Az embernek teremtett Isteni három részben a szellem és lélek nem azonos?

- a lelket a vér tartalmazza: mivel mutatható ki, melyik része a lélek és az miből áll?

A lélek nem mutatható ki, mert nem anyagi természetű. A vér nem tartalmazza, hanem hordozza, és ez egy ősi megfigyelésen alapul, miszerint ha a vér elhagyja a testet, a test többé nem támasztható fel. (ha csak fejbe ütnek, hasba szúrnak, megmérgeznek stb. akkor vagy meghalsz, vagy nem. Vér nélkül nincs élet. Ezért tiltják a zsidók a vérevést, ezért vágnak kóser módon állatot, hogy az állat vére ne kerüljön beléjük. ) Ez a véres dolog egyébként nem hittétel, azok veszik komolyan, akik mindent szó szerint értelmeznek a Bibliából. Nem tudjuk, mi hordozza a lelket, vagy kell-e neki hordozó.

- a feltámadáskor a lélek és test egyesül - a testem elporlad vagy ha elégetem nincs tovább - hogyan?

Ezékiel próféta könyvében van erről egy látomás. Ne felejtsd, Isten porból teremtette az embert. Porból lettél és porrá leszel. A porból ismét tud embert teremteni, ha valóban igaz az utolsó feltámadás. (nem kérek igehelyeket túlbuzgó keresztény testvéreimtől, ismerem ezeket.)

- ha a lelket közvetlenül Isten adja, hogyan kerül a testbe, mi "köti bele"?

A lelket nem köti semmi a testbe fizikailag. A lélek a testet övének ismeri el, ezért ragaszkodik hozzá. A test hordozza, mégpedig a spirituális szívben. (nem a biológiai szervben.) Egy példa: ez egód elhatárol mindenkitől, senkivel nem osztozol egy picike részén sem. Az egód az elméd szüleménye, akkor jelenik meg,amikor az elme elég fejlett ahhoz hogy kialakítsa. A lelked első perctől magáénak ismer el, de sokkal nagyobb nálad, túlnő téged és nincs más lelkektől olyan szinten elhatárolva mint az egó. Ezért van az hogy a nagy lelkek (Jézus, Szt. Ferenc,Gandhi, Buddha stb) mindig közösségi emberek voltak, szeretet prédikáltak. Ők úgy élték az egységet, ahogy az egóba zárt ember nem tudja.

- hol van a lelkem a halálom és a feltámadásom közötti időben?

Én ezt a mondatot úgy fogalmaznám meg, hogy az egóm az enyém és meghal velem. Az én lelkem azonban nem az én lelkem, hanem Istené. "Én és az Atya egyek vagyunk," mondta Jézus. "Az Atya bennem van és én tibennetek."

A lélek visszamegy ahova tartozik: a teremtőjéhez.

Freya

Olvasd el: [link]

A lelket Isten teremti a testhez, a testbe a fogantatás pillanatában. Azelőtt nem létezett.

"jelen ismereteink szerint valami vagy anyag, vagy energia - a lélek hova sorolható? Vagy van következő kategória is?" - A lélek egyik sem. Mellesleg a teológia tágabb értelmű anyagfogalommal dolgozik, mert az energia is anyag. A lélek szellemi szubsztanciájú, vagyis nem anyag.

"a léleknek miért kell visszamenni teremtőjéhez, mi a célja vele?" - Ez képes beszéd. Arról van szó, hogy a test halála és feltámadás közti közbülső állapotban is az üdvözültek élvezik az örök boldogságot Istennél.

- a lélek a testet övének ismeri: mikortól, honnan tudja, hogy az én testembe kell bekerülnie. Elfogadom, hogy az első ember porból lett, de akkor miért kell az új életet 9 hónapon keresztül hordozni és utána megszülni? Nem egyszerűbb lenn most is porból készíteni?

Az embert Isten nem "készíti", nem doktor Frankensteinről van szó :-)

A szaporodást és fejlődés így lett tervezve (így alakult ki véletlenül, kinek a pap, kinek a paplan...)Én anya vagyok, tudom, mit jelent ez, ha választhatnék porból instant gyereket, vagy kihordani, megszülni természetes úton megint, én megint az utolsót választanám.

Nem tudom, pontosan mikortól van ott a lélek, de azt már tudom, hogy a babáknak "egyénisége" van a mama hasában is. Többet, kevesebbet mozog, a születés folyamán aktívabb,kevéssé aktív, mindegyik másként szopizik, alszik első perctől kezdve.

- jelen ismereteink szerint valami vagy anyag, vagy energia - a lélek hova sorolható? Vagy van következő kategória is?

Ha Isten energia, a lélek is energia. De több is mint energia. Sokkal finomabb. A tudomány nem tudja mérni, nem tudom, az energia jó kifejezés-e rá.

- a léleknek miért kell visszamenni teremtőjéhez, mi a célja vele?

Nem tudom, nem én vagyok a lélek teremtője. De a lélek vissza is kívánkozik hozzá, ezért is vallásosak az emberek. (tisztelet a kivételnek. De főleg a múltról beszélek.) Nem csak azért mert még nem volt annyi jó magyarázat a dolgokra. Tévedés azt hinni, hogy az emberek azért találtak ki vallásokat, mert meg akarták magyarázni a természeti jelenségeket, meg a világ eredetét. Persze, ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik minden vallás egy kicsit, de a Bibliában a teremtés kérdése később nem igazán jön elő. A hívő embert elsősorban az érdekli hogyan éljen hogy közelebb kerüljön Istenhez. Mi a célja az életnek stb.

Freya

Nem, itt a szubsztanciát félreérted. Valami vagy anyag, vagy szellem. A lélek nem anyag, hanem szellem. A lélek nem az agyban lévő bioenergia.

