Néhány gondolat, innen is onnan is?

Egyes, 39-esnek:

Igen, benéztem, nem neked a 37-esre akartam írni a 38-as kommentem, hanem a 35-ösnek szántam.

Egyes vagyok, kérdezőnek:

***Szóval végül, meg tudjátok fogalmazni, milyen tudást szereztünk a fáról amit nem szabad lett volna birtokolnunk?***

Igen, a nagy válaszolgatásokban, elfelejtettem a kérdezőnek is válaszolni, és már én sem láttam át hogy mire is válaszoljak,

de most átolvasgatva a kommenteket, észrevettem ezt a kérdést és megpróbálok rá válaszolni és megosztani a meglátásom.

Isten boldogságra teremtette az embert, jónak teremtette. Kezdetben kéz a kézben járt Istennel az ember, bűn nélkül, nem is volt fogalma az embernek a bűnről, hogy mi az, meg hogy hogyan lehetne azt el követni. Tökéletes harmóniában élt Istennel és a teremtett világgal, bízva Istenben mint Atyjában, nem pedig elnyomásban vagy szolgalelkűségben.

"16 Ezt parancsolta az ÚRisten az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, 17 de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz."

Isten világosan kijelentette hogy, az a fa a jó és a rossz tudásának fája, azelőtt mielőtt az ember evett volna arról a fáról, nem tudta hogy mi a jó vagy a rossz, mert tökéletes harmóniában élt Istennel,

nem volt rá szüksége, hogy tudja mi a jó vagy a rossz, egy dolgot tudott hogy ha eszik az rossz, mert akkor nem engedelmeskedik Istennek.

A Sátán pontosan tudta azt hogy az a fa, meg tudja rontani majd az embert az által hogy nem engedelmeskedett az ember Istennek, nem bízott Isten figyelmeztetésében.

És a kígyó azt hazudta hogy olyanok lesztek mint Isten, holott

valójában olyanok lettek mint a Sátán, engedetlenek, ellenkezők, lázadók.

A meglátásom szerint nem az a lényeg hogy, a jó és a rossz tudásának fáján "levő alma, milyen anyagokat tartalmazott" hogy az ember általa milyen tudáshoz jutott,

nem, nem ez a lényeg, a lényeg abban van hogy az embernek szándékában állt, Isten parancsának ellenállni, és nem bízott a világos figyelmeztetésében. Erre utal az a rész is hogy "Ne egyetek abból, ne is érintsétek", lehetne úgy is folytatni hogy: ne is érintsétek, ne is nézzétek, ne is gondoljatok rá. A szándéknak nem szabad teret engedni, amikor teret kap a szándék akkor a lépések is teret nyernek.

A bűnbeesés persze mind nagyon költőien és egyszerűen van leírva, de nem kéne hogy a leírás szerkezete, vagy valóságossága legyen a közlés lényege, itt tényleg olvasni kell a sorok között és nagy vonalakban megérteni ezt a rövid elbeszélést.

" nem tudta hogy mi a jó vagy a rossz"

"egy dolgot tudott hogy ha eszik az rossz"

Ebben csak én láttok némi ellent mondást??

"az embernek szándékában állt, Isten parancsának ellenállni"

Nem tudta hogy az rossz. Isten miatt.

"és nem bízott a világos figyelmeztetésében"

Nem tudott a hazugságról sem. Nem tudták hogy mit kell tenni ha valaki hazudik. Isten csinálta őket hiszékenynek és ilyen döntés képtelenre. Isten hibája.

Egyes, 43-asnak:

Nincs ellentmondás.

Nem tudták mi a jó és a rossz, mert ha tudták volna értelmetlen lenne az a parancs hogy "Nem ehettek a jó és a rossz tudás fájáról."

Az ellentmondást abban véled fölfedezni ahogy fogalmaztam:

"egy dolgot tudott hogy ha eszik az rossz, mert akkor nem engedelmeskedik Istennek."

De ez nem ellentmondás, az lenne az ellentmondás ha, nem lehetne megállapítani azt hogy Isten tiltó parancsa ugyan jó, de ha megszegik, az rossz következménnyel jár, ha ezt nem tudták volna megkülönböztetni akkor hogyan dönthettek volna hogy esznek e vagy sem.

Egyes vagyok, hogy a 42-es kommentemet kiegészítsem:

***Szóval végül, meg tudjátok fogalmazni, milyen tudást szereztünk a fáról amit nem szabad lett volna birtokolnunk?***

és hogy valami korrektebb, konkrétabb választ is megpróbáljak adni a kérdésre:

Azt a tudást szereztük meg a jó és a rossz tudásának fájáról, amiben most emberek mindannyian élünk.

Azt hogy az ember """olyanná vált mint Isten""", mindenki saját maga dönti el, hogy neki, saját magának, mi a jó és mi a rossz.

Te döntheted el, hogy szerinted mi a jó és mi a rossz, de ennek van egy következménye, még pedig az hogy ennek már Istenhez nincs köze.

Isten eredendően meg ad mindent az embernek ami neki tényleg jó, mert hát ki tudná mi a jó az embernek, ha nem a teremtője?

