Az ateista embereknek mi a véleményük a keresztény társaikról? Elhiszik róluk, hogy valóban az önzetlen szeretet vezérli az életüket, vagy egyszerűen csak képmutatásnak tekintik a szeretetről szóló tanításaikat és hitelveiket?
Én keresztény vagyok, és teljesen elbizonytalanít néhány magát szintén kereszténynek valló egyén rideg viselkedése. Olyan érzésem van, mintha csak azért járnának gyülekezetbe, vagy azért prédikálnának, mert náluk ez egy megszokott életforma.
Nem érzem, hogy amit csinálnak, azt tiszta szívből és teljes belső meggyőződéssel cselekednék. Lehet, hogy piszkálódásnak tűnik a részemről ez a megállapítás, de a tapasztalataim (mindenféle általánosítás nélkül) sajnos tényleg ilyen rosszak.
válasza:Nem vagyok benne bizonyos, de nekem úgy tűnik, a képmutatás és más negytív tulajdonság nem csak a vallásosak sajátja.
Az emberek hajlamosak felépíteni egy saját értékitéletű világot, amiben ők minden tettüket igazolva látják.
Aligha ismerik saját hibáikat, talán magam sem vagyok kivétel.
Meglehet, a vallásosaknál, már akiknél mindezek jelentkeznek, sokkal jobban szemet szúrnak, mert részben saját állításaik, részben hitük alapján mást várna az ember.
Az általánosítás talán itt sem szerencsés, de valóban, találkoztam már olyan emberekkel, akik ridegek vagy (és) hiúk, önzők, sőt egyenesen rosszindulatúak voltak, bár kereszténynek tartották magukat.
Más hibákat is sorolhatnék jócskán, pl.: fösvénység, türelmetlenség, stb... amik már bűnnek is nevezhetők.
Sajnos a vallás kevés embert tesz jobbá, bár a kérdés felmerül, mi lenne belőle vallás nélkül.
Talán a vallás amennyi pozitívumot ad, felületesebb embernél legalább annyi negatívummal is megajándákozza, bár ez igazán és mélyen hívőt talán kevésbé érint.
Magam is csak most gondoltam mindezt végig, lehetséges, hogy tévedek, de mindenestere úgy sejtem, a vallásos a nem hívő, vagy más vallású emberrel szemben kevésbé toleráns, nincs benne empátia vele szemben.
válasza:Kedves kérdező!
Tényleg nem szeretnék parttalan vitát nyitni, de úgy gondolom, hogy a dolgok még nem kerültek a helyükre, ezért veszek egy nagy levegőt, és megpróbálom a helyükre rakni őket.
A feltett kérdésed tartalmaz egy állítást: Az őszinte, hivő keresztény emberek életét az önzetlen szeretet vezérli.
Továbbra is fenntartom, hogy tévedsz.
1. Soha nem állítottam, hogy az ember nem képes szeretni, és bizonyos esetekben (pl. csecsemőjének gondozásakor) nem érezheti és gondolhatja úgy őszintén, hogy cselekedetét a tökéletesen önzetlen szeretet és önfeláldozás vezérli. Azonban egyrészt ennek az "önfeláldozásnak" a genetikai hátterét (önző gén) a humánetológia (Richard Dawkins) már felfedte, másrészt az ember azért vállal gyermeket (minden nehézség ellenére), hogy életének kiteljesedése és ezáltal egyik, ha nem a legfőbb boldogsága legyen.
Harmadrészt pedig a "feltétlen szeretet" érzése nem isteni parancsra, vagy elhatározásra születik meg, hanem -ahogyan te is jól írtad- automatikusan, "ösztönösen". Semmi köze sincs sem a valláshoz, sem az erkölcshöz (ebben a kérdésben nincs semmi különbség Gandhi és egy tömeggyilkos között).
Tehát a szülői szeretet és "önfeláldozás" mögött is -végső soron- az ember személyes boldogság iránti vágya áll.
