Miért nézi el a katolikus egyház azt a sok pedofil papot?

HOGYAN EGYEZTETHETŐ ÖSSZE AZ EGYHÁZ SZENTSÉGE A BENNE TAPASZTALHATÓ BOTRÁNYOKKAL?

Válasz:

Az Egyház szentségét nem csökkenti, ha egyes tagjai súlyos bűnösök. Az Egyház ui. Jézus Krisztus keresztáldozatának és a Szentlélek megszentelő tevékenységének köszönheti szent mivoltát.

Magyarázat:

Az Egyház szent, mert a végtelen szent Isten alapította; szent, mert jegyese, Jézus Krisztus sugárzik át rajta, aki életét adta az Egyházért; és szent, mert a Szentlélek őrzi. Az Egyház szentsége természetesen nem jelenti tagjainak bűntelenségét. Az Egyház nem tagjaiban, hanem céljaiban és Főjében szent. Azáltal szent, akihez tartozik és aki alapította, s nem azok által, akik hozzá tartoznak, annak ellenére, hogy nem ritkán egyes tagjaiban is felragyog az Egyház szentsége. Az atyák az Egyházat „bűnösökből álló bűntelennek" nevezték, sőt Clairvaux-i Szt. Bernát kifejezése még élesebb: Sancta Meretrix (Szent Szajha).

A bűnös ember így az Egyház szentségét meg sem karcolhatja. Vagy azért, mert a bűnös tagnak olyan súlyos a vétke, hogy el is veszítette az Egyházhoz való tartozását, vagy azért, mert bűnbánata és Krisztus kiomló vére által megszentelődik.

Igazolás:

Szt. Pál apostol tanítja, hogy Krisztus szentségessé tette Egyházát: „Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen" (Ef 5,27). Az Apostol szerint: „Isten temploma szent, ti vagytok az" (1 Kor 3,17). Ezért mondjuk: Szent Egyház.

Szt. Pál apostol is súlyos hibákat és bűnöket talál már a korai Egyházban is, de meg sem fordul a fejében, hogy az Egyház megszűnt volna Egyháznak és szentnek lenni. Kiközösítést követel és nem új alapítást: „Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság fordul elő köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok közt sincs, hogy tudniillik valaki apja feleségével él. S ti még kérkedtek, ahelyett, hogy bánkódnátok, és kizárnátok magatok közül, aki effélét művel" (1 Kor 5,1).

Júdás is bemocskolta személyét és apostoli hivatalát, de az a többi apostolt nem érintette. Bűne és következményei csak reá szállottak, nem az Egyházra: „Közénk számított, a mi szolgálatunk jutott neki is részül. Gonoszsága bérén telket szerzett magának, amikor pedig lezuhant, kettérepedt és kifordultak a belei" (ApCsel 1,17).

Szt. Péter is megtagadta Jézust, de bűnbánatát elfogadta Krisztus, és az Egyház vezetője maradt, bár Jézus megkövetelte tőle a hitvallást: „Majd harmadszor is megkérdezte tőle: »Simon, János fia, szeretsz engem?« Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: »Szeretsz engem?« S így válaszolt: »Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.« Jézus ismét azt mondta: »Legeltesd juhaimat!«" (Jn 21,17).

Maga Jézus is megmondta, hogy a bűnök és a botrányok elkerülhetetlenek egy közösségben, ez azonban csak a személyre nézve jár következményekkel: “Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza őket!” (Lk 17,1).

Sokan úgy gondolják, hogy a Római Egyház már rég megromlott s csak idők kérdése, mikor omlik végleg össze. Ennek határozottan ellentmond Jézus csalhatatlan ígérete, hogy ő Egyházával marad „mindennap, a világ végezetéig" (Mt. 28, 20), s az a másik kijelentése is, hogy amíg az Egyház Szent Péter sziklatalapzatán áll, addig „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta" (Mt. 16, 18)

Sokan mondják manapság, hogy "a katolikus papok vizet prédikálnak és bort isznak. A legtöbb pap maga sem tartja meg, amit prédikál."

