A keresztény vallás miért szorgalmazza?

40-es kommentelő: Békesség neked!

Elnézést, ha írok neked. Nem velem beszéltél, de a téma aktualitása megkívánja, hogy a számos Istent káromló vallási félreértelmezés legyen igaz mederbe terelve.

Kérlek téged is, ne bántsd te sem az embertársaidat. Saját tapasztalatból írom, hogy megértelek, átérzem a dühödet, magam is tudnék cirádásan írni, fogalmazni, amennyire sokszor dühít, ahogyan kiforgatják Isten Szavát vagy ahogyan beszélnek a másikkal. De Krisztus a szelídségre és az alázatra hív el személyesen, nem az agresszióra meg a verbális, egyéb inzultusokra. El vannak tévelyedve a vallásos hívők, nagyon is, ez igaz. De ezt így is ki lehet fejezni, felesleges a vita, a másik megalázása. Ha veszekedést generáltok, azzal mindkét fél elbukik, sosem ér véget, de a cél nem ez volna, hanem az, hogy aki eltévelyedett, azt szükséges kihozni a sötétségből. De ilyen stílussal csak még inkább botladozik majd. Elsősorban nem ők tehetnek minderről. Áldozatok, mint valahol, és mindannyian azok vagyunk, és azok is maradunk, amíg nem ismertük meg az Igazságot. Persze a döntést ők hozták meg, hogy miben hisznek, de el vannak tévelyedve borzasztó módon, és az Igazságot hazugságnak hiszik és fordítva. A "kígyó" dörzsöli a tenyerét.

Mint annyi minden, ezt is teljesen kiforgatták a vallásban. Valóban őrületnek tűnik, főleg egy nem vallásos, mondhatni profán szóval kívülálló számára, hogy a egy emberkéz emelte épületben, egyházi összejövetelkor amolyan okkult rítus során a hívők ostyát esznek meg bort isznak. Elképesztő és maximálisan átérzem azt, mit érezhet ilyenkor sok tagadó vagy a kereszténységgel nem szimpatizáló ember. És ezek azok a dolgok, amik miatt Istent annyian megvetik, mert aki ezekre ránéz, egy laikus, az ezt taszítja, és ez nagyon fájó az ember lelkének. Az egésznek olyan színezete van, mint egy hatalmas pogány szeánsznak, de nem is csoda, mivel a keresztény vallás erősen merít számos letűnt civilizáció istentelen és okkult hagyományiból.

Krisztus, az egy igaz Megváltó (nem arról teszek bizonyságot, akit a vallás belőle kreált, aki egy kereszten szenved, megnyerő karizmájú, mindenkit szeret és varázsolgat, mert őt nem ismerem) sosem azt kérte, hogy anyagi síkra vetített áldozatokat hozzunk érte, meg különböző rítusokat hajtsunk végre. Ő szimbólumokban, példázatokban szólt, de csak nagyon kevesen érthetik ezeket, azok, akiknek ő azt kijelenti. Így a legtöbbeknek ezekről fogalma sincsen, noha azt hiszik, hogy ismerik őt meg ismerik az Igazságot, mert felemelkedetten vallják, hogy ők bizony hívők, van vallásuk és pontosan ez a magabiztosság taszító és az a fajta lenézés, ahogyan megvetik sokan azt, aki nem hisz Istenben vagy másként jelent ki dolgokat, mint ahogyan ők azt betanulták. Érdemes ezen a site-on is megnézni, miként szólnak az állítólagos keresztény hívek a másikhoz, milyen stílusban. Ebben nincsen krisztusi alázat, sem szelídség, ima a kivételekért. Dehát amilyen a fa, olyan a gyümölcs.

