Ez vajon bálványimádás (többi lent)?

Szia!

Elolvasva a cikket, és az ellenzők érveivel tudok azonosulni. A Bibliában a Tízparancsolatban ezt olvassuk:

"Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat"

Szerintem ez egyértelmű. Vallásos tisztelet tárgyává nem lehet faragot képet tenni. A képzőművészet más, mert ott nem vallásos tisztelet céljából, hanem az alkotó gaondolatainak kifejezésére születik meg a mű. Ez a szobor azonban nem ilyen céllal készült...

Üdv. Péter

Minthogy nagy valószínűséggel vallási célból állították fel ezt a szobrot, a válasz erre ez: IGEN.

Ez abszolút bálványimádás, méghozzá felsőfokon.

A SzentÍrásban ugyanis sehol sem találunk olyat, hogy Istent kizárólag tárgyakon keresztül lehet megközelíteni. Sőt olyat sem, hogy ezek a tárgyak elősegítenék a keresztény szemléletet.

Épp ellenkezőleg: a Biblia (2.Mózes 20/4) világosan int, hogy NE CSINÁLJ ilyeneket!

Különben a "tegnapelőtt 20:51"-es válaszoló sajátos katolikus szemléletet vall, mely logikus, és érthető is.

A katolicizmusnak egyébként az egyik legnagyobb problematikája abban áll, hogy a Szentséget fizikális formában akarja követni, megragadni. Erre találták ki a különböző kegytárgyakat.

Azonban a SzentÍrás világosan kifejti, hogy ezt nem lehet. Sem Jézus, sem az apostolok, de még a próféták sem tanítottak erre. A SzentÍrás álláspontja szerint a Szentséget fizikálisan nem lehet megragadni. A közvetítő erőt nem ember készítette tárgyak végzik, hanem Isten Szent Szelleme: "a test nem használ, a Szellem ami megelevenít (Pál apostol)". És ugyanez a Pál apostol szól Jézusnak, az Ő Isteni Szelleme által történő közbenjárásáról is.

Akkor mire is valók ezek festmények, szobrok, stb. tulajdonképpen???

Ja... Jézus külsejének a leírása sem szerepel a Bibliában (az, hogy Veronika megtörli kendővel Jézus arcát amin ott marad az arcának lenyomata - nagyon szép. Csak az a gond vele, hogy sem Veronika, sem a kendő nincs benne a Bibliában).

Szóval, akkor mire való a szóban forgó "Jézus"-szobor, és kit ábrázol tulajdonképpen?

Apropó "tegnapelőtt 20:51"-es válaszoló: ezt írod: "Máriáról szobrot készítenek, és valaki letérdel ez elé imádkozni, az nem bálványimádás..." De Igen! Ez szintén bálványimádás, mert a SzentÍrás állásfoglalása szerint minden olyan vallásos tisztelet, ami nem istenre irányul: bálványimádás, és mint ilyen: gyűlöletes Isten szemében (Arról nem is szólva, hogy a Biblia egy szóval sem említi, hogy Mária bármiféle szellemi tekintény, hatalmasság volna...)

- szóval megint csak hagyományról van szó, ami "mellesleg" szöges ellentétben áll a SzentÍrással.

Kedves "ma 9:20" !

Hol van az leírva a Bibliában, hogy csak a Biblia lehet az egyetlen zsinórmérték mindenben?

Mellesleg az a bálványimádás, ha Istent próbáljuk meg ábrázolni, de nem hinném hogy bármelyik katolikus templomban láttál már Istenről képet vagy szobrot. :)

Sziasztok!

Az utolsó állítás cáfolatára csak egy egyszerű példa amit mindenki ismer: Michelangelo teremtésről szóló festménye a sixtusi kápolnában...és hidd el még számtalan ilyen van. Nem mellesleg maga Jézus Krisztus is Isten...