Tegyük fel egy pillanatra, hogy ez így van. Akkor is mi következik ebből? Legföljebb az, hogy tehát a papok is elkárhozhatnak. De sehogy sem következik, hogy most már az Isten szava, amelyet a papok Krisztus parancsolata szerint hirdetnek, nem igaz és nem kell azt komolyan venni. Tegyük fel, hogy az orvosok jókora része dohányzik s alkoholt fogyaszt, holott elméletben minden komoly orvos méregnek tartja az alkoholt is, a nikotint is. Mi következik ebből? Hogy most már ne törődjünk az egész orvostudománnyal és egészségüggyel?

Mindenki a maga lelkéért felelős; a pap is! Ha a pap nem tartja meg, amit prédikál, az az ő nagy baja lesz; ha én nem tartom meg, az nekem fog nagy bajt okozni. Okos ember nem a szerint igazodik, hogy más okosan cselekszik-e, hanem a szerint, mi a helyes és mi a kötelessége.

Dehát igaz-e, hogy a papok maguk sem hiszik vagy gyakorolják, amit hirdetnek? A papok közt csakugyan vannak téveteg, vétkes emberek. De csak nem lehet komolyan azt mondani, hogy a papok nagy része egyáltalán nem él a vallás parancsai szerint? Talán hibáz ebben vagy abban a pontban, de olyan papot nem igen találni, aki nem meggyőződésből hirdetné Krisztus igazságait. Sőt a papság túlnyomó többsége magasan az erkölcsi átlagszínvonal felett áll. A legderekabb hazafiak, leghívebb polgárok, legjótékonyabb, legistenfélőbb emberek mégis csak a katolikus papok köréből kerülnek ki. Még a legnehezebb papi kötelesség, a nőtlenség és tisztaság terén is, ha akadnak hibák és helyenkint néha nagyobb bűnök is, a túlnyomó többség mégis csodálatos hősiességgel tartja meg az Egyház felséges, de szinte emberfölötti önfegyelmezést igénylő követelményét s élete végéig híven megőrzi tisztasági fogadalmát. Aki ellenkezőt állít, az vagy tudatosan rágalmaz s egyes sajnálatos eseteket általánosít, vagy nem tudja, mit beszél s a legmagasabb erkölcsi színvonalon álló embercsoportot könnyelműen és igaztalanul vádolja.

[link]

= Pedofilbotrányok a katolikus Egyházban =

Igazán csak a vak ember nem veszi észre, hogy a nagy keresztény ünnepek, de főleg húsvét közeledtével általában megszaporodnak az egyházellenes műsorok, dokumentumfilmek és híradók. Ilyenkor persze meg lehet mutatni, hogy papok milyen álszentek, illetve hogy az Egyház előírásai mennyire életidegenek, idejétmúltak és elvakultak.

A probléma a pedofilbotrányok megítélésével általában ott van, hogy az emberek nem tudják, ki is az a vallásos ember."A szomszéd jár a templomba, de mégsem különb nálam. Ott megy áldozni minden vasárnap, aztán közben meg milyen egy fráter!" - halljuk ugye az egyszeri ember érvelését az Egyház és vallás ellen, vagyis azt, hogy neki miért nem kell jobbnak lennie. Egyrészt nevetséges, hogy a jóságomat-rosszaságomat, vagyis életvitelemet a másiktól teszem függővé (bár ez minden emberre jellemző, legalább gyermekkorban), másrészt pedig teljesen téves érvelés. Aki ilyet mond, az azt hiszi, hogy aki gyakorolja vallását, már rögtön tökéletes is, illetve hogy annak kéne lennie.Ez egyáltalán nincs így. A lelki harc, a szenvedélyeink, indulataink, rossz szokásaink legyőzése nem megy egyik napról a másikra. Katolikusnak lenni annyit tesz: kimondani az igent arra az eszményképre, amilyennek minket Isten látni szeretne, vagyis elsődleges célunknak megtenni a mennybe jutást, az Úr szeretetét, ergo azt, hogy igyekszünk szentek lenni a Földön. Ezért hát nem lesz valaki rögtön tökéletes attól, hogy katolikus, így katolikus emberek is követhetnek el bűnöket, igen, még ilyen mocskosakat is. Ezért nem lesz az Egyház egésze rossz attól, hogy egyes tagjai rosszak. Hiszen attól, hogy van a családomban, munkahelyemen, nemzetemben rossz ember, ettől még nem lesz az egész család, az egész munkahely, az egész nemzet rossz és elvetendő.

