Mi van a mennyben? Hogy képzelitek el, milyenek ott a mindennapok?

Hát azért érdemes szenvedni itt a Földön.

Mellesleg ha ez a cél, miért nem ezzel indult a rendszer? Isten teremthetett volna ilyen egységet helyből. Igaz akkor nem kellene kárhozatra jutnia senkinek, nem lenne annyi szenvedés az emberek életében.

De hát kellett a reality show az öregnek, mert veszettül unatkozott a nagy tökéletességében, nemde??

Ez nem igaz.

Aki tökéletes, az tudja ezt magáról, és főleg NEM KELL HOZZÁ semmiféle szenvedés!

Látszik, hogy itt senkinek nem olvastak a szülei népmeséket. A népmeséink jelentős részében úgy indul, hogy "egyszor volt holnap volt, volt egyszer egy öreg király".

Itt értelemszerűen a mese egészéből kiderül, hogy ez a király "örök" király, tehát maga Isten.

Van egy kifejezetten specifikus mese, melyben ennek az "öreg" királynak az egyik szeme sír a másik nevet és megkérdezi a legkisebb, hogy "miért nevet egyik szemed és miért sír a másik". Erre az öreg király azt feleli:

"Az egyik szemem nevet, mert van nekem három daliás fiam, akikben gyönyörködöm, de a másik szemem sír, mert nem akarnak VILÁGOT LÁTNI"

És lényegében a mese fő történeti szála itt is indul, amikor is "világgá megy" a főhős, hogy lássa a világot, mely során mindenféle kalandba keveredik. Többek között először a középső világba kerül, majd az alvilágba, és egészen onnan küzdi vissza magát újra otthonába az öreg királyhoz.

Független a létezésed célja attól, hogy te most szenvedsz vagy sem. A tapasztalás a cél és nem a szenvedés vagy a jólét. Ezt mind magadnak / magunknak teremtjük meg, de mindkettő ad valamiféle tapasztalást.

A bibliában szintén Jézus története ad bizonyosságot, mint az előző melyet írtam korábban:

"A mennyek királysága olyan, mint az az ember, aki mielőtt elutazott volna külföldre, összehívta a szolgáit. Minden vagyonát rájuk bízta."

"Egyiküknek öt zacskó ezüstpénzt adott, a másiknak két zacskót, a harmadiknak pedig egyet. Mindenkinek képességei szerint adott. Ezután elutazott."

"Aki öt zacskó ezüstpénzt kapott, öttel többet hozott vissza. Ezt mondta: »Uram, öt zacskó ezüstpénzt bíztál rám. Arra használtam fel őket, hogy újabb ötöt szerezzek.«"

"Az ura így szólt hozzá: »Jól van! Jó és megbízható szolga vagy! Hűséges voltál ezen a kevésen, ezért ezentúl sokat bízok rád. Gyere, és örülj velem együtt!«"

Nah nem másolom be minden szöveget, csak részleteket, íme az utolsó:

"Azután jött az, aki egy zacskó ezüstpénzt kapott. Ő így szólt: »Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Még ott is aratni akarsz, ahol nem vetettél. Onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál magot."

Az úr így szólt: "Mindenki, aki felhasználja azt, amije van, még többet fog kapni. Attól pedig, aki nem használja föl azt, amije van, mindent elvesznek majd."

"Azt a haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a sötétségbe. Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás!”"

---

Nem nehéz e történetből belátni, hogy itt az ezüst az emberi tulajdonságokat jelentik, kap minden ember elég tudást, elég tehetséget, elég örömöt és elég szerencsét. Aztán az már rajtad múlik, hogy miként tudod ezt "kamatoztatni". De sok az ember aki csak kesereg, hogy neki milyen kevés jutott, meg neki mennyire bal sorsa van, hogy őt az ég is veri stb. Sok ilyet lehet hallani. Nah hát az ilyen az, aki elássa azt a keveset is, amit kapott, mert lusta.

"kap minden ember elég tudást, elég tehetséget, elég örömöt és elég szerencsét."

Ez simán csak nem igaz.

Kezdve azzal, hogy az embernél a megtermékenyült zigóták egytizede születik meg.

A többinek nem volt elég tehetsége, tudása vagy szerencséje.

Az a probléma a tudománnyal, hogy mindent tud az egyről, amit tudni lehet (vagy érdemes), és mindent tud a kettőről, amit tudni lehet (vagy érdemes). De hogy az egyről hogy jutunk a kettőre arról halvány lila elképzelése sincsen.

Szóval köszi szépen a felvilágosítást.

Ma egy olyan világban élünk, ahol a tudomány a vallás és a művészet egymástól teljesen elszeparált "hivatások". Csak hát ezek önmagukban semmit nem érnek. A tudomány vallás nélkül semmit nem képes működtetni a vallás a tudomány nélkül semmit nem képes megérteni. A művészet pedig a kettő közötti hidat képezi.

" De hogy az egyről hogy jutunk a kettőre arról halvány lila elképzelése sincsen."

Szerinted. De a valóságban ez nem így van.

Valóban a tudományterületek KÖZÖTTI terület egy kissé mostohagyerek.

De a tudomány már észrevette ezt is, és dolgozik a megoldáson.