És Isten eredendően távol akarja tartani az embert mindentől ami a vesztét okozza.

De ez a jó és a rossz tudásának fája, hogy az embernek nem kell Isten és maga dönti el a maga bölcsességét felhasználva, hogy neki mi legyen jó és rossz. Mindenki úgy dönt a saját maga sorsáról ahogy jónak látja.

De Isten nem ezt akarja, mert Isten nem Isteneket teremtett, hanem embert, aki esendő, és véges. De az ember többre becsüli saját maga nagyságát mint Isten jó szándékát. És szabad akaratából teszi az ember, nem vádolhat senkit.

Mindenki tudja, hogy te vagy az egyes a fél pipádból.

Hívőként kérdem, olyan hívőként, aki tapasztalt dolgokat az életében, viszont 13 évnyi egyházi iskolák után össze se tudom számolni, hányszor tapasztaltam azt, hogy a kérdéseimre nem kapok koherens választ. Na akkor:

Miért lenne akkora szörnyű bűn, ha az ember önállóságra törekedik? Ez nem árulás, ez nem elfordulás, ez egyszerűen csak a felnövés, ahogy minden gyerek egyszer felnő, és saját utat szeretne járni. Istennel az ember tudtommal szülő-gyermek viszonyban van, ezért a párhuzam. Én szülőként biztos nem venném rossz néven, ha a gyerekemnek önálló gondolatai, céljai lennének, és adott esetben nem értene velem egyet valamiben. Másrészt: az ember akkor nem is tudott különbséget tenni jó és rossz közt, kíváncsiak voltak, megtörtént a baj. Isten viszont előre lát mindent, így látnia kellett azt is, hogy mi fog történni. Ha én szülőként az ollót kint hagyom, és a gyerek kárt tesz magában, akkor hiába mondom azt, hogy de én mondtam neki, a törvény engem büntet meg, nem a totyogó gyereket.

OOOOPSZ!!

Ez igen!

Nem sűrűn lehet itt olyan hívővel találkozni, aki mer gondolkodni. Őszintén örülök, hogy ilyen hozzászólást is látok és nem csak a fanatikusok sematikus válaszait.

Köszönöm szépen Kérdező és #47-es! Igen, sajnos ismerem az ilyen fél pipás féléket, mondják a betanult szöveget, próbálják ráhúzni mindenre és mindenkire, észre sem véve azt, hogy sok esetben mennyire pontatlanul és erőlködve. Szerencsére én egy viszonylag lazább, evangélikus suliba jártam, ahol ki lehetett fejezni, ha valamivel nem értettünk egyet.

Hiszek Istenben, de a sok ellentmondás mindig is zavart az egyházakkal kapcsolatban (mindegyikben megtalálható). Egy idő után kiismered a papok / lelkészek / tanárok kommunikációs logikáját is, 13 év után nekem sok újdonságot már nem tudnak mondani, pláne nem az egyszerű, fundamentalista hívek. A lényeg kb. ez: szabad akaratod van, tehát mindenért te felelsz, de közben Isten azért mindent lát és tud is előre, mellesleg kvázi az önálló gondolkodás is rossz, az már lázadozás, akkor már letértél az Útról, akkor már a világ csábít, stb. Közben amúgy poén, mert az egész szöges ellentéte is kiolvasható a Bibliából, magyarán az, hogy Isten mindent elrendezett már előre, mindent lát, mindent tud, és akit nem akar, az eleve nem is fog tudni megtérni. Ebben az eleve elrendeléses dologban is egész sokan hisznek, legalább annyian, mint a másik verzióban, sőt, ahogy veszem észre, mintha mostanában erősödne is ez az irány. Szerintem az elég beszédes, hogy egyházi iskolákból tömegesen kerülnek ki masszív ateisták, amit én messze meg is tudok érteni. Ha tetszik, ha nem, a kereszténység tele van ellentmondásokkal.

Egyes vagyok:

Ha logikusan magyarázom meg a hit dolgait, nem értitek.

Ha azt mondom higgyetek hogy így van mert Istenhez csak így lehet közelebb kerülni hit által, akkor meg logikus magyarázatot követeltek.

Egymást dicséritek? Ateista hívőt?

Jézus mondta:

János 5:41 Én nem fogadok el dicsőséget emberektől,

42 rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete.

43 Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok.

44 Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?

és Pál mondja:

22 És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, 23 mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, 24 de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége. 25 Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél.

és még Jézus mondja:

29 Amikor pedig egyre nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, elkezdett beszélni: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele. 30 Mert amiképpen Jónás jellé vált a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek. 31 Dél királynője feltámad az ítéletkor e nemzedék férfiaival, és elítéli őket, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; de íme, itt nagyobb van Salamonnál. 32 A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására; de íme, itt nagyobb van Jónásnál.”

És (ezzel zárom) még Pál mondja:

Titusz 3:9 A balgatag vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat, és a civakodást és a törvény felől való harczokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók.

Az eretnek embert egy vagy két intés után kerüld;

Tudván, hogy az ilyen romlott, és vétkezik, önmaga is kárhoztatván magát.