Társulat a "szokások" érdekében, amik megengedik az Őrtorony értelmezésnél belekényszeríteni a Biblia verseket az éppen aktuális Őrtorony sémába. Ez meglátható mind az Őrtorony által átalakított alapvető keresztény tantételeken, mind a prófécia magyarázatokban. A tantételeket illetően a Tanú értelmezők elismerik, hogy "látszólag" sok Biblia vers nyilvánvalóan ellentétes a Társulat tanításaival. Ezért ezek a versek "spiritualizálva" vannak és gyakran pont az ellentétére értelmezve, amit valójában mondanak!

A próféciákat illetően ez a "spiritualizálós" módszer képessé teszi az Őrtorony teológusokat a Bibliai próféciák alkalmazását kiforgatni annak érdekében, hogy azokat az emberek azok helyett, akikre eredetileg vonatkozott (Izrael népe, például) inkább "Jehova modern kori szervezetére" alkalmazzák.

A gyakori alkalmazása ennek az allegorikus vagy "spiritualizáló" értelmezési módszernek egy másik kellemes helyzetet is teremtett a Társulatnak. Ha a Szentírás nagy része "spirituálisan" vagy "szimbolikusan" értelmezhető , akkor hogyan tudhatjuk, hogyan értelmezzük a Biblia egészét? Honnan tudjuk melyik rész értelmezendő "spirituálisan" és melyik szó szerint? Ezáltal felmerült a szüksége a Bibliaértelmezők egy különleges csoportjának, a "hű és értelmes szolga osztálynak". Az átlag Tanú nagyon ügyel rá hogy, ne fogadja el a Biblia tanításait "ahogy vannak". Inkább a "szolga osztály"-ra fog tekinteni, hogy az szolgáltassa neki a megfelelő értelmezést.

Egy következetesebb és kielégítő Biblia értelmezési módszert figyelhetünk meg majd a hatodik fejezetben, a nyelvi-történelmi eljárást.

Tanulmányozási módszerek

Az Őrtoronynak csak egy elfogadott Biblia tanulmányozási módszere van. Valójában talán erőltetni kell a dolgokat, hogy egyáltalán Biblia tanulmányozási módszernek nevezhessük. Pontosabb lenne "könyvtanulmányozásnak", "kiképzésnek" sőt még "agymosásnak" is nevezni. Akár az Őrtorony - tanulmányozás vasárnap, a könyvtanulmányozás kedd este, vagy a "Bibliatanulmányozás" egy érdeklődő személlyel az ő otthonában - a módszer ugyanaz. Íme, hogy csinálják:

Az "olvasó" felolvas hangosan egy vagy két bekezdést az Őrtorony kiadványból, amit tanulmányoznak. A "tanulmányozás vezető" felolvassa a megfelelő kérdést, ami az oldal aljára van nyomtatva. A tanuló(k) válaszol(nak) a kérdésre, rendszerint felolvasva amit aláhúzott ki-ki a saját példányában. A bekezdésben lévő írásszövegeket kikeresik és felolvassák megerősítendő a választ. Ezt az eljárást követik bekezdésről bekezdésre amíg az egész Őrtorony cikket vagy a könyv egy fejezetét befejezik. Néhány egyéni kiegészítésre bátorítanak, de az alapvető "tanulmányozási" módszertől való eltérés nem engedélyezett. Ez a módszer ismétlődik cikkről cikkre, napról napra, hétről hétre, évről évre.

A Társulat nézetei az Őrtorony tekintélyes tanulmányozási anyagán át újra és újra feldolgozásra kerülnek. Ennek eredményeként minden Jehova Tanúja, függetlenül iskolázottsági hátterétől, képes lesz papagájként ismételni a Társulat nézeteit gyakorlatilag minden témában.

A független elemző gondolkodás végül teljesen megszűnik, és a Tanú "tanítványképzése" teljessé lesz. Ő többé "a maga elméjére nem támaszkodik". Gyakran elgondolkodtam, miért használjuk ezeket a módszereket a tanulmányozásainkban. "Ha ez az Igazság", gondoltam "miért agymossuk magunkat ily módon? Miért nem lehet nyílt megbeszélés és vita egymással a tanulmányozásainkban? Miért ismétlődnek ugyanazok az előadások, azonos tanulmányozások azonos témákból újra és újra?" Úgy érveltem, hogy mivel a legtöbb Jehova Tanúja nem nagyon iskolázott, ez az egyetlen útja, hogy tanulhassanak. Azonkívül, mi a fontosabb, az Igazság vagy a módszer, amivel az Igazságot előadják? Isten egyszerűen megadja nekünk "a táplálékot a megfelelő időben" ezen a módon, hogy népének minden tagja könnyen megemészthesse azt.

Különösen kezdetben, rengeteg kérdésem volt és rendszeresen feltettem azokat az összejöveteleken. Mégis, nagyon gondosan válogattam meg szavaimat a kérdésekhez, óvakodva, nehogy olyan valakinek tűnjek, aki kritizálja a szervezetet. Őszinte kérdések egy új szemszögből, mint az enyém, tolerálva voltak valamelyest, amíg nem zavarták az összejövetel menetét. De amint elég korán észrevettem, a kérdések önátadott, megkeresztelt Tanúktól még a tantételek kisebb pontjait illetően sem voltak tolerálva a legkevésbé sem és nagyon könnyen képezték kiközösítés alapját!