Egyet a kérdés tárgyalása elején tudnunk kell: erősebbek vagyunk szokásainknál, ösztöneinknél, indulatainknál, vágyainknál. Az ember pont attól ember, mert felül tud ezeken emelkedni, ha akar. Az állat állat - ha éhes, eszik; ha szomjas, iszik; ha fél, harap; hogyha pedig a szaporodás ösztöne éled fel benne, hát szaporodik. Az ember pont azzal lesz szabaddá és emberré, a szó nemes értelmében, hogy ezeknek az alapvető ösztönöknek és kívánalmaknak parancsolni tud. Aki ezt nem hiszi el, az nézze csak meg azokat, akik éhségsztrájkot folytatnak. Ők egy felsőbb cél érdekében még az életösztönüket is ki tudják iktatni a táplálkozás ösztönén felül. Akkor hát a nemi ösztönt miért ne lehetne kiiktatni vagy visszaszorítani?

A cölibátus és a tisztaság az oltárig-eszméje ezen alapul. Azon, hogy egy felsőbb cél érdekében, egész életünkben vagy időlegesen kiiktatjuk a nemiséget az életünkből. A mai mocskos világ persze ezt nem tudja elképzelni. De miért is tudná? Egyszerűen NEM ENGEDI MEG AZ EMBERNEK, hogy ne gondoljon a szexualításra. Nincs meg tv műsor erotika nélkül (leszámítva talán a szentmise-közvetítést az m1-en meg a halacskákat műsorkezdés előtt a Duna tv-n...). Meztelen nők itt, meztelen nők ott, sikamlós poénok, kibeszélő show-k, vad jelenetek 12-es karikával. De nem kell a tv-t nézni, elég, ha az utcán megyünk. A nők már olyan szinten kiteregetik bájaikat, hogy azt már nem lehet reakció nélkül hagyni - bár az biztos, hogy ennek köszönhetően már sokkal többet kell mutatni ahhoz, hogy egy nő vonzó legyen. Elmúltak azok az idők, mikor a boka kivillanása félőrültté tette az urakat. (Milyen buta is a nő.)

Az ilyen körülmények sem könnyítik meg tehát azon személyek életét, akik tisztaságban kívánnak élni, de a többségét ki lehet iktatni. Önmegtartóztatás, önfegyelem - mindez segít. Persze a mai ember, azok, akik a cölibátust és a tisztaságot az oltárig lehetetlennek tartják, MEG SEM PRÓBÁLTÁK ezt gyakorolni. Mit kritizálnak hát? Aki ezen az úton jár, az egy idő után már kisujjból elhárítja a kísértéseket. Ki lehet próbálni, mondjuk a csokoládéval, aki nem hiszi. Az ember megkívánja a csokoládét. Úgy érzi, majd meghal, ha nem lehet az övé. Aztán elfoglalja magát mással, eltereli róla a gondolatait, és visszarendeződik a lelkivilága a nyugodt állapotba. És minél tovább csinálja ezt a gyakorlatot, annál könnyebben elhárítja a csoki iránti vágyakozást, annál tompább, annál könnyebben elűzhető lesz. Ez ugyanígy működik bármilyen esetben, így a nemiség terén is.

