Istennek miért kell hogy higgyenek benne az emberek? Miért feltétele ez a mennybe kerülésnek?

51. De így sincsen jó vagy rossz ha a 74. példát nézzük.

Így az teljesen értelmetlenné teszi az egészet.

„Isten a 10 parancsolat szerint is megköveteli hogy higgyenek benne az emberek és imádják őt.

Az a kérdés hogy miért követeli ezt meg?”

Erre csak filozófiai jellegű választ tudok adni, mert a Szentírás maga sosem indokol parancsolatokat és törvényeket.

Azért paracsolja ezt, mert arra teremtette az embert, hogy vele egy közösségben legyen. Az imádat elvárását sokan megalázónak érzik, mert a hajbókolással meg a szuverenitás feladásával asszociálják, pedig mindösszesen arról szól, hogy mit veszel figyelembe és mit nem. Az imádat lényegében és elsősorban figyelem. azért ez az első parancsolat, mert ez az alapja minden másnak, és ezt a legnehezebb megtartani, mivel megannyi dolog van, ami folyton elvonja a figyelmünket.

Vegyük mondjuk az emberi testet analógiának. A test különböző részei mind küzdenek a tudat figyelméért. Például amikor éhes vagy, a gyomrod felhívja a figyelmed, hogy táplálékot vigyél be. Ha fáj az ujjad, akkor jelez neked, hogy védd meg, mert sérült. Ha álmos vagy, az idegrendszered jelez, hogy pihenj. Neked az a feladatod, hogy a megfelelő jelzést figyelembe vedd, de mint annak az egésznek a képviselőjeként, aminek a részei a testrészeid is. Tehát ha éhes vagy, eszel, de nem mindig eszel, ha éhes vagy, mert más dolgokat is mérlegelsz, például az egészséged. Rá tudod venni magad, hogy megcsinálj olyan dolgokat, ami fájdalmas, mert belátod, hogy a hosszútávú érdeked ezt kívánja.

Amikor egy ilyen jelzés eltéríti a teljes figyelmed, akkor nem tudsz mást mérlegelni, vagyis alárendeled az egész érdekét a résznek. Ez természetesen olykor szükséges, mert például ha napok óta nem ettél, akkor annyira erős tud lenni az éhség, hogy olyan dolgokat is figyelmen kívül hagysz, amiket máskor nem. De ez nemcsak ekkor történhet meg, hanem megtörténik akkor is, amikor a főbűnökbe esel, mint a falánkság, vagy a restség. Vagy például a drogfüggőknél, a drog annyira rabul ejti a figyelmet, hogy mindent annak fényében mérlegel, hogy hozzájusson a droghoz, akkor is ha erre rámegy az egészsége, a kapcsolatai, a vagyona. Azok a funkciók, amik azért léteznek, hogy az ember, mint egész, létezhessen, önzésükben az ember ellen fordulnak, mert az önzésük destruktívan hat az emberre.

Az imádat parancsa azért van, hogy az embert emlékeztesse arra, hogy nem önmagáért létezik, ahogy a gyomrod sem önmagáért létezik. Ha helyes imádatot gyakorol (vagyis helyesen irányítja a figyelmét), akkor képes felismerni azt, hogy mi az, amit meg kell tennie, és mi az, ami önző indíttatás. Mint amikor azt gondolod, hogy valamit tök jó lenne megtenni, de azt is felismered, hogy helytelen volna, és ezért lebeszéled magad, akkor igazából ez történik.

Isten imádata a valóság helyes hierarchiájának felismerése. Az, hogy dolgoknak van célja a létben, nem önmagukért léteznek. Például a szexualitás célja a gyermeknemzés, de ha csak simán kiéli mindenki a szexualitását önző módon, az rengeteg szenvedéshez vezet, de ha Istent figyelembe vesszük, akkor felismerhetjük, hogy van helyes módja ennek, és megfelelően alá tudjuk rendelni az életünkben annak, így megvalósítva azt a célt, amit Isten ennek rendelt (és ezért jó cél).

„Az hit a jóban hogy ha van erkölcsi érzéke?”

Igen, bár "érzék" az egy kicsit megtévesztő, mert az erkölcsi érzéket rengeteg gyakorlás és nevelés formálja, kiváltképp gyerekkorban. Attól még, hogy intuitív, még nem jelenti, hogy nem tanult. Meg az erkölcsöt én nem helyezném ennyire kardinális szerepbe, mert maga az erkölcs egy származtatott dolog. Hívjuk inkább értékrendnek.