2. Játszhatunk a szavakkal, és mondhatjuk azt, hogy az ember személyes boldogság iránti vágya nem önzőség (OK, mondjuk ezt), de azt állítani, hogy semmi köze az ember egójához, énközpontúságához, valótlanság, hiszen minden cselekvést (tudatosul vagy sem) végső soron az egyén SAJÁT boldogságvágya vezérel, nem a másé (jobb esetben a kettő egybeesik). Ezért téves az az állítás, hogy a szeretet nem lehet énközpontú. A dolog pont fordítva áll; az önszeretet belénk van "kódolva", és minden más szeretet alapja! Aki nem képes önmagát szeretni, az mást sem! A szeretet érzése az olyan egyénekkel szemben alakul ki, akik valamilyen módon (a csecsemő akár pusztán a létével) boldogságot és örömöt ad nekünk. Ezért az az állításod, hogy "A boldogság utáni vágy... nincs összefüggésben azzal, hogy hogyan viszonyulunk más személyekhez, vagy saját magunkhoz" - TOTÁLIS TÉVEDÉS!
3. Lehet, hogy Srapnel pontatlanul fogalmazott. A kereszténység mögött tényleg nem pusztán a hedonizmus (élvezetvágy) áll, hanem az eudémonizmus (boldogságvágy). A többiben viszont nem tévedett. A kereszténység -mint minden vallás- esszenciája az örök élet és boldogság ígérete. A vallási eudémonizmus és a "világi" eudémonizmus között a különbség abban áll, hogy míg a vallás, a túlvilági igazságszolgáltatás ígérete által összekapcsolja az erkölcsösséget és a boldogságot, addig a világban a kettő ritkán találkozik egymással, mert általában -sajnos- nem a legerkölcsösebbek a legboldogabbak.
A lényegi azonosságra egy jó példa, amikor egy vallási fundamentalista (pl. iszlamista terrorista) csoport, öngyilkos merényletet hajt végre "Allah ellenségei" ellen, abban a reményben, hogy ezért a Paradicsomba kerülnek. Ekkor derül ki, hogy sem az indítékban (boldogságvágy), sem az eszközben (bűn) nincs lényegi különbség a vallásos terrorista és az ateista bankrabló között. Pusztán annyi, hogy amíg az egyik megelégszik egy kis pénzen vehető, földi boldogsággal, addig a másiknak az örök, végtelen boldogság kell. Természetesen fordítva, az erkölcsös cselekedetekre is lehetne ugyanígy párhuzamos példát hozni.
Tehát az eredeti kérdésedre a végső válaszom ez:
Az emberek életét (mindegy, hogy keresztény vagy ateista!) vezérlő, közös, végső mozgatórugó NEM az önzetlen szeretet (EZ CSAK A FELSZÍN!, ezért tudatlanság, vagy önbecsapás, rosszabb esetben képmutatás!), hanem mindig az egyén boldogság iránti vágya.
Remélem érthető és kielégítő választ adtam mindenre.
Kedves tzolko,
nem kevés igazság van abban, amit írtál. Keresztényként a "másik oldalról" is egyet kell értenem a mondanivalód lényegével.
Kedves Józanész!
Én nem állítottam semmit, csak feltettem egy kérdést, ami arra vonatkozott, hogy hihető-e a magukat kereszténynek valló emberek mások iránt érzett állítólagos önzetlen szeretete.
Azzal sem vádoltalak, hogy olyan kijelentést tettél, amely szerint az ember nem képes szeretni, és hogy alkalmatlan bármiféle önzetlen érzelemre. Nem tudom, hogy miből szűrted le ezeket a következtetéseket.
Ha a Te logikád alapján közelítjük meg a kérdést, akkor szinte minden emberi cselekedetre ráfoghatjuk, hogy a személyes boldogság iránti vágy áll a hátterében. A táplálkozás, pihenés, testmozgás, munka stb. mind-mind olyan tevékenységek, amik ideális esetben hasznosak az ember számára, tehát öncélúak.
Ebből kiindulva a Te gondolkodásod szerint tulajdonképpen már az is önzésnek számít, hogy egyáltalán létezünk.
Miért nem írtad mindjárt azt, hogy a pisilés is önzőség? Hiszen valamilyen formában az is a boldogságunkat szolgálja.
Hogyan lehet önzőnek nevezni egy olyan érzést, ami önkéntelenül, spontán módon működik? A(z igazi) szeretetet nem lehet irányítani, nem lehet megszabni, hogy mikor "aktivizálódjon", tehát semmiképp sem lehet egocentrikus.
Amire Te gondolsz, az inkább egyfajta kényszeredett alázat, vagy kedvesség, aminek semmi köze a szeretetérzéshez.
A vallásos béke-orientáltságot valószínűleg szintén kevered a szeretettel, tehát egyáltalán nem lep meg, hogy ennyire ellentmondásos a véleményed.