Krisztus azt kérte az utolsó vacsorán, ami szintén egy szimbólum - a meghitt pillanat, amikor ő a gyermeki lélekkel beszélget lélekben, az a vacsora -, hogy együk az ő testét, azaz cselekedjünk az Igazságban. Szimbolikusan kenyérhez hasonlította, az ő teste a mennyei manna, ami eltelít. Arra kért, hogy cselekedjük azt, amit ő is, azaz törjük meg egymás között a kenyeret, azaz cselekedjünk szorgalmasan, munkálkodjunk a másik lelkéért. A bor pedig a lelkiség szimbóluma. Isten Igéje a víz, a lelkület minősége pedig a bor. Amikor az Ige, az Evangélium, az Igazság találkozik a krisztusi lelkülettel, akkor az megnemesedik, és ebből lesz a bor. A vérét inni annyit tesz, hogy olyanná válni lélekben, mint ő. Ennyi, minden más csak babona és kuruzslás. Annyi volna a hívők dolga is, hogy ezt teszik, munkálkodnak, az ő lelkületével, ingyen, alázatosan, szerényen, nem a világtól kolostorba vonulva, nem az online médiában dicsekedve "tetszikekért" meg pénzért. Elmondja Krisztus, hogy az Atya és ő csak azokat szereti, akik ezt teszik, akik szembesülnek a gyarlóságokkal, amik a szívükben meggyökeredzett, akik állva maradnak a megaláztatások kereszttüzében. Őket szereti az Isten, ők szimbolikusan az angyalok, Isten gyermekei. De ameddig a hívő bemegy egy misére, és ott megeszik egy ostyát és iszik pár kortyot, addig nem szabad mást várni. Elhitették velük, hogy ennyi elegendő, persze, hogy ezt teszik és nekik is elég ennyi. Vajon mennyien munkálkodnak a fenti módon? Mennyi hívő, keresztény cselekszi ezt naponta? Ezért babonaság a vallás, ami elvezet Istentől, és ezt nem értik meg annyian, mert hályogos a szemük. Semmit nem ér, ha unottan, egy héten kétszer valaki betér a templomba, mond két Miatyánkot, meggyón egy embernek!, amikor ott van erre Krisztus, keresztet vet aztán hazamegy, és éli az életét a világi lelkületével. Ez a képmutatás és Isten megalázása, ima a kivételekért, de ezt látom, ez történik, és átérzem, ha ezt téged is taszít, mert engem is, nagyon. De akkor is Isten nem arra hívott el, hogy bántsam a tévelygőket, hanem hogy segítsem szelíden, alázattal. Ne bántsd őket te sem, sokkal nagyobb szükségük van Isten kegyelmére, mintsem azt hinnék, mert a legtöbben, és nem csak ők olyan messze vannak Tőle, hogy fájdalmas. Mert ameddig nem személyes Istenhit van, hanem emberhit, addig ez nem fog változni. Elnézést, ha bántót írtam volna, de szükségesek a szembesítő sorok, mivel a lélek épsége a tét, ez nem játék!

A Szent Lélek adjon a kegyelméből gazdagon!

Üdv.

42-es kommentelő: Békesség neked!

És köszönöm az emberi hangvételű választ. Kérlek téged is, hogy ezt a szót, kifejezést ne használjátok ennyit, hogy bűn. Tudatlanság van, gyarlóság, vétség, nem bűn. Ez egy vallási babonás, dogmatikus elnevezés, ami csak feszültséget okoz. Bűn az, amikor valaki szándékosan árulja el Istent, így csapva be az embertársait. De az emberek zöme nem ilyen, hanem nem éli az Igazságot, tudatlanok.

Igen, de feloldozást csak akkor tud adni a Szent Lélek, Krisztus, ha valaki azt tőle személyesen, alázatos és szelíd gyermek módjára kéri. Ahhoz nem elég az, hogy elmegyek egy misére, és ott végrehajtom ezt a szeánszt. Ez semmi, hasztalan, ráadásul, időrabló és tékozló. A legtöbben megelégszenek ezzel a szertartással. Ez nem így működik. Ezért egy pogány rítusra hajaz az egész. Ráadásul kenyérről szól Krisztus, nem ostyáról, pláne nem egy olyanról, amit egy állítólagos egyházi személy ad a hívőnek. Ő Istenhez vezet el, személyes kötelékre hív Vele, nem pedig emberekhez küld üdvössé miatt. Igen, pontosan, a vallásban ez egy szertartás, ahogyan írod, látod? Ezt a kifejezést használod te is. De a lelki szinten ez egy meghitt pillanat, nem pedig egy világi szeánsz. Ez a pillanat nem külsőleg megy végbe, és ehhez nem szükséges az, hogy ezt külsőleg erősítsük. Ez a lélekben játszódik le, és ott senki más sincsen, csakis Isten és a lélek.

Igen, látod ezt is írod, te magad, hogy esztek és isztok. De vajon ha hazamész, a nap többi pillanatában cselekszel te is? Szimbolikus értelemben fogyasztod Krisztus testét, megtöröd a kenyeret az embertársaiddal, kimondod nekik az Igazságot? És betöltekezel az ő lelkiségével, iszod ilyen értelemben a vérét? Vagy megmarad mindez a templom falai között? Mert ha ez utóbbi, akkor ennek így semmi értelme sincsen.

