Ateisták, ha ti nem hisztek semmilyen istenségben, akkor miben hisztek?

Egyetértek #10-el

A vallás szerintem csak olyan dolgokat hivatott megmagyarázni, amire eddig nem találtak racionális magyarázatot.

Én leginkább a purhabhoz tudnám hasonlítani funkciójában.

Pl a Katolikus tanításban a tízparancsolatban csupa jó dolgok szerepelnek és az Istenfélő emberek igyekeznek betartani őket, ami szerintem nem rossz dolog, de én egyszerűen nem érek rá Istennel foglalkozn.

“Ateisták, ha ti nem hisztek semmilyen istenségben, akkor miben hisztek?”

Egy ateista nem hisz semmilyen istenben, ezért ateista.

Aztán ,hogy hisz-e egyéb nem-isten dolgokban az mindenkinek magánügye, de ez már nem igazán tartozik az ateizmus témakörébe. Attól ,hogy valaki nem hisz istenekben még hihet esetleg a gyíkemberekben, yetiben, csakrában/ csíben, laposföldben stb, bármi ami nem istenség s hinni lehet benne abban hihet egy ateista is s definíció szerint ateista marad.

Abban, hogy az embert ki "kell találni", meg kell és lehet fogalmazni, hogy mitől vagyunk emberek/emberiek. Elfogadom és rácsodálkozom, hogy ez koronként és kultúránként változhat. Felismerem a felelősségünket, ami a szabadságunkból és az értelmünkből fakad. Próbálom elfogadni, hogy az ember, – mivel állati, és anyagi, tehát nem angyali, ezért sok erénye mellett tökéletlen is és tévedhet, önző és gonosz lehet. Ebből az alapanyagból kellene egy működő társadalmat kreálnunk, nekünk magunkra hagyatva a végtelen űrben.

A lélek az agy csodálatos teljesítménye.

A halálban visszaolvadunk a természet testébe, ami rendszerként és hatalomként is emberfeletti, tehát még a természet áll legközelebb az isteni ranghoz a létező dolgok között.

A vallások bölcsessége sok ember életét tette jobbá, ezért is érdemes velük kicsit foglalkozni, bár engem a keresztény ágazatok, néhány igen primitív és erőszakos hittérítő miatt igencsak taszítanak.

Olyan feltétlen módon, mint a hívők, nem hiszek semmiben.

Számomra valaminek az elfogadásához szükséges annak igazolása és akkor sincs semmi problémám, ha a bizonyíték netán tévesnek mutatkozik, ez leginkább csak a tudományok határterületein fordul néha elő, az ember ilyenkor vállat von és ha nem így van, akkor úgy - semmi probléma nincs a kérdés átértékelésével, bár ami azt illeti a természettudományok széles körben megalapozottan és bizonyítási eljárásokkal feltárják a világot, így ismerve az alkalmazott módszertant, nyugodtan támaszkodhatok egyes témák szakértőinek álláspontjára olyan témákban, amelyekben kevésbé vagyok jártas, de a tévedés lehetőségének fenntartása mellett.

A vallásos hit számomra elfogadhatatlan, mert maga a módszert tartom tévesnek, a teljes és abszolut elfogadást, amelyben nincs meg a tévedés lehetősége, ráadásul kellő bizonyíték nélkül mert az, hogy valami egy könyvben le van írva, az nem bizonyít önmagában semmit.

Így az alapkérdés nem is az számomra, hogy van e Isten, vagy nincs, hanem az, hogy milyen módon lehet ezt egzaktul szemlélni, vagy vizsgálni, mert ahogy az Egyházak teszik, az számomra nem elfogadható és más ateisták számára sem.

A HIT, de különösen a vallásos hit, amely fenntartás nélküli, téves módszer, amit jó ideje már csak a vallásosak alkalmaznak.

Nem kell egyre többet dolgoznunk, hanem egyre kevesebbet és könnyebbet.

A többi stimmel.

Igen, túl borúsan látod.

Mivel régen az volt az általános, hogy az emberek belerokkantak a munkába, amit a többség nem is magának választott, és napkeltétől napnyugtáig ment. Nyugdíj nem volt: tehát vagy eltartott valaki, vagy dolgoztál halálodig, vagy meghaltál idő előtt.

Csak túl könnyű a jót megszokni.