A pedofília bűnébe eső papok sajnos nem tudták legyőzni a vágyaikat. Ők duplán terheltek, hiszen betegek is pszichésen és/vagy lelkileg, hiszen pedofilok. Az ilyen embernek mindjobban kell gyakorolni az önmegtagadást és az aszkézist, hogy ezen vágyait legyőzze. Ezt már fentebb levezettem.

Sokak mondják azonban azt, hogy attól lesznek a papok homoszexuálisok illetőleg pedofilok, mert vágyaikat elfojtják. Az egyik: a vágyakat nem ELFOJTJÁK, hanem kiiktatják. Ez nagy különbség. Nem titkolják és palástolják, hanem igyekeznek megszüntetni. Más lép a helyébe. A másik: nem hiszem, hogy valaki képes komolyan azt gondolni, hogy mindenki, aki huzamosabb ideig szűz, homoszexuálissá illetve pedofillá válik. Ezek szerint minden apáca, pap, későn vagy sosem megházasodó ember az idő folyamán degenerált lesz nemi téren? De mikor van ez a sokáig? Hány éves kortól válik valaki homoszexuálissá illetve pedofiillá nemi élet hiányában? 20, 25, 30, 35, 40 éves kortól? Kérem, mondjanak egy évet, kedves szobabiológusok és szobapszichológusok! Aztán támasszák alá pontos kutatásokkal. Az ilyen helyzetben levő embereket a környezetemben és ismeretségi körömben pedig tessék kiiktatni, mert belerondítanának tudományos téziseikbe. Aztán kezdhetik írni a dolgozatot Árpád-házi Szent Margit szűzről és Szent Imre szűzről, hogy milyen betegek és perverzek voltak. Vagy azt nem? Ők nem válhattak degenerálttá, mert Árpád-háziak?

Számomra elképzelhetetlen az, hogy lemenjek spárgába. Nem is gyakorlom, nem is próbáltam, de látom és elismerem, hogy vannak, akik képesek rá. Sok gyakorlással ilyen, számomra lehetetlennek tűnő és jelen fizikai kondíciómban valóban lehetetlen mutatványt én is meg tudnék csinálni. Így hát az önmegtartóztatásban kételkedők is legyenek szívesek alázatosan tudomásul venni, hogy amit ők nem akarnak és nem tudnának megcsinálni, arról ne mondják azt, hogy arra más sem lenne képes, hiszen rengeteg példa van rá, hogy de igen, ez lehetséges, nagyfokú lemondással és önfegyelmezéssel.

Sancta Margarita, ora pro nobis!

"Goebbels, a nemzetiszocialista propagandaminiszter 1937-ben kampányt szervezett a katolikus egyház lejáratására. Ez volt a nácik válasza XI. Piusz “Mit brennender Sorge” kezdetű enciklikájára, amint az a német katonai kémelhárítás főnöke, Wilhelm Canaris által XII. Piuszhoz eljuttatott dokumentumokból kiderül.

”Nap mint nap újabb és újabb szexuális bűncselekmények kerülnek elő, amelyeket nagyszámú katolikus pap követett el. Sajnos nem csak egyedi esetekről van szó, hanem egy olyan ilyesztő méretű kollektív morális krízisről, amilyet az emberiség a történelme során még nem tapasztalt. Sok pap és szerzetes már beismerte tetteit. Esetek ezrei kerültek a bíróságok elé, de ez bizonyára csak töredéke a teljes valóságnak, mivel sok elkövetőt elrejt és védelmez a hierarchia.”

Ez a New York Times vezércikke lenne 2010-ből? Nem. A szöveg Joseph Goebbels (1897-1945), a Harmadik Birodalom propagandaminisztere 1937 május 28-i beszédéből származik. Ez a nemzetközileg is ismertté vált beszéd annak a kampánynak csúcspontját jelentette, amelyet a nemzetiszocialista rezsim a katolikus egyház lejáratására szervezett, mondván, hogy az egyház sok pedofil papnak ad helyet és menedéket.

