Az ateista embereknél a halál miért tabu téma?

"Maximum egy olyan világban lenne igazad, ahol a reklámok arról szólnának, hogy a reklámozott terméket még most gyorsan ki kell próbálnod, mielőtt meghalsz."

Hát de pontosan erről szól a marketing és a reklám. Csak a halál nimcs sem megemlítve, sem hivatkozva, mivel ezt jelenti az, hogy tabu. De miért nem mutatják például húsáruknál az állatokat úgy, ahogy a gyümölcsleveknél a gyümölcsöket szokás? Mert a halál az tabu.

"Hát de pontosan erről szól a marketing és a reklám. Csak a halál nimcs sem megemlítve, sem hivatkozva, mivel ezt jelenti az, hogy tabu. De miért nem mutatják például húsáruknál az állatokat úgy, ahogy a gyümölcsleveknél a gyümölcsöket szokás? Mert a halál az tabu."

Nem tabu. Csak reklám fogás.

Nem reklámozzák a halált mert nem akarják eladni.

Nem szerepel a húsárú reklámjában mert nem tenné kívánatosabbá.

De ettől még nem lesz tabu. Nyugodtan bele raknák csak reklám szempontjából nem lenne egy célszerű döntés. De sok minden más is van amit nem raknak bele.

"Hát de pontosan erről szól a marketing és a reklám. "

Nem éppen, tekintve hogy köze nincs a halálhoz. A kereskedő számára a legkevésbé sem szempont, hogy ki mikor hal meg, az a lényeg hogy elegen vegyék a termékeit.

"De miért nem mutatják például húsáruknál az állatokat úgy, ahogy a gyümölcsleveknél a gyümölcsöket szokás?"

Mert kevésbé lenne vevőcsalogató hatása. A reklámnak pedig ennyi a célja, hogy minél több embert megszólítson, nem pedig az hogy tabusítsa a halált.

De nem azért, mert kényelmetlen, hanem mert semmi nincs benne, ami vásárlásra ösztönözné az embert. Azaz nem azért nem erről beszélnek egy reklámban mert ez tabu lenne, hanem mert ostobaság, mivel nem összeegyeztethető a marketingcélokkal.

Mint ahogy egy könyv marketingje során se arról beszélnek, hogy milyen és mekkora betűtípussal, hol gyártott papírra nyomtatták azt. Nem azért, mert ezek tabu információk, hanem szimplán olyan infók, amik nem fogják vásárlásra ösztönözni az embert.

Nem gondolom, hogy egy ateista nehezebb helyzetben lenne ebben a vonatkozásban, mint egy hívő.

A középkori kultúra egyik motívuma volt a "haláltánc", és ebből kifolyólag a "világ megvetése".

A középkorban szinte a legtöbb ember hívő volt, mégis állandóan figyelmeztették egyesek őket és az egyházat is, hogy figyeljenek a végső dolgokra, ne csak a világra.

"Mint ahogy egy könyv marketingje során se arról beszélnek, hogy milyen és mekkora betűtípussal, hol gyártott papírra nyomtatták azt."

Csak itt az a különbség, hogy a betűtípusnak nincs eleve olyan relevanciája az életünkre nézve, mint a a halálnak. Amúgy nem a marketing tabusítja a halált, hanem a marketing maga azonosan egyenlő a halál tabusításával. Akármivel is történik meg a halál tabusítása, szükségszerűen kívánatosabbá válik.

Ha a marketing azért nem hivatkozza a halált, mert az az érdekeivel ellentétes, az kimeríti a tabu meghatározását. A tabu mindig is ezt jelentette: nem megnevezni valamit, hogy ne terelődjön rá a figyelem, elvonva arról, amit mi fontosnak tartunk.

"Csak itt az a különbség, hogy a betűtípusnak nincs eleve olyan relevanciája az életünkre nézve, mint a a halálnak. "

Na ezen bukik meg az egész elméleted. Ugyanis a kereskedő nem azt mézi, hogy az ember életére mekkora relevanciája van annak, ahogy el kívánja adni a termékét. Hanem az a szempont számára, hogy mire fogják jó eséllyel a legtöbbem felkapni a fejüket, mitől lesz az ő terméke kívánatos a legtöbb potenciális vásárló számára.

Vagyis a halál és a betűtípus lényege a marketing szempontjából pont ugyanaz. Megpedig az, hogy teljesen érdektelenek a témában, semmi jelentőségük sincs.