Olvads el a lélekről ezt: Olvasd el: [link]

Kedves kérdező.

amit te léleknek gondolsz, az a tested és szellemed együttesének nevezendő a Biblia szerint...szóval a szellemed, nincsen benne a testedben...a világtudat van benne a szellemedben...nincsen matéria, nincsen anyag, amiben benne lennénk...hanem a világ mibennünk van. az amit te léleknek nevezel, én elmének vagy szellemnek...no az adja a matériát, annak segítségével jelenik meg a világegyetem, Isten(Elme) tiszta Gondolatával hozza létre a mindenséget, ezért nem is lehet mérni a gondolatokat, csupán az agyra gyakorolt hatásait...próbálj így szemlélni, és egyszerűbben megértheted a dolgot. szóval a világ mentális természetű, akárcsak álmunk idején, vagy testen kívüli élményben. :)

A szellem tehát meg nem szűnik, és azért megy vissza a teremtőjéhez, ha szabad így fogalmaznom, mert szépen együtt átveszik, hogy mik voltak a problémák az éppen leélt életben, hogy mit kell még fejlődnie az egyénnek...mert tudod az élet a fejlődésről szól, az egész élet egy nagy iskola...ja és azért megy vissza a szellem a létrehozójához, bár távolság az nincs...csupán a gondolatsorok váltakozása, hogy megpihenhessen az elménk, regenerálódjon, hogy a következő életben, ami megint lecke lesz, frissen és derűsen álljon hozzá...alváskor(nem álomban) is visszatérünk teremtőnkhöz...minden egyes nap...és pont azért, hogy pihizzünk. :)

ui.: csak hogy hangsúlyozzam ismét...amit te léleknek nevezel, az nincsen benne az anyagi testben...fordítva van a dolog. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

"A teremtőnek hogyan lehet gondolata, ha nem mérhető a mi dimenzióinkkal? "

A Teremtőnek nincs gondolata, a Teremtő maga a gondolat, egy magasabb rendű intelligencia. Ez létezésének a lényege.

"Az is lehet, hogy ha a lélek beszennyeződik ember lesz belőle?"

Szerintem ez egy nagyon érdekes filozófiai gondolat.

"Ha a lelkem újra testet ölt én már nem fogok tudni semmit sem róla?"

Én általában egyet értek LastOne.Lefttel, de ő hisz a reinkarnációban, én nem hiszek benne, bár nagyon érdekes gondolatnak tartom. Szóval nem, te, a te egód már nem fog tudni róla, mert az a lélek (szellem) akkor már nemcsak más testet, hanem más egót is épít magának. Általában véletlen szerűen, hipnózis útján szoktak az emberek -állítólag!- tudomást szerezni előző életükről. Amikor a tudatos elme kikapcsol, az egó elkábul és az Isteni Én megnyilatkozik. Ez elviekben lehetséges, de szerintem ilyenkor a kollektív tudattalan nyilvánul meg. De nem tudhatom. Én Jézusban hiszek, nem látom értelmét a reinkarnációnak, de ha mégis ez van akkor sincs baj, mert nekem erről nem is kell tudnom.

freya

kérdező. :)

Először csak szeretnék szólni, hogy ne zavarjon meg az a tévedése az embernek, hogy az agyunk hozza létre a gondolatainkat. A te gondolatod sem mérhető kedves kérdező...csak annyit látunk, hogy az agy munkálódik...a Teremtő Gondolata sem mérhető, ami egyébként önmaga, ahogyan Freya is levezeti és János evangéliuma, ahol Igeként szerepel Isten Gondolata...de látjuk hogy az univerzum munkálódik.

A lélek nem szennyeződik be...a lélek tudatlan és tanul...hogy a Freya által emlegetett egótól szabaduljon meg, mert azzal azonosítja magát jelen pillanat az ember...az egó tulajdonképpen a tanulólecke, ami segítségével felismerhetjük a rosszat, hiszen az visz bele abba, és egyértelművé válik a jó, hogy utána azzal azonosulhassunk, az isteni énünkkel, ugye a rossz ismerete nélkül a jót nem tudnánk értékelni, cselekedni.

Ha a lelked új teste ölt, akkor bizony tényleg nem fogsz emlékezni az előző életedre, mert nem az anyagi emlékekről szól a dolog, amik annak ellenére nem vésznek el...a viselkedés hajlamaidat átöröklöd viszont...mert a fejlődés az elme/lélek fejlődéséről szól, ami valójában vagy és a tested csak használod az ismeretszerzéshez, ami jellembeli...ezért van az emberek között ekkora különbség viselkedésben, mert mindenki más szellemi érettségben van éppen...van aki 15 évesen olyan bölcs, mint más még 60-70 évesen sem...és pont emiatt. Most pedig nem tanultságról, műveltségről beszéltem, nem szaktudásól, hanem gondolkodásmódról. Szóval én pont azt mondom, hogy a szellemed, amit te léleknek nevezel, az örök létű, és folyamatosan tanul, hogy nemesedjen, hogy elérje a tiszta szeretet érzését, a teljes önzetlenségét, hogy belevághasson a valós univerzumi életbe, vagy nem is tudom hogyan fogalmazzak. Hipnotizáláskor, pedig a korábbi emlékeiből merít az egyén, amikről azt írtam nem vesznek el, koncentráció segítségével, erőltetett koncentrációról beszélek a hipnotizőr részéről, ami megint mentális jellegű és azt igazolja, hogy a világegyetem szellemi termékként jelenik meg nekünk, rajtunk belül, s nem kívül. :)

üdv

25/F

LastOne.Left