1937-ben 276 szerzetest és és 49 egyházmegyeés papot tartóztattak le. A letartóztatások valamennyi német egyházmegyeét érintették, hogy olyan hosszú ideig szerepeljenek botrányok az újságok címlapjain, amig csak lehet.

XI. Piusz (1857-1939) 1937 március 10-én Mit brennender Sorge kezdetű enciklikájával elítélte a náci ideológiát. Ugyanezen hónap végén indított a Goebbels vezette náci propagandaminisztérium egy kampányt a katolikus papoknak tulajdonított szexuális visszaélések témájában. Hogy hogyan tervezték meg és hogyan vitték végig ezt a kampányt, ez ismeretes a történészek előtt. Mindez egy kémregénybe illő történetnek köszönhető.

1937-ben Wilhelm Canaris tengernagy volt a német katonai kémelhárítás főnöke. Ez a férfi egyre inkább náci-ellenessé vált, amely odáig vezetett, hogy ő szervezte meg a Hitler elleni 1944-es sikertelen merényletet, amiért 1945-ben felakasztották. Canaris helytelenítette Goebbels egyházellenes intrikáit és egy Josef Müller (1878-1979) nevű katolikus ügyvéd révén egy sor erről a témáról szóló szupertitkos iratot juttatott el Rómába.

Müller több alkalommal vitt titkos dokumentumokat Rómába XII. Piuszhoz (1876-1958), aki ezeket néhány jezsuitára bízta, hogy tanulmányozzák át őket. (Müllert végül letartóztatták és a Dachau-i koncentrációs táborba került. Ezt túlélve a háború után bajor igazságügyi miniszter lett.)

A vatikáni államtitkár Walter Mariaux (1894-1963) német jezsuitát bízta meg a dokumentumok vizsgálatával. Mariaux a ”Pauluskreis” nevű német náciellenes szervezet alapítója volt, akit később biztonsági okból Braziliába és Argentínába küldtek mint misszionáriust. Ott egy Mária kongregáció vezetőjeként nagy hatással volt egy egész katolikus generációra, ezek között volt többek között a neves brazil filozófus Plinio Correa de Oliveira (1908-1995), aki Mariaux Sao Paolo-i csoportjának volt tagja. Mariaux 1940-ben két kötetben publikálta a katolikusok nácik álatali üldözésének dokumentumait (Londonban angolul és Argentinában spanyolul, ”Testis Fidelis” álnéven). Az összesen több mint 700 oldalnyi dokumentum és kommentár világszerte nagy visszhangot keltett.

A ”morális pánik” kifejezést a szociológusok az 1970-es évek óta használják. Azt a jelenséget írják le vele, amikor mesterséges úton hoznak létre társadalmi méretű felháborodást azáltal, hogy valós tényeket felnagyítanak, valós esetszámokat eltúloznak a ”statisztikai folklór” és olyan ”felfedezések” révén, ahol régi ismert eseteket újként mutatnak be. Valós esetek vannak, de szisztematikus ”felturbózás” zajlik, hogy úgy tűnjön, mintha sokkal több eset lenne, mint amennyi a valóságban előfordult.

Anélkül, hogy ismerhette volna a mai szociológia eredményeit, 1937-ben Goebbels olyan választ adott a Mit brenneder Sorge enciklikára, amely szociológiai típusesete annak, hogyan kell morális pánikot kelteni.

Mint általában a morális pánik esetében, a tények nem teljesen légbőlkapottak. Már az enciklika megjelenése előtt jelentettek Németországból néhány kiskorúakkal szembeni visszélést. Maga Mariaux is vétkesnek tartott egy szerzetest Bad Reichenall-ból, csakúgy mint egy laikus tanárt, egy kertészt és egy pedellust. El is ítélték őket már 1936-ban. A bajor oktatási minisztérium ezután teljesen aránytalan intézkedésként négy szerzetesrendet kitiltott az oktatásból megfelelve a kormány cáljainak, amely a katolikus iskolák létalapjait kívánta felszámolni. Mariaux még egy esetben hagyta nyitva a bűnösség lehetőségét. Ebben az esetben, amely a rajnavidéki Waldbreitbachban történt, ferencesek voltak érintettek. Későbbi történészek azonban nem tartják kizártnak, hogy itt is a nácik hamis vádjairól volt szó.

