Mi a véleményetek arról, ha egy nyíltan ateista eszméket hirdető személy "kulturális kereszténynek" vallja magát?

Nekem semmi.

Lehet ,hogy nem hisz istenben ill biblia tanaiban ,de pl:karácsonyt ünnepli stb.

Őszintén szólva én Hindunak vallom magamat.

De kultúrálisan keresztény vagyok én is.

Hiszen ünneplem a karácsonyt ill félig végűl is pogány is hiszen ünneplem a halloweent is.

Na mindegy.

Ha választanom kell a kereszténység vagy az iszlám között inkább kereszténység.

Na és akkor mi van?

Dawkins sosem mondta, hogy utálja a keresztényeket vagy a kereszténységet, csak annyit állít, hogy nem hisz abban amit a keresztények vallanak.

Ahogyan a legtöbb ateistánál úgy Dawkinsnál sem párosul az ateizmusa keresztény gyűlölettel.

Az meg természetesen magától értetődő, hogy Dawkins inkább keresztény kultúrában élne mint iszlámban. Ugyanúgy minden józan gondolkodású ateista, ha választhatna, hogy keresztény vagy iszlám kultúrkörben akarja élni mindennapjait, 10-10 a keresztényt választaná.

Döbbenetes?

Mitől?

Miért kell más hitével foglalkozni?

Én pld. agnosztikus vagyok, de simán lehetne kulturális kereszténynek nevezni. Ismerem a keresztény kultúrát, a Bibliát, vallom és követem a keresztény-értékeket ( talán jobban is mint a sok kirakat-keresztény), de a kereszténységre nem mint hitre, hanem mint erkölcsrendszerre tekintek.

( mandiner cikket meg nem nyitok meg.)

Ateista vagyok, de én is egy keresztény gyökerű kultúrában nőttem fel, mondhatni kulturális keresztény vagyok. A keresztény vallásból közvetlenül vagy közvetetten számos olyan elem került bele világképünkbe, értékrendünkbe, ami a vallásos hittől függetlenül is létezőek és hatnak mind a mai napig. Mikre gondolok? Nem teljes körűen, és nem fontossági sorrendben, de most hirtelen ilyenek jutnak eszembe:

- Az ünnepekre, azok tartalmára, jellegére, az ahhoz kapcsolódó szokásokra.

- Arra, hogy a hét egy adott napja pihenőnapnak van nyilvánítva, még akkor is, ha vannak, akik dolgoznak vasárnap.

- Hogy a települések megszokott központi eleme a legtöbbször egy templom.

- Hogy művészeti alkotások széles körének témája nem ritkán a keresztény valláshoz kapcsolódik.

- Maga a nyelvünk is a keresztény valláson keresztül fejlődött alakult, a kifejezéseink, szavaink lenyomatai a keresztény gyökereinknek.

- Hogy maga a Biblia és a bibliai történetek egyfajta kulturális referenciát képeznek, ismertek, hasonlatként, sőt akár példázatként használhatja őket az is, aki nem hisz Istenben.

- Az élet végének a tisztelete, a végtisztesség megadása, a halottakra való emlékezés szokásai.

- Az, hogy a jó és rossz mérlegén mérjük meg a világ jelenségeit, a rosszat kerüljük, vagy aki elköveti az sokszor bűntudatot érez, titkolja a tettét. Ahogy az is, hogy létezik megbocsátása a rossz tetteknek, hogy az igazságszolgáltatás lényege nem a bosszú, hanem a bűnös tett súlyának megértetése, rávezetés ennek jóvátételére, a jó irányba fordulásra, még ha sokszor ezt a célt nem tudja teljesíteni.

- Az emberi méltósághoz való jog.

- A közösségi szolidaritás étosza, a karitatív tevékenységek fontossága.

- Az egyéni felelősség és szuverenitás, önállóság hangsúlya.

- A „teremtett” világ iránti felelősség, a természet védelme.

- Az olyan intézmények létezésének a természetessége, mint az oktatási, egészségügyi, tudományos,művészeti intézmények.

- A családközpontúság, törekvés a konfliktusok békés rendezésére, a társadalmi igazságtalanságok, szociális különbségek kompenzálására.

- Olyan erkölcsi értékek fontosságára, mint a szeretet, jóindulat, megbocsátás, igazságosság, önzetlenség, segítőkészség, lelkiismeretesség, önvizsgálat, szerénység, alázat, vendégszeretet.

Mindezek bár levezethetőek akár a keresztény vallás létezésétől függetlenül is, de történetileg mindezek a keresztény vallás mentén öröklődtek át előző kultúrákból, a keresztény vallás mentén alakultak ki, rögzültek, lettek a világképük részei, sokszor akár alapjai is… Függetlenül attól, hogy elfogadjuk-e egy a világot teremtő, a világnak gondját viselő, transzcendens természetű, intelligens entitás létezését vagy sem.

Szóval aligha mondhatnám azt, hogy kulturális szempontból nem a keresztény kultúrához tartozom, annak ellenére, hogy nem vagyok hívő, agnosztikus sem vagyok, hanem ateista.

Ezt a kifejezést most hallottam (olvastam) először!

Nincs akkora jelentősége, hogy érdemben foglalkozzak vele.