Megcáfoltam Isten létezését?

78.

Mi abban a hülyeség?

Itt fogalom zavarok vannak.

Az evolúció nem az élet megjelenése és a fizikai világ megjelenése. A törzsfejlődéssel foglalkozik.

„Ha Istennek olyan tulajdonságot adnék, mint a számoknak, akkor már nem létforma lenne, hanem valami elvont dolog, ami leginkább az ember fejében létezik, és időnként úgy nyilvánul meg, hogy a valódi mivoltát nem látom.”

Szerintem ezzel nincs gond, Isten nem egy "létforma". A spirituális világnézet lényege, hogy a mintázatok saját valósággal bírnak, tehát nem puszta absztrakciók. Tehát amikor két almát látsz, akkor nem csak almák vannak ott, hanem a kettő is, aminek a testét az almák adják. De ha egy almát nézel, valójában az alma is csak így van jelen, hiszen az is csak egy mintázata annak az anyaghalmaznak, amit mi almának nevezünk. A sejtekből, fehérjékből, építőelemekből nem következik az alma, az alma valójában egy mintázat, egy viszony. S ez a szemlélet a valóság minden szintjére igaz. Ha atomok szintjén vagy, a fehérjék nem láthatóak, ahhoz neked "ki kell zoomolni" az atomokról. Ha embereket nézel, nem látod a várost, de ha felsőbb szintre lépsz, láthatod, hogy az emberek egy várost alkotnak, és onnantól beszélhetsz városról, és hogy az kölcsön hathat más városokkal stb.

„Hát ez azért érdekes, mert ha igaznak fogadnám el azt, amit írsz, akkor az azt jelentené, hogy jövő nagyobb a különbség Isten természete és a róla szóló vallásos mende-mondák között.”

A vallásos történetek azok, amik: történetek. Ez egy abrázolásmód, de azt egyik vallás sem állítja, hogy Isten pusztán annyi, ami a történetekben le van írva. Nem azt mondom ezzel, hogy ezek a történetek nem igazak, csak azt, hogy annyira lehet őket igaznak tekinteni, mint egy festményt. Tudjuk, hogy a festmény a valóságot ábrázolja, de azt is, hogy az egy festmény, és nem összekeverendő magával a valósággal.

Abban az Istenben, ami ellen cáfolatot hoztál, abban én sem hiszek, szóval szerintem ebben nagy egytértés van köztünk. De ez egy modern újragondolása Istennek a nominalizmus jegyében, és nem az, amiben az apostolok, az egyházatyák, vagy épp a középkori keresztények hittek.

Amiket én írtam, azt nagy részben a neoplatonikusok is leírták már, illetve olyan egyházatyák és korai keresztények, mint Hippói Szent Ágoston (IV. század), Pszeudo-Dionüsziosz (V. század), Hitvalló Szent Maximosz (VI. század), vagy épp Aquinói Szent Tamás (XIII. század). Szóval ez nem valami posztmodern agyszülemény a részemről, ez az évezredes keresztény tanítás sarkalatos elemei. Hogy aztán a különböző protestáns felekezetek elhagyták ezt, meg megpróbálták az Istent valamiféle létformának, a létben versengő entitásnak leírni, ami harcol, meg hiányt szenved, és hasonló, az már sokkal modernebb elgondolás, én viszont a tradíciót igyekeztem kéviselni, mert szerintem ez a modern elgondolás téves, és ennek cáfolata a részedről teljesen jogos és helyénvaló.

Ezek anézetek főképp az Egyesült Államok neoprotestáns meg televangelista felekezeteiben (szektáiban) dívik, ami az USA kulturális impaktja révén sokkal szélesebb nyilvánosságot kap a nyugati világban, mint amit azok valójában érdemelnek. De ott aztán bárki jöttment egyházat alapíthat és gazdasági koncepciót építhet rá, én nem keverném mondjuk az európai kereszténység évezredes gyökereivel, gazdag tradícióival, könyvtárnyi irodalmával, misztikus megtapasztalásokkal és tanúságtételeivel, amik bármikor kihívják a keleti misztikát, vagy épp a tudományos világképet hajmeresztőnek tűnő és mégis mély igazságokat hordozó tanításokban.

"Mondják, hogy isten az téridőn kívül áll, tehát van egy hely, ahol létezni tud. Igen ám, de mi volt akkor, amikor még SEMMMI sem volt, akkor hol tudott létezni?"

A "semmi" a téridőn belülre értendő, Istennek pedig nem szükséges a téridőn belül léteznie.

/thread

"akitől minden származik"

Nem. Ami Gorno-Altájszk után jön, az már nem tőle.