Ez a néhány, de valós ügy kemény reakciót váltott ki a német püspökökből. 1936 június 2-án Münster püspöke Boldog Clemens August von Galen (1878-1946) - aki a náciellenes katolikus ellenállás egyik vezetője volt és akit XVI. Benedek 2005-ben avatott boldoggá – valamennyi vasárnapi szentmisén felolvastatott egy nyilatkozatot, amelyben kifejezte ”fájdalmát és sajnálkozását” ezek felett az ”utálatra méltó bűnök” felett, amelyek ”szent egyházunkat szégyenbe borítják”. 1936 augusztus 20-án, a Waldbreitbachban történtek után a német püspökök közös pásztorlevelet adtak ki, amelyben ”súlyosan elítélték” a felelősöket és hangsúlyozták, hogy az egyház együttműködik az állami bíróságokkal.

1936 végén úgy tűnt, hogy a német püspökök megoldották a problémát azokkal a szigorú intézkedésekkel, amelyeket e néhány (részben egyébkén nem egyértelmű) eset után hoztak. A püspökök azért finoman utaltak rá, hogy az állami iskolákban, sőt magában a rezsim ifjúsági szervezetében, a ”Hitlerjugend”-ben is, sokkal magasabb volt azon szexuális visszaélések száma, amelyek elmarasztaló bírói ítélethez vezettek, mint amennyit a katolikus papság körében találtak.

XI. Piusz nácizmust elítélő enciklikája vezetett az 1937-es nagy kampányhoz. Mariaux bebizonyította ezt könyvében, ahol ismerteti azokat a nagyon részletes utasításokat, amelyeket Goebbels alig néhány nappal az enciklika megjelenése után adott a Gestapo, Harmadik Birodalom politikai rendőrsége és főleg az újságírók számára. Ebben felszólította őket, hogy újra foglalkozzanak az 1936-os esetekkel és más még régebbi ügyekkel valamint, hogy folyamatosan tartsák a felszínen ezeket az ügyeket a közvélemény előtt. Goebbels a Gestaponak parancsba adta, hogy találjanak tanúkat, akik hajlandók papok ellen feljelentést tenni, továbbá, hogy ezeket azonnali letartóztatással kell fenyegetni, ha nem működnének együtt még akkor is, ha csak gyerekek.

A német közmondás, hogy ”egy bíró van Berlinben”, azt jelenti, hogy az ember hisz a bíróságok aktuális kormányoktól való függetlenségében, bizonyos határok között még igaz volt ez időtájt. Az enciklika után letartóztatott 325 pap és szerzetes közül csak 21-et ítéltek el. Csaknem bizonyos, hogy közöttük is volt néhány ártatlanul elítélt. Csaknem valamennyit koncentrációs táborba küldték, ahol sokuk meg is halt.

Azok az erőfeszítések azonban, amelyekkel a katolikus egyházat a nemzetközi közvélemény előtt le akarták járatni erkölcstelenség és a papok közötti pedofilia vádjaival mégsem nem jártak sikerrel.

Canaris és barátai bátorságának valamint a jezsuita detektiv Mariaux kitartásának köszönhetően az igazság már a háború évei alatt kiderült. Goebbels rosszindulatú akciója ugyanis még nagyobb felháborodást okozott és a bombának szánt pedofil papok ügye, valódjában a náci propagandisták kezében robbant fel."

[link]

[link]

Kérlek, hallgasd meg a következő rádióadást: [link] Pedofil papok - romlott Egyház és degenerált gyakorlat?

