Hogy képesek az emberek buddhizmussal azonosulni/hinni benne?

Kedves kérdező.

Egyáltalán nincs okod felháborodásra, mert én már régen igazat adtam neked, csupán úgy gondoltam, hogy te kíváncsi vagy a véleményemre a továbbiakban, hiszen "belekérdeztél" "x" dolgokba, aztán vitának tituáltad a beszélgetésünket. Ráadásul a fejemhez vágtad, hogy azt mondom, "csak nekem van igazam, és te hülyeségeket beszélsz"...ilyen nem hangzott el tőlem...És én nem éreztem semmilyen megvetést feléd emiatt, úgy álltam hozzá, hogy csak "hülyülsz". :)

Igazság szerint ezért írtam(gondoltam nem veszed zokon), hogy ha vita, akkor neked is kéne érvelned, így ezt elvetettük. Ahhoz, hogy neked legyen igazad, amit hangoztattál, is érvek szükségesek. Bizonyára csak poén jelleggel mondogattad, részemről sem volt más az ilyen fajta szóváltás. :)

Szimplán elemeztem a beszélgetésünket, és hangsúlyoztam többször is, hogy a részemről nincs semmiféle indulat, lenézés vagy akármi, mert csak beszélgetünk, mint ember az emberrel, egy bizonyos dologról. :P

Elmondtam ugye, hogy a témában szereplő dolognak is megvan a pozitív oldala, ezzel igazat adva neked. Elmondtam a nézetemet, miszerint addig jó, amíg rá nem jön az egyén, hogy felesleges "pótcselekvés". Egyáltalán nem állt szándékomban téged sértegetni, nem is illettelek olyan szavakkal. A fölényeskedésről meg annyit, hogy nem egyszer adtam instrukciót és rendes magyarázatot arra, amit gondolok...ha te ezt fölénynek érzed, hogy "ennyit tudok valamiről, így állok valamihez", akkor az azt jelenti, hogy valamelyest mégis igazat adsz te is nekem(ezt tényleg köszönöm), de ha ez tényleg fölény is lenne, akkor is én megosztani próbáltam veled, nem fitoktatni...azért van különbség. Köszönöm a beszélgetést, s remélem a kételyeid, akármivel kapcsolatban is, eloszlattam. :)

ui.: Egyébként amikor megírtam az előző kommentemet, tök úgy álltam hozzá, hogy te milyen aranyos ember vagy, s jól el lehet veled viccelődve beszélgetni, nem érzelmekből. S még most sem gondolom, hogy tévednék ezzel kapcsolatban.

üdv és minden jót

25/F

LastOne.Left

"Kicsit ideges voltam más miatt is, úgy emlékszem.

Bocs, hogy "összetörtem a képet" magamról:P ("tök úgy álltam hozzá, hogy te milyen...")"

Nem törtél össze semmit, én nyitott vagyok, az embereket sem skatulyázom be, tudom én, hogy jó vagy és tiszta, tévedni pedig emberi dolog, és nem szégyen belátni, még ha csak annyi is, hogy "ideges voltam, és amiatt értettem félre valamit". :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Belenéztem, bár végig nem néztem bevallom, viszont nagyon fontos dolgot láttam benne, amit igaznak is vélek, mert teljesen racionális. Ez pedig az, hogy már a megfogant magzatra befolyással van a környezete...viszont ez nem jelenti azt, hogy a környezet(nevelés, társadalom) meghatározná az egyént, mivel az egyén az, ami meghatározza saját lényegét, s hogy a kiírt kérdésedhez kapcsolódjon a dolog, Buddha pont azt tanítja, hogy az embernek a személyiségétől kell megszabadulnia, hogy a felüdült boldogság járhassa át, mivel a személyiség azért alakul ki, mert befolyás éri az egyén elméjét, ami már jelen van a magzatkori állapotban is...a személyiség tulajdonképpen a magunk elkülönítése végett jön létre, tévedésből, s amíg magunkat elkülönültnek tartjuk ,addig önzőek vagyunk tudat alatt, és félünk, mert nem "látjuk" az Egész mögött a személytelen Értelmet, amiből minden ered, nem tudjuk, hogy mi magunk ez az Értelem vagyunk, ami teljesen szabad, aminek léte örök. :)

üdv

26/F

LastOne.Left