Azzal tisztában vagy te is, amikor keresztet vetsz, mit is cselekszel valójában? Azt éled-e lélekből, hogy a megkeresztelés folyamata mi is, és mi történik akkor, amikor a homlokodra a pap keresztet vet. Tudod ezeknek a dolgoknak a mély jelentését? Olvass utána bátran, főleg angolul (írd be például ezt a keresőbe, hogy cross is a pagan symbol, vagy baptism is a pagan rite), és ne is higgy nekem kérlek, hanem engedd, hogy mindezeket Isten benned kijelentse.

A Szent Lélek adjon a szemedre is gyógyírt, hogy megnyíljanak és láss!

Üdv.

Kedves egypipás!

Legalább egy igaz kritikát legyél szíves írni! Ha szerinted a katolikus hit ALAPSZINTŰ ismerete is ördögtől való, akkor milyen jogon akarod bírálni, hiszen magad annyit tudsz róla, mint a kvantummechanikáról.

Békesség neked, 37, 41 és 43!

Hogy érzed? Ezekért a 0%-os válaszokért nem volt kár ennyi tintát elpazarolnod?

43-as A templomot a hivő szenteli meg. A papi feloldozás Krisztussal az evangéliummal harmonikusan történik. Krisztus elküldi tanítványait hogy gyógyítsanak az ő nevêben. Tehát krisztusiakká avatta, krisztusiakká váltak ezért tudtak gyógyítani és csodát tenni.

A pap is törekszik arra hogy krisztusivá váljon. Amit tesz Krisztus nevében teszi.

Nem csak te kéred a Szentlelket, hanem uram bocsánat a pap is kéri a Szentlelket a feloldozás előtt neked, nekem.

Valóban nem értesz hozzá, és lenézed a templomi, és papi munkát. Hát nem. Rosszul gondolod. A pap ember ugyan, de Krisztus szolgája. És mit mond Krisztus?, azt ha első akarsz lenni, szolgáld ki a többit.

Ne nézd le embertársad munkáját, mégha az pap.

Üdv néked is.

43-as kommentelő: Békesség neked!

Kiérződik a válaszodból, hogy miért is érintettek meg így, ami írva lett. Az, hogy magadra veszed a sorokat, az csak azért lehet, mert akkor neked szólt. A templom egy szimbolikus hely, ami ott él a gyermeki lélekben. A papi hivatásnak és egyéb egyházi tekintélyelvűségnek az Ószövetség ágyazott meg. Krisztus sosem beszélt sem egyházi hierarchiáról, sem vallásról, sem templomról sem egyéb dologról. Az, hogy bizonyos passzusok hogyan lettek értelmezve, az egy másik dolog. Lélekről beszélt, és azt, aki Istenbe hisz, azt magán keresztül Istenhez vezette el és vezeti is.

Az Evangélium az a vallásnak a Biblia, de Istennek az Igazság, amit a lélekbe pecsétel. Ezt szükséges különválasztani. Az előbbi emberek által írt könyv, bizonyság-csokor, míg az utóbbit csak az kapja meg, akinek egyrészt Isten adja, hiszen annak ad, akinek akar, másrészt aki lélekben gyermek és azt Tőle kéri, személyesen! Nem mások által.

