Mi vagy ki a szent szellem ( Szent Lélek) a Bibliában?

Idézet 13:26 -töl "Ha így szemléled, akkor a Szent Lélek egy konkrét személy, nem tudjuk, hogy milyen alakban"

Ha nem tudjuk hogy milyen alakban, akkor honnan a bátorság, hogy azt állítsuk hogy egyáltalán alakja van és nem Lélek ?

Nem gondolod, hogy zavaros, nem meghatározott az amiröl beszélsz ?

A hívöknek kellene elöször eldönteni, hogy mi a csudát gondolnak a Szent Lélekröl, mielött használják ezt a két szót.

A Bibliából világosan kitünik, hogy a szent szellem nem személy, nem is lélek, hanem Isten tevékeny ereje, ami által véghezviszi az akaratát, segiti szólgáit, és mindent a szelleme által tesz.

Mi is mindent a testünk segitségével viszünk véghez.

A 19:33-as válaszoló vagyok.

Kedves 19:40-es válaszoló!

Szerinted kik Isten kiválasztottjai?

Szeretném,ha figyelembe vennéd,hogy a szent szellemre vonatkozó írásszövegek összehasonlításából kiderül, hogy utalnak rá úgy, mint amivel ’betelnek’ emberek, amivel lehet ’keresztelni’ és ’felkenni’ személyeket (Luk 1:41; Máté 3:11; Csel 10:38). Egyik kijelentés sem lenne helytálló, ha a szent szellem személy lenne.

Jézus ’segítőnek’ (görögül: pa·ra′klé·tosz) is nevezte a szent szellemet, és azt mondta, hogy ez a segítő ’tanítani’, „tanúskodni”, ’szólni’ és ’hallani’ fog (Ján 14:16, 17, 26; 15:26; 16:13). A Szentírásban nem szokatlan az élettelen dolgok megszemélyesítése. Például azt írja, hogy a bölcsességnek ’gyermekei’ vannak (Luk 7:35). A bűnről és halálról mint királyokról beszél (Róma 5:14, 21). Bár néhány bibliavers azt mondja, hogy a szellem „szólt”, más helyről világosan kiderül, hogy ezt angyalokon vagy embereken keresztül tette (Csel 4:24, 25; 28:25; Máté 10:19, 20; vesd össze a Cselekedetek 20:23-at a 21:10, 11-gyel). Az 1János 5:6–8 nemcsak a szellemről mondja, hogy „tanúskodik”, hanem a ’vízről és a vérről’ is. Ezért ezeknek a bibliaverseknek egyik kijelentése sem bizonyíték arra, hogy a szent szellem személy.

A szent szellem helyes meghatározásának bele kell illenie a szent szellemre vonatkozó összes írásszövegbe. Ebből a szempontból a logikus következtetés az, hogy a szent szellem Isten tevékeny ereje. Nem személy, hanem hatékony erő, amelyet Isten áraszt ki magából szent akaratának végrehajtásához (Zsolt 104:30; Csel 4:31; 2Pét 1:21).

Ha egy lehetőséged van, olvas el külön minden Bibliaverset!

Szeretnék megosztani pár gondolatot:

Mt 28,19

Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére.

Itt azt kell mindenképpen megfontolni, hogy a név mindig valami konkrét valóságra utal, ami által valaki, vagy valami elkülönül és megkülönböztethető a csoport, vagy kategóriája más tagjától, elemétől (akkor is, ha élettelen). Ha a Szentlélek egy isteni erő, akkor viszont itt az van mindenképpen megfogalmazva, hogy jelen esetben az isteni erőről van szó. Azaz konkrétan Isten erejének egy valamely konkrét, és meghatározott erejéről van szó, amelynek a neve: Szentlélek. Ez esetben azonban itt az isteni erőnek - feltételesen maradjunk ennél a fogalomnál - nem csak a megszemélyesítése történik, hanem személyként való megvallása is. Néhányan azt mondják, hogy az Isten más tulajdonságáról is olvashatunk úgy, mint megszemélyesített dolog, de az mégsem személy: pl. Isten ujja ezt meg ezt teszi. Azonban úgy sehol sem található a Szentírásban, ahol ez a tulajdonság az Istentől megkülönböztetve állna, úgy pl., hogy: "Isten és az Isten ujja". Tehát nem csak egy tulajdonság, hanem személy.

