Ateisták, ha ti nem hisztek semmilyen istenségben, akkor miben hisztek?

Nekem nincs bajom ilyen szempontból senkivel. Mindenki abban hisz, amiben akar. Csak egy dolgot várok el. Ne akarjon minden áron megtéríteni. Se innen, se onnan. Mert ez kb olyan lenne, mintha azt mondanám, hogy megtanítalak úszni, ha bele is döglesz. És tényleg, bele is döglesz.

Anno fel is nyomott agyilag az a plakát, amit a keresztény egyházak raktak ki pár évvel ezelőtt. Az volt rajta a szöveg, hogy 1000 éve velünk és értünk. Hogy velünk, az tény, de hogy értünk? Hát,....

A Hamvas Béla idézet számomra csak azt bizonyítja, hogy különben nagyon okos emberek is tudnak néha bődületes nagy baromságokat mondani.

Azért tagadnám az Istent, mert félek tőle? Aha, persze. Mert te is biztos azért tagadod, hogy van egy emberevő szörny a szekrényedben, mert titokban félsz tőle, ugye... És véletlenül sem azért, mert kismilliószor belenéztél abba a szekrénybe, és egyszer sem találtál ott semmiféle szönyet.

Mert én így jártam. Vallásos közegben neveltek, állandóan azt hallgattam, hogy ne a magam feje után menjek, hanem hallgassak Istenre, törekedjek arra, hogy az ő akaratát kövessem. Viszont valahányszor kérdezgettem az úristent, hogy oké, akkor mondja meg, mi az akarata, csak süket csönd volt a válasz. Helyette az emberektől kaptam mindenféle általánoskodó meg semmitmondó tanácsot, hogy legyek mindig önzetlen, meg várjak, aztán majd eljön, aminek itt az ideje, meg ne akarjak semmit, meg hallgassak szépen a szüleimre... Aztán évekkel később derült ki, mekkora marhaság volt ezekre hallgatni. Szóval én azóta azzal a keresztény istennel végeztem.

Hogy miben hiszek? Fogalmam sincs. Teljesen ateista sem vagyok. Talán leginkább abban, hogy úgysem tudhatjuk meg, mi a teljes igazság, tehát nem is nagyon érdemes gondolkodni rajta.