Mindenkit elküld, akit Isten vonzz magához, és aki válaszol a hívására. Nem csak a tanítványait, az apostolokat, hanem mindenkit. Az Igazságban nincs hierarchia, hogy csak a próféták Isten kiválasztottjai, meg az apostolok, meg az angyalok meg a vallási tekintélyek. Ez babona meg dogma. Egy piciny gyermek a legdicsőbb világolója Istennek, de akit elhívott, aki cselekszi az Akaratát, az is a tanítványa, sőt: barátja. De így nem nagyon hivatkoztok rá, csak a hűvös zsargonokkal. Igen, elküldte a tanítványokat, de az a lélek még nem válik krisztusivá. Az egy szüntelen munka, amíg valaki él. Olyan pedig, hogy csoda nem létezik, ez nem ezotéria meg kuruzslás. Az a csoda, amire sokan vágynak, amit sokan hisznek, halottak feltámasztása, a víz borrá változtatása az mese. Ezek mind szimbolikus történetek. Biztosan képes lett volna rá, de miért tette volna? A sátán a megtévesztő, a varázsló. A gyógyítás, a csoda nem ezt takarja. Hanem te is tudod, hogy mit? Azt, amit az emberek zöme elkövet, mert haragos a szíve és nem képes megbocsájtani. A csoda többek között az, amikor valaki hallja az Igazságot, és abba beleütközik, akkor Isten elé viszi a hallottakat, tapasztaltakat, és szelíden, alázattal fogadja. Ez a csoda. De a legtöbben itt buknak el, mert vádaskodnak, ítélkeznek, megaláznak, cinikuskodnak. Az volna a csoda, ha nem így tennének, de a fa, meg a gyümölcse. Vagy az is csoda volna, ha valaki, aki hallja az Igazságot, aki nem azt kapja, amit akar, ezért gyermeki módon, bosszúból nem pontozná le a másikat, aki Isten kegyelméből neki tükröt állított. Ez is csoda. Ez a csoda csak alig lehet látni. Mert így, hogy az emberek zöme azt veszi a gyomrába, ami neki jólesik, az képmutatás. Ne feledd el te sem kérlek, Krisztusról sem tudták a legtöbben, ki is ő, ezért tették vele azt, amit. Kinevették, őrültnek bélyegezték, gyalázták, megverték. Ahogyan akkor, úgy ma meg főleg nem ismerjük őt fel, és egy másik embert sem, aki belőle szól.

Mint ahogyan az egyház is Isten nevében cselekedte meg azt a megannyi középkori rémtettét és pogány üldözését, csak hogy erőszakosan térítsék a saját akaratukat. Sokaknak fogalmuk sincsen róla, mit tesznek, kihez imádkoznak, mi van a szívükben, stb. A kígyó ott tekergőzik, de nem vesszük észre, csak amikor már kisajtolt belőlünk mindent.

Senki sem mondta, hogy más nem kéri, de nem mindegy, kitől kérsz és hogyan. Nem elég mondani, hogy Szent Lélek. Az igaz ima az, ha valaki Istenben gyermek, és így él. Az az ember imában van szüntelen, ott nem kell kérni már, mert adatik. Nem a száj jár és felesel, hanem a szív alázattal cselekszik.

Nem értek a valláshoz, magam nem is, és nem is szándékozom, mert aki ért mindenhez, az Isten. Isten dolgaihoz szándékozom érteni. Viszont azt élem, amit nekem rendszeresen kinyilatkoztat, és ezt bizony megkapják mások is, még ha nagyon kevesen is, nem hiába. Noé idejében is alig találtatott igaz ember Noén és a családján kívül. Az emberek zöme már akkor is tévelygő volt, hát még ma. Nagyon kevesen vannak a választottak.

Senkit sem nézek le, hanem kijelentek. Isten ítél meg. Ezt te, ti magatok teszitek a legtöbben, bocsásd meg érte, hiszen ezen szavakat használod, és ahogyan fogalmazol, amiket mondasz, az van a szívedben is. Többször írod, hogy lenézlek, de azért használod ezt a szót ennyiszer, mert valójában pontosan belőled érzem ezt ki felém, mert nem hiszek abban, amiben te is. Az embert az írásképe is alaposan meghatározza, ahogyan a szavakat használja, az írásjeleket, stb. - árulkodó. Semmit sem gondolok, Isten cselekszik, magam közzé adom azt, amit Általa megkapok. Ennyit teszek, nem többet. Ha többet tennék, mert elbukom, gyarló vagyok még, bocsássanak meg érte.

Krisztus azt kéri, hogy Istennek szolgáljunk, csak neki, mondja is a kísértőnek a pusztában. És azt is elmondja, hogy nem mindenki megy be a Mennyek országába, aki neki azt mondja, hogy Mester. Ez nagyon kevés így, ebben a formában. Továbbá sok elsőből lesz utolsó, és azt is elmondja, hogy aki magát felemeli, az meg lesz alázva.

Magam inkább érzem azt, hogy mérges vagy rám, és haragos a szíved azért, mert vallásod van és esetlegesen pap vagy. Isten a szíveket nézi, nem a tekintélyt, a tudást, meg az információt. A pap is ember, persze, hogy az, azért vannak ezek közzé adva, hogy mások is elteljenek vele. Imádkozom azért, akik tévelygésben vannak, hogy éljen a lelkük baráti szeretettel. Ha te a sorokból azt szűrted le rólam, hogy lenézlek titeket, akkor az nagyon fáj. Ha megbántottalak volna, elnézésedet kérem.

A Szent Lélek adjon neked is a kegyelméből gazdagon!

Üdv.