A keresztények és a keresztény egyházak antiszemitizmusa a vallástörténelem (ha nem a világtörténelem) legnagyobb és legellentmondásosabb paradoxona?

Egyrészt az antiszemitizmus egy inkább politikai fogalom.

Másrészt meg minden oké, amit leírtál, de egy fontos kitételt kihagytál: Jézust a zsidók ölték meg, ráadásul Máté evangéliumában szerepel, hogy Pilátus kezeit mosta, hogy ártatlannak bizonyuljon, de erre a zsidó tömeg gyakorlatilag magára vállalta a felelősséget: „Vére rajtunk és fiainkon!” (Mt 27.24) Tehát annyira nem paradoxon.

Nem akarom erősíteni az antiszemita hangokat, illetve a keresztény teológiában nincs ilyen, hogy az apák bűne a fiaikra ragad (ez a hagyományos zsidó gondolkodás), de a keresztény antiszemitizmus egyik alapja a zsidók magatartása Krisztus halálra ítélésekor illetve hogy ő maguk vállalták magukra ezt. De önmagában nem csak ez, hanem emellett az idegenkedés a teljesen más életvitelüktől, a pénzzel, a hitelezéssel és az üzleti élettel kapcsolatos ügyeskedések miatt, stb. Nem is vallási dolgok. Muszlimokkal szemben is volt idegenkedés, de ez ugyanígy fordítva, a keresztények felé is megvolt. Emberi sajátosság.

Olvasva keresztény antiszemitának mondott írásokat láthatod, hogy a szerzők is megkülönböztettek "jó zsidót" és "rossz zsidót". A rossz általában a nagytőkével azonos, főleg a századforduló irodalmában. Tehát nem kollektíve mindenkit tartottak rossznak. Persze keresztényként egyébként nem elfogadható a gyűlölet.

Ez a keresztény kultúra gnosztikus örökségének a túlélése. Az antiszemitizmus önmagában nem a kereszények találmánya, hanem a gnosztikus szektáké, azon belül is egy Markión nevű vezetőt követőké (markionizmus).

Sok olyan toposz, amit mi a kereszténységből fakadónak gondolunk, valójában gnosztikus eretnekség átmentése. Ilyen például az, hogy a test romlott, a lélek tiszta (valójában a keresztény tanítás alapján test és lélek egyaránt szent), vagy hogy az anyagi világ megront (valójában a kereszténység szerint nem, az anyagi világ éppúgy alapértelmezetten jó). Ezek valójában gnosztikus tanok, akik azt hirdették, hogy az anyagi világ és test egy káprázat és börtön, aminek börtönőrei az istenek, hogy emgakadályozzák az ember kiteljesedését. Ezt aztán elvitték odáig, hogy a Demiurosz, ennek a látszatvilágnak a megalkotója és fenntartója azonos magával az ószövetségi JHVH-val, és így a zsidók gyakorlatilag az emberiség ellenségei, mint ennek a Demiurgosznak a szolgái.

Szerintem ezért is van az, hogy az antiszemitizmus időről időre fellángol a keresztény kultúrában, mert nem számoltunk le rendesen saját eretnek nézeteinkkel.

Ez így van, a kabbalizmus is elég nagy hatást gyakorolt a gnoszticizmusra.

Akkor úgy pontosítanék, hogy amíg a gnosztikus tanok túlélnek, úgy a markióni következtetést újra és újra levonja valaki. Amúgy szerintem az összeesküvés-elméletekre is ezért vagyunk annyira fogékonyak.

Nincs itt semmi gnosztikus befolyás. A kereszténység természeténél fogva antijudaista, hiszen azt képviseli, hogy Jézus a megváltó, a Messiás, az Isten Fia, a mózesi előírások pedig meghaladottá váltak, s nincs üdvösséget adó erejük.

Az Újszövetség Jézus elutasítását bűnnek tartja, amiből a zsidóknak meg kell térniük. Az persze sajnálatos, hogy a keresztények idővel úgy gondolták, hogy akár erőszakkal is motiválni kell zsidókat a megtérésre. Mint ahogy az is sajnálatos, hogy kezdetben a zsidóság is üldözendőnek vélte a kereszténységet. Ma már tolerálni és tisztelni tudjuk egymás egyébként teljeséggel összeegyeztethetetlen hitét, feltételezve a másikban a jóhiszemű tévedést, az őszinte istenkeresést, s nem a gonosz megátalkodottságot.