Abban mondjuk igazad van, hogy az ember boldogság utáni vágya összefüggésben van a saját magához való viszonyulásával. Azonban más személyek iránt érzett vonzalmának semmi köze nincs ehhez a természetes tulajdonságához.
Ez a tulajdonság ugyanis kedélyállapottól függetlenül mindenkiben megvan, vagyis nem feltétlenül jár a mások szeretetéből adódó örömmel és boldogsággal.
Ami a vallásos szemléletmód és a szóban forgó filozófiai irányzatok tanainak összehasonlítását illeti, kicsit erőltetettnek érzem. Merthogy ilyen alapon akár a sátánizmusban is találhatnánk a vallásokkal közös vonásokat, hiszen az az irányzat is a boldogság elérésének egy módját hírdeti.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy például az eudémonizmus valami elvetendő, eretnek tanítás lenne. Egyszerűen csak próbálok rávilágítani arra, hogy a lényegi azonosság ellenére semmilyen kapcsolat nincs a két (de inkább több) eszmerendszer között.
A végső megállapításoddal voltaképpen egyetértek, bár úgy gondolom, hogy az önzetlen szeretet nem más, mint a boldogság egyik megnyilvánulási formája.
válasza:Kedves kérdező!
Köszönöm a válaszodat.
Nem akarlak győzködni az igazamról, tiszteletben tartom a hitedet.
Tudom, hogy a kérdéssel kapcsolatos álláspontom "nem kompatibilis" a kereszténység szeretetről szóló tanításaival. Ezért megértem, hogy annak részedről történő megértése és elfogadása egyenlő lenne a keresztény tanítás megtagadásával, és ezt nem kívánhatom tőled.
Viszont úgy gondolom, hogy a "végső válasszal" kapcsolatban, akár ki is egyezhetünk.
válasza:"Én nem állítottam semmit, csak feltettem egy kérdést, ami arra vonatkozott, hogy hihető-e a magukat kereszténynek valló emberek mások iránt érzett állítólagos önzetlen szeretete."
Csak annyira, amennyire a nem keresztények esetében. Ahhoz megfelelő belső elmestruktúra kell, hogy valaki önzetlenül szeressen. Ezt külső eszmerendszerrel nem tudod előidézni. Így kereszténységgel sem.
"Ebből kiindulva a Te gondolkodásod szerint tulajdonképpen már az is önzésnek számít, hogy egyáltalán létezünk."
Meglepő, de igen. A szüleink önzősége.
"Hogyan lehet önzőnek nevezni egy olyan érzést, ami önkéntelenül, spontán módon működik?"
Úgy, hogy nem tudatosul benned az eredete és az oka.
"A(z igazi) szeretetet nem lehet irányítani, nem lehet megszabni, hogy mikor "aktivizálódjon", tehát semmiképp sem lehet egocentrikus."
Attól még egocentrikus. Kötve hiszem, hogy egy ellenszenves, neked évtizedeken keresztül csak negatívat okozó embert őszintén szerethetsz. A szeretet is irányított. Soha nem fogod úgy szeretni az utcán veled szembejövőt, mint mondjuk a saját szüleidet. Én még nem láttam keresztényt sem úgy gyászolni a tegnap a tv-ben látott baleset halottját, mint a saját szeretteiét.
A szeretetet pont úgy nem tudod azonban teljesen irányítani, mint ahogy a gyűlöletet, vagy bosszúvágyat sem. Mert ezek mind nagyon ősi, részben reflexes és ösztönös, tudattalanban is létező érzelmek. Ami pedig reflexes és tudattalan, az még nem önmagában létező és nem ok nélküli. Pl. a gyász nyomorúságában is az önző hiányérzet a fő komponens.
"Ami a vallásos szemléletmód és a szóban forgó filozófiai irányzatok tanainak összehasonlítását illeti, kicsit erőltetettnek érzem. Merthogy ilyen alapon akár a sátánizmusban is találhatnánk a vallásokkal közös vonásokat, hiszen az az irányzat is a boldogság elérésének egy módját hírdeti."