Üdv. Péter

Az Isten törvénye nem azt mondja, hogy faragott képet ne csináljunk, hanem: faragott képet ne csináljunk abból a célból, hogy azt imádjuk. Jellemző példája ez a Szentírás önkényes és megcsonkított értelmezésének, ami különben állandó jelenség a katolikusellenes hitvitákban. Hajánál fogva kirántanak valahonnan egy szentírási idézetet, kiemelik az összefüggésből, elhallgatják a helyes értelmezéshez szükséges körülményeket, vagy a tételükkel ellentétben álló egyéb, világosabb szentírási helyeket - s ezzel kész az érvelésük. Így csakugyan mindent be lehet "bizonyítani" a Szentírásból.

A különbség bálványozás és keresztény képtisztelet között ott van, hogy a bálványimádó imádja az istenszobrot vagy a fétist, vagyis: istennek tartja s isteni erőkkel ruházza fel; a keresztény katolikus ember viszont a szentképeket, szobrokat s a feszületet semmiképp sem imádja, nem tekinti isteni lényeknek, hanem csak mint Istenre s az Ő szentjeire emlékeztető jelet, becsben tartja azokat. Ha letérdelünk a feszület előtt, nem a fa vagy a kő az, amit tisztelünk, hanem az, akit az a feszület ábrázol: Jézus Krisztus. Ezt nálunk minden gyermek tudja s tudják a protestánsok is, de azért ügyes, túlbuzgó embereik váltig felmelegítik ezt a rosszhiszemű mesebeszédet.

Egyébként keresztet, szobrot, szentképet a lutheránusok templomaiban is találunk: hogyan van akkor, hogy ez ellen a kálvinisták sohasem dörögnek, csak a katolikusoknál botránkoznak meg rajta szörnyen? Világos jele tehát ez annak, hogy itt nem a józan ész vagy a vallásos buzgóság beszél, hanem a szenvedély és gyűlölködés.

Vajon, ha valaki szobájában a meghalt édesanyja képét, hivatalában az államfő képét tisztelete jeléül kifüggeszti, ezzel bálványimádást követ el?

A katolikus tanítás teljességgel egyetért abban, vallja és tanítja, hogy az Atyaisten valóságos képi ábrázolása lehetetlen és tilos.

A végtelen Isten nem férhet bele kép keretekbe (imago). Lehetetlen ábrázolni mert csak véges dolgok ábrázolhatók, tilos is mert a tízparancsolat tiltja. A Szentháromságot lehetetlen ábrázolni, mert még felfogni sem tudjuk a titkot, enélkül pedig lehetetlen bármit is ténylegesen képileg ábrázolni.

Az Isten egyébként sem anyag, hogy ábrázolni lehessen. A három isteni személy közül csak a Fiúisten vett magára anyagi test, az Atya és a Szentlélek azonban mindenestül szellemi valóság. Szimbólumokban viszont lehetséges ábrázolni a három isteni személyt, így az Atyát is. Az Atyát a Dániel próféta által megrajzolt Ősöreg alakjában (Dán 7:9, aki Isten végtelenségét, mindenhatóságát és időfelettiségét jelképezi. A Fiút úgy lehet ábrázolni, amint megtestesült, a Szentlelket pedig galamb alakjában. Jézus képi ábrázolása nem szimbolikus, hiszen, amikor ábrázoljuk, csak emberi természete szerint tesszük. Emberi természete pedig véges volt, és ennek ábrázolása nem sérti az isteni végtelenséget.

Az Atyaisten szimbolikus képi ábrázolása nem sérti a Tízparancsolat bálványimádást tiltó parancsolatát.

A tízparancsolat tiltja, hogy képeknek, szobroknak isteni tiszteletet adjunk, de azt nem tiltja, hogy képeket és szobrokat készítsünkvallási hőseinkről. A lutheránusok és a kálvinisták is használják Luther és Kálvin képeit, szobrait, anélkül, hogy imádnák őket. Az abszolút képitalom nem következik a parancsolatból, amint azt más szentírási helyek is bizonyítják. Ellenkező esetben pénzt sem használhatnánk, családi fotóink sem lehetnének, sőt filmet sem nézhetnénk, hiszen az is képekből áll. Azt állítani pedig, hogy a képtisztelet nem bálványimádás, de a szobortisztelet pedig igen, üres farizeizmus. A szöveg csak azért beszél faragásról, mert a kultuszban az idegen népek túlnyomórészt szobrokat használntak. De a tilalom lényege, hogy a végelen Istent ne ábrázoljuk végesnek, mert az káromlás.