Az utóbbi időben a liberális média a pedofília vádját vette elő bűvös kalapjából, hogy az Egyházat lejárassa - e vádaskodás pedig még a Szentatyáig is elért. A mai adásban a vádakra reagáltunk, de szóba került többek közt a pápaság intézménye, a pápák és papok erkölcsiségének kérdése, és kitértünk a cölibátus valamint a házasság előtti tisztaság témakörére is.

A pedofil tettek elkövetőinek 99,7 százaléka nem egyházi személy

2010. április 30. 16:05

A kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélések tettese csupán az esetek 0,3%-ában keresendő az egyház berkein belül – állítja Reinhard Haller törvényszéki pszichiáter, aki az ORF-nek adott interjúban beszélt erről.

A legtöbb ilyen eset családban vagy zárt rendszerekben fordul elő, például egyesületekben. „De erre a tényre a mai helyzetben csak kevesen figyelnek" – fogalmazott. A pszichiáter szerint azt a távlati célt kellene kitűzni, hogy minden ilyen esetre fény derüljön, ne csupán az egy speciális csoporton belül történtek kerüljenek reflektorfénybe.

Egyszerre kell védelmezni az áldozatok érdekeit és megtalálni annak módjait, hogyan lehet kiemelni a tetteseket vagy a potenciális tetteseket a katolikus egyházban zajló gyermek- és ifjúsági munkából.

Érdemes megemlíteni, hogy a számokat illetően a pszichiáter véleményét igazolják az Élet és Irodalom adatai is, amelyek szerint a német pedofilügyek egy százaléka sem köthető a katolikus egyházhoz.

Nem kívántam hozzászólni, mivel nagyjából tudható, hogy a háttérben milyen lobbik és magyarázkodások zajlanak állandóan ebben a botrányos témában, de mivel volt egy-két olyan hozzászólás, ahol szinte már egyházüldözésről beszéltek, ezért gondoltam, hogy még mielőtt számos előttem véleményező kimosdatná a szerecseneket, én is hozzáfűznék egy-két megjegyzést.

Tehát, véleményem szerint a kérdés jogos és nagyon korrektül lett megfogalmazva.

Ez a téma, valószínűleg mind addig kérdés is marad, amíg nem lesz elmozdulás az említett egyházon belüli pedofilbotrányok kivizsgálásának ügyében.

Az ügyek tisztázását nehezíti, hogy a papok, egyrészt ugyan olyan emberek, mint mi, más részt, többek is az átlag embernél, ezért papi státuszukból adódóan egy mitikus tisztelet övezi őket.

Magyarul: Ha pedofilia bűnében vétkezik egy pap, (és kiderül) akkor az esetek többségében a magyarázat az, hogy ő is csak ember.

Ha számon akarják kérni ugyan ezért a bűnért, akkor már nem csak ember, hanem több annál és érthetetlen módon a Római Katolikus Egyház, minden igyekezetével azon van, hogy belső ügyeként kezelje az ilyen helyzeteket

Véleményem szerint - Radnóti után szabadon – bűnösök közt cinkos, aki néma, vagyis a Katolikus egyházban – némi szarkasztikus megjegyzéssel - lehet, hogy csak egy-két pedofil lézeng (bár erről nem vagyok meggyőződve) de az esetekről az egyház vezetése annak ellenére, hogy tudomása van – hallgat, mint Sziléziai Kis Szent Teréz 2 mázsás szobra a templomi oltár mellett.

Továbbá, én nem aggódnék azon, hogy a hívek megrettennének, hogyha kiderülne több papról, hogy pedofiliában utaznak.