A Vigasztaló szó görögül: Paraklétosz, ami pártfogót, közbenjárót, szószólót, védőügyvédet jelent, tehát már jelentésénél fogva is csak személy lehet. Úgy, ahogy máshol a paraklétosz Jézus Krisztus:

1Jn 2,1

Gyermekeim! Ezeket azért írom, hogy ne kövessetek el bűnt. De ha valaki bűnbe esik, van szószólónk (= paraklétosz) az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz.

Hogy a Szentlélek személy az is tanúsítja, hogy a rá vonatkozó görög kifejezés hímnemű (ekeinosz: Jn 16,8.13 kk.), jóllehet a pneuma egyébként semleges nemű. Mindebből következik, hogy János személyre gondolt, aki különbözik az Atyától és a Fiútól (14,16.26; 15,26; 16,7), és aki a megdicsőült Fiúval (14,18 kk.) és az Atyával (17,21–23) együtt jelen van a hívő keresztényekben és munkálkodik.:

Jn 14,26

S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, Ő (= ekeinosz) megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.

Jn 15,26

Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, Ő (= ekeinosz) majd tanúságot tesz rólam.

Jn 16,8

Amikor [Ő = ekeinosz] eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről.

Jn 16,13

Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, Ő (= ekeinosz) majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek.

És a Szentlélek nem csupán az Isten ereje:

Lk 1,35

Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, ÉS a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni.

Csel 10,38

hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel ÉS erővel a Názáretből való Jézust, aki körüljárt, jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített, mert Isten vele volt.

1 Kor 2,4

Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek ÉS az erő bizonyságából,

1 Tessz 1,5

Mi ugyanis az evangéliumot nem csak szóval hirdettük nálatok, hanem erővel ÉS Szentlélekkel is, és egész teljességgel. Hiszen tudjátok, milyenek voltunk köztetek, a ti érdeketekben.

Zsid 2,4

és velük együtt Isten is tanúságot tett róla jelekkel és csodákkal, akarata szerint sokféle erőmegnyilvánulással ÉS a Szentlélek közléseivel.

János első levelében is egyenlőség van a Szentlélek és Isten között. Itt azt írja az apostol, hogy Jézusról a Szentlélek tanúskodik, és ez Isten tanúskodása:

1Jn 5,6-9

Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek az igazság. Tehát hárman tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy. Ha az emberek tanúságát is elfogadjuk, az Isten tanúsága többet jelent. Az Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett a Fia mellett.

Az az érv, miszerint itt szó van a vízről és a vérről is mint tanúskodók, és hogy ezek sem istenséget birtokló dolgok, nem veszi figyelembe, hogy mit mond a szöveg: "a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy." Tehát itt mind a víz, mind a vér magát a Lelket jelenti, mint annyi más helyen is a Szentírásban. A víz maga az élet (pl. Ter 2,4kk), az életet fenntartó erő, és mint ilyen, Isten szeretetének jele (vö. pl. Kiv 17,6; Zsolt 23,2; 63,2; Iz 41,18; 43,20), ami maga a Lélek (Iz 12,3; 44,3; Ez 47,1.12; Jn 7,37kk), amelynek forrása az Atya (Jer 2,13; 17,13; Joel 4,18; vö. Jn 15,26) és a Fiú (Jn 4,10.13-14; 7,37-39; Jel 7,17; 22,1; vö. Jn 16,14-15; 20,22). Ugyanez a tipológia áll a vérre is. A vér az élet és/azaz a lélek (Ter 9,5; Lev 17,11.14; MTörv 12,23.27), illetve az Istennel kötött szövetség jele (Kiv 12,13; 24,4-8; Zak 9,11; Mt 26,28; Mk 14,24; Zsid 10,19; 12,24; 13,20), s ugyanígy a Lélek is (Iz 11,1-6; 42,1.6; 59,21; Ez 36,25-27; 2Kor 3,6), de lehetne folytatni a kiengeszteléssel, a bűnmegbocsátó hatalommal, stb. Tehát a vér és a víz itt maga a Lélek, mert "ez a három egy", hiszen Jézus egyrészről víz által jött (a keresztség hatásával - ami a Lélek munkája: Mt 3,16; Mk 1,8; Jn 3,5; ApCsel 1,5; 11,16; Tit 3,5-6), illetve a vér által (egyrészről a megváltó halálával - amelynél szintén jelen van a Lélek: ApCsel 20,28; Róm 1,4; 8,11; Zsid 9,14; a megváltásból fakadó megigazultság és megszentelődés művével; másrészről az Eucharisztia hatásával). Ugyanez fejeződik ki, amikor Krisztus sebéből vér és víz folyik ki (Jn 19,34 - figyelemreméltó, hogy itt is szó van a tanúságról: 35. v.): csak a Halál által árad ki a Lélek (Jn 16,7).

