Az ateista embereknek mi a véleményük a keresztény társaikról? Elhiszik róluk, hogy valóban az önzetlen szeretet vezérli az életüket, vagy egyszerűen csak képmutatásnak tekintik a szeretetről szóló tanításaikat és hitelveiket?
Én keresztény vagyok, és teljesen elbizonytalanít néhány magát szintén kereszténynek valló egyén rideg viselkedése. Olyan érzésem van, mintha csak azért járnának gyülekezetbe, vagy azért prédikálnának, mert náluk ez egy megszokott életforma.
Nem érzem, hogy amit csinálnak, azt tiszta szívből és teljes belső meggyőződéssel cselekednék. Lehet, hogy piszkálódásnak tűnik a részemről ez a megállapítás, de a tapasztalataim (mindenféle általánosítás nélkül) sajnos tényleg ilyen rosszak.
Ha valakit az önzetlen szeretet vezérelne, az nem tanítgatna meg magyarázna, hanem odamenne az utcán egy elesetthez, felsegítené és bekísérné a kórházba. Vagy ehhez hasonló.
Vagy ennyire nincs tisztában emberek milliója az önzetlen szó jelentésével?
"A jó emberek jó dolgokat cselekednek, a rossz emberek rossz dolgokat cselekednek, de ahhoz, hogy jó emberek rossz dolgokat cselekedjenek, vallás kell."
Steven Weinberg
Szerintem a magukat vallásosnak tartó emberek kis része cselekszik igazán aszerint, amit saját állítása szerint hisz.
A szerintük gonosz és erkölcsök nélküli ateista valójában sokkal jobb ember, mint a nagyrészük. Belőlem a vallásosok nagy részének álszent képmutatása undort vált ki.
Egy értelmes illetve jó embert egyáltalán nem érdekli, hogy milyen vallású. Ahogy viselkedik, amit tesz, az alapján ítélkezünk. Ez ugyanolyan, mintha bőrszín, szexuális beállítottság, pénz, öltözködés alapján ítélnénk meg más embereket.
Ezek teljesen független dolgok, és senkit nem mentesít semmi alól, csak mer kereszténynek vallja magát. Például elviselhetetlennek tartom, hogy adott muszlimok, keresztények és zsidók egymást ölik, miközben ugyanabban az istenben hisznek.
Ez csak egy vallás, semmi köze magához az emberhez. Ugyanakkor tiszteletre méltónak tartom azt a keresztényt, aki tényleg a Biblia szerint él.
"...egyszerűen csak képmutatásnak tekintik a szeretetről szóló tanításaikat és hitelveiket"
Nagyon beletrafáltál a lényegbe. :(
Nem véletlen, hogy normális helyeken a vallást legbelső magánügynek tekintik. Egy felsőbb, vagy mindenható lényben való hit, illetve nem hit sok ok miatt alakul ki a felnőtt emberben, és képes független lenni a hétköznapi életétől, kapcsolataitól. Vannak emberi erkölcsi normák, amelyek nem köthetők valláshoz. Vannak emberek, aki e szerint élnek, függetlenül hitbéli világnézetüktől. Esetükben az önzetlen szeretet a világ legtermészetesebb tulajdonsága, és nem szokták ezt külön elemezgetni.
Ha a vallásos meggyőződésűek között több rideg és képmutató van, az adódhat abból is, hogy a vallási gyülekezetekben sok helyen fordul elő erőszakos meggyőzésből fakadó képmutatás, mint a másik közösségben, ahol nincs ilyen gyülekezési kényszer.
Kedves kérdező!
Én egy materialista (és ennek megfelelően ateista) ember vagyok.
Egy materialista szemében a vallásnak csak annyi értelme van, amennyire a híveit emberszeretőbbé, becsületesebbé, és ezáltal ezt a világot jobbá képes tenni.
Természetesen jól tudom, hogy vannak olyan emberek (a hivők), akik őszintén hisznek istenben, és vannak olyanok is (a vallásosak) akik csak megszokásból, hagyományból járnak templomba.
Azonban úgy gondolom, hogy önzetlenségből szeretni az embereket szép dolog, de ostobaság (én pl. önzőségből "szeretem" őket - pontosabban kívánom, hogy boldogok és sikeresek legyenek, mert akkor én is egy jobb világban élhetek), szerintem a hivők többsége is valójában (bár ezt még magának sem vallaná be) az örök üdvösség reménye, illetve az örök kárhozat elkerülése végett teszi ezt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!