A bálványimádás lényege amúgy sem a szobroban ragadható meg. Ha valaki hisz, hogy Buddha isten, az akkor is bálványimádó, ha nincs Buddha-szobra, ugyanakkor, ha valaki kezébe vesz egy Buddha-szobrot, és megnézi mint művészeti alkotást, de semmilyen vallási tiszteletet nem tanúsít, az a legkevésbé sem bálványimádó.

A bálványimádás belülről fakad, és nem a szobor kényszeríti. Természetesen, ahogy a parancsot nem szabad radikalizálni, úgy nem lehet elbagatellizálni sem. Halálos bűn szobrokat és képeket istenként. A Katolikus Egyház képtisztelete ezt a parancsot nem sérti, és nem is sértette soha, bármily gyakran vádolják is vele.

Az Újszövetség a bálványimádás lényegét tiltja, ezért már nem a merev képtilalomban látja a parancs teljesítését, melynek csupán nevelő szerepe volt, hanem az igaz Isten hodoló imádatában és kémása, az ember szeretetében.

"A vallásos kultusz nem önmagáért tiszteli a képeket, hanem amennyiben megjelenítik a megtestesült Istent. Az ilyen megközelítés pedig nem áll meg magánál a képnél, hanem a valóság felé tört, amit ábrázol." (Aquinói Szent Tamás)

*Kiv 20,4-5 – Ne készíts és ne imádj semmiféle képet vagy képmást.

Sok protestáns értelmezi ezt a szöveget úgy, amely szerint Isten itt magát a kép vagy egyéb képmás, mint pl. szobor készítését tiltotta meg, és hogy már ez önmagában bálványimádás. Eszerint az értelmezés szerint a Katolikus Egyház (illetve a keleti Orthodox Egyház) súlyosan vét Isten parancsa ellen, sőt, egyenest bálványimádással vádolják meg. Azonban mind ebből az idézetből, mind pl. a MTörv 5,7-ből kiderül, hogy Isten a képek, képmások imádatát, azaz istenné-tételét tiltotta meg, és nem magát a képkészítést, vagy akár a képek használatát a vallásos életben. Hiszen ez utóbbit maga Isten parancsolta meg! Két angyalszobrot kellett készíteni Isten szentélyébe (Kiv 25,18); egy rézből készült kígyószobrot kellett készíteni, ami isteni jelként szolgált, és aki „feltekint rá, az életben marad” (Szám 21,8). A salamoni Templom – Isten parancsára - tele volt mindenféle angyal-, és állatképekkel, de számos Jézus-korabeli zsinagógában több szentkép volt a falon ószövetségi személyekről, angyalokról, stb., mint egy katolikus templomban. Isten a Tízparancsolatban tehát nem a képek készítését, ill. istentiszteleti használatát tiltotta meg, hanem csak azok imádását. A katolikusok a szenteket, vagy képeiket nem imádják, hanem csak tisztelik, és ez hatalmas nagy különbség.

Kiv 25,18-22; 26,1.31 – Isten parancsára a szentélybe kerubokat kellett elhelyezni.

1Kir 6,23-36; 7,27-39; 8,6-7; 1Krón 28,18-19; 2Krón 3,7-14; Ez 41,17-20 – Salamon templomába is, szintén isteni parancsra, kerubokat és különféle más képeket kellett elhelyezni.

Szám 21,8-9 – Mózesnek Isten parancsára egy bronzkígyót kellett készítenie, amely megvédte őket az ártalomtól.

Kol 1,15 – A legszebb képmást maga Isten alkotta saját magáról: a megtestesült Jézus Krisztust.