Tehát, ha figyelembe vesszük a bibliai szöveget, szükségszerűen meg kell állapítani, hogy itt csak a Lélekről van szó - ami egy a vízzel és a vérrel - és így a Lélek tanúsága az Isten tanúsága, azaz a Lélek maga az Isten.

Arról nem is beszélve, hogy itt az áll: "a Lélek az igazság", az igazság pedig Jézus, az Isten (Jn 14,6; vö. pl. Jel 3,7.14; 19,11), de ebbe most nem mennék bele, mert a Szentháromság gondolatköre már egy másik téma, ami el lett indítva máshol.

MENNYI SZENT SZAR ezt nem hiszem el leirtad a fél bibliát nem zsibbat el a kezed

aszed elolvassa vki

Kedves utolsó válaszoló!

A Biblia már a bevezetőjében beszél a szent szellemről, és ’Isten tevékeny erejeként’ mutatja be, mely ’a vizek felett lebegett’(1Mózes 1:2). Jézus keresztelkedési beszámolójában Istenről azt olvassuk, hogy az ’egekben’ volt, a szent szellemről viszont azt, hogy ’alászállt Jézusra, mint egy galamb’ (Máté 3:16, 17). Ezenkívül Jézus úgy beszélt a szent szellemről, mint ’segítőről’ (János 14:16).

Számos írásszöveggel együtt ezek a versek késztettek némelyeket arra a következtetésre, hogy a szent szellem egy személy, éppen úgy, mint ahogyan Isten, Jézus, valamint az angyalok is különálló szellemszemélyek. Sőt a kereszténység több tekintélyes egyháza könyvelte el személyként a szent szellemet évszázadokon át. E régi keletű tantétel ellenére sok templomba járó ember még ma sem tudja, hogy mit gondoljon erről, mások pedig egyet sem értenek vallásuk vezetőjével. Egy nem régi felmérés szerint például a megkérdezettek 61 százaléka hisz abban, hogy Isten szelleme „a jelenlétének vagy hatalmának a jelképe, és nem egy élő személy”. Mit mond azonban a Biblia?

Mit mond a Biblia?

Egy becsületes bibliaolvasó kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy a szent szellem nem személy, jóllehet a hivatalos egyházi vélemény személynek minősíti. Nézzük meg a következő bibliai beszámolókat:

1. A Biblia azt írja, hogy amikor Mária, Jézus édesanyja meglátogatta unokatestvérét, Erzsébetet, méhében a magzat megmozdult, „Erzsébet pedig betelt szent szellemmel” (Lukács 1:41). Ésszerű lenne azt képzelnünk, hogy egy személy ’betelik’ egy másik személlyel?

2. Keresztelő János úgy beszélt Jézusról a tanítványainak, mint aki őutána jön majd: „Én vízzel keresztellek titeket . . . , de aki utánam jön, erősebb nálam, akinek saruját sem vagyok méltó levenni. Az majd szent szellemmel . . . fog keresztelni titeket” (Máté 3:11). János aligha utalhatott személyként a szent szellemre, hiszen azt mondta, hogy a szent szellemmel keresztelni fogják az embereket.

3. Amikor Péter apostol egy római katonatiszthez és családjához látogatott el, Jézusról beszélt nekik, akit „szent szellemmel és erővel” kent fel Isten (Cselekedetek 10:38). Nem sokkal ezután „a szent szellem leszállt” a katonatiszt háznépére. A beszámoló szerint sokan ámultak, „hogy a szent szellem ajándéka a nemzetekből valókra is kitöltetik” (Cselekedetek 10:44, 45). Itt szintén olyan kifejezéseket találunk, melyek összeegyeztethetetlenek azzal a felfogással, hogy a szent szellem személy.