Pedig bizony az van, amit most erőltetettnek gondolsz. Nem is erőltetett. Minden gondolatrendszer, ami nem kifejezetten csak leíró jellegű (mint mondjuk a fizika), pláne a vallások, kifejezetten abból a célból jönnek létre mindig, hogy a világot egy szebb, nyugodtabb, a hívő számára elviselhetőbb és boldogabb hellyé változtassák, legalább fejben, vagy a másvilágon, ha már itt konkrétan nem is megy.
"Egyszerűen csak próbálok rávilágítani arra, hogy a lényegi azonosság ellenére semmilyen kapcsolat nincs a két (de inkább több) eszmerendszer között."
Pont ez a lényegi azonosság az, ami a kapcsolat maga. Mi más lenne?
"Egyébként a hedonizmussal történő egybevetést agyrémnek tartom."
Egészen addig, amíg nem sikerül az egészet tisztán és érzelmektől mentesen nézni.
Srapnelnak (vagy Srapnelnek):
"Ezt külső eszmerendszerrel nem tudod előidézni. Így kereszténységgel sem."
Egyetértek. Bár hozzáteszem, hogy a keresztény világszemlélet optimális eset(ek)ben komoly szerepet játszik a pozitív tulajdonságok erősítésében.
"Meglepő, de igen. A szüleink önzősége."
Na jó, de mi köze ennek a mi jellemünkhöz?
"Attól még egocentrikus. Kötve hiszem, hogy egy ellenszenves, neked évtizedeken keresztül csak negatívat okozó embert őszintén szerethetsz. A szeretet is irányított. Soha nem fogod úgy szeretni az utcán veled szembejövőt, mint mondjuk a saját szüleidet. Én még nem láttam keresztényt sem úgy gyászolni a tegnap a tv-ben látott baleset halottját, mint a saját szeretteiét.
A szeretetet pont úgy nem tudod azonban teljesen irányítani, mint ahogy a gyűlöletet, vagy bosszúvágyat sem. Mert ezek mind nagyon ősi, részben reflexes és ösztönös, tudattalanban is létező érzelmek. Ami pedig reflexes és tudattalan, az még nem önmagában létező és nem ok nélküli. Pl. a gyász nyomorúságában is az önző hiányérzet a fő komponens."
Értem, hogy hova akarsz kilyukadni. Azt állítod, hogy minden érzelmi folyamatnak van egy kiváltó oka, ami meghatározza az érzelmi folyamat jellegét.
Ezek alapján Te arra a következtetésre jutottál, hogy az érzések nem lehetnek önzetlenek, hiszen attól függően pozitívak vagy negatívak, hogy milyen külső hatások következtében alakulnak ki.
Véleményed szerint az is egyfajta önzőség, hogy az embereket nem hatják meg az általuk nem ismert, velük közvetlen kapcsolatban nem álló társaik személyes tragédiái.
Nos, én nem vitatom, hogy van igazság az észrevételedben. De nem gondolom, hogy a szeretet egy önző érzés csak azért, mert valami kiváltja belőlünk.
Attól, hogy boldogságérzettel párosul még nem biztos, hogy (fizikai értelemben) többek, gazdagabbak leszünk tőle. A kilátástalan élethelyzetünkön aligha változtat bármit is, hogy bensőséges érzelmeket táplálunk a kutyánk, a macskánk vagy éppen az ismerőseink iránt.
Ennek tudatában tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy a szeretetnek, mint érzésnek semmi köze nincsen az egoizmushoz.
"Pedig bizony az van, amit most erőltetettnek gondolsz. Nem is erőltetett."
Oké, elismerem, hogy az eudémonizmus és a vallásos világfelfogások összehasonlításának van némi értelme. Azonban a hedonizmust a legnagyobb jóindulattal sem tudom összeegyeztetni a vallási eszmerendszerekkel.
"Pont ez a lényegi azonosság az, ami a kapcsolat maga. Mi más lenne?"
Látom, komoly fogalomzavarban vagy. Szerinted a kapcsolat és az egyezőség/hasonlóság ugyanazt jelentik? Ha nekem mondjuk a tiédhez hasonló a szemléletmódom, akkor kapcsolat van közöttünk? Nem tartom valószínűnek.
"Egészen addig, amíg nem sikerül az egészet tisztán és érzelmektől mentesen nézni."
Mindenféle érzelmektől mentesen kijelenthetem, hogy az élvhajhászat nagyon távol áll a vallások erkölcsi tanításaitól és szellemiségétől. Erről Te magad is meggyőződhetsz, ha veszed a fáradtságot és utánanézel egy kicsit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!