Ezzel a szánalmas és álszent marketinggel, általában azokat az istenfélő, kellően megfélemlített és teológiailag tudatlan hívő szülőket győzködik, akiknek a gyermekét éveken át molesztálta, egy romlott elméjű, unatkozó plébános. (még mielőtt valaki fölháborodna, hogy milyen súlyosan meg lett gyanúsítva egy ártatlan jóravaló Isten szolgája, szeretném elmondani, hogy amit leírtam egy valós történet a sok közül és még egy apró adalék az említett történethez: az epizód főhőse, a mai napig praktizál és az áldozata, pedig a mai napig orvosi kezelésre szorul)

A megoldás véleményem szerint az lehetne, hogyha egyrészt a hívek fölbátorodnának és nem félve a kiátkozás intézményének a következményeitől, szembesítenék az elöljáróikat a tetteikkel és a következményeikkel.

Másrészt, ha a hatóságok, nem engednék meg, hogy az egyház belső ügyeként kezelje a pedofilia vádját és gusztustalan maszatolásban kenje el a történeteket, hanem ugyan úgy járnának el, mint bármely más ember esetében, akkor biztosan elkezdődhetne egy változás.

De valószínűleg, még néhány egyházi pedofilbotrány lezajlik a nagyvilágban, mire a változás szele ideérne Magyarországra.

Azt gondolom, hogy amikor ez megtörténik a bulvármédia, ami eddig sem küszködött témaszegénységben döbbenten fog lesápadni, mikor a Római Katolikus Egyház, szőnyeg alá söpört ügyeit az utcára fújja a szél és mindenki számára láthatóvá és hallhatóvá vállnak.

Úgy vélem, hogy a pedofil papoknak, előbb-utóbb szembesülniük kell azzal, hogy Isten előtt, a hatóságok, vagyis a törvény előtt, emberek véleménye és gyalázata előtt kell megállniuk.

Teljes mértékben egyet tudok érteni az előttem szólóval.

Véleményem szerint sem olyan bonyolult ez a történet, csak a klérus bonyolítja a saját maga tehetetlenségével.

Azt nem értem, hogy azok, akik lelkesen védelmezik egyházukat és a Római Katolikus Egyház némely pedofil szolgáját, miért nem tesznek építő javaslatokat a szóban forgó bűn kiszorítására és a sértettek rehabilitálására vonatkozóan.

Ha ezek az emberek, csak fél gőzzel annyit fáradoznának a pedofilia fölszámolásán, mint a papjaik kifehérítésén – biztosan sokkal jobb lenne a helyzet.

Véleményem szerint, létre kellene hozni olyan anonim vonalakat, ahová az áldozatok bejelentést vagy észrevételt tehetnének, valamint olyan helyszínt, fórumot kellene biztosítani számukra, ahol szakemberek, egyházi képviselők (akik erkölcsileg fedhetetlenek) és a hatóságok, közösen értékelnék és vizsgálnák ki ezeket az eseteket.

Ha létezik ilyen, akkor elnézést kérek, hogy okoskodtam, de ha nem, akkor fölteszem a kérdést – hogy lehet az és miért, hogy még nem hoztak létre ilyen rehabilitációs központokat?

Római Katolikus Egyházvédők! Várom a válaszokat!!!

Miért nem büntetik a magyar törvények a pedofíliát? (és ne gyertek semmilyen magyarázattal, mert arra a max 8 évre nem lehet elfogadható magyarázatot adni, nem is mellesleg legtöbb esetben pénzbüntetés)

Miért írhatott Franciország minisztere könyvet arról, hogy miket művelt Thaiföldön kisfiúkkal? Egyáltalán hogyan lehet kultúrális miniszter? A papokat legalább áthelyezik és eltussolják az ügyeiket. Mitterand büszkén, könyvben vállalja eféle perverzióját.

Miért merülhet fel, hogy egy pedofil bűncselekményekkel gyanúsított férfi menedékjogot kapjon hazánktól, mert az USA-ban büntetik pedofíliát, nálunk meg nem kapott volna semmit.

És lenne még kérdésem, de megelégszek azzal, ha a katolikus egyházat támadók erre válaszolnak. Mert sokkal több világi pedofil van, mint pap. És sokkal fontosabb lenne, őket megállítani.