Az ateista embereknél a halál miért tabu téma?

Oké, akkor tisztázom az álláspontom:

Társadalmi szempontból hatalmas relevanciája van a marketingnek és konzumerizmusnak, és még hatalmasabb az egyén halálhoz fűződő hozzáállásának.

Az kétségtelen, hogy az egyén halálhoz fűződő viszona az utóbbi 150 évben jelentősen eltolódott. Akkoriban még azt a húst, amit valaki megevett, jó eséllyel maga is nevelte, és ő is ölte meg. A halott családtagokat a családi házban ravatalouták fel, és gyakran családi körben is hunytak el. A hétköznapi élet szerves része volt a halállal való találkozás.

Ez erősen másmilyen a jelen hozzáállásunkhoz képest, és ez egybeesik (korrelál) a komfortszolgáltatások, az életszínvonal ugrásszerű megemelkedésével, a húsipar gazdaságokba és gyárakba, a halálnak pedig kórházakba történő kiszervezésével, a fogyasztói társadalomnak a megszületésével és érvényre jutásával.

Én azt állítom, hogy ez a két folyamat összefügg, összefonódik. A fogyasztói társadalom számtalan kényelmi vívmányai közül az egyik a halállal való keserves szembenézéstől való megóvás, mivel már nem kell nekünk megölnünk az állatot, nincs akkora csecsemőhalandóság, nem a köreinkben halnak meg az emberek, akiket próbálunk minden áron gépekkel életben tartani, hátha el tudjuk kerülni a halált.

Ez egyrészt tök jó, nyilván. Másrészt viszont nem vagyunk rákényszerülve a halandóságunk tudatosítására, úgy élünk, hogy nem gondolunk a halállal, és keserves igazságtalanságként látjuk, hogy valaki meghal. Elvesztettük az organikus megküzdési módszereinket, és ez szerintem igenis összefügg azzal, hogy minden csatornán, ami minket ér, azt sulykolják nekünk, hogy mással foglalkozzunk, és ne ezzel.

Emlékszem, amikor apám meghalt, és amikor bekapcsoltam a tévét, vagy röviddel utána bementem a városba, ahol minden kirakatból és óriásplakátból próbáltak nekem eladni valamit, én meg azt gondoltam magamban: "kik vagytok ti, hogy nekem még most is eladni próbáltok, hát nem látjátok, hogy gyászolok?"

Amíg a marketing a fizikai piactérhez tartozott, senkinek nem jutott eszébe a temetési menethez odamenni, hogy "tessék vegyék meg, most akciós!"

Most viszont az egész világ piactér, a hálószobáktól a közterületek szabad falfelületiig. A hozzáférésünk azokhoz a tradíciókhoz, amik a halállal való szembenézést és a veszteségből való gyógyulást segítették, megszűnt, mert minden a figyelmünkért (az imádatunkért) verseng. És gyógyulás helyett ópiumot kapunk csak, hogy addig se fájjon. Ez az ópium a fogyasztás.

"Társadalmi szempontból hatalmas relevanciája van a marketingnek és konzumerizmusnak, és még hatalmasabb az egyén halálhoz fűződő hozzáállásának."

Nyilván, csak a kettő között semmilyen kapcsolat nincs. Vagyis már itt megakad az érvelésed, amikor te hibásan egybe próbálod mosni a kettőt.

Jó, kifejtettem most, és igazából nem is vitatkozni akartam, csak nem tudtam, hogy most megsértettem valakit, de akkor ezek szerint nem 🙂 ennek örülök. Természetesen nem kell egyetértenünk a kérdésben,ez teljesen rendben van részemről, hogy valaki másképp gondolja.

Nem összemosni szándékozok, hanem összefüggéseket keresek. Feltárni igyekszek, nem propagandát folytatni. Részemről ennyi.

Nem tabu.

És jól látod: sok ateistát nem érdekel. Mivel nem tudja befolyásolni.

Bár... a hosszú élet kutatása ateista találmány. Hívő kutató nem igazán van ott.