Nem szokatlan, hogy Isten Szava tárgyakat vagy fogalmakat személyesít meg, például a bölcsességet, a tisztánlátást, a bűnt, a halált és a ki nem érdemelt kedvességet (Példabeszédek 8:1—9:6; Róma 5:14, 17, 21; 6:12). Jézus maga is azt mondta, hogy „a bölcsességet igazságosnak bizonyítja minden gyermeke”, vagyis minden jó eredménye (Lukács 7:35). Nyilvánvaló, hogy a bölcsesség nem egy személy, akinek szó szerinti gyermekei lennének! Hasonlóképpen a szent szellem sem egy személy csupán azért, mert néhány helyen a Biblia megszemélyesíti.

Mi a szent szellem?

A Biblia Isten működésben lévő erejeként azonosítja Isten szent szellemét. Tehát a Biblia héber szövegének pontos fordítása Isten szellemére úgy utal, mint ’tevékeny erejére’ (1Mózes 1:2). És ezt a nézetet támasztja alá egyértelműen a Biblia az elejétől a végéig (Mikeás 3:8; Lukács 1:35; Cselekedetek 10:38).

A népszerű hitnézettel ellentétben Isten nincs mindig mindenhol jelen. Ellenkezőleg, a szellemi birodalomban él, egy ’szilárd lakhelyen’ (1Királyok 8:39; 2Krónikák 6:39). A Szentírás ezen belül még egy konkrét helyre is utal, ahol Isten lakik, és ahol a „trónja” van (1Királyok 22:19; Ézsaiás 6:1; Dániel 7:9; Jelenések 4:1–3). ’Szilárd lakhelyéről’ azonban a szellemi és fizikai birodalom bármely szegletére el tud érni tevékeny erejével (Zsoltárok 139:7).

1879-ben Charles L. Ives bibliatudós helyesen ábrázolta Isten azon képességét, hogy egy meghatározott helyről használja fel az erejét. Ezt írta: „Azt mondjuk például: »Nyisd ki a zsalugátert, hadd jöjjön be a nap.« Ezen nem az igazi, betű szerinti napot értjük, hanem a nap sugarát, amely a napból indul ki.” Ehhez hasonlóan Istennek sem kell azokra a helyszínekre elmennie, ahol fel akarja használni a tevékeny erejét. Egyszerűen csak felhasználja szent szellemét, amellyel teremtésművének legvégső határaiig képes elérni. Ha megérted, mi is igazából a szent szellem, vagyis Isten tevékeny ereje, akkor bizalmad lehet abban, hogy Jehova be fogja teljesíteni az ígéreteit.

GONDOLKODTÁL MÁR EZEN?

▪ Vajon azt tanítja a Biblia, hogy a szent szellem egy személy? (Cselekedetek 10:44, 45)

▪ Mi a szent szellem? (1Mózes 1:2)

▪ Milyen messzire ér el Isten szent szelleme? (Zsoltárok 139:7)

09:53-nak és 16:50-nek

Egy súlyos probléma van a Bibliai magyarázkodásokkal, mégpedig az, hogy el kell dönteni azt, hogy az ószövetséget elfogadjuk-e hiteles irománynak.

Sokan elöszeretettel idéznek az ószövetségböl, (mint ti is) bizonyítandó az álláspontjukat , de amikor én idézek belöle, akkor azt mondják hogy az nem jó, mert azt a keresztények

nem fogadják el, mert nem passzol a koncepciójukba. Ha személyesen beszélek egy hívövel, akkor tapasztalom ezt az ószövetséggel kapcsolatos ambivalenciát.

Ha a Biblia, csak újszövetségi fejezeteit fogadjuk el, mint a keresztények hiteles szentírását, akkor ne idézzetek az ószövetségböl, mert az nem korrekt. Az ószövetséget sok hívő kitakarítaná a Bibliából, mert úgymond nem illik a keresztényi világképbe. Pedig sajnos-nemsajnos ott van és idézünk belöle, akár kellemetlen akár nem. Az aki összeállította a Bibliát (Irenius), Ö sem látta át pontosan az egyes fejezetek közötti ellentmondásokat, így az utókornak akaratlanul feladta a leckét : magyarázzátok ahogy tudjátok ! Hát ez a káosz lett belőle.