Egyéni Bibliatanulmányozó csoportok, melyeket nem"szentesített" az Őrtorony főhivatal Brooklynból, szigorúan tilalmasak Jehova Tanúi közt. Ezt első kézből tudtam meg. Volt egy fiatalokból álló csoportunk Manitou Springsben, akik összegyűltünk hogy tanulmányozzuk az Őrtornyot és buzdítsuk egymást, minden hétfő este. Miután a csoportunk több héten át összejött, a vének a gyülekezetünkből, miután megbeszélték a helyzetet a körzetfelvigyázóval feloszlatták azt. Elmondták, hogy az egybegyülekezésünk kívül van az Őrtorony Társulat előírásain. És ez volt, még ha csak az Őrtornyot tanulmányoztuk is! Független tanulmányozás és a Biblia megvitatása a az "anya" szervezet közvetlen felvigyázása nélkül szigorúan tilos Jehova Tanúi közt.

Bibliafordítások

Jehova Tanúi ritkán használnak más Biblia fordítást, mint az ő saját "Új Világ Fordítás" -uk. Minden más fordítást gyanakvással tekintenek, lévén készítői "részrehajló" háromsághívő tudósok. Az az érzés van a Tanúkban, hogy mivel a szokásos, elismert fordításokat olyan tudósok készítették, akik hittek a Háromságban, a fordítások ezért "beállítottak" vagy félrefordítottak támogatandó az ő nézeteiket az Istenségről. Azonos "beállítás" volt állítólag ezen fordítók által, védelmezve minden más történelmi keresztény tantételt, beleértve a lélek természetét, a pokol természetét stb. A szokásos fordítások, ezáltal nem megbízhatóak Jehova Tanúinak. Elszigetelt szövegeket mégis gyakran idéznek más forrásokból, ha azok támogatni látszanak a Tanú nézeteket. A Zsoltárok 83:18 például gyakran idézett a King James fordításból, mivel a tetragrammaton (héberül YHWH, rendszerint ÚR vagy Jehova szóval fordítják) itt Jehovának van fordítva. A Tanúk gyakran használják ezt a verset, hogy megmutassák a leendő áttérőnek Isten Nevét a saját Bibliájában. [Magyarban Zsolt. 83:19, Károli - ford. megj]

A "Háromsághívő" fordításokkal ellentétben, az Őrtorony Társulat ünnepli saját Új Világ Fordítását, mint napjaink legelfogulatlanabb és pontos fordítását A "Keresztény Görög Iratok Új Világ Fordítása" az Új Világ Fordítói Bizottság által készült, először 1950-ben jelent meg. A "Héber - Arám Iratok Új Világ Fordítása" nem sokkal azután jelent meg öt kötetben, az első kötet 1953-ban, az utolsó 1960-ban készült el. Napjainkban a teljes Új Világ Fordítás kapható egy kötetben.

Az Új Világ Fordítói Bizottság tagjai, mindannyian Jehova Tanúi, névtelenek maradtak. Állítólag azért tették ezt az alázatosságon kívül, hogy a fordítás minden dicsősége egyedül Istené legyen. Megfelelő helyzet számukra, hogy a Bizottság névtelensége egy a tudományos alkalmasságukat illető vizsgálódást gyakorlatilag lehetetlenné tesz. Ámde a bepillantás az UVF Fordítói bizottságba a személyeket és képesítéseiket illetően lehetővé vált egy Brooklyni főhadiszállás tag által.

A kérdésre a válasz egyszerü. Az újtestamentumban, egyszer sem jelenik meg a Jehova név, ha a görög kéziratokat nézzük.Akkor honnan kerül bele az Új világ fordításba a Jehova név 237-szer. A Jehova tanúi szerint az újszövetséget is héberül irták, de mára csak a görög fordítása áll rendelkezésünkre. Szerintük a Jehova név az eredetiben benne volt és ők arra hivatottak, hogy a Jehova név újra bekerüljön. Különböző forrásokat használtak amelyeket J-vel neveznek meg. Ezek azonban nem eredeti iratok, hanem a görög újszövetség héber forditásai az 13oo-as évektől errefele. Persze a küriosz (Úr) szót csak abban az esetben fordítják Jehovának ha az az Atyáról szól, amikor bizonyítottan Krisztusra vonatkozik a Kuriosz, akkor Urral forditják. Tehát az újtestamentumba senki sem feljogosult betenni a Jehova nevet, addig mig a legrégebbi kéziratokban sincs benne

Van azonban bizonyíték az ótestamentumban arra, hogy Jézusra is illik ez a név.

És bocsáta az ůr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esôt az ůrtól az égbôl. (Gen 19:24 HUN)A szövegkörnyezetben látható, két Jehova. Az egyik az égben van, a másik viszont Ábrahámmal beszélgetett. Mindkettő Jehovának van nevezve. Ezt még az UVF sem tudta megmásitani. Az Atyáról János 1:18 azt mondja senki sem látta, Ábrahám viszont Jehovával eszik együtt és vele beszélget. Nem lehet más csak Jézus az aki Ábrahámmal beszélt.