Istennek miért kell hogy higgyenek benne az emberek? Miért feltétele ez a mennybe kerülésnek?

Pl. van egy sorozatgyilkos, aki a börtönben annyit olvassa a Bibliát, hogy jóvá válik, mert elkezd hinni.

De pl. ha kikerül a börtönből, akkor elvágja egy kisgyerek torkát, mert benne van a génjeiben. De ettől független még üdvözülhet, mert hisz, a földi gyengesége ami a génjeiben van, de Istent attól még szereti, ha bárkinek is elvágja a torkát.

Pl. mi az a jó, amit egy hitetlen elkövet és miért teszi ezt? Mi a garancia arra, ha pl. sorozatban jókat tesz és ennek hatására elkezdi érezni Isten jelenlétét és utána válik hívővé. Mondjatok pl. olyan személyt aki biztos ateista, de mindig jókat tesz.

"Pl. mi az a jó, amit egy hitetlen elkövet és miért teszi ezt? "

Mert azt akarja, mert jól esik neki.

Bármilyen jó amit egy hívő is elkövet.

"Mi a garancia arra, ha pl. sorozatban jókat tesz és ennek hatására elkezdi érezni Isten jelenlétét és utána válik hívővé. "

Ez most kérdés akart lenni? Csak mert az elején mintha annak indult volna.

"hogy jóvá válik, mert elkezd hinni."

"ha kikerül a börtönből, akkor elvágja egy kisgyerek torkát"

Akkor nem vált jóvá.

"De kleptomániás lehet hívő is és hitetlen is. És itt a különbség."

Hol?

Isten csak azért megkegyelmez az egyiknek a másiknak meg nem mert az egyik hívő? Az Istened beképzelt és rajongókat gyűjt akkor csak maga köré.

Összegezzük akkor.

A hit szükséges ahhoz hogy valaki jó ember legyen.

Tehát az ateista aki kockáztatja az életét hogy segítsen másokon, aki azzal tölti azt a kevés idejét amit az élettel tölthet hogy segítsen másokon az nem lehet jó. Aki csak azért tesz jót mert jót akar tenni, mert boldoggá teszi az nem jó ember.

DE az aki jót cselekszik mert így elkerüli a rosszat és majd megfogják jutalmazni érte a túlvilágon az jó ember. Aki lényegében csak a rossz elkerülése és a sokkal nagyobb fizetség érdekében cselekszik jót az jó ember. Aki egy isten miatt tesz jót az jó ember.

Tágabb értelemben szerintem más is belátja, hogy ez így van. Ahhoz, hogy valaki jót cselekedjen, hinnie kell a jóban. A jó nincs jelen az anyagi valóságban, nem tudod kivonni, elkülöníteni, lehatárolni, kimérni, nem tekinthető semmilyen értelemben anyagi létezőnek. Vagyis hinni kell benne ahhoz, hogy jó legyen valaki.

Amit mi a civilizált világ nyugati felén jónak, mint eszmének nevezünk, az amúgy történetesen a keresztény istenképből fakad, az definiálja. Ez nem valami teljesen magától értetődő dolog, amit a világ tetszőleges részén bárki felismer. Ha valaki behatóan tanulmányozza más kultúrák (hindu, kínai, antik, japán, prekolumbián amerikai stb.) kultúrákat, akkor hamar rájön, hogy a jóról alkotott képük erős, nem triviális különbségeket mutat a mienkéhez képest.

Ahhoz, hogy egyáltalán fogalmunk legyen a jóról, elengedhetetlen egy normatív rend megléte a világképben, ami pedig összefügg a világnézetünk narratív rendjével. Nincs narratívák felett álló jó, mint fogalom, az értelmezhetetlen. Ha egy ateista a jóról beszél, ugyanúgy egy narratívából beszél, mint egy keresztény, vagy egy buddhista, még akkor is, ha azt állítja, hogy létezik valamiféle univerzális, felsőbbrendű jóság, azt akkor is csak a saját narratívájában lehet értelmezni.

Vagyis ahhoz, hogy bárki jót cselekedjen, alapfeltétele, hogy higgyen abban, hogy létezik olyan, hogy jó cselekedet, vagyis valamiféle jó, amit cselekedettel meg lehet jeleníteni, meg lehet valósítani. Egy ateista esetében is igaz ez.

Az, hogy a keresztények azt állítják, hogy a jó cselekedethez istenhit kell, pusztán azt jelenti, hogy a keresztények szempontjából a jó ideája nem egy absztrakt izé, hanem valójában Istennel azonos, ami szükségszerű következménye Krisztus és a kinyilatkoztatás tanításának. Ha egy keresztény azt állítaná, hogy létezik jó Isten nélkül, akkor Krisztus hiába halt meg a kereszten, az egész kereszténység hiábavalóság volna. (Mielőtt még valaki ezzel jönne, a kereszténység nem azért mondja ezt, mert attól fél, hogy kiderül, hogy szükségtelen, hanem azért, mert a tanításból ez következik. Tehát ez nem egy visszamenőleges igazolás.)

Vagyis a keresztények csak azt állítják, hogy amit amúgy jónak gondolnak, az valójában Istenben jelenik meg tisztán, és hogy minden jócselekedet valójában ennek egy tanúságtétele. Keresztény szempontból egy ateista, aki "hisz a jóban", gyakorlatilag istenhívő, aki ezt nem ismeri be önmagának, mert az a jó, amiben egy ateista hisz, az a kereszténység számára Istennel azonos (azon mértékben, amennyiben a jóságról alkotott fogalmuk azonos, szóval legalábbis elég jelentős mértékben).

47.

Tehát akkor soha semmi nem jó és nem is rossz.

49. a 47. válasz alapján még Biblia sem támpont.

Például bűn a jóra való restség (nem is kicsit). De mint leírtad a 47. válaszodban annak is lehet rossz következménye tehát akkor bűnt követtél el.